Helyes felfogás a pénzről 6.
A szolgálati partnerkapcsolat
(2011.02.20.)
„Drága Úr Jézus felemeljük a kezeinket, felemeljük a szívünket, felemeljük a Te nevedet és dicsérünk és magasztalunk téged kibeszélhetetlen örömmel. Köszönjük neked, hogy a te keneted jelen van közöttünk. Köszönjük, hogy nincs köztünk egy beteg, egy szűkölködő sem, aki a te bölcsességednek a hiányától szenvedne. Köszönjük, hogy teljessé tettél bennünket. Köszönjük, hogy benned van a mi ellátásunknak a forrása. Köszönjük, hogy győztesek vagyunk mi tebenned és királyként uralkodhatunk e világban a te benned való hit által a te hatalmas nevedben, Jézus nevében! És hálásak vagyunk, amiért itt lehetünk ezen a helyen, ahol szót hallhatunk a te szádból. Megértés, kijelentés, tudás származik a te szent szellemed ajkairól, szívből szívbe, szellemből szellembe. Köszönjük, hogy betöltesz bennünket feljebb, hogy nem mint kérnénk, vagy elgondolnánk túláradóan a te dicsőséges keneteddel, kegyelmeddel fiadnak, Jézusnak nevében! Ámen! Öleld meg a melletted állót és mosolyogj rá akkorát, amekkorát csak tudsz! Legyen széles mosoly az arcodon. Dicsőség Istennek!
Hetekkel ezelőtt a szívemre helyezte az Úr ezt a tanítást. Maradunk annál a tanítás-sornál, amit hetekkel ezelőtt elkezdtünk, a Helyes felfogás a pénzről tanítás-sorozatot hallod a mai napon és ennek is a hatodik tanítását. Azt hiszem, hogy ehhez a tanításhoz, a mai tanításnak a megértéséhez szükség van mindenképpen egy szellemi felfogóképességre, hogy ezt valóban megértsd. Nem azt mondom, hogy a lehető legkeményebb eledel, amit hallhat egy keresztény ember, de nem is a tejnek tápláléka az, amit ma hallani fogsz, mint ahogyan az előző hetek, hónapok tanításai alapdolgokkal volt kapcsolatos. Bár ugyanakkor mondhatom azt is, hogy ez is egy alapdolog ezen a tanítás-soron. A mai napon a szolgálati partnerkapcsolatokról lesz szó, amiről idáig talán még soha nem hallottál. Ez a tanítás egy bő évvel ezelőtt, tavaly márciusban a növekedés Istene sorozatban már egyszer elhangzott, de ma újra elmondom ezt nektek, ha nem is ugyanúgy, mint egy évvel ezelőtt, de hallanotok kell erről, hogy megértést kapjatok, hogy hitetek lehessen ebben és, mert a Szellem kívánsága az, hogy erről szót halljatok. Többek között azért is, mert benne van a Bibliában az, amiről szólni fogok a mai napon. Számomra ez egy nagy megértés volt, hogy hogyan is működik az, amikor egy bizonyos szolgálat felé elkötelezem magamat, hogy azt támogatom és, hogy mit hoz jogilag, bibliai jogi értelemben az én számomra.
Az elmúlt hetekben sokat hallhattál arról, hogy Isten akarata az, hogy te jólétben éljél anyagilag, pénzügyileg. Az elmúlt hetekben kifejezetten Istennek a tervét, akaratát kerestük, kutattuk és arról beszéltünk, hogy pénzügyileg mit akar Isten a mi személyes
életünkben, hogyan érhetjük el azt, hogy növekedő életünk legyen, Isten milyen szellemi törvényt, vagy törvényeket adott ahhoz és azért, hogy a mi pénzügyi életünk növekedésnek induljon és gyarapodó legyen.
Ugye beszéltünk az elmúlt hetekben arról is, hogy Isten globális törvénye a földön az a vetés és aratás törvénye. Ez azt jelenti, hogy a te növekedésed senkitől nem függ, csakis és kizárólag a te vetésedtől. Egy prédikátornak az anyagi növekedése nem attól függ, hogy a gyülekezet tagjai mennyit adakoznak. Egy prédikátornak is az anyagi növekedése attól függ, hogy ő mennyit adakozik, milyen magvetései vannak. Ezt személyesen neked is meg kell értened és meg kell látnod, hogy ne a főnöködtől várd az előléptetést, a béremelést, ne a szomszédtól várd, hogy egy vastag borítékot a zsebedbe nyom, ne a szüleidtől várd, hogy majd megáldanak egy hirtelen jött összeggel, hanem a te növekedésednek a záloga az miben van? A te magvetésedben! Miért? Mert ezt tanítja Isten Igéje. Isten soha nem hazudott, mert azt mondta, hogy aki bőven vet, bőven arat. Aki szűken vet, az szűken arat. Tehát mi a teendőd, ha bőven szeretnél aratni? Bőven kell vetned. És most felemelem a kezemet és azt mondom, hogy dicsőség Istennek és köszönöm neki, hogy ez igazság és azt is, hogy ezt őreá hivatkozva mondhatom el neked, mert nem én írtam a Bibliát.
A mai napon arról lesz szó, hogy azon túlmenően, hogy tizedet adunk és tizedet fizetünk abba a gyülekezetbe, ahonnan a szellemi táplálékot kapjuk és ahonnan a Szellem vezetésére adományokat adunk vagy a gyülekezetnek, vagy a gyülekezeti tagoknak, ezen túlmenően partnerkapcsolatba léphetsz olyan szolgálattal, amely szolgálattal Isten téged összekapcsolt. És ez bizony a te számodra valami olyasmit fog hozni, amit semmi más a világon nem tud nyújtani. Teljesen biblikus dologról lesz a mai napon szó, nézzük meg:
lapozzatok a Filippi levél 1:1 versére, olvasom:
„Pál és Thimóteus, Jézus Krisztus szolgái minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak a püspökökkel és a diakónusokkal egyetemben.”
Álljunk meg itt egy kicsit. Az egyes versben azt olvassuk, hogy Jézus Krisztusban, vagy Krisztus Jézusban. A Krisztus szó az nem Jézusnak a keresztnevét jelöli. Jézusnak nem a családnevét jelöli, mert a Krisztus szó a héber Messiás szóból lett fordítva és a Krisztus szó az a görögben is kenetet jelent. Tehát amikor arról beszélünk, hogy a Jézus Krisztus, akkor arról beszélünk, hogy Jézus, a felkent. Ugye az ószövetségben meg volt ígérve a zsidóknak a Messiás, azaz a felkent. Őt úgy várták az üdvözítőt, mint a felkentet, azaz olyan erővel felruházott személyt, akinek meg van a képessége arra, hogy a terheket elmozdítsa, áldást árasszon ki, hogy Isten ereje megnyilvánuljon rajta keresztül. Tehát, a zsidók a felkentet várták. Ugye mi nem így szoktuk őt nevezni, hanem Jézus Krisztusnak. Ha ragaszkodunk a szó szerinti fordításhoz (márpedig ragaszkodjunk), akkor amikor Jézus Krisztusról beszélünk, akkor Jézusról, a felkentről beszélünk. És a felkent mit jelent? Hogy a Szent Szellem által fel van kenve erővel arra, hogy elvégezze Isten dolgait.
Talán emlékeztek arra, amikor a Szeretetről tanítottam még decemberben, akkor szóba jött az, hogy ha Isten nevének a helyére a Bibliában bárhova behelyettesítjük a Szeretet szót, akkor nem másítjuk meg az Igének az értelmét, mert Isten Szeretet. Isten a Szeretet, egy és ugyanaz a kettő. Tehát, ha azt olvassuk, hogy Isten megáldá Ábrahámot, az azt jelenti, hogy a Szeretet megáldja Ábrahámot. Ugyanígy a Krisztus szó helyére bárhová behelyettesítheted azt, hogy felkent. Isten kenetére vonatkozik mindig ez a felkenetés. Az Ézsaiás 10:27-ből tudjuk, hogy a kenet az Isten igamegsemmisítő teherelmozdító ereje. Amikor a Krisztus szóval találkozol fontos, hogy ezen elgondolkodj. Fontos, hogy a Krisztus megnevezés magára a kenetre vonatkozik kimondottan, vagy pedig Jézusra, mint a személyre vonatkozik ez a kenet szó, vagy mind a kettőre. És lehet, hogy most furcsállod, hogy hogyan jön ez ide, ehhez a tanításhoz, de mindjárt rádöbbensz, hogy miért fontos ez. A Filippi 1:1-ben a Jézusra vonatkozik ez a felkent szó, de emlékeztet minket a teherelmozdító kenetre is. Ugye mi a felkentnek, azaz Krisztusnak a teste vagyunk. Azaz mi vagyunk a kenet hordozói. Tehát mi vagyunk Krisztus testében ennek a kenetnek a hordozói, akik ezt a kenetet hordozzuk. Amikor valaki, egy evangelista, vagy egy pásztor ráteszi valakire a kezét és Jézus nevében imádkozik érte és az a beteg meggyógyul, akkor kinek a kenete végezte azt el? A Jézusnak a kenete! De az a pásztor az hordozza azt a kenetet, ugye? Mint egy edény, mint egy csatorna, amin keresztül működik az a kenet, ami nem a pásztoré, az evangelistáé, nem a tiéd, hanem Jézus kenete, ami rajtad keresztül vitte véghez a gyógyulást. Tehát mi vagyunk a kenet hordozói.
A 2-es verstől az 5-ösig olvasom ugyanitt az Igéket:
„Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én Istenemnek minden rólatok való emlékezésemben. Mindenkor, minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén. Mivelhogy részt vettetek az evangélium ügyében az első naptól fogva mindez ideig.”
Én nagyon sokszor olvastam ezt az igesort, de addig nem értettem igazából, hogy mire is vonatkozik, amíg nem hallottam erről egy tanítást, ami kinyitotta az értelmét előttem teljesen. Ugye ezért vannak a tanítók, pásztorok, prédikátorok, hogy az Igéket kinyissák előttünk. Köszönjük a felkent szolgálókat.
Az 5-ös versben van az a kifejezés, hogy: mivelhogy részt vettetek az evangélium ügyében az első naptól mindez ideig, vagyis partnerkapcsolatban voltatok velem. A partnerkapcsolat az egy egyenértékű összekapcsolódást jelent. Nem tudom, hogy hallottál-e már arról az üzleti életben, hogy valakinek van szellemi tőkéje, van akinek fizikai tőkéje, külön-külön nem tudnak mire menni vele, de ha összerakják a kettőt, akkor el tudnak végezni olyan dolgokat, amit külön-külön sohasem. Valakinek vannak épületei, van akinek vannak egészségügyi felszerelései, valakinek meg van orvosi végzettsége. Külön egyik sem tud elvégezni semmit a betegekért. De ha ezt ők egybe rakják, összekapcsolódnak, az épületbe elhelyezik az eszközöket, az orvos pedig ott elvégzi az ő munkáját, akkor olyan dolgokat tudnak ott elvégezni, amit külön-külön nem. Ilyen jellegű partnerkapcsolatról beszélt Pál apostol, hogy részt vettetek az evangélium ügyében mindez ideig. Egyszerűen megfogalmazva: te támogattál engem anyagilag, hogy én tudjam az evangéliumot hirdetni. Olvasom a 3-4-5-ös verset és ennek a fényében olvassuk még egyszer, hogy Pál apostol imádkozik azokért az emberekért, akik őt támogatták anyagilag.
„Hálát adok az én Istenemnek mindenkor a rólatok való emlékezésemben. Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén.”
Látod-e itt azt, hogy Pál apostol minden napon imádkozik és közbenjár és könyörög azokért, akik vele partnerkapcsolatban állnak, azaz vele az evangélium ügyében partnerkapcsolatban vannak. A partnerkapcsolat azt jelenti, hogy ketten meg tudunk tenni olyan dolgokat, amit egyikünk sem tudna megtenni külön-külön. Ez a lényege a partnerkapcsolatnak. És mire a végére érünk, meg fogod látni, hogy miért prédikálok ma neked erről. Az üzleti partnerségnek is az az egyik fő oka, hogy meg tudunk tenni együtt olyat, amit külön-külön senki sem tudna megtenni. Azaz, úgyis mondhatnánk, hogy együtt erősebbek vagyunk, mint külön-külön. A 4-5-6-7-es vers így szól:
„Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, mivelhogy részt vettetek az evangélium ügyében az első naptól fogva minden ideig. Mert meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, be is végzi a Jézus Krisztusnak napjáig. Mint ahogy méltó, hogy én így gondolkozzam mindegyitek felől, azért mert én szívemben hordlak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangéliumnak oltalmazásában és megerősítésében mindnyájan részes társaim vagytok a nékem adott kegyelemben.”
Amikor Pál a leveleiben arról ír, hogy az én kegyelmem, vagy a kegyelmem, ami rajtam van, vagy részes társaim vagytok a nékem adott kegyelemben, akkor tudd, hogy a rajta lévő kenetről beszél ilyenkor. Arról a kenetről, amely kenet Jézusnak a kenete, amit Jézus rá bízott. Pál apostol mint apostol az apostoli kenetről beszél ilyenkor. Azt mondja, hogy ti részestársaim vagytok az apostoli kenetben, ami Jézus rám bízott.
A 7-es verset olvasom a közepétől:
„Mind az evangélium oltalmazásában és megerősítésében mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben.”
Mit mondott itt Pál? Amikor partnerré lettél velem az evangéliumban, a rajtam, mint apostolon lévő kenet az a kenet, amivel Jézus engem felruházott, nektek is a rendelkezésetekre áll. Melyik a fontosabb? Az az evangélista, aki pl. teljes időben szolgál és kiáll az utcára, sportpályára, sportcsarnokba és hirdeti az evangéliumot és egy alkalommal háromezer ember üdvözül, vagy az a partner, aki az ő számára erre lehetőséget biztosított, mert megtankolta az autóját, vett neki cipőt, ruhát és ellátta mindenfélével, hogy ő oda ki tudjon állni és tudja hirdetni az evangéliumot. Melyik a fontosabb? Egyformán fontos mind a kettő, erről szól a partnerkapcsolat! Sokan valószínűleg nem fogtok kiállni több ezer ember elé prédikálni. Lehet, hogy így lesz (szeretném ha így lenne). Az Attilára ránéztem így az alkalom előtt és azt gondoltam, hogy akár ő is prédikálhatna ma itt.
Mi a fontosabb? Amikor bejönnek ide új emberek (hiszem ezt, hogy így lesz) és ki a fontosabb, a pásztor, aki hirdeti az evangéliumot a felkent igét és az emberek újjászületnek, vagy pedig azok az emberek a fontosak, aki lehetővé tették, hogy ki legyen fizetve a teremköltség, a villanyköltség, a gázszámla, a hangtechnika, meg minden egyéb. Melyik fontosabb? Egyformán fontos minden és mindenki. Én nem fogok több ajándékot kapni ezért, sőt aki elől áll úgy gondolod, hogy ő kapja a nagyobb ajándékot majd, amikor odaérünk. A Biblia pontosan arról beszél, hogy nincs ilyen megkülönböztetés, mert azt mondja itt Pál apostol, hogy: te, aki partnerkapcsolatban állsz azzal, aki ott elől áll és hirdeti az evangéliumot, te aki támogatod őt pontosan ugyanazt a jutalmát fogod venni, mint ő, semmivel sem kevesebbet. És lehet, hogy semmi más dolgod nem volt, mintsem, hogy csak te legyél a sofőrje annak az evangélistának, aki elment pár kilométerrel arrébb egy evangelizációs alkalomra. Vagy lehet, hogy nem volt más dolgod, hogy „csak” énekeljél. Vagy nem volt más dolgod, hogy összetekerd a vezetékeket az alkalom után. Mégis ugyanazt az ajándékot kapod Istentől, mint az, aki úgymond a látványos „előlálló” szolgálatot végezte. Halleluja!
Ennek a tükrében újra olvassuk ezeket az Igéket az 5-ös verstől:
„Mivel, hogy részt vettetek az evangélium ügyében az első naptól fogva mindez ideig. Mert meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, be is végzi a Jézus Krisztusnak napjáig. Mint hogy méltó, hogy én így gondolkozzam mindegyitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangélium oltalmazásában és megerősítésében mindnyájan részes társaim vagytok a nékem adott kegyelemben.”
Teljes mértékben olyan fontos a támogatónak a szolgálata, mint a prédikátornak a szolgálata. Mindenkinek van elhívása. Nincs olyan, hogy valaki megszületik erre a földre és nincs Istentől elhívása. Mindenkinek van elhívása. Minden egyes ember számára Istennek van egy terve. Nem létezik olyan terv, ami a lista végén van és nem fontos. Istennek van egy terve veled és Isten minden terve fontos, azaz a te életeddel kapcsolatos terve Istennek nagyon fontos. Vannak, akik az üzleti életben kaptak elhívást, vannak akik az oktatásba, vannak akik az egészségügyben. Az emberek mindenféle dolgokra elhívást kaptak. Isten úgy tervezte, hogy az ő népe legyen az első mindezekben. Azaz minden egyes területén az életnek azok az emberek legyenek a legkiválóbbak, a leggyarapodóbbak, a legsikeresebbek, akik az ő népéből kerülnek ki. Azaz a keresztények legyenek a legjobb atléták, a legokosabb ügyvédek, a legfontosabb egészségügyi felfedezések az Isten embereitől származzanak. Érted? És hála Istennek ez egyre inkább így van! Kanyarodjunk vissza a filippibeli gyülekezetben is volt sokféle elhívású ember, de amikor összekapcsolódtak Pállal, részesedtek az ő kenetéből, azaz Jézusnak a kenetéből. Amikor ez a filippibeli gyülekezet az akkori gyülekezetek közül anyagi értelemben az egyik legszegényebb gyülekezet volt. Mégis csak őróluk mondja Pál, hogy: ti voltatok az egyedül, akik részestársaim voltatok, illetve partnerkapcsolatban álltatok velem, azaz folyamatosan, rendszeresen támogattatok engem. Tehát nem a pénznek a mennyiségéről van szó, hanem a szíved állapotáról és a rendszerességről. Egy megfutamít ezret, kettő tízezret, halleluja! Amikor többen összefogunk, olyan dolgokat tudunk elvégezni, amit
külön-külön. Hacsak pl. arról beszélnénk, hogy kifizetjük ennek a teremnek a bérleti díját, a gáz-számlámát, hangtechnikák megvásárlását, néhányatoknak ez igen megterhelő lenne megoldani, de együtt ezt könnyedén meg tudjuk tenni.
Lapozzatok a Máté 10:40-41-es verset olvasom:
„Aki titeket befogad, engem fogad be. Azt fogadja be, aki engem küldött. Aki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi. És aki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi.”
Mit mond itt Jézus? Aki befogad egy prófétát, az ugyanazt a jutalmat fogja kapni, mint a próféta, azaz részesül az ő kenetéből. Pál gyakorlatilag ugyanezt mondta. És nem ugyanez történt Jézus tanítványaival is? Emlékeztek, amikor Jézus kiküldte a tanítványait. Azt mondta nekik, hogy ne vigyetek magatokkal semmit, se pénzt, semmit, csak menjetek és munkálkodjatok. És amikor visszatértek, megkérdezte tőlük, hogy: szenvedtetek valamiben hiányt? És azt mondták a tanítványok, hogy nem szenvedtek semmiben hiányt, pedig nem vittek magukkal semmit, se pénzt, se élelmet. Ezzel bebizonyította nekik Jézus, hogy a kenet volt az, ami meghozta nekik azt, amire szükségük volt. A kenet betölti a szükségeket. A kenet, amit hordozol magaddal, ami Jézus kenete, az betölti a szükségeidet. Igen! Ha így teljesen elégedett vagy, akkor nem vagy elég éhes, de bizonyára szeretnéd mindenféle értelemben könnyebben élni az életedet. És a kenet az ami elvégzi a munkát. Amikor kimentek a tanítványok és ördögöket űztek, betegekre tették kezeiket és azok meggyógyultak, visszatérve örvendeztek, hogy még az ördögök is engedtek a te nevedre mi általunk. És akkor kérdezte meg Jézus tőlük, hogy: szenvedtetek-e bármiben hiányt. És mondták, hogy: nem. A kenet ami Jézuson volt, az volt a tanítványok felett is. És láthatjuk így, hogy Jézus volt az ellátásuk forrása akkor is, amikor Jézus nem volt velük. De a kenet az velük volt!
Nézzük a Filippi 4:19-es versét, olvasom:
„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.”
Ha a Krisztus szó helyére behelyettesítjük a kenet szót, akkor a Jézus kenetében fogja betölteni Ő minden szükségeteket. A Jézus kenetében az én Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket. Akik anyagi szükségben vannak és nehézségben és áttörésre várnak anyagi értelemben. Tudd meg, hogy ez az Ige igazság, van előtte egy-két Ige, amin keresztül kell menned ahhoz, hogy ez az Igen valóság legyen és élő legyen a te életedben. Ez nem másról szól, mint a Filippi levél legeleje, mintsem, hogy ti a kezdetektől fogva partnerkapcsolatban álltatok velem és ezért részesültök az én kenetemben. Ez az Ige pár igével feljebb van, ahol ezt olvassuk a 15 versben:
„Tudjátok pedig ti is filippibeliek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eljöttem Macedóniából, egyetlen gyülekezet sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül.”
Ezt az igeverset Pál apostol miért nem írta le az összes gyülekezetnek? Hogy az én Istenem be fogja tölteni a ti szükségeteket dicsőségesen a Jézus Krisztusban! Pontosan emiatt az igevers miatt! „Mert már Thesszalonikában is, egyszer is, másszor is küldtetek nékem szükségemre. Nem mintha kívánnám az ajándékot, hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra. Megvan pedig mindenem és bővölködöm beteltem, átvevén Epafróditustól, amit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.”
Az egész Filippi levél erről szól. Ez egy partnerkapcsolati levél. Pál apostol ír az ő partnereinek. Azoknak az embereknek, akikkel ő össze van kapcsolódva. Abból a fontos szempontból, hogy az evangélium örömhíre még inkább terjedjen. Pál apostol fel volt kenve, hogy mint apostol hirdesse az Igét, de neki is el kellett mennie sok helyre és ahhoz neki ehhez szüksége volt pénzre, mert utaznia kellett, meg kellett szállnia, mert ennie kellett, stb. És a Filippi gyülekezet folyamatosan támogatta őt ebben. Ezt olvastuk itt az Igében és ne nézzetek rám sandán, hogy én most arról prédikálok, hogy ti engem tömjetek pénzzel, nem erről van szó, ti eddig is támogattátok a gyülekezetet évek óta. Eddig is így volt, ezután is így lesz ez bizonyára. Mert eddig is ezt tettétek. Amiért itt erről prédikálok, hogy megértésed és kijelentésed legyen arról, hogy amit teszel annak milyen mély szellemi gyökere is van még azon túlmenően, mintsem, hogy csupán ez egy cselekedet részedről, hogy pénzt dobsz az adományos dobozba, ez több annál. Mert így jogilag hozzád tartozik mindaz, amit én kaptam Istentől, illetve hozzád tartozik az a kenet, akit te támogatsz rendszeresen. Meggyőződésem az, hogy az első amit és akit támogatnod kell, az a helyi gyülekezet, ahova jársz hétről hétre. A tizedednek a helye ott van, nem pedig higiénés központban, az alkoholelvonó kúrát támogató helyen, hanem ott van a helye a tizednek, ahol a szellemi táplálékod kapod. Ugyanakkor a további adományaidat oda kell adnod, ahova a Szellem vezet. Ez lehet ugyancsak a gyülekezeted. Én a legnagyobb százalékban az adományaimat a Krisztus Szeretete Egyháznak adom és az adományaimnak is egy nagy részét oda adom, oda vetem el. És én már elmondhatom magamról, hogy partnerkapcsolatban állok Jim Sanderssel 15 éve, mert 15 éve rendszeresen támogatom azt a szolgálatot, azt a hivatalt, amiben ő megáll. Ezért részesedhetek abból a kenetből és abból a kegyelemből, amiben ő áll. És ez nem azért van, mert ez pénzen megvásárolható lenne, hanem mert Isten ezt így hozta létre, így alakította ki az Ő Igéjében és az Ő hatalmas bölcsességében. Ha a partnerek összekapcsolódnak, akkor ugyanazt kapja mind a kettő, ugyanazt az ajándékot. Egyébként jó ha tudod, hogy az a kenet, amiben én prédikálok itt előtted, az nem az én hatalmas nagy megértésemből fakadó kenet, hanem nagy mértékben Jim Sandersnek a kenete, amely által feléd én prédikálok. Pontosan azért, mert én ennek a szolgálatnak a partnere vagyok már 15 éve. Úgyis mondhatnám, hogy én a szolgálatom legelején 21 évesen kezdtem prédikálni nagyon fiatalon. Az első pár évben 100 %-ban abban az apostoli kenetben tudtam megállni, amely Jim Sanders kenete, nem azért mert én apostol volnék, hanem az ő kenetében álltam meg.
Van közöttetek három éves keresztény? Én 3 éves keresztényként 21 évesen gyülekezetet pásztoroltam. Hogy tudtam én ezt megtenni? Sokszor visszagondoltam már erre. Hogyan lehettem én erre képes? A mai eszemmel úgymond el nem indultam volna a szolgálatban. Hogyan voltam erre képes? Azért mert annyira nagy elhívásom volt? Szó nincs erről! Persze volt bennem egy fiatalos tűz, egy lendület, egy elhívás, egy akarás és egy engedelmességre való hajlandóság, de a kenet, amiben meg tudtam állni, az nem az én kenetem volt. Hanem az a kenet, amit a szellemi atyámtól Jim Sanderstől kaptam erre, hogy én ebben megálljak. Az ember mint szolgáló, ahogyan felnövekszik úgymond a saját kenetében is meg tud állni, abban a kenetben, amit istentől kap, hogy megálljon benne. De még a mai napig úgy hiszem, hogy az a kenet, amiben én prédikálok, az nem csupán az a kenet, amit én kaptam, mint pásztor, hanem az a kenet, aminek részestársa vagyok, amiben részestárs vagyok az Jim Sanders kenete.
Visszatérve a Filippi levélre: az egész levél erről a partnerkapcsolati szolgálati kapcsolatról szól és Pál azzal, hogy azt mondja, hogy az én Istenem betölti szükségeiteket azért mondja, mert Isten a ti szükségeiteket az én szintemen fogja betölteni. Ha te partnerkapcsolatban vagy ezzel a helyi gyülekezettel és velem mint pásztorral, mint Jim Sanders szolgálatával, akkor Isten a te szükségeidet az ő szintjén fogja betölteni. Halleluja!
Nézzük a Filippi 1:7 verset, olvasom:
„Amint, hogy méltó, hogy én így gondolkozzam mindenitek felől azért, mert én szívemben hordalak titeket mint akik mind az én fogságomban, mind az evangélium oltalmazásában és megerősítésében mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben.”
Ezen elmélkedjünk egy kicsit. Hogyan indult a filippibeli gyülekezet? Pál és Silás történetét, amikor a börtönben voltak, olvashatjuk az Apostolok cselekedeteinek 16 fejezetében. Nagyon megverték ezt a két jóembert és nem csupán megverték őket, és a hátuk, karjuk mindenük véres volt, kalodába zárták őket. A kalodába be van zárva a fej, láb, kar két gerenda közé, amin vannak lyukak, hogy ott átférjenek a testrészek. És ott ez a két szolgálója Istennek nem nyivákolt, jajongott, meg fetrengett, hogy: jaj Istenem segíts meg, hanem dicsérték az Urat, énekeltek Istennek. Önmagában ez nagyon figyelemre méltó, de hogyan énekeltek, csak így halkan? Nem hangosan dicsérték Istent. És milyen körülmények között voltak? Mint amilyenben most mi? Nem! Börtönben voltak. Nyirkos hideg börtönben, ahol lehet, hogy patkányok szaladgáltak a hátuk mellett el a sarokban. És Istent dicsérték és nem az volt bennük, hogy: jaj, Istenem, hogyan kerülhettem én ide? Dicsérték Istent és éjfélkor ráadásul, amikor aludni kellene. Isten kenete leszállt a börtönre és az összes ajtót kinyitotta. A foglyok nem jöttek ki a tömlöcökből, próbáld ezt ma megcsinálni egy börtönben, hogy kinyíljanak az ajtók és ott maradnak a bent lévő „zsivány testvérek”.
Ezek a börtönlakók lettek a filippibeli gyülekezetnek az első tagjai. És egészen pontosan az ottani akkori börtönőr lett a pásztoruk. És ennek a pásztornak, a börtönőrnek a házában gyülekeztek össze azok a börtönlakók, így indult a filippibeli gyülekezet. Egy picit gondolkozzunk el ezen, hogy ez a gyülekezet, ezek az emberek megtapasztalták azt a kenetet, amely Pál apostol szolgálata volt. Mert ugye beszéltünk arról, hogy a kenet, az a teherelmozdító iga megsemmisítő erő. Ez olyan mértékben megnyilvánult a börtönben, hogy a börtönajtók kinyíltak, tehát az ott bent lévő börtönlakók megtapasztalták Istennek az erejét. Halleluja!
Pál apostol azt mondta, hogy ami a börtönben megnyilvánult, ami megnyitotta a börtönajtókat, ami elindította ezt a gyülekezetet, nektek is a rendelkezésetekre áll.
Olvassuk a Filippi 1-7-ben azt a kifejezést, hogy az „evangélium oltalmazása”, és hogy „részestársaim vagytok”. Ez azt jelenti, hogy az evangéliumot oltalmazzuk mi meg? Nem! Ez azt jelenti, hogy az evangélium oltalmaz meg minket. Ez az evangélium oltalmazása pontosan ezt jelenti, ez teljesen egyenértékű a 91-es zsoltárnak a védelmével. És azt mondja Pál apostol, hogy: ti ebben részestársaim vagytok. Kicsit pörgessük vissza az agytekervényeinket előre és oda-vissza. A te pénzügyi adományaid, a te partnerkapcsolatban lévő eltökéltséged a te számodra védelmet ad. Ez bizonyos fajta védelmet nyújt neked, hogy te egy szolgálatot támogatsz. Ezt mondja itt az ige.
Nézzük a Márk 16:15-18-as verset, olvasom Isten Igéjét:
„És monda nékik, elmenvén e széles világra hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hiszen és megkeresztelkedik üdvözül, aki nem hiszen, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik, betegekre vetik kezeiket és azok meggyógyulnak.”
Ugye ez Jézus kenete!? Jézus kenete az, ha megmar egy kígyó, akkor te nem fúvódsz fel tőle, hanem lerázod magadról és tovább mész örvendezve. Jézus kenete az, ha ráteszed a gyermekedre a kezedet és imádkozol felette, akkor az meggyógyul. Ez Jézus kenete? Igen!
Olvasom tovább a 19-20-as verset:
„Az Úr azért miután szólott vala nékik, felviteték a mennybe és üle az Istennek jobbjára. Azok pedig kimenvén prédikálnak mindenütt az Úr együtt munkálván velük és megerősítvén az Igét jelek által, amelyek követik vala.” Ámen!
Hogy van megerősítve az evangélium? Jelekkel és csodákkal! Megerősítette az Úr az igehirdetést jelekkel és csodákkal, amelyek követték az ige hirdetését. Voltak csodák Pál szolgálatában? Igen! Akkor ezek a csodák rendelkezésre álltak az ő partnerei számára is? Igen! Halleluja!
Amikor te egy szolgálatot támogatsz, akkor rendelkezésedre áll ugyanaz a kenet, mint ami a szolgálóé. És ugye sokszor hallottad tőlem, hogy én nem gyűjtök pénzt soha, mert nem ti vagytok az én forrásom. Jézus az én forrásom és én őrá hagyatkozom és ezért nem kell rátok nyomást gyakorolnom. És tudod-e, hogy én mire hagyatkozom? Az adakozásaimra! Jézusra és az adakozásaimra, mert ha van a fölben elvetetett magom, akkor várhatom, hogy legyen aratásom. Ha nincs a földben magom, akkor honnan várjam el az aratást? Manipuláljalak téged? Isten előtt az nem lenne kedves és az én lelkiismeretemet is bántaná! Amúgy is minden egyes forint adomány a gyülekezetnek a birtokában marad és nem lesz az enyém. Az én adásom az én növekedésemnek a záloga, a te adakozásod a te növekedésednek a záloga. Isten használni fogja azt, amit te adsz és azt is amit én adok. És amikor te adsz valami adományt és azt úgy veted el, mint magot, akkor az a te számodra nagyobb áldás, mint annak a számára, akinek azt elveted. Érted ezt? Ha az elmúlt hetekben figyeltél és a tanításokat megértetted, akkor rájöhettél arra, hogy ha te pl. egy pénzadományt adsz valakinek, akkor az a te részedről egy mag, az ő részéről pedig egy aratás. De amikor te pénzt adsz, vagy magot vetsz el, az neked nagyobb áldást hoz, mint annak, akinek adod. Mert a jövődbe fektetsz így be, a jövődet alapozod meg. Az Igére kell nekünk nyomást gyakorolni, sohasem emberekre. Halleulja! Az Urat egyáltalán nem zavarja az, amikor Őt szaván fogjuk. A vetés-aratás működik, én hiszek ebben. Úgyhogy elváró hittel vagyok, hogy az aratás eljön hozzám.
Bizony ez így működik, hogy azt mondod: Uram elvetettem a magomat azért, hogy valamit arassak. És nálad van már ez, nem az én problémám, többet elő sem hozom, lefekszem és egy jó nagyot alszok és nem aggódok és nem leszek gyomorgörcsös, hogy hogyan lesznek kifizetve a számláim. Elvetettem a magot, innentől kezdve a te felelősséget Úr Jézus, mert én a te Igéden állok. Én megtettem az én részemet. Ez a hitnek a cselekedete. És ebben bizony akkor is ki kell tartanod, amikor meg vagy kísértve. És azt is meg kell értened, hogy az adakozásod még, ha esetleg személyesen nekem adnál is az nem az én szükségeimet töltené be, hanem a tiédet. Az adakozásaid azok a te szükségeidet töltik be. Érted ezt?
Nézzük a Filippi 1:19-est:
„Mert tudom, hogy ez nékem üdvösségemre lesz a ti könyörgéstek által és a Jézus Krisztus Szellemének segítsége által.”
Azt mondja Pál apostol itt, hogy az én ellátásom onnan jön, hogy ti imádkoztok. A ti ellátásotok pedig onnan jön, hogy én imádkozom. Ez árasztja ki Isten szellemét és Jézus kenetét. És ez a forrása a mi ellátásunknak. Az, hogy kivel vagy partnerkapcsolatban, vagy kit támogatsz az a te dolgod, imádkozz felőle. De tudd, hogy az első a gyülekezet, ahová tartozol, amit támogatnod kell. És ez a támogatnod kell ezt lehetne úgy is értelmezni, hogy van mögötte három felkiáltójel, és mintegy törvény, mert ugye nem vagyunk semmiféle törvény alatt, ezért ez a színek a a törvénye ami a szívedbe van írva nem pedig egy kézzel írott, betű szerinti törvény, amely megöl. Tehát nem kell soha senkinek pénzt adnia a gyülekezetnek. Nincs olyan, hogy kell. És ha megkérdezem, hogy: kell-e tizedet fizetni? Akkor a válasz arra, hogy nem, nem kell. Semmi sem működik úgy Krisztusban, hogy az kell. Minden hit által működik. Ha nem tudod hitből tenni, akkor amúgy sem tetszik Istennek. Előbb hozd magadat hitbe és a szívednek a parancsából tedd azt, amit teszel. Halleluja!
Istennek van egy terve veled és lehet, hogy ezt most nem akarod hallani, de bizony elhívott vagy arra, hogy valakivel ilyen partnerkapcsolatban legyél. Én úgy gondolom, hogy a legtöbb esetben ez afelé a szolgálat felé van, ahonnét a táplálékot kapod. Úgy hiszem, hogy akár több szolgáló felé is lehet az ember partnerkapcsolatban, azaz több szolgálatot is támogathat az ember az adományaival. De egy valakivel mindenféleképpen össze kell magadat kapcsolnod, imádkozz és tudd meg, hogy kivel. Azután pedig kapcsolódj vele össze, akit rendszeresen támogatsz anyagilag. Még ha nem is úgy, hogy ő ezt tudja, tehát nem kell neked elmondanod, hogy én most ezentúl támogatlak havonta mostantól fogva 2000.- Ft-tal. Vannak gyülekezetek, világméretű gyülekezetek, hogy vannak nekik partnereik, akik elkötelezték magukat, hogy minden hónapban egy x összegű dollárt átutalnak az ő számlájukra, mint adományt. Ez azt jelenti, hogy a központi szolgálatnak van egy összesített listája és tudja azt, hogy van 12 ezer partnere a gyülekezetnek és ők elkötelezték magukat, hogy x dollárral támogatnak minden hónapban, azaz van abban a hónapban x ezer dollár, ami minden hónapban bejön, amire lehet alapozni. Ezen túlmenően pedig az időszakos adományok, mik befolynak a gyülekezetbe. Sok szolgálatnál ez így működik, nálunk nincs ilyen. Nálunk ez nincs semmilyen formában nincs nyilvántartva, nem tervezem. Elrettentő példaként mondom, hogy vannak gyülekezetek, ahol megnézik a bérszámfejtésedet, vagy a nyugdíjas szelvényedet, hogy mennyit keresel, mert az alapján kell adományt adnod. Ez borzasztó! Nagyon sok rossz dolgot hallottam ezzel kapcsolatban, még a látszatát sem szeretném ennek felkelteni! Arról van szó, hogy legyen benned egy elkötelezés, hogy támogatod azt a szolgálatot, amiben te is részt veszel, ahonnan te is táplálékot kapsz. Ámen!
Egyébként ezt évek óta rendszeresen teszik, úgyhogy én most nem arról beszélek, hogy ezt nem tapasztaltam volna meg, ez eddig is így volt. Ezen túlmenően pedig életbevágóan fontos, hogy ez így legyen. Nem feltétlenül a gyülekezetnek a szempontjából fontos ez, hogy a gyülekezet anyagilag biztonságban legyen. Nem is tudjátok, hogy milyen gonosz ördögi dolgokból menekültetek meg csak azért, mert ennek a gyülekezetnek a tagjai vagytok és rendszeresen támogatjátok hittel és szeretettel. Ez nem azt jelenti, hogy mostantól kezdve, ha pénzt adsz, akkor nem kell foglalkoznod semmivel és teljes védelmet élvezel mindenben. A hitedet gyakorolnod kell, a szellemet követned kell.
Van még egy igesor, amiről beszélek nektek. A I. Sámuel 30-ban arról olvasunk, hogy Dávid egyszer nem volt ott a táborhelyen a katonáival, ahol táboroztak és az ellenség megtámadta őket. Mire visszaértek, az ellenség kifosztotta őket a vagyonukból, a feleségeiket, gyermekeiket elhurcolták. Eléggé nagy gyász lett úrrá rajtuk. Visszatértek a táborhelyre a katonák, se asszony, se gyermek, se pénz. És Dávid megkérdezte Istent, hogy: mit tegyünk? Utánuk menjünk? Isten azt válaszolta: Igen, menjetek utánuk. Merre induljunk? Isten ezt is megmutatta és elindult a katonákkal Dávid. Ha valaki volt már katona, az tudja, hogy mit jelent az erőltetett menet. Ebben az erőltetett menetben Dávid a katonák sokaságával üldözte az ellenséget, illetve ment az ellenség után pihenés nélkül. Azt jelenti, hogy a lehető legmagasabb tempóban, a lehető leggyorsabban, folyamatosan, megállás nélkül meneteltek előre élelem, pihenés nélkül.
Így érkezünk el a 21-es vershez: „Midőn pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezék, akik fáradtabbak voltak, minthogy Dávidod követhették volna és otthagyta őket Bésor patakjánál kimenvén Dávid elé a nép elé, amely vele volt. Dávid pedig a néphez közeledék és köszönté őket békességgel.”
A történetben az a lényeg, hogy 200 katona annyira elfáradt ebben az erőltetett menetben, hogy nem bírták tovább. Megérkeztek már a folyóhoz és látták, hogy ott van az ellenség a túloldalon a pénzzel, gyerekkel meg az asszonyokkal, de olyan fáradtak voltak, hogy nem bírtak már átkelni a folyón, hogy harcba keljenek velük, ezért ők hátramaradtak és ott vigyáztak a hátrahagyott eszközökre. Akik bírták, azok átkeltek a folyón, megküzdöttek az ellenséggel és visszaszerezték a családjaikat és a javaikat és ezen túlmenően az ellenség minden egyes javát magukhoz vették. És jött az osztozkodás, amikor visszaértek. A történetből a 22-es verset szeretném kiemelni, hogy: „akkor mondának mindazok közül, akik Dáviddal elmenének így szólván, minthogy mind a gonosz emberek és Béliel emberei nem jöttek el velünk, semmit se adjunk nékik a zsákmányból, amelyet visszaszereztünk, hanem csak kinek-kinek a maga feleségét és gyermekeit, azokat vigyék el és menjenek el.”
Mit mondanak itt azok a katonák, akik harcoltak és mindent visszaszereztek? Azt mondták, hogy: azok, akik itt maradtak és nem tudtak velünk jönni, azok megkapják a családot, érjék be vele aztán menjenek. Gyakorlatilag ebből az derült ki, hogy nincs osztozkodás a zsákmányból.
Most nézzük a 23-24-es verset:
„Dávid azonban, aki felkent volt így szóla: Ne cselekedjetek így atyámfiai azzal, amit az Úr adott nékünk. Ő oltalmazott minket és adá kezünkbe a sereget, amely ellenünk jött. Vajon kicsoda engedhetne néktek ebben a dologban? Sőt inkább amekkora annak a része, aki elment a harcba, akkora legyen annak is a része, aki a holminál marada egyenlőképpen osztozzanak.”
Ez Isten útja testvéreim! A mai alkalomhoz ez úgy kapcsolódik, ha neked az a feladatod, hogy egy szekszárdi Jim evangelizáció során székeket pakoljál ki, vagy megfőzzél, vagy elkapó ember legyél, vagy bármi a részed ebben, akkor ha te azt megteszed, egyenlőképpen fogsz jutalmat kapni az üdvözültekért ajándékba. Ugyanazt a jutalmat fogsz kapni, mint Jim Sanders, aki imádkozott a betegekért. Erről szól az Igevers. Lehet, hogy semmi más dolgod nem volt, minthogy a szolgálók részére felállított sátorban az élelmet letakard, de részt vettél ebben a szolgálatban, partnere voltál a szolgálatnak, ugyanazt az ajándékot fogod kapni, mint az, aki az üdvösségnek a munkáját elvégezte. Istennek van egy jutalmazási terve és nem csupán a mennyben lesz ez, hanem ez most is ez már így van. Az örökkévalóságot már most éled és nem akkor fogsz belépni az örökéletbe, amikor a fizikai testedből kilépsz! Már most az örökkévalóságot éled. Amikor megszülettél az örökkévalóságba beléptél és onnantól kezdve folyamatosan élsz. Te nem fogsz meghalni. A tested, az lehet, hogy meghal, de te nem! Ti választottatok, mert ti bölcsek vagytok, Jézus mellett döntöttetek és mi vele leszünk együtt örökké, most is vele vagyunk! Halleluja! Ámen!”