Helyes felfogás a pénzről 8.
Az aratás ideje
(2011.03.06.)
„Nem titok az, hogy miről lesz a mai napon szó! Amit elkezdtünk, azt be is fejezzük. Hallottam egyszer egy prédikátortól, hogy bizonyságot tett arról, hogy meg sem tudja számolni azt, hogy az édesanyjától gyermekkorában hányszor hallotta azt, hogy: fiam, amit elkezdtél, azt befejezd! Nehogy félmunkát végezz! Nagy igazság van ebben egyébként a hétköznapi életünket is tekintve, a hitéletet tekintve. Természetesen a Szellemet követjük és a Szellem vezetésében hangoznak el ezek a tanítások. És a mai alkalommal a 8., talán befejező tanítást fogod hallani a Helyes felfogás a pénzről c. sorozatból. Egyelőre azt hiszem, hogy ezzel megállunk, befejezzük. Természetesen a téma nagyon mély és éveket lehetne ebben a témában prédikálni. Ugyanakkor az is igaz, hogy az elmúlt két hónapban a maival együtt azért eléggé mélyen boncolgattuk a témát, és aki igazán vágyakozik arra, hogy megértést kapjon a pénzügyi gyarapodásnak a mikéntjéről, vagy hogyanjáról, az ha beleássa magát ezekbe a tanításokba, megértést kaphat arról, hogy hogyan lehet a növekedés útjára rátérni és azon megmaradni. Tehát úgy hiszem, hogy igazi alapdolgokat fektettünk le az elmúlt hetekben és a mai napon is egy ilyen tanítást fogsz hallani. Azt hiszem, hogy ebből a közel 9 órányi anyagból, ami nyolc alkalommal elhangzott, igazán ki lehet jönni mind az adósságodból ezen szellemi igazságokat gyakorlatoztatva, mind pedig be lehet lépni arra a helyre, ahol Isten szeretne látni mindannyiunkat. Most nem fogjuk az egész két hónapot átismételni, de talán emlékeztek, az első alkalommal azzal indítottuk ezt a tanítást, hogy: szilárdan, minden kétséget kizáróan tudnod kell, hogy Isten akarata az, hogy te jólétben éljél. Itt kezdődik a hited a pénzügyi növekedésben. Ha ez nincs meg, akkor nem fogsz eljutni a teljességre soha. Ezt minden körülmények között, álmodból felébresztve, a legnagyobb szükségek idején is, a nagy depressziós időben is, és amikor semmi látható és érzékelhető ezt nem támassza alá, neked akkor is tudnod kell, hogy Isten akarja, hogy ebből a helyzetből kijöjj és jólétben éljél. Aztán beszéltünk arról, hogy hogyan valósulhat ez meg az életedben, amint a lelked is gyarapodik, úgy fogsz te is anyagi értelemben gyarapodni. Tehát az anyagi értelemben való növekedésed azt jelenti, hogy a gondolkozásodban, mentalitásodban, a dolgokhoz való hozzáállásodban, ahogy ez kiteljesedik és az Igék kinyílnak előtted és Isten szíve szerint kezdesz el gondolkozni, akkor ennek következményeképpen fogsz anyagi értelemben is gyarapodni. Ezt követően beszéltünk heteket arról, hogy a magban el van rejtve egy erő, amely a te érdekedben munkálkodik. Isten egy szellemi, globális rendszert hozott létre, ami a mai napon is működik a számodra. És ez arról szól, hogy amit magot elvetsz, azt megsokszorozva le fogod aratni. Ez egy jó dolog, nem kell ettől félni, rettegni, csupán annyit kell tenni, hogy jó magokat vetsz. És akkor jó dolgokat fogsz aratni. Természetesen, az ember ha rossz magokat vet, azt is learatja, de mi olyan magvetők vagyunk, akik jó magokat vetünk.
Érintettük a tizednek a mikéntjét, de konkrétan arról nem tanítottam. És ugye tudjuk, hogy a tized, az nem tartozik bele a te magvetésedbe. Mert a tizedet azt az Úrnak adjuk. A tized az nem a tiéd, soha nem is volt a tiéd. A tized az szentség az Úrnak, az Isten számára elkülönített, azaz az Istené. A tizedet visszaadjuk az Úrnak. A tizedfizetésnek az a lényege, hogy a magvetésednek az áldását szabadítod el akkor, amikor a tizedet visszaadod az Úrnak. Tehát, amikor tizedfizető vagy, akkor az afölötti magvetésedre Isten megnyitja az egek csatornáit és áldást bocsát rád százszorosan. És a Malakiás 3:10-ben írja az Ige, hogy oly mértékben bocsátja rád áldását az Úr, hogy te nem tudod azt befogadni, nem lesz annyi elegendő tárhelyed, hogy azt befogadd. Beszéltünk a magvetésnek a fontosságáról, hogy az aratáshoz nélkülözhetetlen a vetés. Természetesen nem arról van szó, hogy minden vagyonodat, jövedelmedet el kell adakoznod. A Szellemet követnünk kell akkor, amikor magot vetünk és a Szellem vezetésére kell magot vetnünk. Volt egy alkalom, amikor arról beszéltem, hogy keresni kellene minden egyes kereszténynek egy szolgálatot, akit rendszeresen támogat. Ahol látja azt, hogy növekedés van, ahol látja, hogy hisznek a magvetésben, a vetés-aratás törvényében, ahova rendszeresen mintegy partner bekapcsolódik abba a munkába, hogy azáltal támogassa az evangelizációs munkát.
A múlt héten arról beszéltünk, hogy milyen akadályai vannak az aratásnak. A mai napon pedig az aratási időről fogok prédikálni, hogy legyen hitünk abban, hogy eljön az idő, amikor is eljön az aratás napja. Mert sokan vetettetek sok magot és sokan vagytok, akik bizonyságot tudtok tenni arról, hogyan arattatok miként, milyen formában. És vagytok úgy sokan, akik még azt a teljességet nem láttátok meg, amely teljességre annyira vágytok. Egy fontos aratási alapelv, hogy mindig más időben aratsz, mint amikor vetsz. Ez a természetes síkon is így működik. Fontos, hogy amikor a vetés-aratás szellemi törvényéről beszélünk, akkor lássad azt, hogy Istennek van egy sorrendje és ez így hangzik az Igében: vetés és aratás, míg ez a föld lészen, el nem múlik. Tehát nem azt mondta, hogy: aratás és vetés, hanem először a vetés van, utána az aratás. Sokan ezt sem értik, pedig ez egyértelmű. Azt mondják sokan: majd, ha aratok, ha lesz pénzem, akkor vetek majd magot. Nem! Isten nem ezt mondja az Ő Igéjében! Ez a világ mentalitása! Amid van (nem nagy mértékről van szó, a szívedről), ha más nem egy hozzáállás, készség, hogy te valamit vetni akarsz. Ha mást nem csak kettő inggombot a zsebedről, de elveted. Vagy egy használt ruhát, cipőt, szekrényt, bármit! Az a te számodra mag és abban van az erő és képesség, hogy megsokszorozza magát, de csak akkor, elveted. Ha ott marad a pénztárcádban, vagy a dunsztos üvegedben a konyhaszekrényben, vagy a párna alatt, akkor az a mag a te számodra az aratásod is egyben. A mag akkor fogja megsokszorozni magát, ha magadtól el tudod engedni és az a mag a te számodra meghal. Ezt Jézus mondja, nem én találom ki.
A mag önmagában, ha nincs elvetve nem képes arra, hogy megsokszorozódjon. De ha el van vetve, akkor az a mag elhal és belőle egy sokszoros termés jön ki és lép elő. Halleluja! Tehát, van az aratási idő, de az aratás pontosan mikor jön el a számodra? Ez a kérdés bizonyára felmerült már benned! A Biblia erre is pontos választ ad, lapozzatok a Galata levél 6:9-es versére, olvasom:
„A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk.”
A bővített magyarázó fordítás szerint így hangzik: és el ne bátortalanodjunk és el ne ájuljunk és bele ne fáradjunk a nagylelkű és igaz cselekvésbe, mert a megfelelő időben és a kijelölt évszakban aratni fogunk, ha ki nem lazítjuk és el nem ernyed a bátorságunk és el nem ájulunk. Isten azt mondja, hogy a megfelelő időben és a kijelölt évszakban aratsz majd, amikor is neked arra szükséged van. Istentől el van rendelve az évszakod. Az aratás egyébként nem mindig akkor jön, amikor azt te szeretnéd. Akkor jön, amikor azt Isten szeretné, érted ezt? Akkor jön el az aratás, amikor isteni időzítésben beteljesedik az. Hangsúlyozom, hogy sokszor van úgy, amikor is meg vagy kísértve és kételkedsz, akkor nem jön el neked, mert legtöbbször az aratás nem akkor jön, amikor azt te szeretnéd, hanem az isteni időzítésben, a megfelelő időben és a kijelölt évszakban. És te kiabálhatsz, hogy: hát nekem most van szükségem pénzre, most van adósságom, most a legmegfelelőbb! Nem biztos, hogy az a „most” van a megfelelő időzítés. Soha nem akkor, amikor a test akarja és jó ha ezt meglátod magadban és őszintén szembenézel magaddal, hogy a Szellem vezet, vagy a test vezeti a kérdésedet és gondolataidat, ha felteszel ilyen kérdést, hogy: hát nekem most van szükségem aratásra, ez nekem most kell. Isten nagyon jól tudja azt, hogy te milyen helyzetben vagy. Isten nem vak és nem felejtkezett el rólad, ismeri a helyzetedet! Isten (bocsássa ezt meg nekem) de nem hülye! A test azt akarja, hogy most azonnal kell nekem az aratás, mert a test mindig azt akarja, hogy „azonnal”, mert nem tud várni. A hústest természet az nem tud várni. Úgyis mondhatni, hogy a testi gondolkozásmódnak semmi köze a hithez. És azok, akik a hitet jól működtetik, azok mindig jó várakozók. Érted ezt? Azok, akik helyesen jól élik meg a hitet, azok tudnak mindig jól várakozni. A türelmetlen, „mikor jön már” kezdetű kijelentések a hústest indulatából jönnek elő. Ha megkérdezném hányan voltunk ilyenek, mindannyian feltehetnénk a kezünket.
Isten tudja azt, hogy vetettél, tudja, hogy aratás előtt állsz és tudd te is! Úgyhogy ne fáradj bele a várakozásba. Sok ember abba fárad el, hogy nem tud jól várakozni. És mit ír itt az Ige? Hogy: a jótéteményben pedig meg ne restüljünk! Tehát a jó cselekvésben, a folyamatos magvetésben el ne lankadjunk. Nem kell belefáradnunk a várakozásba! Te csak továbbra is vesd a magot és ne engedd, hogy a bátorságod kilazuljon, még ha nem is látsz semmiféle aratásra utaló jelet!
Elvetetted a magodat és neked, amíg az aratás el nem jön, ki kell tartanod hitben. Még ha nem is látsz semmilyen aratásra utaló jelet, akkor se engedd el a bizodalmadat és ne lankadj el. Ha hűségesen vetsz és nem ájulsz el, a megfelelő évszakban meglátod az aratást. Meg kell látnod az aratást kötelezően, mert ez Isten törvénye. És Isten olyan törvényeket fektetett le, amik működőképesek. Ha magot vetettél tehát, akkor eljön az idő, amikor aratni fogsz, mert nincs más lehetőséged. Ha kitartasz, akkor még elfutni sem tudsz előle, utolér az aratás, ne add fel!
Mit akart mondani igazából mondani nekünk az, hogy: meg ne restüljünk! Azt, hogy amikor elfáradsz, akkor türelmetlen leszel. És talán ismered magadat és az embereket is, a férjedet, feleségedet, gyermekedet, hogy ha fáradt, nem aludt eleget, akkor türelmetlen, nyűgös. Egy gyermek ha nem aludt eleget, és fáradt akkor alig lehet megállítani, mert türelmetlenek lesznek. Szellemi értelemben is amikor elfáradsz a várakozásban, akkor türelmetlen leszel, mert az aratás nem jön olyan gyorsan, ahogyan te szeretted volna és ezért kételkedő kezdesz lenni. Ez mindannyiunkat megkísértett már valamilyen területen, hogy elmúlik egy hét, egy hónap, egy év, akár tíz év is és az aratásod még mindig nincs látható formában a kezedben. De azt mondja az ige, hogy ne lankadj el, mert a megfelelő időben aratni fogsz! És nincs odaírva, hogy neked meddig kell kitartanod a hitben! Amiért Isten arra buzdít, hogy meg ne restülj és tartsál ki és legyél hűséges, az azért van, mert az aratás nem feltétlenül a te menetrended szerint érkezik hozzád. Mert ha a te menetrended szerint működne a vetés, hogy 18. évesen kijössz a középiskolából, el kezdesz dolgozni júniusban és szeptemberre már milliomos vagy és a következő évre már három garázs tele van autóval és minden azonnal és gyorsan jön hozzád! Sokan így gondolják! Istennél meg van a megfelelő időzítés! És ez nem azért van, mert Isten zsugori, vagy mert visszatartja. Nem tartja vissza az áldásodat, hanem sok esetben te nem vagy abban az állapotban, hogy azt el tudnád fogadni. Sok embert a hirtelen jött gazdagság tönkre tenne, vagy pedig azért nem jön el az aratás, mert félelemben vagy, vagy mert egyszerűen nem vagy hitben. A Prédikátor könyvének 11:1-es verse ha nem is szóról szóra, de ugyanezt mondja.
„Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt.”
Elmondom neked, hogy én évekig nem értettem ezt az Igét, hiába prédikálták, hiába tanított erről Jim, nem értettem, mert nem tudtam elképzelni azt, hogy hogyan lehetséges az, hogy ha én fogok egy kilogramm kenyeret és azt elviszi a folyó, akkor az hogyan fog visszajönni. És egyetlen dolog kiigazította bennem ezt a képzavart. Mert rájöttem, hogy ez a víz ez nem folyóvíz, hanem a tenger vize. És akkor megértettem, hogy a tenger hullámai (ami folyamatos és soha meg nem szűnik) a part felé igyekeznek. És ha a kenyeret jó nagy erővel bedobom, és ott megdagad, szétázik és ezek a hullámok hozzák nekem vissza a partra, ugyanúgy, ahogyan én azt oda bedobtam. Más szóval úgy is lehetne mondani, hogy ragadj meg minden lehetőséget arra, hogy kenyeret dobálj a vízbe! Persze ezzel azt akarom mondani, hogy ragadj meg minden lehetőséget a vetésre, mert akkor aratni is fogsz. Nem kell félned a holnaptól és a jövőtől akkor, ha tudod azt, hogy a tegnapban van elvetett magod. Mert eljön az idő, a megfelelő idő, amikor aratni fogsz és nem lesz hiányod. És lehet akármilyen gazdasági válság, akármilyen kilátástalan helyzet, akármilyen kormány hatalmon, nem ezektől függesz, hanem a magvetésedtől. Halleluja!
Mindeközben pedig, amíg elvetetted a magodat utána őrizd meg a hited megvallásaid, hogy: engem áldások fognak érni, utol fognak érni az áldások, minden nap megtapasztalom Istennek a javait, gyarapít engem az Úr, engem és az én gyermekeimet. Meg kell tenned ezeket a megvallásodat, a hitedet bátorítani kell, szinten tartani, akkor is ha nem látod, hogy bárkitől bármilyen formában aratni tudnál.
Az efezusi levél azt írja, hogy: „mindent elvégezvén megálljatok”. Vagyis imádkozva mindenfajta imádsággal, mindent elvégezvén, a hited megvallásait elvégezvén meg kell állnod. Ez az amit tennie kell a keresztény embernek, miután magot vetett. Meg kell állnia a hitben. Nem kell megkérdezned egy hét után, hogy: hol van már az aratásom? Amiért te nem látod az aratásodat, az nem azt jelenti, hogy az nincs úton feléd, hogy a láthatatlan birodalomban az a mag nem indult már el növekedésnek, mert te azt nem látod. Akkor kell hitben járni, amikor a szemeiddel te nem látod azt, amiben hitet gyakorolsz. Ha látsz valamit a szemeiddel, azzal kapcsolatban nem kell hitben lenned. A hit-tanításoknak az a lényege, hogy ahhoz kell a hit, amit nem látsz, nem érzékelsz, nem tudsz megfogni, amit csak úgymond elképzelsz, amit csak a hit szemeivel tudsz látni. Ezt a világ nem fogja megérteni. Neked kell megértened, hogy akkor kell hitben állnod az anyagi gyarapodásodat tekintve, amikor még nem érkezett meg az aratás. Mert amikor megérkezett a fizetésemelés és eladtál az árukészletedből mindent és megkaptad érte a pénzt, akkor nem kell hitben járnod az aratásért, mert az már ott van. Ugyanígy van ez a gyógyulással kapcsolatban is. Addig kell hitet gyakorolnod, amíg azt nem érzékeled, mert amikor az már megérkezett, akkor azzal kapcsolatban már nem kell hited gyakorolnod.
Nem kell nagy hit ahhoz, hogy lássad magadat úgy, hogy egy széken ülsz most. Érzed, látod és tapintod ezt, nem kell félned attól, hogy: jaj csak nehogy a földre essek a következő fél órában és megteszem a hitem megvallását, hogy: meg van nekem ez a szék és meg lesz a következő fél órában is.
Ha szeretnél pl. a nappalidba egy új bőrgarnitúrát, hogy az meg legyen neked, azzal kapcsolatban hitet kell neked gyakorolni, ha azt még most nem látod, hogy te arra egyszer majd rá tudj ülni. Valamikor tíz évet kell várni egy ilyenre a szó szoros értelmében. Addig is van min ülni bizonyára, de amikor az megérkezik, akkor utána az embernek más látásai és tervei vannak. Az aratás mindig készül, lehet, hogy te azt nem látod, sőt általában nem látod. Ne legyél frusztrált azért, mert az aratás nem olyan gyorsan jön, mint ahogyan azt te vártad. Van úgy, hogy az aratás nagyon gyorsan jön és bizonyságot tettetek már többen, hogy magot vetetettek és egy-két nap után már arattatok is. De tudd meg, hogy Isten soha nem késik akkor, amikor te úgy gondolod, hogy késik. Ugyanakkor nagyon ritkán jön korán, ő pont időben juttatja el az aratást hozzád.
Lapozzatok a Jeremiás 5:24 versére, olvasom:
„És még szívükben sem mondják: ó csak félnék az Urat, a mi Istenünket, aki esőt, korai és késői záport ad annak idejében, az aratásnak rendelt heteit megőrzi számunkra.”
Azaz számon tartja az aratásodnak az idejét. Milyen aratásra vágysz? Valaki abban gyakorlatoztatja most is a hitét közületek, hogy: meg lesz a pénze az izraeli útra novemberben. Ehhez egy aratásra van szüksége. Van aki egy új autót, házat, gyermeket szeretne és a hitét ebben gyakorlatoztatja és tudd meg, hogy Istentől meg van az aratásodnak az ideje. Ne add fel!
Most arra kérlek benneteket, hogy csukjátok be a szemeteket és egy imádságot fogunk elmondani, egy hitmegvallásos imádság:
„Uram, hiszek a te Igédben! Hiszek a növekedési alapelveidben, hiszem, hogy a bővölködés az én kezemben van. És a mai napon eldöntöm, hogy a te Igédnek engedelmeskedem. Köszönöm Uram, hogy már én is ismerem Isten királyságának azt a titkát, amit a tanítványokkal megosztottál. Akarok valamit tenni azzal a titokkal, magvetővé fogok válni. Tudom, hogy te vagy a megsokszorozás Istene, hiszem, ha magot vetek, te meg fogod sokszorozni azt, meg fogod sokszorozni az aratásom áldásait az én életemben. Vezess engem ma és minden nap. Uram, hova vessek? Szólj a szívemhez és mondd meg, hogy hol mikor és mennyit ültessek az általad előkészített aratásomért. A Jézus nevében! Ámen!
Amikor magot vetsz a Szellem vezetésére, ezt követően ne engedd meg magadnak soha azt, hogy ingadozz, hogy kételkedő, kétszájú, kétszívű, kétlelkű legyél. Főleg akkor ne engedd ezt meg, amikor nem látod az aratást. Mert amikor ingadozol, akkor azonnal érvényteleníted az aratásodat. Nem jut el hozzád. Mikor a kétség szavai jönnek ki a szádon, akkor lenullázod az aratásodat, hiába vetettél magot. Ezt Isten mondja maga, hogy lehet magot vetni úgy, hogy az nem fog teremni. Ezért vigyázz nagyon arra, hogy ne kételkedj, ingadozz. Az egy dolog, hogy az ember fejében mindenféle gondolatok megfordulnak, de figyelj arra, hogy mit engedsz a szívedbe és mit engedsz ki a szádon.
A Jakab apostol levelének 1:6-7 verse erről szól, olvasom:
„Ha valaki valamit kért Istentől, akkor kérje hittel semmit sem kételkedvén, mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól.”
Ezek az Igék itt egyértelműek. Isten Igéje az Isten maga, Isten Igéje az Ő szava. Tehát ha kételkedsz, akkor ne reménykedj, hogy bármit is kaphatsz tőlem – ezt Isten mondja maga. Miért mondja ezt? Azért, mert Isten királyságában minden hit által működik. Ha valami nem hitből van, az még bűn is. Úgyhogy, amit te teszel, azt hitből kell tenned. És a kételkedés, a félelem, a kétség a hitnek az ellentéte. Ezért, amikor teszel valamit, akkor azt hitben tedd.
A bővített fordítás szerint így hangzik ez a két igevers: olyan az, aki ingadozik, tétovázik, habozik, kételkedik, mint kint a tengeren feltornyosuló hullám, melyet a szél ide-oda fúj és dobál. Mert valóban egy ilyen ember ne képzelje, hogy fog kapni bármit is amit kér az Úrtól. Kikről beszél itt az Ige? A kétkedőkről! Ez az oka annak, amiért sok ember nem kapja meg azt, amit kér az Úrtól. Mert előre-hátra, ide-oda ingadozik a kételyben és a hitetlenségben. Imádkozik a gyógyulása felé, de nem igazán hiszi, imádkozik a gyarapodása felől, de állandóan nyafog és nem igazán hisz abban, hogy magot kell vetni az aratásért. Hisz a békességben, abban, hogy lehet szeretetben, egységben élni, de nem akar igazán ennek érdekében semmit, hogy valóságba jöjjön ez az életében. A kételkedő ember ne remélje, hogy kaphat valamit az Úrtól. Sok kételkedő ember olyan, hogy vasárnap a tanítás után hazafelé menet azt mondja, hogy: olyan prédikációt hallottam, annyira telve vagyon Isten Igéjével, annyira felbátorodott a hitem, hogy: hiszem, hogy eljön az aratásom, és így megy haza. De már kedd reggel panaszkodik, hogy: borzasztó munkanapon volt, borzasztó a főnököm, mekkora csekk jött. Panaszkodik, hogy mennyit kell neki dolgozni. Miért nem jön már az aratásom, miért nincs pénzem, mikor jön már az aratás, ez csak „humbug”, csak a pásztor akarta kicsalni a pénzt a zsebemből a gyülekezetnek. Azért beszél erről már két hónapja. És ha valaki így beszél, akkor ez a kételkedés, hitetlenség szava. Így az ember hiába vet sokat, semmit sem fog aratni. Ilyenkor mi a teendő az ilyen embernek az életében? Meg kell térni! És megtérnie nem a bűnös embernek kell, hanem a kereszténynek. Sokan azt mondják, hogy ha valaki újjászületik és hitre ébred, akkor ő a megtért keresztény. Nem! Nehogy azt gondold, hogy minden ember, aki gyülekezetbe jár az megtért. Lehet, hogy hisz Istenben és hiszi hogy Jézus Istennek a fia és újjászületett. De megtérés az azt jelenti, hogy elfordulok a régi utamtól és ezen az új úton fogok járni. Ez a megtérés. Megtérni a kereszténynek kell, nem a bűnös embernek.
Nekünk keresztényeknek is időről időre bizonyos szokásainkból, hagyományainkból, vallásos cselekedeteinkből meg kell térnünk. El kell azt hagynunk és az igei, új utat kell járnunk. Ámen!
Azt is meg kell értened, hogy néhány aratásra többet kell várni, mint máskor, mert Isten embereken keresztül cselekszik. Az az ember, akit Isten kiválasztott arra, hogy megáldjon téged és az az ember engedetlen, nem áld meg téged egy borítékkal, akkor Istennek valaki mást kell keresnie. Érted ezt? Mindazáltal Isten tudja a te aratási idődet és te a megfelelő időben fogsz aratni. Isten nem aggódik, nem esik kétségben, amikor az „A” terv kudarcba fullad, hogy most akkor mi lesz. Istennek van „B” terve, „C” terve és meg vannak Istennek az útjai arra, hogy téged megáldjon. És eljut hozzád mindig a megfelelő időben a te aratásod. Isten pontosan tudja azt, hogy hogyan juttassa el hozzád a te aratásodat. Ebben a helyzetben nem te vagy az, aki szenved, hanem az az illető, aki nem engedelmeskedett Istennek. Mert ő nem fog aratni, mert ő nem vetett magot. Ha te hitben állsz, akkor nem teszed fel ezt a kérdést, hogy: de hát már mikor, mert ez a hústest kérdése. A hitben álló emberek úgy tekintenek az aratásra, hogy az már meg van nekem, ez az enyém.
Én voltam az, aki a bőr ülőgarnitúrával kapcsolatban hitet gyakoroltam és amikor megérkezett, akkor nem éreztem azt a hatalmas, felszabadult örömöt. És azon gondolkoztam, hogy miért nem? És rájöttem, hogy azért nem, mert nekem az elmúlt években az egy természetes dolog volt, hogy az meg fog érkezni, nem kell rajta meglepődni, ez természetes a számunkra, hogy ez eljön. Ha magot vetettél azzal kapcsolatban, hogy a jövedelmet megduplázódjon, megsokszorozódjon, akkor ha eljön az aratás, akkor nem fogsz meglepődni. Vagy a földművesek, amikor elvetik ősszel, vagy tavasszal a búzát júliusban, mikor aratásra kerül sor, kimennek a mezőre és azt mondják: hú, odanézz, mennyi búza, azt a… hogy a került ez ide!? Ugye nem csodálkoznak, hogy ott az aratás és aratni kell! Ez természetes dolog, hogy ott az aratás.
Lapozzatok a Lukács 6:38 versére, olvasom:
„Adjatok, néktek is adatik. Jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak az emberek a ti öletekbe, mert azzal a mértékkel mértek néktek, amellyel ti mértek.”
Ki az, aki neked nagy mértékűt ad a te öledbe? Az Úrtól jön ez közvetlenül? Nem az emberek adnak a ti öletekbe. Az Isten embereket használ csatornaként, hogy áldásaid eljuttassa hozzád. De a nagy kérdés, amit általában az emberek nem tesznek fel saját maguknak, hogy: ugye én is ember vagyok, és Isten vajon akar-e csatornaként használni, hogy megáldjam azt az embert. Te akarsz-e olyan ember lenni, aki megnyomottat, színig teltet, megrázottat ad a másik embernek? Ez itt a kérdés! Vagy csak arra vársz, hogy: emberek, mikor adjátok már nekem azt a sok jót, amit itt az Ige nekem ígér. Ez egy szívbéli hozzáállás, és ha egy picit gondolkozol ezen vedd rá magadat, hogy csak ezen az Igén 5-10 percet gondolkozzál folyamatosan. Rájöhetsz arra, hogy sokkal jobb az, amikor te tudsz megnyomottat, megrázottat adni a másiknak, sokkal jobb állapotban vagy te ilyenkor, mint amikor rászorulsz arra, hogy téged áldjanak meg mások.
Azért van, hogy megáldanak minket emberek, mert magot vetettünk és Isten csatornáján keresztül eljuttatta hozzánk az áldást. Milyen jó az, amikor te tudsz nagy adományt adni embereknek, vagy olyan gazdag vagy, hogy be tudsz fizetni embereket Izraelbe, vagy ki tudod fizetni valakinek a repülőjegyét. Vagy valahol egy gyermek születik, akkor felöltözteted az első három évére, mert olyan gazdag vagy. Jobb az, ha megnyomottat, színig teltet tudsz adni? Igen jobb az, mint amikor hiányban vagy. Vágyakozzál erre, arra, hogy magvető tudjál lenni. És nem pedig arra gondolja, hogy ki lesz az, aki betölti a szükségeinket. Soha nem az emberen van a hangsúly, tehát soha nem azon, hogy ki az az ember, aki betölti a te szükségedet. És amikor te vagy az az ember, aki betölti a más szükségeit, soha nem a te személyed a fontos, hanem az a fontos, hogy kitől ered az az áldás. Ki a forrás, ahonnan az áldások indulnak?
Nagyon jó, ha az ember megtanulja azt, hogy a forrásunk az ne a főnökünk, a munkahelyünk legyen, ne a vállalkozásunk legyen, ne a férjünk, vagy a nyugdíjfolyósító legyen. Ne az legyen a szükségeink betöltője, hanem Isten. Isten embereket használ, hogy eljuttasson hozzád dolgokat, de ők csupán csatornák, nem ők a te forrásaid. Isten embereket használ arra, hogy megjavítsák az autódat, vagy kifessék a lakásodat, vagy adjanak egy pénzadományt neked, de nem az emberen van a lényeg, hanem a forráson.
Én évek óta nem használom pl. azt a kifejezést, hogy a munkámból élek, hogy dolgozom, illetve, hogy kereskedem. Az én forrásom Isten és egy nagy csatorna a szükségeim betöltésére az, hogy dolgozom és munkát végzek. Isten azon keresztül megáld engem és nem szűkítem le az áldásaimat csupán arra, hogy milyen lehetőségeim vannak az üzleti életben. Kire kell tekintenünk? A csatornára, vagy a forrásra? Azaz kire kell tekintened, hogy több pénzed legyen? A nyugdíjfolyósítóra, vagy Istenre?
A növekedés útján egy hatalmas probléma, hogy az emberek ezt eltévesztik. Életetek egyik leghatalmasabb megértésének kell lennie, hogy Isten maga a te életednek egyedüli forrása. Az Apostolok cselekedeteiben olvassuk valahol, hogy minden lélegzetvételed Istentől van, ő a te fizikai életednek a forrása, ő ad neked lélegzetvételnyi erőt is. Erről egyre nagyobb, és nagyobb megértésed legyen és egyre mélyebb és mélyebb megértésednek kell lenni erről, hogy Isten a mi forrásunk, tőle várjuk a növekedést. Isten a növekedést adó Isten. Hiába az öntöző, az ültető, a magvető, a szántó-vető, az eső. A növekedést Isten adja. Isten adja a növekedést az ő nagy kegyelméből és nagy szeretetéből. Ha magot vetsz és ezért növekményed van nem azért, mert te olyan engedelmes, szuper keresztény lennél, hanem, mert Isten szeret téged. Adott neked szellemi alapelveket, aminek ha te engedelmeskedsz, akkor előnyöd származik belőle. És tudd meg, hogy Istennek a vagyonát az égvilágon semmi nem befolyásolja itt a földön.
Azt mondod, hogy: hát ez a világ, amiben élünk ez hatással van ránk. Azok a dolgok, amik körülvesznek bennünket, azok hatást gyakorolnak ránk. A társadalom, amiben élünk hatás ér minket, hatással van ránk. De nem ez a világ a mi forrásunk, hanem Isten. Ha számodra valóságos Isten és hiszel benne, akkor mindezek ellenére, vagyis a gazdasági válság ellenére, becsődölt cég ellenére, kevés megrendelés ellenére, fizetésmegvonás ellenére be lehet töltve neked minden szükséged feljebb, hogy nem mint kérnéd, vagy mint elgondolnád, mert Isten nincs lekorlátozva a világnak a szintjére. A te növekményedet azt te szabályozod a hited által, az engedelmességed által, az Igének való engedelmesség által. Az Ő gazdagsága alapján vagyunk megáldva, nem pedig mások gazdagsága alapján. Neki a gazdagsága korlátlan, képes megtenni, mert Jézus a hitünknek a forrása és azért képes megtenni azt, hogy gyarapít téged, mert te hiszel benne. Ha nem hiszel ezekben a dolgokban, hogy Isten képes neked növekedést adni, akkor nem kell aggódnod az új autódnak a biztosítása felől, mert nem lesz az meg neked. Ha hiszel benne, hogy minden körülmények ellenére Isten tud neked növekedést adni, akkor ő képes ezt megtenni. Van egy kenet, ami befolyással tud lenni a csatornákra, hogy Isten hogyan juttatja el hozzád az áldást. Minél inkább hiszel ebben, annál inkább nem engedsz ebből és ragaszkodsz ehhez akkor is, amikor a körülmények mást mutatnak, akkor is amikor a körülmények és a pénztárca vastagsága mást mutat, mert tudod, hogy Isten akarja, hogy növekedjél és jöhetne akár egy világháború is és éghetne az ország is háborúban, akkor is tudod, hogy Isten azon körülmények között is tud növekedést adni. Ha te magvető vagy, a Szellemet követő vagy, akkor Isten növekedést tud neked adni még kilátástalannak tűnő helyzetben is. Isten adja, hogy soha ne tapasztaljunk meg háborús helyzetet.
Mondhatod azt, ha hittel teljes vagy, hogy: ki mondta azt, hogy nem lesznek az én szükségeim betöltve, ki mondta azt, hogy én nem tudom ezt megtenni, vagy hogy nem tudom ezt vagy azt megvenni magamnak, vagy a gyermekemnek? Én hiszek abban, hogy hiánytalanul tudom élni az életemet. Ha te meg abban hiszel, hogy hiányod lesz, akkor azt mondod, hogy: hát én nem tudom a gyermekemet elindítani az életben, nincs rá pénzem, nem tudok neki házat, autót venni. Nem tudom az egyetemét fizetni. Miért mondod ezt? Azért, mert ebben hiszel. Testvérem, csak azért mondod, mert ebben hiszel. Lehet az, hogy most még nincs meg a valóságban neked mindezekhez a pénzösszeg, de Isten azt akarja, hogy te jómódban éljél és a gyermekeid is növekedjenek általad. Te egy csatorna vagy a gyermekeid életében, ha tetszik, ha nem! Ne mondd azt, hogy nem tudom ezt, vagy azt megtenni, vagy megadni. De ha nem is tudsz adni anyagilag, de megtanítod arra, hogy hogyan járjon hitben, kételkedés nélkül Isten Igéjében hinni, hogyan kell az Igére nyomást gyakorolni, hogyan kell Istent szaván fogni, hogyan kell ellenállni a félelemnek. Ezt meg tudod tanítani neki, mert ez nem kerül pénzbe.
Sokan eltévesztik és azt gondolják, hogy: ha pénzt adok neki, azzal teszem neki a legjobbat. Pár hete azt hallottam, hogy egy anyukának a gyermeke egy 15 éves kislány olyan élethelyzetbe keveredett, amilyenbe nem kellett volna. Azt mondta az édesanya, hogy rengeteget dolgozott életében, túlórázott, munkákat vállalt, hogy a gyermekének tudjon anyagi javakat biztosítani, de arra már nem volt neki ideje, hogy a gyerekkel foglalkozzon. Az kötötte le az életét, hogy minél több pénzt tudjon adni a gyermeknek.
Pedig, ha az ember időt tölt a gyermekével, minőségi időt, akkor (tudom, elvi szinten legalábbis) ezek a dolgok kiküszöbölhetők. Mert a gyermekben akkor lesz egy helyes értékrend és nem tévé és a haverok fogják felnevelni és mutatni az értéket neki és nem az lesz a számára a menő, amit a többség csinál, hanem az, ami értéket kapott, amit otthonról hozott. Nem is tudják az emberek, hogy a családnak milyen fontos szerepe van a gyermek fejlődésében.
Ma Magyarországon olyan statisztikák vannak, hogy nagyobb százalékban válnak el a szülők, mint ahányan együtt maradnak. Tehát 50 % fölött van a válások aránya. Ebben nem mélyedek el, mert ez borzasztó és a lélekre is hatással van. Azok a gyermekek, akik elvált szülők gyermekeként nőnek, mennyivel rosszabb helyzetben vannak és mennyivel kiszolgáltatottabbak és mennyivel rosszabbak a „mutatóik” az életben mind az alkoholfogyasztás, mind a drogozás, a felnőtt kapcsolatteremtés tekintetében. A legtöbb elvált fiatalnak a szülei is elváltak voltak és ez így hatványozódik generációról generációra. Természetesen nem akarok törvényt csinálni, hogy bűn lenne a válás és nem erről van szó, hanem arról, hogy mi azt amihez az ember ragaszkodik és mi az az érték, amit meg akar tartani magának és mi az amit tovább akar adni. Azt mondják sokan, hogy: elválunk és aztán külön élünk. Egyik hétvégén itt a gyerek, másik hétvégén ott a gyerek. Senkinek nem jó ez, a gyermeknek pláne. Hányan vagytok, akiknek a saját vagy a gyermekeid, szüleid, vagy saját környezetében van elvált? Mindenkinek fent a keze szinte. Egy válás szakadással jár, de Isten megengedi ezt, de mindig sérül a válásban valaki. Isten az, aki be tudja gyógyítani a sebeket és attól, hogy valaki elvált szülő gyermeke nem feltétlenül lesz tragédia az élete. Én is elvált szülők gyermeke vagyok! És nem hiszem, hogy tragédia az életem. Tehát nem kell ebből ilyen törvényt, vagy szabályt hozni. Úgyhogy a legjobb tanító a Szent Szellem és most be is fejezem! Ámen!”