Házasságról nem csak házasoknak 9.
Kéz a kézben
(2012.01.29.)
„Dicsőséget adunk Istennek a jelenlétéért! Örülünk annak, hogy Ő itt van! Egy prédikátor elmondhatja amikor prédikál, hogy nagyon jó, hogy miközben prédikál, az Úr is jelen van. Ha nincs ott az Úr, akkor felesleges, hogy a prédikátor prédikáljon. Mert szárazak lesznek, Szellem nélküliek lesznek azok a szavak és bizony te sem fogod megkapni azt, amiért jöttél.
Tegyük meg a megvallásunkat: Az vagyok, amit a Biblia mond rólam. Meg tudom tenni azt, amit mond, hogy megtegyem. A mai napon befogadom, amit hallok. A szívem kész rá, az elmém tiszta és meg fogok változni az Ige szerint. Köszönöm Jézus a hatalmat a te nevednek használatára. Amit megkötök a földön, a mennyben is kötve lészen, amit megoldok a földön, a mennyben is oldva lészen. Ezért a názáreti Jézus Krisztus nevében megkötöm a fejedelemségeket, a hatalmasságokat, ez élet sötétségének világbíróit, megkötöm és levetem a gonoszság szellemeit, amelyek a magasságban vannak. Ártalmatlanná és hatástalanná teszem őket magam, a családom és az egyház minden tagja ellen Jézus nevében. Eloldozom a Szent Szellem munkáit és nem hátráltatom őt. Elváró hittel állok itt Jézus nevében. Ámen!
A múlt héten Izraelben voltam imaúton és üzenetet is hoztam nektek. Most a házasság témakörében vagyunk, és aki a házasságában, párkapcsolatában keres megoldást, válaszokat, az ebből az üzenetből is tud magához venni dolgokat. Megnyílhat a szemetek, mert az egyik legnagyobb megértés, kijelentés, vagy megerősítés akkor érkezett hozzám Izraelben, amikor beszélgetni kezdtem egy pásztorral. Ő sem mai gyerek már az Úrban, régóta szolgál már és sokat beszélgettünk. Olyan dolgok jöttek elő pár mondatban, amikről úgy érzem, hogy nektek is beszélek ma. Olyan dolgokat mondott, amivel teljesen azonosultam. És ezek olyan dolgok, amik az én szívemben is már régóta mozgolódtak. Ezeket nem is rejtettem el előletek, sokszor beszéltem és prédikáltam erről. Lehet, hogy már hónapok, vagy fél év, vagy egy év is eltelt, hogy erről beszéltem így ebben a formában, de most olyan késztetést éreztem akkor, ott a beszélgetés után, hogy amikor hazajövök akkor beszélek erről. És ezt most nem ússzátok meg és most kapjátok ezt meg.
Keresztényekről beszélgettünk. Arról, hogy az áldásainak a teljességére vár sok keresztény, sok keresztény előtt ott van az Ige, az az álom, az a látás, hogy lehet egy jobb élete. Lehet más élete, azaz élhet egy teljesebb életet annál, mint amit él most jelenleg. Egy gyógyultabb, egy bölcsebb, egy gazdagabb, anyagi értelemben teljesebb, szabadabb életet, vagyis egy boldogabb életet. Az emberek szeretnék ezt az életükben, de nem nagyon tudják azt, hogy igazából ez a teljesség, ami Istentől elrendeltetett a számunkra ez csak rajtad áll, hogy te ebből mennyit fogadsz el. És hogyan lehet ezt a házasságra vonatkoztatni?
Az elmúlt hetek-hónapok arról szóltak, hogy hogyan kell a házasságban a problémákat kezelni, hogyan lehet a kapcsolatokat helyreállítani és hogyan lehet a szeretetet a gyakorlatban ültetni. És bizony amikor te szeretnél egy jobb házasságban, egy jobb kapcsolatban élni, vagy szeretnél egy jobb férj, vagy egy jobb apa, jobb kollega lenni, akkor bizony terajtad áll, hogy ez így lesz-e vagy sem. A korlátok, hogy te meddig jutsz el az életben, az hogy te meggyógyulsz, hogy belépsz a Kánaán földjére, tehát arra a helyre, ahol a bőségben élhetsz, anyagi, erkölcsi, kijelentéseknek a bőségében ennek hol vannak a korlátai a te életedben? A fejedben, az elmédben, a gondolataidban! Ott vannak a korlátok! Nem a kormány az, aki gátol téged, nem a főnököd, a pásztorod, a férjed gátol téged, nem velük van a probléma, hanem az elméddel. Ott vannak a korlátok. Ott vannak a korlátok akkor, amikor te arra figyelsz, ami téged körbevesz és nem arra, amit Jézus mond. Ugye ezt sokszor hallottad már tőlem az évek során?
Előjött egy példa, amikor arról beszélgettünk, hogy valakinek úgymond az életében valamilyen szinten látványos ez a növekedés, van, akinek az életében pedig nem. És annak, akinek az életében ez nem olyan látványos, akkor el kezdhet irigykedni a másikra, hogy neki miért megy olyan jól, neki miért van az meg, nekem meg miért nem? Neki miért van jó munkahelye, miért vannak olyan jó lehetőségei, nekem meg miért nem? És amikor el kezdesz így gondolkozni, abban a pillanatban azonnal egy nagy korlátot hoztál magad elé. Mikor azon gondolkozol, hogy hogyan lehetséges az, hogy a pásztor negyedszer ment el fél év alatt Izraelbe, miből telik neki rá? Nekem miért nem? Azonnal egy nagy korlátot húztál az elmédben a hitedben. Mert nem ezen kellene gondolkoznod. Azt kellene gondolnod, hogy igen, ez nekem is lehetséges, igen ez meg van nekem is, nekem is lehetséges. Amikor nem így gondolkozol, hanem testben gondolkozol, akkor egy falat húzol magad elé. Ugye érted?
Ezek a gondolatok nem építenek fel téged. Amikor a másikra irigykedsz és saját magadat sajnálod, az lefelé fog téged vinni és nagyon messze lesz tőled az a teljesség, amelyben élhetnél a Krisztusban.
Készülök arra a tanítás-sorozatra, amit majd ez követ. És ez arról fog szólni, hogy nincs kárhoztatásunk, kegyelem alatt vagyunk és hogy hogyan tudjuk mindezt az életünkben birtokba venni. Készülök erre már hetek óta, hallgatom Jim erről szóló tanításait. Mivel hogy ő sem fejtette ezt még ki teljesen, ő is erről tanít. Mély ez a téma és rengeteg Ige kapcsolódik ide és én is ezt emésztem és szeretném úgy előhozni felétek, hogy egy nagy-nagy áttörés legyen az életedben amikor ezt megérted. Hogy arra kell tekintened, amit Jézus megszerzett neked, személyesen neked.
Énekeltük ezt az utolsó dalt az előbb és arról szólt a dal, hogy Ő meghalt értem, személyesen értem. Az emberek nem igazán hiszik azt, hogy Ő szeret bennünket. Amikor te tudatában vagy, tisztában vagy, elhiszed Istennek a hozzád irányuló szerelmét és szeretetét, akkor azonnal eltűnnek a félelmek, a problémákon való gondolkozás, mert belépsz abba a szeretetbe, szerelembe, amely csak Őbenne van. Ő gondot visel rólad. A Filippi 4:19-ben olvashatod, hogy: „Betölti minden szükségemet az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.”
Ha a gyarapodással kapcsolatban, vagy a szükségeink betöltésével kapcsolatban ez az egy Ige szerepelne csak a Bibliában, ez is elég lenne. De nem ez van, hanem százszámra vannak Igék, amikor az Ige azt mondja neked, hogy te ne aggódj, Ő szeret téged. Márpedig ha szeret téged, akkor gondot visel rólad. Te arra figyelj, azt tedd, arra hajtsd a füledet, amit Ő mond, ne arra, amit a világ! Ez az akadálya sok ember életébe, hogy belépjen a teljességbe, hogy a házassága helyreálljon, mert a másikra tekint, hogy a másiknak mit kellene megváltoztatni. Hogy a másiknak nem így kellene viselkednie, annak tisztelnie kellene engem, neki kedvesnek kellene lennie velem, mert én megérdemlem. De az a helyzet, hogy a párod nem tartozik neked semmivel. Az igazság az, hogy a jó házasságnak a kulcsa és az alapja, amikor mind a kettő fél azon dolgozik, szinte versenyeznek egymással, hogy hogyan tudják egymást megelőzni a szeretetben. És mindig a másikat tekintik előbbre mindig minden körülmények között. Onnantól kezdve, hogy kinyílik a szemük reggel, addig amíg be nem csukják azt. Sőt még egymással is álmodnak akár.
De az emberek korlátokat húznak a fejükben és azt mondják, hogy …áhh, nem lesz az én házasságom már soha olyan, mint amilyen volt, amikor ifjú házasok voltunk! Ki mondta ezt neked, miért hiszed ezt el? Két hete is beszéltünk arról, hogy az a szeretet, szerelem, ami volt a kezdetek kezdetén, ez visszaállítható, helyreállítható. És megnéztük azt a három pontot, hogy hogyan lehet azt visszaállítani – a Jelenések könyvéből olvastuk az Igéket.
Nagyon sokat tanultam én is ebből. Legtöbbet a házassággal kapcsolatban most tanultam az elmúlt két hónap alatt, mióta prédikálok nektek erről. Pedig már hetedik éve leszek házas?! Nem is tudom pontosan! A feleségem nem haragszik rám azért, ha nem tudom pontosan.
Az ellenség teleteheti a te fejedet gonosz, hitetlen gondolatokkal, hogy te azon gondolkodj, hogy az a másik asszony az jobb lenne nekem, az a másik férj az milyen jó, milyen szerencse, hogy ilyen férje van neki. És lehetne sorolni…. az a másik milyen szerencsés, mert mekkora pénzt örökölt, vagy milyen jó neki mert úgy született már meg, hogy keresztény családban, milyen jó neki, mert a szülei a feneke alá tettek már mindent. De neked nem arra kell tekintened, hogy a másik életében mi van! Arra kell tekintened, hogy ami a te életedben van, az hogyan változhat meg, illetve Isten mit akar a te életedben elérni.
És bizony mondom neked, hogy kell legyen egy látásod a saját életeddel kapcsolatban, hogy hova szeretne téged az Úr elvinni. Úgy is mondhatnánk, hogy legyenek álmaid, vágyaid, terveid. Ha nincsenek céljaid, terveid, hogyan töltse azt Isten be neked. Nem fogja rád erőltetni a teljességet. Ha nem szeretnél egy új autóval járni, akkor Isten azt nem fogja rád erőltetni. Ha nem szeretnél egy szép, felújított lakásban élni, Isten azt sem fogja rád erőltetni. Ha csak úgy beszélsz róla, hogy hát, de jó lenne! Na ez az amiben nincs benne a hit. A hit az azt mondja, hogy lehetséges, hogy a láthatók alapján ez lehetetlen, de a hitem számára azt jelenti hogy ez lehetséges. Azért, mert minden lehetséges a hívőnek. Ami a világban a láthatók, az érzékelhetők alapján, ami a pénztárcád szerint lehetetlen, az a hit számára lehetséges. Hallottad? És élhetsz bőven afelett, mint amit keresel, mint ami a havi bevételed, a fizetésed. De az emberek korlátokat hoznak az elméjükben és nem tudják, nem látják, hogy mennyire szereti őket az Úr.
Persze hitről hitre, fokról fokra, lépésről lépésre növekszünk és fejlődünk és neked ki kell nőnöd a kisebbrendűség érzésből, az önsajnálatból és az irigységből. Ezek mind a szellemi kiskorúságnak a jegyei. Leginkább annak a jegye, hogy te nem az Igére figyelmezel, nem arra, amit Isten mond, hanem arra, hogy te hogyan érzed. Lehet, hogy aki melletted ül, bizonyos értelemben, anyagi értelemben gazdagabb mint te. Lehet, hogy én gazdagabb vagyok mint te. De a melletted ülőnek is, meg az én életemben is igaz az, hogy vannak nálam gazdagabbak. De tudod bolond ember az, aki önmagát másokhoz hasonlítja. Neked Jézusra kell tekintened és az Ő gazdagságát, az Ő teljességét, az Őt kell figyelned, nem pedig ember után vágyakoznod. Nem arra van szükségedet, hogy én állandóan jelen legyek az életedben, így is hallgatsz éppen eleget, hanem az Úr jelenlétére van szükséged. És bizony a Szellem arra vezet téged mindig ha esetleg valakinek az életében meglátsz valami teljességet, szépet, jót, dicsőségeset, hogy te azt mondd, hogy igen, ez nekem is lehetséges. És ne hozz az elmédbe egy korlátot és egy falat, hogy hát nekem ez elérhetetlen.
Hány embertől hallottam és bizonyára te is, hogy kijelentik, hogy: áhh, nekem ilyen autóm sohasem lesz. És olyan alázatos kijelentésnek tűnik ez a világ szemében, hogy nem nagyravágyó az illető. De ez nem alázatosság, ez bolondság.
Tudod, amikor azt mondod, hogy áhh nekem ilyen házam nem lesz, mint amilyen neki, akkor azonnal húztál egy falat a hited számára és a hited azon soha nem fog keresztüljutni. Ha nem csukod be az ajtót, hanem nyitva hagyod és a hiteddel kijelented, hogy ez nekem lehetséges, akkor az úton maradva elérhetsz oda. Viszont ha az ajtót becsukod, akkor soha nem fogsz odaérni.
Ahogy az elméd megnyílik erre, hogy márpedig neked is lehetséges, akkor az elméd megnyílik arra, hogy igen, a házasságom helyrehozható. Mikor az elméd megnyílik arra, hogy lehet afölött élni, hogy az egyik hónapról a másikra, mikor az elméd megnyílik arra, hogy Istennél lehetséges az, hogy maradjon pénzed miután kifizetted az összes számládat, hogy Istennél lehetséges az, hogy neked egy izraeli út könnyedén kifizethető legyen. Amikor az elméd megnyílik erre, akkor tudod azt befogadni, elfogadni, addig nem, mert a korlátok az elmédben vannak. És nem mondom azt, hogy ha elkezdesz helyesen gondolkozni akkor a következő hónapban már az neked meg lesz. És nem mondom azt, hogy az neked már a következő évben meglesz. Én „tizenévig” nem voltam Izraelben. Négy éve voltam először, a múlt héten voltam nyolcadszor. Hogyan lehetséges ez? Az elmémben nyitva volt az ajtó, hogy nekem ez lehetséges és Isten ezt afölött adta meg nekem mintsem, hogy kértem, vagy elgondoltam volna.
Sok-sok csodát élünk meg és bizony jó, ha ez a gondolkozásmód, ez a rendszer, amiben gondolkozol ez teljesen átalakul. És ezeket az ajtókat mindig nyitva hagyod az elmédben, hogy merj úgy gondolkozni, úgy beszélni és merd elhinni hogy valóban ez neked is lehetséges. Abban a pillanatban, hogy te arra tekintesz, hogy te hol élsz, milyen házban élsz, milyen bevételed van, milyen jövedelmed van, milyen lehetőségeid vannak és arra tekintesz és az alapján kezdesz el döntéseket hozni, azonnal falba ütköztél. Természetesen az ember legyen bölcs és ne akarja túllépni a korlátait, tehát ne költekezz túl azon, mintsem hogy van arra lehetőséged. A bolond világ teszi ezt, és láthatod a világban élő rengeteg embert, akik túlköltekezték magukat. Nem minden emberre igaz ez, aki hitelt vett fel, de sok ember megütötte a bokáját. Mert nem gondolkoztak előre és nem követték a Szellemet. És az emberben felmerült a kérdés, hogy de hát hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges az, hogy én eljussak ide, vagy meglegyen nekem az, vagy el tudjam a gyermeket küldeni egyetemre. Miből lesz ez meg? Pontosan ez az, amit nem neked kell kitalálnod, ez az Úrnak a dolga, a te részed, hogy megbízol Őbenne és hallgatsz és figyelmezel a Szent Szellemre és várod és hallgatod az Ő utasításait, hogy mit kell tenned. Ha kell akkor magot vetsz, ha kell akkor megtakarítasz, egy bizonyos összeget félreteszel, stb. De ahogy mész előre az úton, tudd meg, hogy egyre könnyebb Istentől elfogadnod. Egyre könnyebben tudsz hinni abban, hogy ez eljöhet hozzád. Mert megtapasztalsz áldásokat, áttöréseket, anyagi csodákat és ezekre emlékezve a hited megerősödve és a hitpróbákon keresztül menve egyre könnyebben el tudod venni a terített asztalról azt, amire szükséged van. Nekem ma sokkal könnyebb bizonyos dolgokat elfogadni Istentől, mint négy-öt évvel ezelőtt. Sokkal könnyebben tudok benne hinni, sokkal valóságosabb ez a számomra. És sokkal nagyobb pénzösszegek felett teszem a megvallásaimat, mint évekkel ezelőtt és tudok benne hinni és elfogadom. És hogy a te szíved is elfogadó legyen, ezért fogok nagyon sokat beszélni a jövőben arról, hogy Isten mennyire szeret téged, és hogy mit tett érted. Mennyire nagyon vágyik arra, hogy te megismerd Őt és azt a munkát, amit Ő érted megtett. Ez hozza a te számodra az áttöréseket. Megismerni azt, amit Jézus megszerzett neked.
A mi hitünk az egy elfogadó hit. A hitednek abban kell lennie, hogy amit Jézus megszerzett a számodra, azt te elfogadod. És ez a kegyelem evangéliuma, amit mi hirdetünk, ez a vallásos gondolkozás számára és a világ számára olyan túl szép, hogy igaz legyen kategóriába esik. Mert úgy, abban az állapotban, amiben te most ott ülsz, ott előttem a széken, képes vagy arra, hogy bármit elfogadj Istentől. Mi az, ami megakadályoz téged ebben? A tudatlanság és a kárhoztatás és az, hogy méltatlannak érzed magadat erre. Pedig Jézus mit tett érted? Odaszögezte a méltatlanságot, a kárhoztatást, minden bűnödet a keresztfára. Semmit sem az alapján kapsz, mert megérdemled, mindent kegyelemből. Istennek nagy kegyelme van rajtad! Amikor befogadod ezt az elmédbe, hogy: ezt el tudom fogadni, ez az enyém, Isten nem arra tekint, amire én tekintek, Isten engem Jézus vérén keresztül lát, én megmosott vagyok, én tiszta vagyok, megigazított vagyok. Isten nem a hibáimat nézi, nem azt, hogy elrontottam, elvétettem akár szándékosan, akár véletlenül, hanem arra néz, amit a bárány eltörölt az életemben. Az áldozati bárány az volt tiszta, az volt szeplőtelen.
Amikor Jeruzsálemben a templom még állt és a zsidóknak a törvény szerint véres áldozatokat kellett bemutatni a bűneik elfedezésére, akkor csak olyan állatot szabadott vinni, olyan bárányt, olyan galambot, olyan marhát, amelyik tiszta volt. Nem volt sánta a lába, nem volt félszemű, nem volt nyomorék, sovány, hanem a legszebbet, leggyönyörűbbet, a legteljesebbet, a leghízottabbat, az erővel teljeset kellett odavinni. És a pap mire tekintett? Arra tekintett, aki vitte az áldozati állatot, vagy az áldozati állatra tekintett? Az állatra tekintett, hogy az megfelelően tiszta-e. Isten ma mire tekint? Rád, vagy pedig Jézusra? Halleluja, hogy nem miránk tekint ilyen értelemben. Persze figyel bennünket, de nem azt nézi, hogy te elég jó vagy-e. Arra tekint, hogy a bárány tiszta volt és egyszer és mindenkorra a bűnproblémát megoldotta a te életedben. A te dolgod, hogy felnövekedj ebben. Akkor nem fogsz úgymond bűnöket elkövetni, ha a Szellemet követed. Ha a Szellemet követed, akkor be fogod tölteni a törvényt. Nem kell a törvénynek a betűjét nézned, hogy mit szabad és mit nem szabad, hanem arra kell tekintened, hogy mi van a Szellemedben, Isten hova vezet téged.
Az áttöréseket hozza, amikor megismered, hogy mennyire szeret téged Isten. Hogy mennyire kívánja a te jólétedet, mennyire kívánja a te gyógyulásodat, a te új autódat, a te felújított lakásodat, a családi békességedet, azt hogy te gazdag legyél. Mert amikor így Isten számára sok gyömölcsöt teremsz, akkor Őt megdicsőíted. Sokan azt gondolják, hogy abban az állapotban, amiben vannak az Istent dicsőíti. De a betegség, a szegénység, a viszálykodás az nem dicsőíti Istent.
Mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, amiket szeretnénk megváltoztatni. Én sem jutottam még el a teljes ismeretre és arra, hogy mindent tudnék, értenék és minden kérdésre válaszolhatnék. Vagyok valahol az úton és megyek előre. Lehet, hogy te ezen az úton előrébb vagy, lehet, hogy hátrébb vagy, de képes vagy arra, hogy Istentől elfogadjál. Emeld fel a hitedet, a látásodat és tudd meg, hogy Isten akarja a te életedben azt, hogy neked jobban legyen a dolgot. Ne zárd be az elmédet, mert akkor a szíved ajtaját is bezártad, nem fog oda bejutni oda az, amire annyira vágysz.
A 23-as Zsoltár azt mondja, hogy „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” Ezt az Igeverset nagyon sokszor mondogatjuk. De te belegondolsz abba, hogy mit mondasz? Ha igaz ez, akkor nem szűkölködsz, mert akkor rendben van az életedben minden, be vagy töltve mindennel. De nem, az emberek azt mondják, hogy az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, de…. ez, meg ez – és sorolják az ujjaikon, hogy mennyi bajuk és problémájuk van. Az a látható, az az érzékelhető és nem kell azt letagadni. Azok olyan dolgok, amiknek meg kell változni az életedben. De hogyan fog megváltozni? Hogy arra nézel mennyi a fizetésed, vagy a nyugdíjad, vagy milyen rosszul viselkedik a feleséged, vagy a férjed? Nem!
Úgy fogsz elváltozni és megváltozni, hogy megismered hatalmadat Krisztusban, hogy mit tett érted és szólsz ahhoz a problémához, ahhoz a hegyhez, hogy keljen fel és ugorjon a tengerbe.
Lapozzatok az I. Korinthus 7:33-as versére, olvasom:
„Aki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének.” Beszéltünk erről az Igéről kéthete is. Arról szól ez, hogy a férjeknek kellene gondolkozniuk arról, hogy mimódon tetszhetnek a feleségüknek. Nem arról kell gondolkozniuk, hogy mimódon tetszhetnek a nőknek! Hanem a feleségüknek! És fordítva is. Nem számít (ezt már többször elmondtam ebben a tanítás-sorozatban), hogy te mit gondolsz magadról, hogy te milyen férj vagy, vagy milyen feleség vagy, hanem a párod mit gondol erről.
Nézzük meg a 34-es verset: „Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. Aki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind szellemében. Aki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének.”
Nekünk erőfeszítéseket kell tennünk ahhoz, hogy megtanuljuk, hogy mi az ami a párunknak tetszik és mi az, amivel az ő tetszésére lehetek. A páromban van egy szellem, egy szív, ami olyan mint egy tank. Ami ha lemerül, akkor üres és nem nagyon megy előre. És a te felelősséged, a te részed, hogy a párodnak ezt a tankját, szívét mindig feltöltsed.
Ha a feleségem engem megölel és megpuszil jobbról balról, az engem egy hétre feltölt. Nem tudom, hogy neked a kedves szavak azok, amik feltöltenek, lehet, hogy valakinek a becéző mondatok azok, amik feltöltik a szeretet tankját, van akinek az tölti fel a szívét, hogy kap egy meglepetés kis ajándékot, egy kis figyelmességet a másiktól, de mindenkinek az életében van valami, amire érzékeny, amit szeretne a másiktól, amire vágyik, hogy a másiktól kapjon és ezt neked fel kell derítened. Hogy mi az a másikban, amit az a másik annyira szeret és kedvel. És gondoskodnod kell arról, hogy az ő szíve, az ő szelleme, a szeretet tankja mindig fel legyen töltve. Mert ha ezt elhanyagolod, ha nem teszed meg, akkor az a másik le fog merülni és nem fogja érezni azt, hogy te szereted őt. Mikor mondtad utoljára a férjednek, vagy feleségednek, hogy szereted? Óh, hát ezt mondtam, mikor összeházasodtunk, minek ezt annyiszor mondani? Tudja ő azt. Valóban tudja ő azt? A te részedről egy természetes dolog, hogy ő ezt tudja – gondolod. De van akit ez elégít meg, ez tölt be, hogy hallja tőled ezt egy héten legalább egyszer, hogy Szeretlek. Van, akinek a szívét ez annyira fel tudja tölteni, hogy elszáll vele, ellebeg vele akár hetekig egy ilyen kedves mondattal, vagy egy fél percig tartó odabújással, vagy egy bonbonnal, ami szép masnival át van kötve. Erre emlékezik hetekig és az úgy szárnyakat ad neki és boldog ettől.
A párodnak van egy tank a szívében, nevezzük ezt szeretet tanknak és bizony neked kell gondoskodnod arról, hogy az mindig fel legyen töltve. És a te szívedben is van valami, ami téged megelégít. Nem feltétlenül a testi érintés, a bonbon, vagy virág, vagy gyűrű. De mindenkinek az életében van valami, ami őt megelégíti, az az érzelmi szükségleteit kitölti, ami a tankját túlcsordulóra tölti. Neked tisztában kell lenned azzal, hogy neked mi ez, és ha házas ember vagy, akkor ugyanilyen módon tisztában kell lenned azzal, hogy a házastársadnak mi az, ami őt megelégíti.
Hajlandónak kell lennünk, hogy változtatásokat hozzunk, ha kell. Akár ha egy rossz mentalitásból, gondolkozásból fakadóan azt gondolod, hogy neked már nem kell úgy viselkedned a pároddal, mint a mézeshetek idején, akkor ebből meg kell térned. Márpedig szeretnéd azt, hogy a házasságod csodálatosan, jól működjön! Sok ember nem tudja és nem gondolja azt, hogy a másik ember miért változott meg annyira. Ugye a házasságról beszélünk és arról, hogy van úgy, hogy eltelnek évek, évtizedek és a kapcsolat már nem olyan mint amilyen volt az elején. És miért nem? Miért változott meg annyira, miért hidegülnek el egymástól annyira még keresztények is? Azért, mert már nem teszik azt egymással, egymásért, amit tettek az elején, amikor még friss házasok voltak. És most már nem teszik azt meg, amit akkor megtettek. Az emberek abbahagyják az igyekezetet és nem is próbálnak már a másik felé azzal a tűzzel lenni, amely tűzzel voltak a legelején. És lehet érezni köztük a csendet, az eltávolodást, a hidegséget, az elkedvtelenedést.
Volt előttem egy jó példa, mikor jöttünk haza Izraelből. És annyira örültem neki, hogy ez így lehetséges. Az egyik házaspár a buszon, mikor mi már elcsendesedtünk hazafelé jövet, ők még mindig tovább beszélgetett egymással. És viccelődtek és nevetgéltek és pontosan olyanok voltak előttem, mint az ifjú házasok. És már bőven évtizedekkel túlhaladták már az ifjú házas korukat. És ha nem is turbékoltak, mert ez nem igaz így, de úgy nevetgéltek, úgy szerették egymásnak a jelenlétét, úgy viccelődtek egymással, mint ahogyan a fiatalok, az ifjú házasok szoktak egymással ellenni. Mit csinál egy fiatal pár, amikor az udvarlás idejében vannak? Mindenen tudnak nevetni, mosolyogni, még a semmin is. Mindent elnéznek a másiknak. És ez a házaspár ilyen volt ott mellettem. És ez nagyon megérintett engem, és azon gondolkoztam, hogy ezt el fogom nektek mondani. Hogy erre a házasságokban szükség van, hogy öröm és jókedv legyen. Meg van az ideje annak, amikor komolynak kell lenni és határozottnak és szigorúnak, és annak, hogy mindenkor örüljél, örömben legyél.
Ha úgy döntesz, hogy nem teszel semmit a házasságodban, akkor nem lesz ott az a régi tűz. Viszont ha nem teszel semmit, nem változtatsz meg semmit és mindent ugyanúgy csinálsz és ugyanúgy teszel, mint ahogyan idáig, akkor ne várd el hogy jó eredmény, jó bibliai eredményeid legyenek. Ha változást szeretnél, akkor ahhoz valamit meg kell változtatni.
Lapozzatok az I. Thessalonika 5:16-17-18-as versére, olvasom:
„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.”
Hogy jön ez ide a házassághoz? Amikor ezeket az Igéket olvasod, akkor valószínűleg soha nem jutott eszedbe az, hogy milyen hálás voltál ifjú házas korodban, hogy amikor udvaroltál a párodnak, amikor az a másik illető észrevett téged és el kezdte viszonozni az érzelmeidet. Csak megállt egy pillanatra és rád mosolygott, akkor te milyen hálás voltál azért! De jó, hogy észrevett engem! El kezdtetek beszélgetni és de jó, milyen hálás voltál azért, hogy szóba állt veled. Aztán elhívtad egy randira, egy étterembe, egy moziba és milyen hálás voltál, hogy igen mondtál és eljött. Vagy nem voltál hálás? De igen, hálás voltál! Az Ige mit mond? Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata.
Amikor először találkoztatok és ő rád nézett, te hálás voltál. Rád szánta az idejét és te értékelted ezt akkor, rád szánta a pénzét mert meghívott fagyira, vagy étterembe, ott ült és figyelt rád és milyen hálás voltál, ha mozi közben megfogta a kezedet! Ugye? Lehet, hogy valakivel ez megtörtént, valakivel nem! Hálás voltál Istennek azért a másik emberért. Hálás voltál azért, hogy megfürdött előtte mielőtt találkoztatok, hálás voltál, mert jó illata volt, beparfümözte magát. Lehet, hogy ez így nem fogalmazódott meg benned, hogy ó milyen hálás vagyok, és nem írtál hálaverseket neki, de örültél ennek. Örültél, hogy az illető kipucolta a cipőjét, szép ruhát vett fel, felhívott telefonon és hálás voltál és ezt értékelted. És ahogyan értékelted ezt, egyre nagyobb lett közöttetek az intenzitás, a vonzalom, a szenvedély.
Aztán mi történt, amikor összeházasodtatok? Azt gondoltátok, hogy hát ez most már így lesz örökké. Csak ha ez a hálás szív elmarad a másik felé és azt gondolod, hogy ő már a házastársam, neki már kutya kötelessége elmosogatni, az ételt elém rakni, kivasalni az ingemet. Eleinte hálás voltam, de most már neki ez kötelessége és elvárod azt, hogy ezt ő megtegye érted. Ő a férfi, neki dolgozni kell, pénzt kell hozni a házhoz, elvárom azt, hogy befizessen a műkörmöshöz, meg a szoláriumba – rossz példát hoztam lehet. De nagyon sokszor megesik az, hogy az emberek összeházasodnak, mindent természetesnek vesznek és így egymást is. Hogy az a másik az természetes, hogy rendelkezésre áll nekem. Pedig ez természetes. A másiknak nem kell a rendelkezésedre állnia mindenben, mindenkor.
Az a helyzet, hogy magától értetődőnek gondolnak emberek dolgokat, hogy a másiknak mit kell megtennie értem, ahelyett, hogy úgy gondolkoznának, hogy legyen magától értetődő, hogy én mit tegyek a másikért. Neked mit kell tenned a másikért? Áhh, nem majd ha ő megteszi értem, akkor majd esetleg én is valamit teszek. De ez nem így működik.
Az emberek ahelyett, hogy hálásak lennének dolgokért, elkezdenek elvárni a másiktól és hálátlanok lesznek. És már nem hálásak azért, mert rám mosolyog, mert kimosta a koszos zoknimat, nem hálásak azért, mert szültek nekem egy szép gyermeket, mert keményen dolgozik a munkahelyen és pénzt hoz haza. Ez olyan természetessé válik. És ez megmérgezi a kapcsolatokat. Hol a vacsorám? Miért ez a vacsora? Jobbat érdemlek!
Abbahagyják az emberek azt, amit régen tettek és ezért valami más lesz az eredményük. Valami más eredményt kapnak. Csak ennyi telik érted ennyi év után, csak ennyit teszel értem? Felteszik az emberek a kérdést, még ha nem is fogalmazzák így meg: te csak ennyire szeretsz engem? Ez egy nagy önzőség, mert tőled is csak annyi telik a másik felé? Neked adtam a legszebb 15-20 évemet az életemből! Ugye? Te tartozol nekem! De senki nem akarja ezt hallgatni! Senki nem akarja azt hallgatni, hogy te mivel tartozol nekem. Nem, senki nem tartozik neked semmivel! Az a helyzet, hogy a másik illetőnek nem kell, hogy egy napig is veled legyen. Azért, hogy veled van a házastársad, ezért legyél hálás. Persze sok jó házasságban fel sem merül az, hogy a másik elmehet, de bizony legyél hálás azért, amid van, mert ha elveszíted, akkor lesz egy nagy koppanás, döbbenet, hogy hoppá, most nincs meg, nem áll rendelkezésre, és most hiányzik. Ugye vannak a világban is ilyen se veled, se nélküled kapcsolatok. Mikor együtt vannak, akkor semmi nem jó, minden rossz, mikor nincsenek együtt akkor meg hiányoznak egymásnak.
Ez a tartozol nekem dolog ez meggyilkolja a házasságot, a szenvedélyt és kiéhezteti a kapcsolatot és az kiszárad és meghal. Az ilyen kapcsolatok tönkremennek. Szeretnéd, hogy olyan legyen a házasságod, mint a mézeshetek idején? Azt gondoljátok, hogy hát 60-70-80 évesen? Hova gondolsz? Tudod az egy bibliai dolog, hogy a házasságod olyan lehet, mint a kezdetek kezdetén, sőt még jobb. És szeretném az elmédet kitágítani, az ajtókat kinyitni, hogy ezt be tudd fogadni. Hogy Istennél bizony lehetséges, és lehet, hogy a te elmédben nem, mert annyira beszűkült a gondolkozásmódod, de Istennél lehetséges. Másképpen kell gondolkoznod, kell legyen egy látásod, meg kell hallanod Isten hangját, azt meg kell cselekedned és minden lehetséges neked.
Ha valakinek elköltözött a házastársa erről a földről, vagy elhagyja, akkor az a másik fél bizony azt mondja sokszor, hogy jobban oda kellett volna figyelnem rá – ezt sok embertől hallottam már, te is kérdezz meg ilyen embert és bizonyosodj meg felőle, hogy igaz-e. Többet kellett volna vele lennem, jobban kellett volna becsülnöm, tisztelnem őt abban, amit tett, úgy kellett volna szeretnem őt, ahogyan van. Az a helyzet, hogy az egész életünk olyan mint egy pára és tudod, hogy meddig tart, ugye? Reggel feljön a nap és sehol nincs már, nem találhatod meg! Nem olyan, mint a fürdőszobában a vízcseppek, hogy nyomot hagynak a csempén, mert vízköves lesz. A pára nem hagy nyomot a leveleken. Nyomtalanul eltűnik és nincs már ott és nem lehet fellelni. És mi sem vagyunk itt egymásnak korlátlan ideig. Minden egyes együttlétet, minden gyülekezeti alkalmat, minden egyes vasárnapi ebédet, vagy kedd esti vacsorát, vagy együtt töltött percet, időt, kirándulást, sétát, vagy autóutazást értékelned kellene, hogy de jó, hogy ő van nekem és hálásnak kellene lenned ezért. Minden szóért, minden egyes becses kijelentéséért, amit együtt eltölthetsz vele, az értékesnek kell lenned a számodra. Mert ha nem értékeled, akkor el fog tűnni az életedből és utólag ugye nem lehet változtatni a múlton és sajnálni fogod.
Szellemi törvény az, hogy amit lebecsülsz és nem értékelsz, azt el fogod veszíteni. És sok házasság ezért ment tönkre, mert nem becsülték, nem értékelték egymást és így elveszítették egymást.
Lapozzatok az Ámos 3:3 versre, olvasom: „Vajon járhatnak-e ketten együtt, ha meg nem egyeznek?” Egy másik fordításban úgy hangzik ez, hogy tudnak-e ketten kéz a kézben járni, ha nem ugyanarra a helyre mennek? Gondolkozz egy picit. Kézenfogva nem lehet két ellenkező irányba menni. És ez bizony szól a házasságról, a kapcsolatokról, a szolgálatról és sok mindenről. Más fordítás mondja, hogy ketten tudnak együtt járni anélkül, hogy megegyeztek volna az irányban kéz a kézben. Egyik azt mondja erre menjek, a másik, hogy arra menjek, nem én délre akarok, én északra akarok menni, én ezt akarom csinálni, a másik azt akarja csinálni. És ugye hallottam már olyat, amikor a pásztor felesége panaszkodik, hogy a férjemet elhívta az Úr pásztornak, de engem nem. Neki az a dolga, nekem meg valami más a dolgom, nekem nem kell ott lennem vele. De ez nem igaz! Mint ahogyan az sem igaz, hogy valakit egy házasságból az Úr elhív arra, hogy keresztény legyen, a másikat meg nem. Az lenne a tökéletes és ideális, ha a férjed, feleséged ugyanúgy itt lenne veled, mint ahogyan te itt vagy. Van-e erről egy látásod? Hogy úgy foglalsz már helyet, hogy azt mondod, hogy na azon a széken legközelebb már a férjem ül, vagy a feleségem.
Az emberek el sem merik gondolni ezt sokszor. Mert azt mondják, hogy: óhh, hát nem ismered te a férjemet. Nem tudod milyen ember ő, nem ismered, hogy milyen makacs és nyakas ő. Az a helyzet, hogy hit által minden lehetséges, meg az is igaz, hogy senkire nem lehet semmit ráerőltetni.
Jó házasságban (úgy hiszem) a férj és feleség között olyan kapcsolat van, amire azt lehet mondani, hogy a legmélyebb, legbensőségesebb barátság, ami lehet két ember között. Más ez, mint egy apa fiú kapcsolat, mint egy anya lánya, szülő gyerek kapcsolat. Egy házastársi kapcsolatban tudnod kell azt, hogy az álmaidat, a legmélyebb vágyaidat, látásaidat, céljaidat meg kell tudnod mutatni, ki kell jelenteni a másik számára. Meg kell nyílnod a másik számára, hogy mi az amit te szeretnél, mi az ami benned van, benned él. És ha a másik ember, a társad kezd megnyílni előtted és kezdi elmondani azt, hogy mi az amire ő vágyik, mi az amit ő szeretne, milyen lakásban szeretne lakni, hány gyermeket szeretne, milyen autóba szeretne beleülni, milyen tervei, látásai vannak a gyülekezetben, szolgálatban, családban, a faluban, vagy városban, akkor soha ne becsméreld le azokat a terveket, álmokat és mindig figyelj arra, hogy annak a másiknak mi van a szívében, hogy mit szeretne.
Nehogy kigúnyold, vagy azt mondd, hogy hát ez nevetséges, amiről beszélsz. Soha nem szabadna megtenni, hogy lebecsmérled a másiknak álmait, terveit, céljait. Amikor azt megteszed, hogy megosztod a szívedet, a látásodat a másikkal, akkor tud kialakulni köztetek egy olyan kapcsolat, amely jó alap arra, hogy tovább menjetek. Viszont van itt valami amit meg kellene tanulnia sok asszonynak meg férfiaknak is, hogy ezt viszont mással nem szabad megosztanod. Vannak dolgok (nem minden természetesen), olyan belső, mély elrejtett dolgok, álmok, tervek, személyes célok, amiket nem szabad senki másnak elmondanod, nem oszthatod meg mással. Mert ez egy olyan dolog, hogy a hálószobába sem engedsz betekintést éjszaka, mert az senkire nem tartozik. És amikor a legmélyebb vágyaidat, álmaidat, céljaidat megosztod a házastársaddal, akkor az őrá tartozik és rád, senki másra.
Mi van akkor ha az a másik nem vevő arra, amit én mondok neki, nem vevő az én álmaimra, terveimre, céljaimra? Tudod, itt szokott jönni az, amit talán te is tapasztaltál, és a világban ez mindenképpen jelen van, hogy jön valaki más, akit viszont érdekelnek ezek a tervek, álmot. Aki meghallgat engem, aki figyelmes rám, aki kedves velem, aki odafigyel arra, hogy mik az érzelmi szükségeim, aki betölti az én szeretet tankomat. És amikor te azzal a másikkal megosztod a te álmaidat, terveidet, abban a pillanatban a lelkedben hűtlenné váltál a házastársaddal kapcsolatban. És az az a pillanat, amikor elindul egy viszony és úton vagytok egy idegen hálószobába. Amikor így megosztod a legbensőbb lényedet, és így eladod a társadat, hogy ő nem hallgat meg engem, neki ezt nem tudom elmondani, de neked igen, milyen jó, hogy neked ezt el tudom mondani. Ez egy hűtlenség a társaddal kapcsolatban.
Vannak olyan belső személyes dolgok, amiket csak a házastársaddal oszthatsz meg. Meg szabadna megengedni, hogy a szívedbe arra a helyre bekerüljön bárki. Nem szabadna az érzelmeidet, a lelkiállapotodat ennyire levetkőztetni senki előtt, mert így lemezteleníted a lelkedet és így megnyitod magadat a másik ember előtt. De nem lenne szabad így megnyílnod a másik ember előtt.
Lesznek emberek, akik nyomást helyeznek rád, hogy: nekem elmondhatod, velem ezt megoszthatod. És figyelj és szeretném, ha nem értenéd félre. Vannak olyan dolgok a házasságban, amik annyira rátok tartoznak, hogy a szüleidnek sem mondhatod el. Nem tartozik minden az anyucira, meg az apucira, érted? Nem kell mindent elmondanod a szülőnek. Vannak szülők, akik ezt zokon veszik, de mégis azt mondom, hogy ezek a dolgok nem tartoznak a szülőkre. Értitek ezt? Ha te szülő vagy és vannak felnőtt gyermekeid, akik házasságban élnek, vannak dolgok amik nem rád tartoznak. Bármennyire fáj ez az érzelmeidnek, bizony el kell tudnod engedni a gyermekeket.
Nagyon fontos, hogy képes legyél beszélgetni a házastársaddal és ezért kell tisztelni a másikat. Még ha nem is látod, hogy miért, vagy hogyan, de legalább figyelj oda rá, hogy mit mond. Légy tiszteletteljes és nyitott az ő irányába. Hú de elcsendesedtetek az elmúlt pár percben. Lehet érzékelni ezt, nem fészkelődsz, nem csörgeted a cukros zacskót! Figyelsz! Mert tudod nagyon jól, hogy miről beszélek. Ugyanez a helyzet egyébként a tinagerekkel vagy a gyermekneveléssel, főleg tinager korban, bár még nincs ilyen korú gyermekem. De ha szeretnél a tinager korú gyermekeddel jó kapcsolatot, akkor minden alkalmat meg kell ragadnod ahhoz, hogy tudjatok beszélgetni, és beszélgetni…. Ha mondanak nektek valamit, és megosztanak veletek valamit, akkor te nem lehetsz gúnyos, nem nevetheted őt ki. Nem alázhatod őt meg! Jaj, fiam, hagyjál már ezzel a hülyeséggel! Nem beszélhetsz így arról a dologról, ami őt annyira érdekli, ami neki fontos. Még akkor sem, ha ez a dolog egy bolondság is. Mert így azt éred el, hogy legközelebb nem fogja megosztani veled azt, nem fogja elmondani, te meg csak kíváncsiskodni fogsz, hogy jaj vajon mi van az én fiammal, de nem fogod megtudni. Mert ha ezt többször megtetted már vele, akkor már nem fog a bizalmába engedni. És azt hiszem ez más kapcsolatban is így van. Nem csak a házasságban, a szülő-gyerek kapcsolatban, hanem egy kollegával kapcsolatban is. Mert ha bizalmadba fogadod és elmondasz neki valamit és visszahallod egyszer a nyolcadik embertől is pletykaként teljesen máshogyan ahogyan elmondtad, akkor meggondolod, hogy bármit is mondjál annak az illetőnek.
Van itt még valami! Annyira boldog voltam, amikor Jimtől hallottam ezt ma Pesten. Hogy attól, hogy valaki újjászületett keresztény, az nem jelenti azt, hogy neked vakon meg kell benne bíznod. Ámen! Nagyon jó alap az, ha valaki újjászületett keresztény és bizony ismételni tudom magam, hogy nagyon jó ha keresztény ember az Igében él és gyülekezetbe jár. De ez nem jelenti azt, hogy neked vakon meg kell bíznod abban, amit ő mond. Sajnos tapasztalatom az, hogy nekem van egy-két világban élő ismerősöm, aki nem keresztény, nem jár gyülekezetbe, nem hívő, és bármennyire fájó kimondani, de az ördög gyermeke, mégis van annyira korrekt, hogy amit mond, az úgy van. És sajnos jobban meg lehet bízni az ő szavában, mint némely keresztény embernek a szavában. Ezért legyél nagyon okos és bölcs, keressél magadnak keresztény barátokat, ne a világból keressél barátokat. Mert azért, mert meg lehet benne bízni egy-két mondat erejéig, az nem jelenti azt, hogy benne is vakon meg lehetne bízni.
Nem sok embert ismerek, akire azt lehetne mondani, hogy vakon meg lehet benne bízni. Ráadásul azt mondja az Ige, hogy jobb Istenben bízni, mint emberekben reménykedni.
Ha a társad tehát megosztja veled a szívét és te gúnyt űzöl belőle és kineveted, akkor soha nem fog megnyílni előtted többet. Vagy nagyon nehéz lesz rávenni őt arra, hogy megbízzon benned, hogy a bizalmába fogadjon. És egy kapcsolatban én hiszem azt, hogy ez a bizalom, hogy elmondtam valamit a páromnak, tudom azt, hogy köztünk marad, ez az ami össze tud minket kapcsolni és kötni. Hogy ismerem őt és tudom, hogy ő milyen és ezt nem adom ki a harmadik fél számára. Ez miránk tartozik csupán.
Lapozzatok a Prédikátor 9:7-8-9-es versére:
„No azért egyed vigassággal a te kenyeredet és igyad jó szívvel a te borodat, mert immár kedvesek Istennek a te cselekedeteid. A te ruháid mindenkor legyenek fehérek és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék. Éld életedet a te feleségeddel, akit szeretsz.” Egy másik fordítás úgy mondja ezt az utolsó sort, hogy éld örömmel a te életedet. Nem szabadna, hogy éppen csak elviseljük egymást otthon, kapcsolatban éljünk és legyünk. Nem szabadna, hogy kimerüljön a kapcsolatunk a párunkkal annyiban, hogy eszünk, iszunk és kivasaljuk egymás ruháit. Örömmel kellene élnünk egymással az életet. Olvashatod a V. Mózes 24:5-ben az igeverset, ami azt mondja, hogy amikor valaki feleséget vett magának ifjú emberként, nem szabadott elmennie háborúba, hanem otthon kellett maradnia és nem szabadott semmivel sem foglalatoskodnia, hanem 1 évig otthon kellett lenni és úgy fogalmaz az ige, hogy neki vidámítania kellett az ő feleségét. Ez volt az ő dolga az első egy évben, ez meg volt írva. És nem mehetett háborúba.
Ma a kormány is kínlódik törvényeken, hogy miket hozzanak elő. És ha már törvényekről beszélünk, akkor egy ilyen törvényt hozhatnának Magyarországon. Az első egy évben a férj nem tehet semmi mást, nem foglalkozhat semmivel, csak a feleségével. Még állami támogatást is kap hozzá. De jó lenne, mi? Ez azt jelenti, hogy nincs sörözgetés a kocsmában a fiúkkal, nincs tévézés, munka. Az a dolgom, hogy vidámítsam a feleségemet. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy örömben élni együtt, élvezni az életet. Hallottad ezt? Örömben együtt lenni. Vidámítsd fel – mondja itt az Ige. Az élet túl rövid ahhoz, hogy úgy feküdjenek le a párok egymás mellé, hogy az egyik jobbra fordul, a másik balra. Rövid az ember ahhoz, hogy az emberek morogjanak egymással, hogy napokig, hetekig nem beszélnek egymással normális hangnemben. Az együtt töltött pillanatok értékesek és drágák!
Egy nap meg fogja bánni az illető, aki nem így éli az életét, mint házastárs. Visszanézi az életét és azt mondja, hogy olyan ostoba voltam, ez igazán fontos lett volna. Hogy miért nem helyeztem egy kicsit nagyobb hangsúlyt arra, hogy odafigyeljek rá! Van itt ebben valami más kijelentés is, amit én úgy hiszem, hogy nagyon sokan akkor fognak majd mondani, vagy gondolni, amikor a mennybe jutnak. Hogy hogyan lehettem ilyen ostoba, ott volt a lehetőség előttem, hogy hogy nem ragadtam meg azt, hogy az Urat szolgáljam? Ott volt előttem a terített asztal és én mégis azt néztem, hogy mi van mögöttem, meg mi van rajtam. A földön elkezdhettem volna már a mennyországot élni. De nem, engem jobban érdekelt az, hogy mit mond a szomszéd, a főnököm, az xy. És lesz a nagy döbbenet, hogy ott van a terített asztal előttem, de nem nyíltak meg a szemeim, nem nyílt meg az elmémben az ajtó, hogy igen, én azt elvehetem már most, itt a földön.
Tudod azt, hogy ha a dolgok rossz irányban kezdenek el menni, akkor legyen bölcsességed, hogy azt megállítod. Ha egy házasság elkezd gurulni a lejtőn lefelé, akkor legyen megértésed, hogy azt megállítsad. És gondold át minden egyes szavadat mielőtt kimondod, hogy tényleg megéri kimondani? Tényleg megéri így viselkedni vele, megéri, hogy ebből ilyen nagy ügyet csináljak és elrontsam az egész estét, vagy hetet, vagy nyaralást. Egy mondat, egy gondolat miatt? Mert elfelejtette berakni a gumimatracot? Gondold át a szavaidat! Ugye tudod, miről beszélek?! Egy-egy mondat, szó, egy három perces veszekedés kihathat napokra, hetekre. Nem éri meg!
Amikor Sára 80 éves volt, és Ábrahám még öregebb nála egy angyal beszélt arról, hogy Sára méhében gyermeket fogan. És mit kérdezett Sára vissza? Azt, hogy: Nekem gyönyörűségem legyen, így 80 évesen? A testi kapcsolatra utalt itt Sára. Ez azt jelenti, hogy örömöt szerezni, örömben lenni a másikban, együtt örülni, nevetgélni vele, akár hajnali órában a buszon, akár késő esti órában a hálószobában, vagy egy vasárnapi ebédnél az asztalnál – ez a jó kapcsolatnak a leírása.
A vitatkozás, a veszekedés az nem a jó kapcsolat jellemzője, azt bűnösök teszik. Nem szabadna, hogy velünk is így legyen ez.
Lapozzatok az I. Mózes 26:8-as versre
„Abimélek, a filiszteusok királya kitekinte az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával, az ő feleségével.”
Az angol fordítás úgy adja ezt vissza, hogy sportolt az ő feleségével. A házasságról szólok most és nem pirulok bele. Miről van itt szó? Az eredeti héberben nevetést, hangos nevetést jelent az eredeti szó. Azt jelenti, hogy feltörő hangos nevetés. Az a szó, ami itt sportolásnak, vagy enyelgésnek fordít az Ige más helyen helyesen nevetésnek fordítja a Biblia. Így írja le a Biblia a házasságot, hogy az egy nevetés. Elsőre tudom kapásból a szexre gondoltál! De itt hangos, feltörő nevetésről beszél az Ige. Ez írja le a jó házasságot. Örömteljes, vidáman eltelő, gyönyörűséges, hangos nevetés. Ilyen a jó házasság! Ez egy nagyon jó jele az egészséges kapcsolatnak férjek és feleségek tekintetében.
Milyen csodálatos otthon a gyermekek számára, amikor apa meg anya együtt nevetgélnek. És viccelődnek egymással és ők is be akarnak kapcsolódni. Apa hangosan nevet anyával, anya viszonozza, játszadoznak, vidámak, szórakoznak, örömteljesek. Mennyivel jobb ez mint a kiabálás, a szitkozódás, a tányércsörömpölés, ordítozás, káromkodás! Bizony ez megtörténik keresztény otthonokban világszerte!
A szerelmespárok révedező szemmel ülnek egymással szemben az asztalnál és képesek egész este nevetni a semmin. Ha voltál nagyon ifjú szerelmes, akkor tudod miről beszélek. Nem voltatok fiatalok? Kiknek beszélek? Nem papírzsákok ülnek előttem! Azt mondja a statisztika hogy ötévesek átlagban 113-szor nevetnek egy nap. Ugye ha van gyerek a közeledben tudod, hogy a kicsi gyerekek nagyon sokat nevetnek. És azt mondja a statisztika, hogy mire elérik a középkort, 30-40-45 éves kort, talán naponta 10-11-szer nevetik el magukat átlagban. Átlagról beszélek, van aki egyszer sem! Aki a híreket nézi egész nap, az nem nevet még egyszer sem. Most mi ez? Nem a tizedrésze csupán? Mit mondott Jézus? Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek….. Mit jelent ez? Hogy nekünk felnőttkorban merevnek, komornak kell lennünk, szigorúnak, kimértnek? Nem!
Azt mondhatod, hogy hogyan jön ide a házassághoz, nevetni? Meséljek viccet a házastársamnak? Nincsen már semmi nevetnivaló a házasságunkban! Pedig ha kell akkor mesélj vicceket, igen! Vidámítsd föl a házastársadat! Vannak jó viccek! És én is elmesélek egyet itt az alkalom végén: