Helyes felfogás a pénzről 7.
Az aratás akadályai
(2011.02.27.)
„Felmerült a kérdés alkalom előtt valakiben, hogy miért nem nevezem meg az ő betegségét, miért nem hívom ki azt a betegséget, amivel ő szenved. Azért, mert ezt nem én szabályozom és nem a kisujjamban működik ez és nem onnan szívom elő és nem a fejemből pattan ez ki. Azokat mondom és jelentem ki, amiket a Szellem közöl velem. Ha nincs a felsorolásban benne az a terület, ami téged bánt, ne keseredj el, mert én emberből vagyok és Isten nincsen lekorlátozva énrám, tehát legyen neked a te hited szerint és nem kell ettől függővé tenni a gyógyulásodat, hogy én azt megnevezem specifikusan vagy nem! Halleluja, köszönjük ezt Istennek!
Szerintetek miről fogok ma prédikálni? Folytatni fogjuk a az elkezdett tanítás sorozatot. A múlt héten a szolgálati partnerkapcsolatokról volt szó.
Ma más téma lesz, mégpedig az aratás témáját szeretném érinteni. Nem feltétlenül azt, amiről az elmúlt hetekben szó volt, hogy ahhoz, hogy arassál, ahhoz magot kell vetned. A vetés-aratás törvényét Isten hozta létre azért, hogy amíg ez a föld így ebben a formában fennáll, addig ez a törvény működésben legyen és mindazoknak, akik ezt a törvényt működtetik, azok számára jó dolgot hozzon ez elő. Halleluja!
Nézzük meg picit az aratás oldalát, mert az aratás is a természetes szinten egy munka. Aki földműveléssel foglalkozik és elveti ősszel vagy tavasszal a gabonáját, az aratáskor nem a tévé előtt, a lábait felpolcolva várja azt, hogy a gabona saját magát majd levágja, kicsépeli és berakja a csűrbe, hanem az aratás bizony egy munka. Az aratáshoz dolgozni kell. De mit kell dolgozni, hogyan kell dolgozni, hogyan kell ezt kimunkálni és hogyan jön az aratásunk, erről lesz ma szó. Arról, hogy milyen akadályai vannak az aratásnak, hogy miért nem jön az aratás, miért nem akkor amikor szeretnéd, miért nem úgy jön, azon keresztül jön, akin keresztül te szeretnéd. Ez az egész majd az alkalom végére teljesen össze fog állni hiszem.
Az első legnagyobb akadálya annak, hogy a keresztények nem aratnak, mert nem vetnek a megfelelő időben és tudhatod, hogy a természetes világban sincs aratás vetés nélkül. Nem feltétlenül vonatkozik ez a mai napon rád, de bizony mondom, ha aratást szeretnél (az élet minden területére lehet ezt vonatkoztatni, akár a békesség aratását tekinted, akár a gyógyulást) akkor vesd el időben a magodat. Még a természetes világban egy mezőgazdasággal foglalkozó ember hozzá van kötve egy bizonyos évszakhoz, hogy csak akkor vethet ha jó az idő, ez általában a tavasz. És meg van a természetes szinten is az aratásnak a hónapja. És a kettő soha sem ugyanaz. Tavasszal vetnek, nyáron-ősszel pedig aratnak az emberek, ugye? A szellemi értelemben a te aratásodnak az ideje az a Szellem vezetését követve nyilatkozódik ki a te számodra, hogy mikor kell neked magot vetned. Tehát te nem csak tavasszal vethetsz adománymagokat, hanem az év bármely részében, mikor a Szellem téged arra vezet. Ugyanígy tudhatod, ami azonos a természetes szinten lévő aratással, hogy az aratás az viszont nem ugyanabban a hónapban lesz. Nagy valószínűséggel a te pénzügyeiddel kapcsolatban is így van. Hogy amit elvetsz januárban, azt lehet, hogy tavasszal, nyáron, ősszel, vagy a következő évben fogod learatni. Bár az utolsó időkben (van egy ilyen ige, amit nagyon szeretek) éri a szántóvető az aratót a szántóföldön, azaz abban a pillanatban, amikor te magot vetsz, már aratsz is. Értelemszerűen, ha a te magvetésed folyamatos, akkor előbb utóbb eljön az idő, amikor átfordul aratásra minden egyes elvetett magod és folyamatosan fogsz aratni. Beszéltünk pár héttel arról, hogy út működik ez, mint a kinyitott csap. Amikor te kinyitod a csapot, akkor a vízhálózatból a csőben lévő víz ugyanannyira pótlódik, amennyi vizet te kiengedsz. A víz a te magvetésed és aratásod is egyben és amennyit elvetsz, annyi pótlódik neked folyamatosan. Így van ez szellemi értelemben is. Ahogy elveted a magodat, aratni fogsz. A legnagyobb akadály az aratásban az, ha nincs elvetve mag. Ugye?
Tehát ha valaki azzal a problémával keres meg téged, hogy szeretne valami anyagi áttörést, vagy valamiben szüksége van, akkor a bölcs válasz neki az, hogy: vessél magot testvér, hogy arathass. Természetesen adhatsz neki, kisegítheted őt, megáldhatod őt anyagilag, vagy betöltheted a szükségét a Szellem vezetésére, de attól, hogy látsz egy szükséget, az nem jelenti azt, hogy azt neked kell betöltened. Mit jelent ez? Sok esetben, ha látsz valakit cipő nélkül az utcán, előfordulhat, hogy neked kell azt a cipőt megvenni azt az illetőnek. De nem biztos, hogy minden szükséget neked kell betöltened. Érted ezt? A Szellemet kövesd. Ha látsz egy kiesett téglát a falon, nem biztos, hogy neked kell azt oda visszarakni.
A vetési időn múlik igazából az aratás, mert Isten már járt a te jövődben, ő tudja azt, hogy mi fog veled történni majd márciusban, áprilisban, a nyáron, a következő télen. Ő mindent tud, tudja a jövődet, ismeri azt. És mivel hogy ismeri a jövődet tudja, hogy mivel kell majd neked szembenézned. Hogy milyen szükségeid lesznek, illetve milyen anyagi dolgok lesznek, amikre gondot kell viselni. Tehát tudja azt, hogy tönkre fog menni a hűtő és neked újat kell majd venni. Ő mindent tud és azért mondja neked most, hogy te vessél magot, hogy amikor az időben majd te is odaérsz, akkor tudjál aratni. Ezért nagyon legyél figyelmes akkor, amikor a Szellem késztetését érzed arra, hogy magot vessél, mert ez nem azért van, hogy te szegényebb legyél, hanem azért, hogy a te szükségeid be legyenek töltve. És ha mindig így előre gondoskodsz és mindig van a földben magod, akkor mindig fogsz aratni a szükség napjaiban, a szükség idejében. És gyakorlatilag fel sem fog neked tűnni az, hogy neked milyen kiadásaid vannak, mert mindig meg van a rávaló pénzösszeget. Halleluja!
Amiért nem aratnak sokszor az emberek az azért van, mert nem bíznak annyira Istenben, hogy elkezdenének vetni, pedig Isten meg tudná adni a kívánt aratást mindannyiunknak. Azt gondolják sokan, hogy: hát most nincsen semmi, amiben a hitemet gyakorolnám, hogy mit szeretnék ami miatt magot kellene vetnem, ezért most nem vetek magot, de a Biblia nem erre tanít. Arra tanít, hogy te legyél magvető és a magvető és a magvető mentalitásában az a lényeg, hogy mindig keresi-kutatja azt a lehetőséget, hogy hova vethet el magot. Jó magot jó földbe! Nem össze-vissza szórni, hogy csak menjen el tőlem és verem a mellkasomat, hogy: én el tudom magamtól engedni a pénzt. A megfelelő helyre, a Szellem által mutatott helyre vesd el a magodat azért, mert ha egy szükséget betöltesz, amit Isten nem is mondott neked és oda elveted a magodat és aztán amikor szól a Szent Szellem, hogy most vess, ide vess – akkor nem lesz magod, amit elvessél. Érted ezt? Nem kell ész nélkül szórni a pénzt, de legyél nagyon körültekintő és amikor magot vetsz, amikor a Szellem erre buzdít, akkor legyél bőkezű.
Hogyan szeretnél aratni? Bőségesen? Akkor bőségesen vessél magot. Az el nem vetett mag, ami ott van a pénztárcádban, bankszámládon, vagy a párnád alá begyűrve
nylon-zacskóban, vagy a köcsögben az neked egyben az aratásod is. Sok embernek ebben van a bizodalma. Abban a megtakarításban, hogy az majd gondot visel az ő nyugdíjas éveiről, vagy akkor ha betegségbe esik, ha elveszti a munkahelyét, vagy bármi gond akad, akkor majd az a pénzösszeg fog neki segíteni. De ha ezt így gondolod, akkor a bizodalmad nem Istenben van, hanem abban a pénzösszegben.
És ugye volt egy alkalom, amikor erről beszéltünk pár hete, hogy lehet az embernek bizodalma ebben a hamis gazdagságban, ami bizonytalan és lehet az embernek bizodalma abban a gazdagságban ami igen bizonyos. Már pedig, ha neked van elvetett magod a földben, akkor az pontosan egyenértékű azzal, mintha lenne egy bankban nagy összegű befizetésed. A mennyországban ez így működik, hogy fel vannak írva az utolsó fillérig a te adományaid és mintegy mennyei bankszámlára történő befizetés jelentkezik ez ott. És ha van a mennyei bankszámlán befizetésed, akkor onnan vehetsz ki, amikor szükséged van. Hit által ezt igényelheted. De ha nincs befizetésed, akkor hogyan igényled?
Bemész az Erste Bankba, vagy a Zomba és Vidékébe ahol nincsen számlád, nincs befizetésed, de mégis pénzt kérsz onnan, akkor bilincsbe verve fognak elvinni. Istennél hasonlóképpen működik ez, a bilincseket leszámítva. Aratni nem lehet, ha nincs a földben elvetett magod. Ha van magod a földben, akkor nem kell aggódnod attól, hogy mit hoz a holnap, hogyan lesznek kifizetve a számlák, a szükségeid betöltve – nem kell félned semmitől. A természetes világban az a gazda, aki elvetette tavasszal a búzát a földbe, az egész áprilistól júniusig gyomorgörccsel, álmatlanul forgolódva fekszik az ágyában minden éjjel, hogy hogyan lesz, miként lesz??? Ugye nem? Mert reménységgel várja, hogy eljön az aratás ideje és tudja és meg van győződve arról, hogy az elvetett mag az termést fog hozni. Nincs neki más lehetősége, ezért békességes tűréssel várja azt, hogy korai és késői esőt kap és míg eljön az aratás. A kételkedés és a hitetlenség a másik nagy akadály abban, amiért a keresztények nem aratnak. Csak várnak és az aratás nem jön. Mert bizony előfordul, hogy elveted a magodat és míg az aratás nem jön, addig várni kell. Van úgy, hogy az embernek várnia kell. És ebben az időszakban van a hit megpróbálva. Akkor könnyű hitben járni, amikor tele van a zsebed és azt mondod, hogy: ó dicsőség Istennek, az Úr betölti a szükségeimet! Amikor az Úr azt mondja, hogy vessél magot és a pénztárcád vastagsága a vékonyhoz közelít, neked akkor is hitben kell járnod. Tudván, hogy eljön az idő, amikor ki kell fizetni a bérleti díjakat, a számlákat stb. Te tudod, hogy eljön az idő – mivel te magot vetettél -, hogy te aratni fogsz és ezeket te ki tudod fizetni.
Sokszor a keresztények annyira belefáradnak a várakozásba, hogy mire eljönne az aratásnak az ideje, annyira frusztrálttá válnak, hogy teljesen megváltozik a beszédük, a gondolkozásmódjuk és a hit szavai helyett a kétség és hitetlenség szavait mondják ki. Miközben, amikor magot vetettek, akkor még telve voltak a bátorság szavaival és a hit szavaival, hogy: igen, Isten betölti az én szükségeimet!
Eljön az idő, amikor a körülmények lehet, hogy nem támasszák alá a hitedet. És sokszor van ez így! Ezért szükséged van hitre. Nem arra kell várakoznod, hogy minden körülmény optimális legyen, hogy te hitben tudjál járni. Mert nem látásban látunk, hanem hitben járunk. Hitben járunk, nem pedig látásban, nem a körülményeinkre való tekintetben! A hit szavai helyett sokan a kétség szavait mondják ki és azt mondják, hogy: ez nekem nem működik, nem hiszek a vetés-aratásban, vetettem magot, de nem tudom, hogy ebből lesz-e valami. És el kezdenek panaszkodni, hogy: ez sincs meg nekem, az sincs, ilyen-olyan hiányom van, nem lehet tudni, hogy hova került az a pénz, amit elvetettem és mindenféle szavak jönnek ki a szájukon, aminek semmi köze a hithez.
De Isten volt az, aki beindította ezt az egész globális törvényt, ami a vetés-aratás törvénye. Ezt maga Isten indította be, ha pedig beindította, akkor neki gondja van rá, hogy ez működjön. Sok embernek el kellene olvasni az Igét a szívű, két lelkű emberről. Olvassuk el Jakab apostol levelének 1:6-7 versét:
„De kérje hittel, semmit sem kételkedvén, mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól.”
Kiről beszél itt az Ige? Aki kételkedő, aki hitetlen! A bővített fordítás nekem nagyon tetszik, szeretném nektek felolvasni, hogy nagyobb rálátásunk legyen erre.
Tehát azt írja Jakab a bővített fordítás szerint, hogy: „ha látom, hogy kételkedtek, leültetlek és elmagyarázom nektek, hogy semmit ne várjatok Istentől, mert olyanok vagytok, mint a hullám, amit a szél ide-oda hajt. Ha látom rajtad, hogy kételkedő vagy, akkor gyere, ülj ide le és elmagyarázom neked, hogy az égvilágon semmit ne várjál el Istentől, mert kételkedő vagy. Ezt a Biblia Igéje mondja! Nem az én saját szavaim ezek! A kétszívű, a kételkedő ne vélje, hogy kaphat valamit az Úrtól. Ha választ szeretnél kapni, hogy miért van olyan sok szükségben lévő ember, az többek között azért van, mert a keresztények nem hisznek abban, amit Isten mond az Ő Igéjében. Kételkednek és hitetlenkednek. És a kérdés az, hogy te hívő vagy, vagy kételkedő vagy, amikor Istenre kell nézni a szükségeid betöltésével kapcsolatban? Amikor arra tekintesz, hogy: vajon a te szükségeid be lesznek-e töltve, vagy nem, akkor te hittel tudsz erre tekinteni, vagy kételkedve? Ez itt a kérdés! Ezt tudnod kell magadról egyébként, hogy te hívő vagy, vagy kételkedő vagy. Tudnod kell magadról és őszintén a tükörbe nézve jobb, ha őszinte vagy magadhoz, mintha magadat becsapod. Mert ha kételkedő vagy, akkor jobb, hogy azt a kis pénzt, amit adománynak szántál nem veted el, mint magot. Jobb hogy ha arra támaszkodva azzal a kis pénzzel kigazdálkodva próbálod túlélni a hétköznapokat, mintsem, hogy azt elültetve magként, teljes hitetlenségben, aratás nélkül várd a holnapot. Vizsgáld meg magadat! Úgy hogy nézz a „tükörbe”. Vizsgáld meg a szavaidat és ezt ha meg lehetne tenni mindenkivel, én megtenném, hogy mindenkinek a nyakába akasztanék egy „walkman”-t, vagy egy ilyen felvevőt, amellyel fel tudjuk venni saját szavainkat. Mert amikor te beszélsz, sokszor nem is vagy tudatában annak, hogy mit beszélsz. De ha visszahallgatod azt úgy hallgathatod, mintha kívülálló lennél, és hallhatod azt, hogy mit mondtál ki. És így könnyebben rálátsz arra, hogy mit beszéltél. Sokan nem elég őszinték ahhoz, hogy azt megtegyék, hogy valóban odafigyeljenek a szavaikra és valóban megvizsgálják azt, hogy mi jön ki a szájukon. Ha ingadozol az Igében, azaz a szellemi alaptörvényekben, azaz a vetés-aratásban a saját testi kétségeid között vagy, akkor ne csodáld, hogy az aratásod nem jön el, mert vagy hiszel Isten Igéjében, vagy nem. Ugye a szamár fekete, vagy fehér, „szürkeköztes” állapot nincs. Vagy hívő vagy, vagy kételkedőnek bizonyulsz. Sokunk ezt vegyítjük, és keverjük és várjuk a nagy aratást. De nem kellene ennek így lennie, mert ragaszkodnunk kellene ahhoz a hithez, amit akkor teszünk meg, amikor elvetjük a magunkat. Az nem megy, hogy ingadozol és kétségben vagy és mégis az aratásra vársz. Az nem megy, hogy a hitetlenség, a panaszkodás, a betegségnek a szavai jönnek ki a szádon és elvárod, hogy Isten gondot viseljen rólad és betöltse a szükségeidet a legtúlcsordulóbb módon.
Ha már vetettél magot, akkor ne hagyd abba a hitednek a munkálását, azaz ragaszkodj a hitednek a megvallásaihoz, mert lehet, hogy az aratásod ott áll már az ajtó előtt és szeretne bejönni. Eltelik sokszor egy hét, egy hónap, egy év és nem látod azt, hogy az angyalok és a Szent Szellem milyen munkát végez a háttérben. Nem látod, hogy az aratásod teljesen kész van már, éppen csak hogy a küszöbödön akar belépni nagy hirtelen, úgymond a láthatatlanból. De ha te feladod, akkor te bezártad az ajtót, hogy: na ide nem jön be senki. Abban a pillanatban, amikor te magot vetsz és a hitednek a szavával te azt támogatod, abban a pillanatban elkezdenek az angyalok a háttérben munkálkodni és összegyűjteni a te számodra az aratásodat.
Nézzük az aratás akadályaként a félelmet. Sátán nagy fegyvere ez, amivel az embereket mély szegénységben tartja, az a félelem. Sok ember a kétség és hitetlenség miatt nem vet magot. És a félelemből kifolyólag történik a magvetés hiánya. Ezek együtt vannak: a kétség, a hitetlenség, a félelem és a magvetés hiánya, és megakadályoznak téged abban, hogy az aratás eljöjjön hozzád. Sokan félnek, mert rettegnek attól, hogy nem marad, vagy nem lesz elegendő a saját szükségeik betöltésére. De mondom neked, hogy magvetés nélkül nincs aratás. Úgyhogy ezt a félelmet le kell tudnod győzni. Az attól való félelmet, hogy neked nem lesz elegendő, hogy akkor nem marad elegendő a gyermekeidnek az élelmezésére, ruháztatására, a számlák kifizetésére, stb. Ez egy nagy hazugság a pokolból, annak legmélyebb bugyrából. A sátán a hazugság atyja és ezt akarja elhitetni veled, hogy ebben higgy. Úgy is mondhatnánk, hogy a félelem, az is egyfajta hit. Ha valaki fél attól, hogy magot vessen, akkor gyakorlatilag abban hisz, hogy ha magot vet, akkor neki nem marad elegendő. Ugye? A félelem nem más, mint hit abban, hogy az amit teszek, vagy nem teszek, az nekem ártalmamra van. Ez az ördög nagy hazugsága, aki mindent kiforgatva próbál mindenkit becsapni. De Isten éppen hogy azt akarja, hogy maradjon neked és legyen elegendő a szükségeidre bőven, mert ez az ő természete.
Van egy csodálatos Igevers a Zsoltárokban a 37:25-ben: (és ezt Dávid mondja, aki élete folyamán volt már mély szegénység és a nagyon nagy gazdagság állapotában is)
„Ifjú voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem hogy magzatja kenyeret kéregetett volna.”
Ezt mondja Dávid! Nem láttam ilyet, hogy az igaz szívű ember, az Istenben hívő ember, aki megbízik Istenben, kenyeret kéregetne. Ezt Dávid idős korában mondja.
Azt mondja Sátán, hogy jobb helyen van a te pénzed a pénztárcádban, mint az adományos dobozban. Jobb helyen van a pénztárcádban az a pénz, mint annak az embernek, akit Isten mutatott, hogy áldjál meg. Mert bizony ha adakozol, akkor neked nem lesz elegendő és kikapcsolják majd a gázt, villanyt, tévét (amiért nem lenne kár). Neked nem kell ettől félned! Amúgy sem kérte tőled Isten azt, hogy minden pénzedet adakozd el. Vagy igen? Ez nagyon kevés esetben fordul elő! Isten nem arra kér, hogy szétosztogasd a vagyonodat, hanem arra, hogy amikor Ő szól és megkér (bármekkora is legyen az az összeg), te a szívedben készséges és hajlandó vagy, hogy annak engedelmeskedve azt megtedd. Aztán mondhatod azt, hogy ez az utolsó ezer forintom, ezt már csak nem adom oda sem a gyülekezetnek, sem senkinek. Ezért én keményen megdolgoztam. Azt is mondhatod, hogy: most veszítettem el az állásomat, nincs állandó jövedelmem, ezért nem fogok most rendszeresen adakozni! Na ne! Pontosan a világ gondolkozik így! Ha valaki elveszíti a munkahelyét és a bevételei megcsappannak, az nem jogosít fel téged arra, hogy ne vessél magot ezentúl! Sőt, emiatt még inkább bele kell vetned magadat Isten Igéjébe és gondolkoznod a vetés-aratás törvényén, hogy saját magadat kihúzd ebből az állapotból. Az másik dolog, hogy ha kevesebb bevételed van, akkor arányaiban kevesebbet tudsz vetni! Nincs ezzel különösebb probléma! Isten tudja azt, hogy mid van. A gondolkozásmódod, a mentalitásod, hogy van benned szándék, ez legyen meg! És amikor eljön az idő, akkor cselekedd meg! Sokan félnek attól, hogy mit hoz a holnap, hogy szükségben lesznek, ha maguktól a pénzt elengedik. És ez az a félelem, ami megakadályozza az embereket az aratásban. És ahogyan most rátok néztek, látom azt, hogy ti tudjátok, hogy én miről beszélek! Mindannyian keresztülmentünk már ezen!
Gondolkodj egy picit azon, hogy egy földi apa is gondoskodik a gyermeke létfenntartásáról, akkor a mi mennyei Atyánk ne gondoskodna rólunk, és ne tenné meg ezt velünk. A bizodalmadat vesd nyugodtan Istenbe és ebben a bizodalomban úgy lehet megmaradni, ha te ragaszkodsz Isten Igéjéhez és naponta táplálod magadba Isten Igéjét, mert ha nem akkor a Szellem frissessége, lendülete, teljessége kiszárad belőled és el fogsz gyengülni és eltelik az idő, és ha nincs benned az Ige, az emlékeztetés arra, hogy milyen Isten természete, és hogy Ő mit mondott, akkor elkeseredhetsz, átvehetik az irányítást az életed fölött a látható dolgok, az érzelmeid, a körülmények és akkor megváltoznak a szavaid, a gondolataid és már nem is hiszel az aratásban, a nagy teljességben, akkor már lejjebb engeded, hogy már neked az is elég volna, ha nem kapcsolják ki a villanyt, vagy csak a lakást ne vegyék el tőled. És az ember így leépíti magát akkor, ha nincs a szívben az Igének az utánpótlása, ami felemelné őt. El tud az ember távolodni az igazságtól akkor, ha nincs táplálás. Fizikai értelemben, ha nem eszik két hétig le fogsz gyengülni és ehhez nem kell nagy prófétikus kinyilatkoztatás sem. Mert ez így van. Szellemi értelemben sem kell megprófétálnom azt, hogy ha nem veszel magadhoz táplálékot, akkor szellemi értelemben a hited le fog épülni, mert ez egy következménye ennek.
Egyébként az adakozásaidnak nem kell az előre látható bevételeidhez igazodnia. És most elmondok valamit, ami nem rád vonatkozik, de lehetséges hogy akkora összeget kér az Úr, ami neked nem áll rendelkezésedre. Nemhogy csupán azt kéri, hogy amid van, vagy hogy mindet, hanem amennyi nincs is. És neked hitet kell gyakorolni ahhoz, hogy az az összeg bejöjjön, hogy te azt el tudd vetni magként. Ugye vannak itt mélységei és magasságai is a magvetésnek és a Szellem követésének. Nem nagyon ijedtetek meg szerencsére, csak páran elsápadtatok!
Lapozzatok a Zsidó levél 13:5-6 versére, olvasom:
„Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled…”
Az Isten itt megígérte neked azt, hogy Ő mindig veled lesz a nehéz időkben. Vannak-e olyan szakaszai az életednek, amikor úgy érzed, hogy ez most nehéz! Bólogattok!
Azt mondja Ő az Igében, hogy nem hagylak el, sem el nem távozom tőled! Ő megígérte, hogy a nehéz időkben mindig veled van. Ő ellát téged és megáld téged és sikeressé teszi a vállalkozásodat, természetfeletti kedvességet ad neked mások előtt, ad neked ihletett gondolatokat, ötleteket és vezet téged a Szent Szellemmel, hogy hova vess magot. És ha te ennek megfelelően gondolkozol, akkor az alapján megteremtetted a hitednek. De a sátán pont az ellenkezőjét akarja: hogy te ne így gondolkozzál, inkább féljél, inkább rettegjél és azon munkálkodik, hogy leállít téged a magvetésben. Sátán azon munkálkodik, hogy leállítson, mert ha ő rá tud erre vetni, hogy ne vess magot, hogy azt megegyed, a pénztárcádban, bankszámládban tartsad, akkor téged a pénztelenség szintjén tud tartani. Miért? Mert ha nincs magvetés, akkor nincs aratás sem! Nagyon boldog vagy ma is ugye, hogy ezt hallhatod!
Amíg el tudja érni az ellenség, hogy ne vesd el a magodat, addig nem lesz gondja az aratásoddal, mert nem is lesz aratásod. Ha el tudja érni a sátán, hogy a magod a te pénztárcádban maradjon és a hűtődben legyen és te azt megegyed, addig nem lesz gondja az aratásoddal. Amíg Sátán körül tud tenni téged félelemmel az adakozáskor, akkor jobb is ha azt a magot megtartod magadnak és ragaszkodsz ahhoz a kevéshez, mintsem, hogy elvesd, mert hitetlenül elvetni fölösleges, értelmetlen. Ez úgysem tetszik Istennek és úgysem fog a te számodra aratást hozni.
Ha tele vagy kilátástalansággal, félelmekkel és aggodalmakkal, akkor ne vessél magot. Ha meg tudod azt tenni, hogy hitbe hozod magadat, örömmel, békességgel teljesen tudsz magot vetni, akkor azt tedd meg! Sokan úgy lökik oda Istennek, mintha egy kis borravalót adnának és ha nem tudatosan vetsz magot az Úrnak, akkor nem várhatsz aratásra. Amikor minden egyes alkalommal, amikor magot vetsz az adományos dobozba vagy egy borítékban valakinek odaadod, akkor tudd, hogy mit miért teszel. És fejezd be azt, hogy össze-vissza, ide-oda elszórod a magocskáidat. Tudatosan, hittel teljesen tedd, amit teszel. Atyám! Én ezt magnak nevezem és én ezt a magot elvetem és hiszem, hogy ez az én számomra sokszorosan teremni fog! Ámen! Legalább ennyi legyen benne! És ne pedig úgy, hogy hát most adakozás van, hát én is hozzájárulok és így eldobod magadtól. Jó dolog az, hogy könnyen elengeded magadtól, de legyen benne mögötte ott a hit, hogy ezt miért teszed! Egyébként úgy hiszem, hogy ez automatikussá válhat az emberben, hogy amikor pl. gyűjtés van (most az épületünkre történő gyűjtésünk folyik), akkor azt a hited teljességéből, a szívedből és szertettel tedd meg. Legyél jó sáfárja a rád bízott magoknak. Vedd komolyan, mert ez nem játék. Sokan a pénzügyeket olyan komolytalanul kezelik és a szavaikat a pénzügyekkel kapcsolatban, hogy rossz azt látni. Vedd komolyan, mert te és a gyermekeid jövője múlhat rajta, hogy mikor hova vetsz, vagy nem vetsz magot.
Természetesen amíg az emberben van lélegzet, addig van remény, hogy a dolog és helyzet, ami körülötted van megváltozik akár anyagilag, vagy akármilyen értelemben. De mondom neked: győzd le a félelmet, mert különben a sátán nincstelenségben tud tartani téged egy egész életen át. A félelmet le kell győzni, ami az emberben próbál újra és újra feljönni, ezen felül kell kerekedni. Ebben vannak szintek. Amikor az ember elkezdi, akkor kicsiben kezdi el, kicsi magokat vet el. Mert így van ez rendjén, soha sem kezdődött az úgy, hogy az ember többmilliós adományokat adott elsőre. De amikor elkezded, akkor abban a picikében kell hitben állnod, és abban a picikében kell legyőznöd a hitedet! Aztán, amikor a gyarapodás útján oda jutsz, hogy a tizeded havonta százezres tétel, vagy éves szinten milliós (el akartok ide jutni?), akkor ezen a szinten is a félelem megkísért, mert ilyenkor már nagy pénzekről van szó! Ezen a szinten is neked ellen kell állni a félelemnek és le kell tudnod győzni.
Lapozzatok a II. Korinthus 10:7 versre:
Azért is ismerhetitek ezt az Igét, mert én ezt évekkel ezelőtt kinyomtattam egy matricára és ráragasztottam az adományos dobozra:
„Ki-ki amint eltökélte szívében nem szomorúságból, vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.”
Pár Igével előrébb van egy Igevers és ott azt olvassuk, hogy: „aki magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét.”
Azt olvassuk, hogy ő nem csak magot ad a magvetőnek, hanem kenyeret az éhezőnek. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az ő készletei nem fogynak el és Isten nagyon jól tudja, hogy te attól a pillanattól kezdve, hogy magot vetettél neked enned, innod, ruházkodnod, számlát fizetned kell és gondot kell viselned a családodról és lehetne sorolni.
Mit mond itt az Ige? Isten magot ad a magvetőnek és erre a köztes időszakra pedig kenyeret eleségül. Tehát a félelmet győzd le, mert az Ige garantálja neked, hogy Isten gondoskodik rólad. Mert amikor arra kér, hogy magot vessél, akkor neked nem kell félned attól, hogy mit fogsz enni holnap, vagy a jövő héten, vagy miből fizeted a villanyszámlát, mert Isten gondoskodik rólad. Az Ige minket ebben támogat, az ebben való hit az megtöri a szegénység átkát az életed felett, ha hiszel abban, hogy Isten gondoskodik rólad.
Jókedvvel adni az egyenlő azzal, hogy hitben adni. A hit hiánya akadály az aratásba, azaz ennek a jókedvnek a hiánya. Hiányzik az emberekből, hogy higgyenek abban, amit Isten mond. De ha csak azért adsz, mert úgy érzed, hogy kell, akkor azt nem hitből teszed. Én annak idején ezért nyomtattam ki ragasztottam ki az adományos dobozra, hogy aki odamegy és magot vet, az tudja, érezze és lássa azt, hogy ez Isten Igéje és ide aki adományt ad, az jókedvvel tegye és ne muszájból, és kényszerűségből.
Ha örömmel és jókedvvel teszed ezt, akkor abból már látszik a te hited és ez az a hit amire Istennek szüksége van. Amit Istennek tetszik és amit meg tud áldani. Mert ha te valóban jókedvvel, örömmel adsz, azzal azt bizonyítod, hogy te hitben állsz. Ha nem így teszed, hanem csak kényszerből, szomorúságból, akkor nem vagy meggyőződve a vetés-aratás működéséről.
A bővített fordítás így adja vissza ezt az Igeverset: Mindenki úgy adjon, ahogy elhatározta saját magában és eltervezte a szívében. Nem kelletlenül, kényszer alatt, mert Isten a jókedvű, örömteli, azonnal szolgálatra kész adakozót szereti, azaz kedveli mindennél többre becsüli, sőt nem hajlandó elhagyni, vagy anélkül lenni, aki szívből ad!
Tehát Isten kedveli az örömteli, szolgálatra kész adakozót. Miért? Mert a jókedvű adakozó az hitből ad. Volt egy mondásom évekkel ezelőtt, hogy: a hitember mindig mosolyog. Emlékszel erre? Egyszer megadatott, hogy prédikálhattam sok ember előtt ezt és az az ember, aki ott ült a hallgatóság között (az ország másik végéből), ha találkozunk, mindig ezzel a mondattal jön felém, hogy: a hitember mindig mosolyog és mindig így köszön nekem. Benne ez így megmaradt és bennem is emiatt maradt meg úgy igazából. De valóban, a hitember az örömben van, mert a hit az egyenlő az örömmel. A hit pedig tetszik Istennek. Az aratás pedig azokhoz a magvetőkhöz érkezik, akik hisznek. Ebből az következik, hogy visszafelé gördítve egy kicsit a gondolatmenetet: lehet úgy magot vetni, hogy te nem vagy hitben. Tehát lehet hitetlenül is magot vetni, aminek nem lesz aratása. Ugyanakkor lehet hittel teljesen magot vetni, amihez csatlakozik az aratás.
A Zsidókhoz írt levél 4:2 versben ezt olvassuk:
„Mert nékünk is hirdettetett az evangélium miképpen azoknak, de nékik nem használt a hallott Ige, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották.”
Kikről szól az Ige itt? A zsidóknak a nyugodalomba való bemeneteléről szól a fejezet. Arról, hogy amikor azt boncolgatja itt Pál apostol, hogy amikor kijöttek a zsidók Egyiptomból és a pusztában vándoroltak, akkor hallották az örömhírt, Istennek a szavát. De mivel, hogy nem párosították hittel a hallottakat, ezért nem használt az ő számukra a hallott Ige. És feltesszük a kérdést, hogy: és mit teszel te? Ha csak úgy odalököd az adományodat különösebb értelem nélkül, hit nélkül, akkor nem várhatsz aratást. És ez az én számomra is egy mellbevágó dolog. Az az aratás, amire annyira nagyon várunk, az az áttörés, ami ezentúl most már mindig folyamatos lesz, állandó, minden hónapban nagy összeg, sőt még nagyobb – ehhez hit kell, hogy Isten ezt akarja, ezt tervezi, szeretné. Ezt jobban szeretné mint te magad, bizony ehhez hit kell. Tehát nem csak úgy odalökjük magunkat, hanem legyen bennünk értelem arról, hogy amit teszünk, azt hittel tesszük. Főleg tegyük hittel, mert ha fogalmunk sincs a cselekedeteinknek a jelentőségéről, akkor nem várhatunk aratást. Magvetést párosítsuk hittel. Úgy is mondhatni, nyugodtan mondd meg az Úrnak, hogy amikor magot vetsz el, hogy akkor most mivel kapcsolatban gyakorlatoztatod a hitedet. Nyugodtan nevezd meg: ezt a magot én azért vetem el, hogy ilyen és ilyen aratásom legyen. Szeretnék egy új autót, vagy új gáztűzhelyet, ülőgarnitúrát, stb. Mond el, hogy: én a hitemet gyakorlatoztatom ebben. És az Úrnak ezt így kijelented és megvallod. És minden aratással így van ez. Először hiszed, másodszor száddal megvallod. Ez mindennel így van. Így születtél újjá, ez volt a szellemi alaptörvény és alapsorrend, amikor újjászülettél, szívedben hitted, hogy Jézus feltámadt a halálból és száddal megvallottad. Így volt? „Amiképpen vettétek a Krisztust, akképpen járjatok utána őbenne.” Azaz minden így működik, először hiszed, utána pedig kimondod a száddal, hogy ezt miért teszed. És így gyakorlatilag az aratásodat készíted elő.
Kezd el a növekedésen forgatni az agytekervényedet, gondolkozz azon, hogy milyen növekményeid lesznek, ne pedig a körülményeiden és a lehetőségeiden gondolkozzál, hogy mi az ami nincs neked. Amid van, azt ragadd meg.
Hallottam egy tanítást egy nálam pár évvel idősebb pásztortól, aki az Egyesült Államokbeli nagy gyülekezetnek a pásztora. Azt jelenti ezt, hogy vasárnaponként a gyülekezetében a segítőknek száma ötezer fő. El tudod ezt képzelni? Kikerekedett a szemetek! És ez csak a segítőszolgálat, mekkora akkor a gyülekezet?!
Ő prédikálta, hogy: azt kell megragadnod, azzal kell elkezdened munkálkodni, amid van. És hozott egy-két bibliai példát és valóban így van ez, hogy nem a körülményekre, a kapcsolatrendszerre kell neked tekinteni, arra hogy mennyire vagyunk iskolázottak, vagy felkentek, arra kell tekinteni, amink van, hogy mi az amit birtokolsz. Példának hozta Dávidot, aki ott állt a hatalmas Góliáttal szemben, aki fel volt fegyverezve és páncélozva. Dávidnak milye volt? Egy parittyája és öt pici kis kövecskéje és nem azon nyavalygott, kesergett, hogy: hát nincsen páncélom, fegyverem, katonai végzettségem, hanem amilye volt, azt használta. Úgyhogy neked is, ha másod nincs, valami pici dolog mégis van, amit használhatsz. És ha megteszed a természetes dolgot, ahogy Dávid is megtette, akkor Isten megteszi hozzá a természetfeletti és pár perc múlva Dávid kezében fogta Góliát levágott fejét. Mert a saját kardjával vágta azt le. Ezt tette Dávid, amilye volt, azt használta.
Ott van a másik példa Sámson példája. Amikor is egy szamárnak az állkapocs csontjával ölt meg ezer filiszteust. Ő sem nyavalygott, hogy: jön az ellenség, jaj, nincsenek mögöttem harci szekerek és nyílvesszősök és gépfegyveresek és most mi lesz. Körülnézett, hogy milye van. Megfogta a kiszáradt csontot és ezer ellenséget kaszabolt le vele. Neked mid van? Azt mondod, hogy: nincs munkahelyem, stb. és elmondod, hangoztatod ezerszer, nem arra figyelsz mid van, ha más nem szép kék, vagy barna szemeid vannak. Valamid van, amit tudsz használni. Keresd Isten arcát, hogy mi az, amit neked működtetned kell, mivel kell neked elindulnod. És ha azt mondod, hogy hát én nem tudok hatalmas magot adni, hiszen a saját szükségeim sincsenek betöltve rendesen, kicsi a fizetésem, ott vannak a gyerekek, a férjem, vagy a feleségem is elhagyott és mindenféle gondom-bajom van és a házam is rám akar dőlni. Hogyan adjak én magot? Szeretnék én növekedést, de hogyan, miből? Amid van Testvér, abból! Nem kell hatalmas nagyban kezdeni ezt!
Hallottam egy asszonyt és valami hatalmas nagy látása volt egy afrikai misszióról, hogy ő valami nagy gyermektábort szeretne létrehozni, mert ő Istentől kapta ezt a látást és az árva gyerekeket akarja befogadni, iskoláztatni, stb, ami önmagában nagyon szép elképzelés. De állandóan panaszkodott, nyafogott, hogy neki ez sincs, az sincs, amaz sincs és nem tudja, hogyan csinálja azt meg. És sehol nincs már az illető, se ő se a látása, se az elképzelése, se a víziója. Nem mondom azt, hogy nem Istentől volt neki ez a látása, de az, hogy nem volt elképzelése arról, hogy ezt hogyan vigye véghez, az biztos. Még azt is ki merem jelenteni, hogy az sem biztos, hogy baj, ha nincs meg az elképzelésed arról, hogy hogyan vidd véghez azt a látást, amit Isten mondott neked, hogy te azt véghez vidd. Mert Isten sokszor nem mutatja meg az egészet, hogy te hogyan fogsz odáig eljutni, nem mutatja meg azt, hogy hogyan fog az teljesen kiteljesedni. Mert ha megmutatná, hogy te hogyan jutsz oda a beteljesedésig és hogyan lesz belőled egy szállodalánc tulajdonosa, akkor neked útközben nem lenne szükséged hitre és ez lenne a te legnagyobb bajod. Így rá vagy „kényszerítve” arra, hogy hitben járjál, és ez a hit Istennek tetszik. Ez a hit gyümölcsöt hoz, működik. Halleluja!
A hitedben addig fogsz elmenni, ameddig a kitartásod és a türelmed elenged téged. Amikor feladod a kitartásodat, a hitednek vége szakad. Most gyorsan befejezem az alkalmat, mert elszaladt az idő, de egy Igét még felolvasok a Galate levél 6:9-10-es versét, olvasom:
„A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk. Annak okáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenkivel, de leginkább hitünk háza népével.”
Mit mond itt a 9-es vers? Hogy a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk. A maga idejében! Azaz a megfelelő időben! Hogyan lehet meggyorsítani egy magnak a kikelését, termőre fordulását. Meg lehet öntözni, meg lehet kapálni, lehet babusgatni. Szellemi értelemben hogyan lehet egy elvetett magot táplálni? Minél gyakrabban adsz hálát Istennek azért, hogy eljön a te aratásod, annál hamarabb megerősödik az a mag és gyümölcsöt fog hozni. Miért van ez így? Mert amikor hálát adsz Istennek előre a még nem látható dolgokért, ezt te csak hitben teszed és ezzel a hittel támogatod azt a magot, amit elültettél. Hogyan aratunk? Adakozással vetsz magot és a beszédeddel aratod le. Ez fontos írd fel magadnak! A szavaid beszédével aratod le azt, amit annyira szeretnél. Amikor magot vetsz és a szavaiddal felszabadítod a hitedet, az aratásod máris úton van, mert az angyalok hallják a te szavaidat, hallják amit te megtettél és egyből el kezdenek ezen dolgozni. El kezdenek hatást gyakorolni emberekre, hogy azok az emberek pénzt adjanak neked. És azt mondanád, hogy: jaj, miről beszélsz, az angyalok manipulálják az embereket? Hogy gondolod ezt pásztor, „elmentek otthonról”? Megkérdezem én: ha démonok hatást tudnak gyakorolni emberekre, hogy rossz, gonosz dolgokat tegyenek, akkor az angyalok nem tudnak hatást gyakorolni az emberekre, hogy jó dolgokat tegyenek meg? Dehogynem! Az embereknek mégis nagyobb hite van az ördögi sötét oldalban, mint abban, hogy Isten angyalai működnek és munkálkodnak.
A szavaiddal vagy hátráltatod, vagy pedig elősegíted az aratásodat! A kétely szavai törlik az aratásodnak a kiszállítását, míg a hit nyilvánvalóvá teszik azt. Fontos, hogy sem a hitedet, sem pedig a szavaidat nem változtathatod meg menet közben. Pl. ha örökölsz egy házat és azt el szeretnéd adni, elmondod az ismerősöknek is, hogy el akarod adni, ajánlják körbe, feladsz egy hirdetést és hitet gyakorolsz, hogy ez a ház ez eladásra kerül, akkor menet közben nem változtathatod meg a hitedet, sem a szavaidat ezzel kapcsolatban. Eltelik egy hónap, két hónap fél év, a ház még mindig meg van és azt mondod, hogy: hát, lehet, hogy Isten nem is akarja, hogy eladjuk, lehet, hogy ez lesz, lehet, hogy fel kellene újítani, de ezzel megváltoztattad az eredeti hitedet és az eredeti szavaidat. Ami nem biztos, hogy törvényszerűen rossz dolog, de akkor pedig ne várd annak a gyümölcsét. Nem várhatod, mert megváltoztatod a szavaidat azzal kapcsolatban.
Vannak emberek, akik nagyon bolond módjára gondolkoznak. Összeházasodnak fiatalon és gyermeket szeretnének, hitet gyakorolnak abban, hogy gyermekük születik akár egy-kettő- vagy három. Eltelik egy év, öt év nyolc és tíz év és a gyermek nem születik meg és akkor azt mondják, hogy: hát lehet, hogy Isten nem is akarja, hogy gyermekünk legyen. Ez bolondság, sokkal nagyobb bolondság, mint hogy egy házat eladsz, vagy nem. És akkor másképpen gondolkoznak, beszélnek. A hitednek a működése az a szavaidnak a függvényében történik.
Ha magot vetsz valamiért, egy pénzmagot egy autóért, egy házért, vagy egy lakásért és a hitedet gyakorlatoztatod abban, akkor ne változtasd meg az elhatározásodat és a szavaidat azzal kapcsolatban, mert akkor feladtad. Az szavaiddal megölheted, vagy életre keltheted az aratásodat – írja a Példabeszédek 18:21.
Tehát a legnagyobb akadály a többi között az aratásban? Az a hitnek a hiánya, vagy a hitetlenség és a szavakkal egy komolyan összefügg. Úgyhogy működtessük a hitünket jó dolgokban, és ragaszkodjunk ahhoz. Természetesen az igazi bibliai hit ott kezdődik, ahol ismerik Isten akaratát. Az az illető, aki azt mondja tíz év házasság után, hogy Isten nem akar neki gyereket adni, az az ember nem ismeri Isten akaratát. Tehát az ő hite és ez a megnyilvánulása teljesen igeellenes. Nagyon sok ember van – leginkább vallásos körökben -, akik úgy imádkoznak a betegekért, hogy: Uram, ha akarod, akkor gyógyíts meg, ha nem akarod, akkor ne. Imádkoznak érte és ha az illető valami csoda folytán meggyógyul, akkor azt mondják, hogy: igen, ez volt Isten akarata! Halleluja! Ha nem gyógyul meg, vagy esetleg meghal: hát ez volt Isten akarata! De ez nem így működik! Isten akarata mindig az, hogy te meggyógyulj mindig minden körülmények között! Ugyanígy a gyarapodásod, a növekedésed, a sikered, ez is Isten akarata. Vagy te azt szeretnéd, hogy a gyermeked 25 éves korától 35 éves koráig mély szegénységben éljen, betegséggel és tele mindenféle fekéllyel. Ez bolondság még kimondani is szörnyű! Ugyanakkor azok a gyermekek, akik jómódban, szükségeiket tekintve gyermekkoruktól fogva úgy nőnek fel, hogy minden szükségük be van töltve, jó lenne ezeket a gyerekeket elvinni néha egy kis önkéntes munkára. Elvinni őket oda, ahol az emberek szükségben vannak, hogy lássák azt, hogy vannak emberek, akiknek nincs elegendő. Hogy tudják értékelni azt, ami nekik van. Elvinni őket egy ingyenes étel, vagy ruhaosztásra, vagy egy nyári táborba, ahol az emberekről gondot viselnek, stb. Szokták mondani, hogy: az a gyermek megkapott mindent, mégis olyan rossz ember lett belőle. Könyörgöm, az hogy anyagi értelemben megkap mindent, az nem jelenti azt, hogy valóban ezzel megkapott mindent! Sokan így nem kapják meg a bölcsességet, hogy könyörületesek, irgalmasak legyenek a másik felé. Nem tanulják meg azt, hogyan kell adni. Megtanulják azt, hogy hogyan kell venni és milyen az, amikor az apuci a fenekem alá rakja az autót. Nincs is ezzel baj, akkor ha a gyerek tudja ezt helyesen kezelni és látja ennek az értékét és tudja, mit kell ezzel neki kezdeni! Ámen!”