Péntek esti tanítás (2010.03.26.)
Házasság I.
Ragaszkodni egymáshoz
„Mennyei Atyánk imádunk téged, ezen a mai estén a te Fiadnak, Jézus Krisztusnak nevében megköszönjük neked a te nagy kegyelmedet, hogy itt lehetünk. Köszönjük Neked, hogy véghetetlen bőséggel megáldottál bennünket. Köszönjük, hogy a Te rendelted el ezt a péntek délutánt, hogy szót halljunk a Te szádból. Odaszánjuk neked az időnket, energiánkat, hogy kijelentett tudást vegyünk, a te Szent Szellemed által. Köszönjük neked, hogy a mai napon a te tökéletes akaratod beteljesedett a mi életünkben. Kérünk téged Mennyei Atyánk az Efezusi levélben leírtak alapján, hogy a kijelentésnek, a bölcsességnek a Szellemét közöld velünk a mai napon a szellemünkkel. Had nyíljanak meg az értelmünk szemei a házassággal, párkapcsolatokkal kapcsolatosan. A te igazságodat nyilatkoztasd ki a mi szíveinkbe. Amit rosszul tettünk, amit rosszul teszünk, kérlek világíts rá azokra a dolgokra, hogy kiigazíthassuk magunkat. Segíts nekünk, hogy új, friss tűzzel odaszánhassuk magunkat a te Igédnek a hallására és a megcselekvésére. Köszönöm neked az éhes szíveket, akik itt jelen vannak, betöltöd őket a te gazdagságod szerint, feljebb, hogy nem mint kérnénk, vagy elgondolnánk. Köszönjük neked Atyánk, hogy növekedésünk lesz a házasságainkban, a családunkban, százszoros növekedést szólítunk elő. Növekedést, a házasság minden egyes területén békességben, egységben, kenetben, a te neved felmagasztalására, Jézus Krisztus nevének dicsőítésére! Ámen!
Akinek itt van a Bibliája már lapozhat is az Efézusi levélre.
Nem sokszor tanítottam én a házasságról, bár már 12 éve prédikálok, de most célzatosan erről fogok prédikálni pénteki alkalmakon, és döbbenetes lesz számotokra, vagy sokatok számára az a sok új információ, amit meg fogtok kapni ezzel a témakörrel kapcsolatban, mert azt hiszem, hogy ezt így még soha senkitől nem hallottátok, mint ahogy most hallani fogjátok.
Jellemző egyébként a mostani tanításokra, a vasárnapi istentiszteletekre is, hogy a Szellem frissességében tudunk szolgálni, sok új kijelentés érkezik világ szerte Krisztus gyülekezeti testéhez és ezen keresztül pedig eljut hozzátok sok új információ. Isten Igéje ugyanaz, nem változott meg, csak a kijelentés, a megértés az Igéből sokkal nagyobb már, mint ami volt pár száz évvel ezelőtt.
(Jó ha tudod: amikor a korai gyülekezet Jézus tanítványai és Pál apostol is kimunkálta a Szellem által a gyülekezeteket, az összes gyülekezetet Európában, ill. a Közel-keleten, akkor azok a gyülekezetek mind-mind csecsemőkorban lévő gyülekezetek voltak fiatal pásztorokkal, fiatal növendékekkel, fiatal nyájtagokkal. A gyülekezet, a Krisztus Teste önmagában csecsemő volt. Ahogy teltek az évszázadok – és most már eltelt 2000 év – a gyülekezet felnőttkorba ért. Más méretű, mértékű kijelentések jönnek ma felszínre, mint ahogy akkor felszínre jöttek. Ezt egy okból mondom el: miért nincs a mi gyülekezetünkbe pl. felállítva presbitérium? Miért nincs felállítva pl. az, hogy gyülekezeti vének. Gondolkoztál-e már ezen valaha? Pontosan ezért.
Akkor azért volt erre szükség, mert a gyülekezet csecsemőkorban volt és akkor bizonyos értelemben vezetni kellett őket. De a gyülekezetnek fel kell nőnie és a gyülekezet tagjainak is fel kell nőnie arra, hogy személyesen Istentől legyenek vezetve. Ámen!) – ez a kis kitérő kibuggyant belőlem.
Efezusi levél 5:28-33-ig olvasom Isten Igéjét:
„Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket, aki szereti a feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte, hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat. Mert az ő testének tagjai vagyunk, az ő testéből és az ő csontjaiból valók. Annakokáért elhagyja az ember az atyját és anyját és ragaszkodik az ő feleségéhez és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez, de én a Krisztusról és az egyházról szólok. Ki-ki azért úgy szeresse feleségét, mint önmagát. Az asszony pedig félje, tisztelje a férjét.”
Tökéletes példát állít elénk Pál apostol Isten Igéjében. A Szellem kinyilatkoztatásában írja ő ezt. Pál apostol nem volt nős, nőtlenül végezte szolgálatát, ugyanakkor hatalmas igazságot jelent ki azzal, hogy a helyes házasság példája az Krisztus és a gyülekezet példája. Vagyis: elhagyja az ember az atyját és anyját és ragaszkodik az ő feleségéhez és lesznek egy testté, felette nagy titok ez, de én a Krisztusról és az egyházról szólók – itt Krisztus és az egyház viszonyát hasonlítja a jó házassághoz.
Vannak olyan házaspárok bizonyára, akikre felnézel, akiket példaképnek választanál, lehet, hogy van ilyen, mégis a legjobb példa a Krisztus és a gyülekezet példája. Ha igazán jó házasságot szeretnél, akkor ne embereknek a házasságát próbáld lemásolni, hanem mindig azt keresd a házasságodban, illetve a viselkedésedben, hogy abban a helyzetben mit tenne Krisztus. Ha férj vagy, akkor abban a helyzetben mit tenne Jézus a gyülekezettel. Majd ezt a példát hozza Pál apostol: .. ha pedig asszony vagy, akkor meg gondold bele magad abba, hogy mit tenne a gyülekezet Jézussal.
Jézusról sok helyen írja az Ige, hogy ő a vőlegény. Mi pedig a menyasszony vagyunk, mint Krisztus gyülekezeti teste. Mit tenne abban a helyzetben Jézus, ha problémák merülnének fel a családodban, vagy ha valaki házassági tanácsot kér tőled, mit mondanál? A legjobb tanács, hogy úgy viselkedjen a feleségével, mint ahogy ő viselkedik az ő gyülekezeti testével. És hogyan viselkedjen az asszony? Úgy mint, ahogyan a gyülekezetnek kell viselkednie Jézussal. Ha ezt az egy szellemi alapelvet megérted, akkor sokkal könnyebb lesz a házasságodban a felmerülő problémákat kezelni.
Senki nem érkezett még meg a tökéletes Krisztusi korra, hogy ne lehetne onnan már fejlődni. Ha le akarsz másolni egy tökéletesnek tűnő házasságot, akkor le fogod másolni a hibáikat is. Mert senki sem tökéletes, senki sem él úgy a házasságban, hogy ne lehetne azon egy picit még javítani. Tehát ne akarj senkinek a hasonlatosságára elváltozni, csak Jézus hasonlatosságára, a házasságodban úgy viselkedj, mint ahogy Krisztus viselkedik a gyülekezettel és a gyülekezet viselkedik az Úr Jézussal – ez a tökéletes példa. Minden egyes kérdéseddel, dilemmáddal kapcsolatban a megoldás mindig Krisztus.
Ha az Igében keresed a válaszodat bármilyen nehézségedben, akkor ez a te számodra hozhat győzedelmet, mert Isten Igéje mindig győzedelmet hoz. Mindannyian ismerünk olyan házasságokat, melyek nem jók. Olyan házasságokat is ismerünk, amelyek működnek, olyat is, amelyek döcögősen mennek és tudunk sok olyan házasságról, amely válással végződött.
Felteszem a kérdést, hogy: a rokonságodban ismersz-e olyat, akinek az életében előfordult a válás? Hányan tennétek fel a kezeteket? Szinte mindenki felteheti a kezét ugye?
A mai társadalomban nincs megértés arról, hogy milyennek is kell lennie annak a házasságnak, amely az elkötelezettségről szól. Az elkötelezettségnek az a lényege, hogy nem csupán egy papírom van róla, amit lebegtetek, hanem van egy nyilvános elkötelezés a párom felé, Isten felé és a gyermekeim felé és ez engem valamihez hozzá köt. Ha valakivel összekötöm az életemet, mint házastárs, akkor össze vagyunk ragasztva és onnan már nincsen szétszakítás.
Írja Pál apostol az I. Korinthus 7-ben, hogy: ha házasságban élsz, és felmerülnek problémák nehézségek, veszekedések – felszólít az Ige: ne keress elválást, ne keresd azt, hogy hogyan lehetne ebből megszabadulni, mert van az Igében lehetőség a helyreállításra a hit által. Ezt kell az embernek mindig keresni, mert akkor, ha a problémáknál megfutamodunk és azt mondjuk, hogy: ó… én kilépek és keresek egy másikat. De miből gondolod, mi a garancia arra, hogy az a másik, vagy azzal a másikkal nem fogsz-e pontosan ugyanabba a helyzetbe kerülni?
Ennek ez volt a hibája, annak az volt a hibája, de mindegyiknek lesz egy kis hibája. Hacsak nem minősült már a házasságod a terrorizálás, a testi zaklatás és a brutális veréseknek a legalsó szintjére, tehát, hogy már elviselhetetlen a fizikai része, akkor keress elválást. Hanem, ahogy az Ige írja itt: elhagyod atyád és anyád és ragaszkodsz a feleségedhez, a férjedhez és lesztek ketten egy testté. Ez az ami Isten előtt egy olyan pont, egy olyan hit a te életedben, amit ő meg tud áldani.
Ha valakivel összeházasodsz, az nem csupán a papíron lévő aláírásotoknak a szövetséges része, hanem összekapcsolódtál vele szellemben. És általában amikor egy férfi és egy nő összeházasodik, sok esetben az Úr hozza őket össze már akkor, amikor még nem voltak Krisztusban. Sok ilyen eset van, hogy összeházasodnak míg a világban élnek, majd pedig újjászületnek és a Krisztus testébe belekerülnek és ott ez a szövetség még erősebbé válik. Lehet, hogy menet közben ez, az, amaz miatt megpróbálja valami ezt a szövetséget, ezt az összeragasztást eltépni, de neked nem azon kell gondolkoznod, hogy hogyan tudnál ebből a kapcsolatból kimenekülni. Ne az legyen a mentalitásod, hogy ha nem lesz minden tökéletes, akkor majd kilépek belőle, hanem az, hogy mit mond erről Isten Igéje.
Bizony van úgy, hogy az ember túl van egy váláson, két váláson, öt váláson. Ne kárhoztasd magad ezzel. Tegnap volt, előre nézzél. Ne gondolkozzál erről. Akárhányszor is elváltál, van egy új kezdet Krisztusnál és Istennek van egy terve, egy jó terve veled. Ha most 65 éves vagy, a legszebb éveid még előtted állhatnak akár még a párkapcsolatban is. És mondhatod azt, hogy most nyugdíjas koromra kijelentést kapok Isten Igéjéből, hogyan kell megcselekednem az Igét és lehetnek gyönyörűséges házas éveim még amíg el nem költözök az Úrhoz haza. Annak ellenére, hogy esetleg az elmúlt egy-két évben voltak nehézségek is a házasságban. A nehézségeket az ördög gerjeszti. A problémákat, a viszályokat, a ragasztásnak a széttépését, mindig az ördög gerjeszti. A világban láthatod az ördögnek a munkáját, mert nem érték (a mai fiatalságnak sem és a középkorosztálynak sem) szinte semelyik korosztálynak az, hogy összeházasodva, összeragasztva egy keresztényi erkölcsi értékrendet képviseljenek.
Nincs meg ez a tartás az emberekben. Bennem sem volt ez meg 17 évesen. De most már úgy érzem, hogy most már más szinten állok. Én nem keresek elválást, nem is fogok keresni soha. Bármi nehézség, bármi probléma van és felmerülhet, soha nem fogok azon gondolkozni, hogy hogyan lehetne ebből kilépni. Mert nem erre lettem elhívva.
Az Úr összeszerkesztett engem a feleségemmel és téged is összeszerkesztett a feleségeddel, vagy férjeddel és neked azon kell munkálkodnod, hogy ezt egységessé tett még inkább, bármilyen nehézségekbe ütközöl is. Nagyon jó, ha a házastársaknál mindkét félnek van egy személyes elkötelezettsége Isten felé. Sokkal könnyebb a nehézségeket keresztül jutni, ha mind a férj, mind a feleség elkötelezett hívő és a szíve vágya az, hogy Isten Igéjét megcselekedje.
Ugyanakkor, ha az egyik fél komolyan veszi az Urat, a másik meg nem veszi komolyan az Urat, akkor még lehet gyönyörű a házasság. Mert az egyik, amelyik komolyan veszi az Urat, tud olyan hitet képezni szellemben és tudja úgy irányítani a családi életét, hogy attól még az a házasság tökéletesen működjön. Értitek?
Fel kell növekedni mindkét félnek és akkor bizony ez mehet könnyedén.
„Annakokáért – mondja Isten Igéje – elhagyja az ember az atyját és anyját és ragaszkodik az ő feleségéhez és lesznek ketten egy testté. Ez egy nagy titok, de én a Krisztusról és az egyházról szólók.” Ez a kettő egyesülésének a titka.
Vannak dolgok, amiket azonnal elkezdhetünk megcselekedni a házasságunkban a mai naptól kezdve. Egy jó hír mindannyiunk számára, hogy ez az Ige (Efezus 5:31) nem csak itt szerepel a Bibliában, hanem ezen kívül legalább még három helyen. Márpedig, ha egy Ige szinte ugyanúgy szóról szóra szerepel három vagy négy helyen a Bibliában, akkor annak jelentősége van. És erről bizony nekünk megértést, kijelentést kell vennünk. Ugye Jézus maga mondja, hogy minden egyes bizonyság két vagy három tanú bizonysága által áll meg. Ha csak egy Igét kivesz valaki a környezetéből és azzal mindenféle teológiát felépít az elbukik, de ha kettő-három… vagy négy Igét mellé tudsz állítani, akkor annak bizony súlya van.
Lapozzatok az I.Mózes 1:2-re, olvasom:
Isten megteremtette Ádámot és Ádám oldalbordájából megteremtette az asszonyt.
„Monda az ember, ez már csontomból való csont és testemből való test. Ez
asszony-embernek neveztessék, mert emberből vétetett. Annakokáért elhagyja a férfi az ő atyját és az ő anyját és ragaszkodik a feleségéhez és lesznek ketten egy testté.”
Akkor mondta ezt Isten, amikor még nem voltak még anyukák meg apukák a földön. Akkor mondja itt ezt a Biblia, amikor az első emberpár összekapcsolódik és még nem volt nekik fizikai „apukájuk” és fizikai „anyukájuk”. Már akkor mondja Isten, hogy: el kell bizony hagynod atyádat és anyádat és ragaszkodnod kell ahhoz az emberhez, akivel összekapcsolódsz.
Valakivel együtt élni nem jelenti azt, hogy házasok vagytok az Úr szemében. Csak azért, mert együtt élsz valakivel, nem jelenti azt, hogy házas vagy az Úr szemében. És nincsenek ilyen fajta házasságot az Úr előtt. Ha azt mondják az emberek, hogy akik egy ágyba bújnak a másikkal, a férfi a nővel és nő a férfivel és nincsenek összeházasodva, azt mondják, hogy: de hát nem számít egy darab papír. Itt nem erről van szó. A házasság nem egy papírról szól, hanem egy nyilvános elkötelezettségről, arról, hogy elkötelezettségünket kijelentjük a családtagjaink előtt, kijelentjük a gyülekezet előtt, a közösség előtt, kijelentjük Isten előtt, kijelentjük az összeadó lelkész, vagy pap előtt. Kijelentem nyilvánosan azt, hogy mi összekapcsolódunk. Kijelentem nyilvánosan, hogy én össze vagyok ragasztva ezzel az emberrel. És ehhez bizony elkötelezettség kell. Ha nem vagy hajlandó házasságra lépni, akkor felmerül a kérdés, hogy: miért?
Valószínűleg az elkötelezettségen van itt a hangsúly, ami miatt megbukik a dolog. Ez nem helyes. Sőt az Ige nem egy helyen mondja, hogy ez bűn. És azért bűn, mert Isten nem így tervezte. Isten úgy tervezte, hogy mielőtt egy férfi és egy nő szexuálisan kapcsolatba lép, előtte kötelezzék el magukat és lépjenek szövetségre. A szövetségre lépés és elkötelezettség meg kell előzze a szexuális kapcsolatot és minden abból kifolyó dolgot. Ha pedig egy gyermek születik (márpedig a gyermek nem kézrátétel által születik), akkor elkötelezettség áll fenn a gyermek felé is és tartoznak egymás felé és a gyermek felé is azok, akik egymással összekerültek. És miért ilyen nagyon fontos ez? Mert minden gyermeknek meg van a joga arra, hogy olyan otthonban éljen és nőjön fel, ahol szeretik egymást és ahol biztonságban van, ahol gondot viselnek róla.
A világ teljes zűrzavarban van ezen a téren, gyermekek ezrei, milliói fogannak a világban házasságon kívül és több abortuszra kerül sor a világon, mint amennyi gyermek megszületik, mert felelőtlenek azok, akik párkapcsolatban élnek. Gyerekek utcára kerülnek, miután megszületnek, vagy drogfüggővé válnak, olykor bántalmazzák őket és mindenféle rossz dolog előfordul velük pontosan azért, mert az emberek nem azt teszik és nem úgy teszik, ahogy azt Isten megmondta az Igében.
Ha az emberek pontosan azt és úgy tennék, mint ahogy Isten azt mondja, akkor nem lennének abortuszok, drogfüggő gyerekek, számítógéppel agymosott tinédzserek, nem lennének olyan egyetemisták, akik lelövik a tanáraikat … stb.
Ez mind visszavezethető arra, hogy a gyermek nem olyan családban nő fel, mint amely családban a férj úgy viselkedik a feleséggel, mint Krisztus a gyülekezettel és az asszony nem úgy viselkedik a férjével, mint ahogyan a gyülekezetnek kellene viselkednie a férjével.
Egy igazi otthon arról szól, hogy van egy igazi apa és igazi anya. Nem egy igazi Béla bácsi és egy igazi Pista bácsi, akik a szülőket képviselik. Ez nem helyes! Az sem helyes, hogy azt mondják emberek, hogy: … nem vagyok jó feleség, de jó anya vagyok! Ez nem igaz! Vagy azt mondják az apák, hogy: lehet, hogy nem vagyok jó férj, de nagyon jó apja vagyok a gyermeknek! Ez nem igaz! Csak úgy lehet az ember jó szülő, ha egy jó férj és feleség is egyben. A kettő egymás nélkül nem megy! Miért? Mert a gyermeknek a prédikáció semmit nem segít. A gyermeknek a fenyítés, a fenekére ütés semmit nem segít, ha nem lát tőled egy jó példát. A gyermeket kétféle módon lehet nevelni: tanítással és példamutatással. Melyik a hatásosabb? Mindenegyes percben lát tőled egy bizonyos fajta példát a gyermeked. Lehet, hogy jó példát lát, lehet, hogy rosszat. És ez marad meg benne. Az apától éveken keresztül, hogy milyen hangnemben beszél apa anyával, milyen hangnemben beszél apa anyával más emberek előtt, hogy viselkedik apa az asztalnál, a tévé előtt, a kertben, az autóban, stb. – példát lát. Ugyanakkor ez igaz az anyára is. Mind-mind egy jó, vagy rossz példa ami előtte megmarad. Ez hatással van a gyerekre. Ez úgy ivódik bele a gyerekbe, hogy észre sem veszik. Sokan úgy próbálják a gyereket nevelni, hogy ezt nem szabad csinálnod, amit én csinálok.
Fiam nem szabad dohányozni! Meg ne lássam, hogy rágyújtasz, mert letöröm a körmeidet. És közben meg szívja a cigit az erkélyen.
Nem szabad olyan hangnemben beszélned anyával! – miközben te olyan hangnemben beszélsz az anyával.
A gyerek ilyenkor két dolog között van és nem tudja, hogy mit csináljon: mi a helyes?
És persze a példamutatás nagyobbat nyom a latba miután felnő a gyerek, mint az, hogy miket hallott, mire tanítottad. Nem lesz tökéletes és teljes édesanyaként vagy édesapaként, csak akkor ha jó férj és jó feleség vagy, mert jó példát mutattál. A jó példamutatás sokkal többet végez el az életében, mint akármennyi prédikáció, vagy akármennyi tanítás.
Nem lehetsz jó édesanya, ha nem vagy jó feleség és nem lehetsz a legjobb édesapa, ha nem vagy jó férj. Ha nem látja a gyerek, hogy az apa szereti az anyát és megöleli és puszit ad neki és kedves szavakkal illeti őt, akkor azt hiszi, hogy ez a természetes, így kell viselkedni. Nem kell az érzelmeket kimutatni. A gyerek ebbe fog belenőni. Ha soha nem látja, hogy az apa megöleli az anyukát, soha nem látja, hogy megcirógatja kicsit a haját….. A kedvességet, a szeretetet ki kell tudni mutatni. Ha hazaér a férj a munkából és egy kedves szava nincs az anyukához soha, a gyerek ezt látja és ezt gondolja: ez a normális, mert apa és anya így csinálja. Értitek? Komoly dolgok ezek!
Az igazság az, hogy lehet, hogy sokan erről lekéstek, mert már felnőtt gyermekeitek vannak és ezen már túl vagytok, nektek most már nem kell gyermeket nevelni, meg se próbáljátok most már. Ezt a legkisebb kortól kell elkezdeni.
Sokunk nem keresztény közegben nőtt fel, Ige nem volt a levegőben és olyan dolgokat hallottunk otthon, amit szeretnénk elfelejteni, de azt hiszem, hogy van Istennél mindig egy legjobb a jövővel kapcsolatban és erre kell nekünk koncentrálni.
Nem az a kérdés, hogy milyen jó feleségnek vagy férjnek gondolod magad, hanem az, hogy mit gondol erről a párod. Te azt mondod, jó feleség vagyok! Igen? És mit mond erről a férjed? Vagy fordítva: ….mit mond erről a feleséged, neki mi erről a véleménye? Mert saját magunkat tudjuk saját magunk előtt fényezni, sőt másik előtt is. Az emberek néznek egymásra és azt mondják, hogy: én jó férj, feleség vagyok, de nem vagy jó feleség, ha nem érdekel az, hogy mit gondol rólad a férjed. Nem vagy jó férj, ha nem érdekel és nem foglalkozol azzal, hogy mit gondol rólad a feleséged. Isten előtt ez egy olyan kapcsolat, olyan szövetség, ami a legerősebb, amely emberek között létrejöhet, nincs ennél erősebb, mint egy férfi és egy nő összekapcsolódása, akkor, ha ez tökéletesen és jól működik.
(Maradjunk annyiban, hogy Jézusnak mindig igaza van…, volt… lesz. Maradjunk az ő véleményénél, bárki, aki ezzel ellenkezik, az téved. Bármilyen jól le lehet írni a keleti kultúrának az akármilyen családcentrikus, békességgel teljes filozófiáját, az csak egy része annak, amit Isten tud nyújtani. Jézusnak mindig igaza van és Krisztusban teljesség van, mindegy, hogy az embernek milyen papírja van, milyen teológiát végzett, milyen gyülekezethez tartozik, hány diplomája van, mindegy.
Ha valaki azt próbálta alátámasztani, hogy meleg házasságok helyesek, az téved, mert a Biblia nem ezt írja. Tegnap hallottam, hogy Magyarországon is mostantól fogva alkotmányos a férfi-férfi, nő-nő élettársi kapcsolat. Elfogadta ezt az Alkotmány.
Lapozzatok a Máté 19:4-re:
„Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket? Annakokáért elhagyja a férfi atyját és anyját és ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy testté.”
Beszél a Biblia a férfi-férfi házasságáról, nő és nő házasságáról? Nem! Nem tudom, de nekem feláll a szőr a hátamon, ha erre gondolok. És azt mondják egyesek, hogy miért vagyunk annyira ellene. Megmagyarázzák a keresztény gyülekezetek is a világon sokfelé, hogy Isten nincs ez ellen. De ez ellen van!
És azt mondják, hogy: de hát a gyermek megszületik, felnő és a férfiúi testében női lélek van. De ez nem igaz. Vagy felnő a lány és a női testben egy férfi lélek van: ez hazugság, nincs ilyen. Az ember nem születik két neműnek. Az ember egyneműnek születik és bizony ez mind kivétel nélkül a nem helyes gondolkozásmódnak az eredménye. Bizony ez visszavezethető mind arra, hogy nem egy olyan családi háttérből jönnek, amely olyan példát mutatott volna nekik a gyermekkoruktól fogva, amely az Igén alapul. Vagy azt gondolod, hogy amikor futószalagon készülnek a gyermekek a mennyben, akkor valamelyik szalagmunkás valamit eltévesztett és nem jól rakta össze a kisgyereket és akkor rosszul született meg? Sok ember így gondolkozik: a férfi testbe női hormonok kerültek véletlenül amikor összegyúrta Isten azt. Nem! Isten Igéje igazság és azt próbálják sokan megmagyarázni és kiokoskodni, hogy Jézus arra tanított, hogy fogadjuk el mindig a másikat, tartsuk az ő véleményét tiszteletben, ezt Jézus nem mondta soha! Jézus soha, egyetlenegy alkalommal nem mondta azt, hogy te ne emeld fel a hangodat a „hülyeséggel” szemben! Én biztosan nem fogok a melegfelvonulás ellen tüntetni és másik oldalra állni és ellentüntetést szervezni, de nem tudom elfogadni, és nem is látom a bibliai hátterét annak, hogy ez reálisan jogosan így működik a társadalomra. Nem vagyok ellenük (mert a hátuk mögött nem keltek titok propagandát), de Isten Igéjét mondom, és meg van az igei véleményem. Sajnos sokan a politikával, a szélsőséges dolgokkal kapcsolatban is tétlenségben ülnek és arra várnak, hogy: majd történik valami és közönnyel állnak a dolgokhoz.
Közönyösek az iránt, hogy nyilas és fasiszta eszmék terjednek az országban. Közönyösek: úgy sem rájuk szavazok, mit érdekel engem ez.
Pedig fel kellene a keresztényeknek emelni a hangjukat ez ellen. Miért van az ma Magyarországon, hogy ezt a törvényt elfogadhatták. Miért? Mert a melegszervezetek nyomást gyakoroltak a kormányra, nyomást gyakoroltak és döngették a kapukat, a jogaikat érvényre juttatták, és nyomultak és nyomultak, erőltették és akarták. És elérték. A keresztények miért nem tudják ezt megtenni, hogy: nyomulok, nyomulok az Igével és hozzanak olyan törvényt, hogy ne legyen abortusz. Hozzanak olyan törvényt, hogy ne lehessen olyan könnyen elválni. Miért nem teszik meg ezt a keresztények? Mert a keresztényeket az érdekli, hogy építsünk magunknak gyülekezeti házat. Ez a legfontosabb! De nem ez a legfontosabb! A legfontosabb az, hogy az emberek újjászülessenek és ezért, ha kell, a parlament kapuját kell döngetni. És a keresztény értékrendet képviselni kell és ki kell állni azért, hogy az országban ne lehessen fasiszta és nyilas eszméket terjeszteni szabadon. Ki teszi ezt meg, ha nem mi? A világ, aki bolond, aki nem látja, hogy miért történik úgy, ahogy történik?
A házassággal kapcsolatban ugyanígy ki kell állni a bibliai értékrendek mellett. Ahhoz, hogy ki tudjál állni valamilyen értékrend mellett, neked is azt kell képviselned, és értened kell azt, és tudnod, hogy miről szól a dolog ezzel kapcsolatban.
Térjünk vissza a Máté 19:4-re:
„A Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket.”
Mi a helyzet, ha egymásba szeret két ember? Az azt jelenti, hogy össze kell azonnal házasodniuk? Nem! Mert mi van akkor, hogy ha te már férjes asszonyként beleszeretsz a másiknak a férjébe? Az érzelmek valósak lehetnek! Érted? Érted azt, hogy az érzelmeknek parancsolni, kell? Érted azt, hogy az érzelmeknek nem szabad hagyni, hogy uraljanak téged? Azokat az érzelmeket, amelyek nem helyesek, azokat ki kell éheztetni. Mert mi van akkor, ha egy prédikátor, aki nős, prédikál és gyülekezet előtt szolgál, beleszeret egy gyülekezeti tagba! Hagyja el a feleségét és költözzön azzal össze? Ugye nem? Mi a helyes ilyenkor, hogy kiveri a fejéből azt a gondolatot és azt az érzelmet. Nem igaz az, hogy nem lehet az érzelmeknek parancsolni.
…Én nem tehettem róla, én beleszerettem…: ez nem igaz. Ne áltasd magad! Az érzelmeket persze lehet manipulálni, vezetni, irányítani, lehet nekik szabad utat engedni és lehet őket visszafogni. Azokat az érzelmeket, amelyek nem helyesek, azoknak nem szabad engedned, hogy uralkodjanak feletted.
De nem csak az ilyen párkapcsolattal kapcsolatos érzelmi dolgokat, hanem az életed minden területén az érzelmeidet nem szabad engedned (főleg, ha nem helyesek), hogy uralkodjanak feletted. Pl. a szomorúság egy érzelem? Egy érzelmi megnyilvánulás az, hogy az ember megszomorodik. Engedned kell, hogy teljesen eluralkodjon rajtad az a szomorúság? Nem! Mert depresszióba kerülsz és magadba fordulsz és kilátástalannak fogod érezni az életedet. Nem szabad engedni ezt az érzést!
Házassággal kapcsolatban ugyanígy. Ha beleszeretsz a barátnődnek a pasijába (fiatal lányoknál, de más korosztálynál is jellemző ez), akkor azt mondod a barátnődnek, hogy: … bocs, de beleszerettem a te fiúdba? Ez nem helyes! Ezeket a gondolatokat ki kell éheztetni. Ugyanígy a másik oldalról is.
Csak azért mert valakibe beleszerettél, önmagában ez nem jelenti azt, hogy össze kell házasodnod vele. A keresztényeknek képeseknek kell lenniük arra, hogy uralják a kívánságaikat. Ha valakivel érzelmi kapcsolatba kerülsz, akkor meg kell tudnod különböztetned, hogy ez csak érzelem, vagy pedig ott van az Úr részéről a szellemi összekapcsolás is. Ez úgy derül ki, hogy sokat beszélgettek és hallgatsz a Szellem vezetésére és a bizonyosságra.
Had mondjak egy példát saját magamról. Nem udvaroltam én sok lánynak, de voltak keresztény lányok még a 24 éves korom elején, akikkel sokat beszélgettünk, mert tetszettünk egymásnak – ennek már több, mint tíz éve. És egy lány nagyon oda volt értem, de én nem éreztem a bizonyosságot és azt mondtam neki, hogy: nem. És az egész família mindenki hülyének nézett. De hát miért nem, keresztény, szereti az Urat, miért nem? Azért nem, mert én itt bent nem érzem erre a késztetést, hogy vele le tudnám, le akarnám élni az életemet. Pedig a külsőségekből minden úgy tűnt. De az ember nem látásban jár, hanem hitben.
Erre válaszként kaptam egy olyan feleséget, ami sokkal jobb, mint ami az lett volna akkor. Az embernek tudnia kell időnként nemet mondani. És az embernek tudnia kell az érzelmeit uralnia és irányítani a kívánságait és a vágyait. Fegyelmezned kell magad. Mi lenne, ha nem kontrollálnánk magunkat, ha mindig engednénk mindenkor, hogy minden a saját „korlátozatlan” folyama szerint történjen? Belegondolni is rossz, hogy mi lenne a gyülekezetben pl. ha mindig engednénk, hogy minden úgy történjen, ahogy esik úgy puffan.
Vannak bizonyos korlátok, amik közé be kell szorítani és ez csakis Isten Igéje lehet, ami ezeket a dolgokat korlátozza, nem az emberi okoskodás, nem az érzelem.
A Máté 19:5-7 még egyszer:
„És mondá: annakokáért elhagyja férfi atyját és anyját és ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy testté, úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amint azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.”
Két nagy súlyú szó van itt: az elhagyni és ragaszkodni. Az Ige határozottan mondja, hogy ha házasságra lépsz, el kell hagynod a szüleidet. Józan, világi gondolkozásmóddal azt mondanánk erre, hogy: … de hát miért? Mi az, hogy elhagyom a szüleimet, nem kell már őket szeretnem? Nem erről van szó! Arról, hogy a kötöttségeket a köteleket, amelyek hozzá fűznek azt le kell vágni. Nem szabadna tőlük függened.
Sokan nem házasság előtt vagytok, akik itt ültök előttem, hanem utána vagytok, tehát sokatoknak ez így nem célzatos, de vannak gyermekeitek, nézzétek akkor ebből a szemszögből. A gyermekeitekkel a köteleket el kell tudnod vágni, el kell őket engedni. Tudnod kell megengedni nekik azt, hogy téged elhagyjanak, anyát és apát. Az emberek bajba kerülnek, mert nem teszik ezt meg. Lehet, hogy bizonyos távolságra elköltöznek, de nem hagyja el őket. És ez problémát okoz és mindent ugyanúgy akarnak folytatni már az új házasságban is, mint ahogy előtte otthon. Ez nem helyes.
Miért mondja az Ige, hogy el kell hagyni a régit és ragaszkodni kell az újhoz? Azért, mert egy új család jön létre. Egy új családban új emberek vannak és új úton járnak, nem úgy, mint ahogy régen otthon. És nem kell mindent úgy tenni, ahogy otthon tett mindent a család. Nem kell mindent a fiataloknak ugyanúgy tenni, mint ahogy otthon az zajlott. Valami újat kell elkezdeni, ha az ember férjhez megy, vagy megnősül. Szeretned kell az édesanyádat, édesapádat, de amikor megházasodsz, akkor ténylegesen el kell őket hagynod. És nem azt értem ez alatt, hogy nem kell őket meglátogatni, vagy nem szabad velük közösségben lenni, de nagyon konkrét értelemben el kell őket hagyni. Nem úgy van, hogy hozzámész valakihez és akkor te már az ő családjának a részesévé lettél. Nem úgy van az, hogy bejön valaki a fiadnak, vagy a lányodnak a párja az ő életébe és bejön hozzátok a családba, akkor ő már a ti családotoknak a része. Nem, nem tanítja ezt a Biblia. A Biblia azt tanítja, hogy ők egy külön család. És ez megint egy nagy probléma-forrás a keresztény családokban is, hogy ezt nem tanulták, nem értették meg. Tudnod kell megengedni a fiataloknak azt, hogy hibázzanak. Tudnod kell őket elengedni, a szádat befogni akkor, amikor nem kérdeztek. Sokan ezt nem nagyon tudják megtenni és úgy érzik, hogy mivel ő az én gyermekem, ezért nekem befolyásom lehet felette, mert én neveltem fel és mostam a gatyáját, én pelenkáztam, stb. Eljön az idő, amikor ők elhagynak téged. Egy új családnak kell létrejönnie. És amikor egy új család létrejön, akkor ki kell fejleszteni annak az új házaspárnak a saját kapcsolatát egymással. Ezt tanulják, fejlesztik, lehet, hogy lesz benne zökkenés, összeütközés (mint ifjú házasoknál ez elő szokott fordulni), de akkor is egy új dolognak kell elindulnia. És jó az, ha ez az új dolog úgy indul el, hogy már a fiatalok arról beszélnek, hogy: amikor majd nekünk gyermekeink lesznek és ők elérik a 18-20-25.. évet, akkor engedem őket elmenni….
Akkor nem fog fájni (ha már gyermekségétől fogva úgy neveled a gyermekedet), hogy ők elmennek és nem te vagy a legfontosabb a számukra. Apukáknak, anyukáknak (főleg az egyedül gyermeküket nevelőknek) nagyon fájdalmas dolog az, hogy a kisfiacska számára már nem az anyuci a legfontosabb a világon, hanem valaki más. Bizony!
Legjellemzőbb talán azok az édesanyák, akik egyedül nevelik fiúgyermeküket. Talán mondhatni, hogy a legnehezebb elengedni az egyetlen fiúgyermeküket. De a lánynál bizonyára ugyanígy van, vagy több gyereknél az első kirepülésénél szokott ez lenni. Hallottam már ilyen példát pásztor házaspártól, aki bizonyságot tett kis csoportos beszélgetés közben, hogy két nagy lánya van, mindkettő férjnél, sőt már unokák is vannak. Az első lány, amikor kirepült az apukának nagyon nehéz volt elengedni őt. A második lánynál már sokkal könnyebb volt, mert az elsőből sokat tanult, hogy mit hogyan kellett volna.
A szülő mindig óvni akarja mindentől a gyermekét és tegyél meg mindent, hogy a gyermekedet megóvd és megvédd. Ámen! És tudjad, hogy nem tudod mindentől megvédeni. Hallottad? Azért mert nem te vagy a Mindenható! Neked hittel és szeretettel kell őket körbevenned. Ha jól végezted a munkádat a születésétől fogva 20 éven keresztül, akkor nyugodt lelkiismerettel elengedheted. Akkor nem kell féltened. Azért féltik a gyermeküket a szülők általában, mert nem bíznak a saját nevelésükben. Ha megtanítottad a gyermekedet arra, hogy mi az értékrend, mi a helyes és helytelen, akkor nem kell aggódnod amiatt, hogy most rossz társaságba keveredik, rászokik az alkoholra vagy drogokra, stb. Mert adtál neki valamit, ami a hit, az értékrend, ami az erkölcs. Adtál neki valamit az életre, amivel ő meg tud állni az életben.
A szülőknek nem szabadna próbálkozni azzal, hogy befolyást gyakorolnak az új házasságban a fiatalokra. A bölcs szülők nem fogják megpróbálni ezt, a bolond szülőknek pedig nem kell engedni, hogy ezt megtegyék. Néhányan azt mondják, hogy: de hát a Biblia azt tanítja, hogy a gyermekek engedelmeskedjenek a szüleiknek. Így van (Kolosse 3:20). Amikor a fiad 20-25-31 éves, már nem a gyermeked, legalábbis nem olyan értelemben, hogy „kisgyermek”. Ez a kisgyermekekre vonatkozik, akik ott élnek veled és akik engedelmesek a szüleiknek, különben: dádá. Te képviseled Isten hatalmát, amíg a gyermeked kicsi. Az én lányomnak az isteni hatalmat a családban én képviselem. Nem a szomszéd, nem te, nem akárki… én, mint apja. Amikor már „huszonpár” éves lesz és fiúk próbálják őt becserkészni, akkor már nem olyan kisgyermek, akit én irányítani akarok, vagy tudok és én nem mondhatom neki, hogy: ahhoz hozzámehetsz, ahhoz meg nem mehetsz hozzá. Mert az ő választása lesz ez és neki kell választani.
Tisztelni kell a szülőket akkor is, ha a szüleidtől esetleg nem kaptál meg minden olyan jó dolgot, mint ami elvárható lenne egy jó szülőtől, de szüleidet nem te választottad. Hányan vagytok, akik ti saját magatok választottátok édesapátokat, édesanyátokat? Senki sincs ilyen. Nem szabad hagyni ugyanakkor, hogy bármelyikkőtöknek a szülei diktálják és mondják meg, hogy hogyan működjön a családotok. Ez nagyon komoly dolog, nem szabad megengedni, hogy bármelyikkőtöknek a szüleik mondják meg, hogy mi hogyan legyen otthon.
Ha szülő vagy, akkor kell ott lenned, akkor kell segítened, támogatnod a gyermekedet, ha tanácsra van szüksége, ha segítségre van szüksége. De nem kell neked megmondani, hogy hogyan igazgassák az ő életüket. Isten Igéje azt mondja, hogy: el kell hagyni, és ragaszkodni kell. Amint lehetősége van (én úgy hiszem és ennek hangot adok mert ez bibliai hátterű) a fiatal párnak, költözzön külön a szülőktől, ezt hiszem és vallom, hogy ez a helyes. Nem kell ezzel egyetértened, de én úgy hiszem mint pásztor és az Igéből tudom, hogy ez a helyes, hogy amint lehetősége van a fiatal párnak, költözzenek külön a szülőktől. Nem úgy, hogy meneküljenek a szülői háztól, hanem mert szükségük van arra, hogy külön lakjanak. És nincs szüksége a fiataloknak minden alkalommal arra, hogy a szülőkhöz rohangáljanak, mert az ő ellátásuk forrása nem a szülők, hanem Isten.
Egy jó bölcs keresztény szülő, amikor a kislánya, vagy fia állandóan hazajár vacsorázni, mert nem ízlik az „újasszonynak” a főztje (anyukának a csirkehúsa a legfinomabb), egy két alkalom után azt mondja: Jól van kisfiam, én nagyon szeretlek téged és örülök neked, de többet ne gyere haza vacsorázni! Menj vissza a feleségedhez! Bizony! Ezt kell a bölcs keresztény szülőnek megtenni!
(Helytelen: Jaj kisfiam, jaj kis Aranyom, hát az a „csúnya néni” az nem bánik veled jól? Fujjj!Fujjj!Fujjj!) Keresztényi értékrendeket képviseljünk!
(Ismered a viccet, amikor a férfi hazamegy a munkából első este és az asszony elé teszi a tálat és tészta van benne, azt kérdezi: mit rakjak a tésztára kedvesem?
Első nap: - mákot,
Második nap: - diót,
Harmadik nap: - lekvárt,
Negyedik nap azt mondja a férj: - a fedőt tedd rá,
- és menj vissza Anyukádhoz és tanulj meg főzni!)
Meg kell tanulniuk a fiataloknak azt, hogy egységre lettek elhívva és nem kell hazarohangálni mindenért, főleg nem pénzért. Nem baj az, ha a szülők tudják támogatni a gyermekeiket pénzzel, sőt ez egy nagyon jó dolog és én is szeretném támogatni a gyermekemet majd ha felnő. De nagyon rossz dolognak tartom azt, hogy a szülők (bizonyos szülők) ezzel jogot formálnak arra, hogy: fiam, én adtam a te lakásodba valónak az árát, ezért én fogom megmondani azt, hogy te mit csinálj ott… Én adtam fiam az autódra a pénzt, ezért beleszólhatok abba, hogy mit hogyan csinálsz! Sokan ezt így csinálják, pedig nem így kell! Így érdekből adod azt, amit adsz!
Ismerek olyan fiatal párt, aki jobban tenné, ha nem fogadna el a szüleitől pénzt. Még akkor sem, ha albérletben kell lakniuk. Mert állandóan hosszú évek óta, szinte terrorban van az egész életük. Mert a szülők, a „bolond szülők” állandóan meg akarják mondani, hogy mit, hogyan miért. De, hát én adtam a lakásodba valót, én burkoltam a fürdőszobádat, stb. Ez így önző dolog, ugyanolyan, mintha valaki a gyülekezetnek adna adományt és elvárná tőlem azt, hogy én őt ezért külön máshogy rangsoroljam, mint akárki mást a gyülekezetben. Nem lehet megvásárolni sem a pásztort, sem a gyülekezetet. Örülök annak, hogy akarnak az emberek nagy összeget adni, de ezért nem fog ő semmilyen mértékben nagyobb hangsúlyt kapni előttem. Ha azt mondja valaki, hogy adok a gyülekezeti épületre 30 millió forintot kedves pásztor, azt mondom, köszönöm szépen! De hozzáteszi, hogy: viszont én mondom meg azt, hogy te abból melyik épületet veszed meg, stb. – akkor azt mondom neki, hogy: nem köszönöm szépen, fogd a 30 millió forintodat, tedd zsebre és csinálj vele amit akarsz. Megteszem ezt hidd el! Nem érdekelne, akármekkora összeg is!
Családban sajnos bármennyire szigorúnak tűnik ez ugyanígy van, ha egyetértesz vele, ha nem.
Elég erősnek kell lenni az anyának és apának ahhoz, (ha visszatér a kislány és arról beszél, milyen csúnya a férje) hogy azt mondja: Drágám, ne nálam sírd ki magad, mert összevesztetek azon, hogy milyen szőnyeget tegyetek fel. Ha nem valami súlyos fizikai bántalmazásról, durva erőszakos dologról van szó, hanem apróságokról, akkor meg kell őt vigasztalni és bátorítani kell: hogy kislányom attól függetlenül ma este otthon alszol és nem itt nálam. Mert ez össze tudja az embereket kapcsolni, hogy egy életre a gyermekeik, leszármazottai számára olyan értéket tud mutatni, olyan példát tud mutatni, amelyben olyan generáció fog felnőni, amelyik nem olyan lesz, amilyenben most is élünk. Ezt komolyan mondom!
Ha férjnél vagy, vagy feleséged van, akkor tiszteld a férjedet és feleségedet és nem kell minden apró hibáját elmondanod anyukádnak, apukádnak! Mert ezzel elárultad őt! Ha hazajársz anyuhoz, apuhoz és árulkodsz arról, hogy az én férjem és feleségem milyen és csúnyán viselkedett és ilyen és olyan, akkor hűtlen voltál. Ugyanakkor a te gyermeked jár haza hozzád és sír nálad, akkor hűtlen a házastársához. Te mit éreznél, ha a feleséged eljárna anyósodhoz, vagy a te szüleidhez sírni és bemocskolni téged a szüleid előtt? Rosszul esne, ugye? Abban, akiben a leginkább meg kellene tudnod bízni, aki a legjobb barátod, akivel a legbensőségesebb, legmélyebb dolgokat kéne tudnod megosztani, az így viselkedik? Jézus megtenné ezt veled?
Visszakanyarodtunk az alkalom elejére: úgy kell a férjnek bánni a feleségével, mint ahogy Krisztus bánik a gyülekezettel, az asszonynak pedig úgy a férjével mint a gyülekezetnek Jézussal.
Nagy igazság van abban, hogy a békességet úgy lehet egy családban megtartani, hogy az ember sokszor befogja a száját. Akkor, amikor nem kérdezik meg a véleményedet, akkor nem mondod meg a véleményedet. Az anyós nem mutatja meg az „újasszonynak”, hogyan kell a ruhákat összehajtogatni, a szekrénybe berakni, ha nem kérték meg rá, hogy ezt megtegye. Nem kezdi el az edényeket és a tányérokat összepakolni, eltörölgetni és összerakni megmutatva, hogy: látod kislányom így kell ezt elrakni, mert nálunk mindig így volt. Nem teszi ezt meg, hacsak nem kérték meg rá. És nem porszívózik fel még egyszer bemutatva, hogy: látod így is föl lehet ám porszívózni kislányom! Hacsak nem kérték meg erre! Az apukáknak nem kell a vőjüknek megmutatni azt, hogy hogyan kell egy csavart behajtani, vagy egy égőt kicserélni, hacsak nem kérték meg erre! Mert ez okoskodás!
Én most kettős oldalon állok! Azért is prédikálok most erről, mert gyermek is és szülő is vagyok és nem vádolhattok meg azzal, hogy csak az egyik oldalról látom a dolgokat. Én lehet, hogy még fiatalabb vagyok nálad és lehet, hogy nem vagyok olyan élettapasztalt mint te, de én is átmentem dolgokon gyermekként, sőt már szülő is vagyok egy pár éve. Köszönöm Istennek! Ámen!”