A növekedés Istene III.
Ki a te forrásod?
(2010.03.14.)
„Én úgy hiszem, hogy mindannyiunk számára alaptanítás, alapdolog megérteni azt, hogy Isten akarata az, hogy mi növekedjünk és gyarapodjunk. A két héttel ezelőtti tanítás egyik alapigéje volt, hogy tisztán és világosan látnod és tudnod kell álmodból felriasztva is, hogy Isten akarata a te életedben az, hogy te gyarapodjál!
Ugyanúgy álmodban felébresztve tudnod kell, hogy Isten akarata az, hogy üdvözüljél! Isten nem akarja, hogy a pokolba kerüljél. Isten akarata az, hogy te egészséges, gyógyult legyél. Ezt akkor is tudnod kell, amikor nyomás érkezik rád, amikor megkísért valamilyen tünet, amikor mindenki a családban ez ellen van és mindenki bolondnak néz, mert te ebben hiszel. Neked akkor is tudnod kell, mi Isten akarata. Neked tudnod kell minden kétséget kizáróan, minden egyes homály, minden egyes kis szürke kérdőjel ellenére tudnod kell azt, hogy Isten minden körülmények között neked növekedést akar adni, függetlenül attól, hogy éppen milyen kormány van hatalmon, vagy milyen munkalehetőség van a városodban, vagy a településeden, van-e lehetőség arra, hogy örökölj, vagy nincs. Mindezektől függetlenül Isten akarja, hogy te növekedjél.
Tudod, amikor meggazdagszol Isten által, ezzel Istent megdicsőíted. Úgyhogy törekedjünk erre. Elvárjuk és hiszünk a növekedésben, hiszünk abban, hogy növekedni fogunk a jövőben is, mert Isten ad nekünk növekedést és jó előremenetelt.
A múlt héten valamelyik nap szinte könnyek között döbbentem rá arra, hogy minden ami van a gyülekezetnek (ha csak a hangtechnikát nézem, ami körülöttem van) ajándékba kaptuk Istentől. Gyakorlatilag mondhatom azt, hogy a hitemet ebben külön soha nem is működtettem, hogy legyen meg ez, vagy az. Sem a zongoráért, sem a hangfalakért nem imádkoztam hosszú perceket, órákat, hogy ezek meglegyenek a mi számunkra, ajándékba kaptuk. Sok minden ajándékba van, sok mindennel kapcsolatban a hitünket működtetnünk kell, mert nem hullik minden az ölünkbe.
Ha valami Isten akaratában, Isten tervében van, Isten arra rálehel, arra ott lesz mindig az anyagi fedezet is. Ha Isten arra kér valakit, hogy valamit tegyen meg, akkor ő biztosítja a hozzá való anyagiakat is. Tudom, ez így van.
Ha a körülmények valami egészen mást mutatnak, ha a látható, érzékelhető dolgok egészen mást mutatnak, mint Isten ezen irányú akaratát, hogy te és én növekedjünk, Isten akkor is azt akarta, hogy növekedjünk, függetlenül attól, hogy te ezt érzed, vagy nem érzed. Isten el nem múló szeretettel szeret téged akkor is, ha te ezt nem érzed. Ez teljesen független a te érzelmeidtől, hogy Isten szeret-e téged.
Isten, amikor te még gyűlölted őt, ő már akkor szeretett téged. Isten az ő gazdagságát akkor odaadta neked, amikor neked még fogalmad sem volt arról, hogy örököse vagy Istennek. Nagyon sok mindent megtett érted a te érzelmeiden kívül, függetlenül a te hitedtől. A te hited kell viszont ahhoz, hogy mindezt birtokba vedd.
Sok tényező közrejátszik abban, hogy az ember növekedik, vagy nem.
Isten akarata az, hogy növekedjünk, Isten akarata az, hogy minden körülmény ellenére a mi életünk növekedjen, és tudnod kell azt, hogy a növekedés az nem csupán anyagi növekedésről szól, nem arról, hogy egyre több pénzed van, egyre több megtakarításaid vannak, egyre több tulajdonod van, nem ez áll a középpontban Istennél, hanem az, hogy téged a kijelentések gazdagságában tegyen teljessé. Minél több megértésed, bölcsességed legyen Isten Igéjéből. Ugyanakkor azonban én most az anyagi növekedésről szeretnék nektek beszélni, mert évszázadokig nem az igazság szólt a pulpitusok mögül ezzel kapcsolatban. Évszázadokon keresztül a hazugságot ültették bele az emberek fejében, és teljesen benne van a vallásos gondolkozásmódban az, hogy Istennek nem tetszik, ha nekünk van valamink, vagy ha nekünk sok van, ha nagy összegű birtokaink vannak. Benne van a vallásos gondolkozásmódban, hogy a szegénységünkkel Isten előtt az alázatunkat bizonyítjuk, hogy mi nem ragaszkodunk a világnak a kincseihez, csak őhozzá ragaszkodunk és tőle várjuk a segítséget.
És valóban tőle várjuk a segítséget, és tőle várjuk azt, hogy minket felemeljen és megsegítsen minden helyzetben. Ugyanakkor Isten Igéje sok helyen azt írja, hogy a gazdagságot lehet helyesen kezelni. A gazdagságot, a vagyont Isten tudja megadni annak az embernek, aki a hitét ebben gyakorolja. Az egész ott kezdődik, hogy a gondolkozásmódodat megváltoztatod erről. Merjél úgy gondolkodni, hogy Isten valóban akarja azt, hogy neked több legyen, mint elegendő. Isten valóban azt akarja, hogy ne csak a nyugdíjad mértékéig tudjál gondolkozni, hogy mit tudsz megszerezni magadnak, hogy ne csak a fizetésednek a mértékéig gondolkozzál, hogy mi az amit el tudsz érni. Isten azt akarja, hogy merjél nagyot gondolni. Merjél olyan álmokat szőni, amik a fizikai síkon a láthatóknak a tekintetében elérhetetlennek tűnnek. Merjél azon gondolkozni, hogy nagy-nagy adományokat adsz a keresztény testvéreidnek. Merj azon gondolkozni, hogy autókat ajándékozol el olyan gazdag vagy.
Istennek az emberei az ószövetségben végig Mózesen, Józsefen, Dávidon, Jóbon keresztül mind-mind igen gazdag emberek voltak.
Ezeknek az embereknek nem esett „nehezükre”, hogy olyan adományt adjanak, ami mögött nagyon sok nulla van. Nem volt bennük szegénységmentalitás, kisebbrendűségi érzés, hogy: … de hát nekem nincs, nekem ez elérhetetlen.
Ők tudták, hogy Istennek milyen lehetőségei vannak, és ha Isten áldása rajtuk van, ha birtokolják azt, amit Isten tud adni, akkor az sokkal több az ő számukra és a körülöttük lévők számára, mint ami elegendő.
A 23-as Zsoltár írja azt, hogy: „az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, füves legelőkön nyugtat engem.”
Van-e valakinek ilyen képe saját magáról? Hiába valljuk meg az imakörök végén, hogy az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm….., ha utána arról gondolkozunk, hogy nincsen semmink. Ha utána arról gondolkozunk, hogy egy kietlen, üres, száraz, puszta helyen vagyunk és be kell osztanom minden napra azt a kétszáz forintot, hogy tudjak magamnak venni tejet, meg kenyeret. Dávid nem így gondolkozott, az ő látása ilyen volt: füves mezőkön legeltet engem.
Annak a báránynak, aki ott van a juhnyájjal, és van egy pásztora és a füves mezőkön legel, annak nincs depressziós jövőképe, hogy: … mi lesz velem? Hanem látja azt, hogy ott a zöld fű, a forrásvíz, eszek-iszok és növekszem és gyarapodom. Ilyen legyen a te látásod is. A 23-as Zsoltárban mindenki ismeri ezt kifejezést, hogy: csordultig van a poharam. Valóban hisszük ezt? Valóban hitet gyakorlunk abban, hogy csordultig van a poharunk, vagy csak úgy mondogatjuk ezt és úgy gondolunk erre, hogy jaj de szép ez a Zsoltár!
Ha csordultig van a poharunk, az azt jelenti, hogy több van nekünk, mint ami elegendő! A csordultig lévő pohár azt jelenti, hogy több van benne, mint ami belefér, hogy több pénzed van, mind amit el tudsz költeni. Több autód van, mint amivel tudnál járni az utakon. Ilyen gondolkozásmódodnak kell, hogy legyen, ez az alapja annak, hogy az Isten általi növekedésre rálépjél.
Beszéltünk már arról, hogy mindenkinek meg kell találnia az Istentől elrendelt helyét. Elrendelt helyét a gyülekezetben, a Krisztus testében, be kell állni abba a hivatalba, szolgálatba, munkába, amit Isten szánt neki, mert azon a helyen van áldás, ahova Isten elrendelt téged. Múlt héten sokat beszéltünk arról, hogy Isten akarata a te növekedésed, Isten akarata a te boldogulásod és Isten akarata az, hogy legyen saját magadról egy olyan képed, amely arról szól, hogy te növekszel és te ebben hitet gyakorolsz. És hogyan gyakorolsz ebben hitet? Úgy, hogy kimondod, hogy: … Isten növekedést ad nekem! Egyre jobban és jobban gyarapít engem az Úr! És megyek körbe a szobában és mondogatom magamban, hangosan, hogy: Isten növekedést ad nekem! És álmodból felébresztve is ennek kell kijönnie a szádból!
Ehelyett sok keresztényben az a kép él, hogy ha ez, vagy az kerül hatalomra, ha ilyen vagy olyan vezetés lesz a cégen belül, stb. akkor nekem nem lesznek betöltve a szükségeim.
A Filippi levél 4:19-ben olvassuk:
„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.” Ámen!
Ez Isten Igéje! Egy ígéret van itt! Alapozhatod erre az ígéretre az életedet? Élhetsz-e ez alapján? Számíthatsz-e erre, hogy Isten be fogja tölteni a szükségeidet?
Mondd, hogy: …az én Istenem betölti a szükségeimet! Én ezt nem tudom helyetted hinni, ezt neked kell hinni! Ha becsukod a szemed és ez az Ige van előtted, akkor tudnod kell, hogy nem Izrael Istene, nem Magyarország Istene, nem az az Isten akiről a pásztor beszél, hanem az én Istenem, aki persze ugyanaz, de a te személyes Istened, a te Atyád! Ő betölti minden szükségemet. A növekedéssel kapcsolatban te nem tudsz helyettem hinni az én személyes életemben, mint ahogy én sem tudok helyetted hinni a te személyes életedben ezzel kapcsolatban, neked magadnak kell hinned, hogy ő a te ellátód. Az Igében nincs az, hogy lehet, hogy betölti a szükségeidet, lehet, hogy talán betölti a szükségeidet, esetleg betölti a szükségeidet és az sincs ott, hogy 85 %-ban betölti a szükségeidet. És nincsenek zárójeles, apró betűs részek, hogy ha elveszíted a munkahelyedet, akkor nem tölti be Isten a szükségeidet. Minden szükséged betölti Isten, mert ezt ígérte. Ha minden szükséged be van töltve, akkor nincsenek nem betöltött szükségek.
Ha én mondok neked valamit, mint pásztorod és te azt mondod: ….óh, hát a pásztornál nem lehet tudni mit mond, a pásztornál nem lehet tudni, hogy amit mond azt megteszi, vagy nem teszi! Nem lehet tudni, hogy betartja a szavát vagy nem! Ha te így beszélsz rólam, akkor gyakorlatilag azt mondtad rólam, hogy nem vagyok megbízható, nem lehet rám számítani. Az emberek ugyanezt mondják Istenről! Óh hát nála nem lehet tudni, nem tudhatod, sohasem lehet tudni, hogy mi történik.
Találkoztam a múltkor egy nagyon jó nevű belgyógyásszal, aki idős ember már és pár mondatot beszélgettünk és mondta, hogy tegyem el a telefonszámát, mert, … soha nem lehet tudni, legyen meg az ő telefonszáma nekem. Végül is nem tettem el a telefonszámát, mert eltereltük a szót más dologra. Ez az ördög és a világ mentalitása: soha nem tudhatod. Az ördög nem alszik, nem tudhatod, hogy milyen orvosra lesz szükséged, vagy milyen betegséged lesz. Soha nem tudhatod, mikor szorulsz majd meg anyagilag. Istennél soha nem lehet tudni, hogy most megáld, vagy nem áld meg. Egyszer ilyen kedve van, egyszer olyan kedve van! Ez nem igaz! Isten azt monda: be fogom tölteni minden szükségedet az én gazdagságom szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. Tudjuk Istenről, hogy embereket használ erre. Valamelyikkőtök életében megtörtént már az a csoda, hogy kapott egy borítékot a postaládájába és a feladónál ott volt, hogy Isten és benne talált egy köteg húszezrest? És a mennyből valami létrán lehozta egy angyal azt neked? Történt ilyen veletek? Én ilyenről nem hallottam! Mert a Biblia Istene embereket használ arra, hogy a szükségeidet betöltse.
Embereken keresztül jut el hozzád Isten áldása. Lukács 6:38-ban azt olvassuk, hogy:
„Adjatok, néktek is adatik jó mértéket megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak az emberek a ti életetekbe, mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek.”
Kitől jön tehát, kin keresztül jön tehát? Az emberek adnak a ti életetekbe jó mértéket. De itt a Filippi levélben, amit az előbb olvastam nem szól az Ige az emberekről. A Filippi levél 4:19-ben nincs arról szó, hogy embereken keresztül jön el hozzád Isten áldása, mert a hangsúly nem azon van, hogy Isten kit használ. Soha nem azon van a hangsúly, hogy Isten kin keresztül fogja betölteni a te szükségeidet. Nem azon van a hangsúly, hogy milyen csatornát használ Isten arra, hogy betöltse a te szükségeidet, hanem azon, hogy ki az valójában, akitől származik ez, hogy ki az aki betölti a szükségeidet. A hangsúly azon van, hogy ki a mi forrásunk. A hangsúly azon van, hogy ki a te forrásod, kire tekintesz, kitől várod azt, hogy be legyenek töltve a szükségeid. Kitől várod a növekedést, kitől várod azt, hogy felépülésed legyen? Kitől várod, hogy jobb munkahelyed legyen, kitől várod, hogy magasabb fizetésed legyen, kitől várod, hogy meg legyen mindaz, amit annyira szeretnél, emberektől? A gazdag emberektől, a gazdaságtól, a politikusoktól, a termőföldtől, kormánytól, vagy a nyugdíjfolyósítótól? Vagy azoktól az emberektől, akiknek sok pénze van? Isten embereket használ, hogy eljuttasson hozzád dolgokat, de ők csupán csatornák, mint ahogy csatorna a főnököd is, aki fizetést ad neked. Mint ahogy csatorna a nyugdíjfolyósító, a vállalkozásod, a szüleid, vagy a gyermekeid, akik támogatnak. De nem kellene sem a munkahelyedre, sem semelyik emberre úgy utalnod, hogy őbelőlük élsz. Én eltévesztettem ezt, sokszor mondtam azt, hogy a munkámból élek. Egy jó ideje azonban már ezt nem mondom. Mert nem adom meg senkinek azt a helyet, ami Istent illeti. Én Istenből élek, ő az én forrásom és ellátásom forrása. És hogy milyen csatornán áld meg engem, ez az ő dolga, nem az enyém. Az, hogy használja a két kezemet és, hogy dolgozom, azt hogy használ más embereket ez az ő dolga, nem az enyém. Kire kell tekintenünk? A csatornákra, a munkahelyre, a férjemre, hogy a férjem majd megkeresi a betevő falatot, vagy majd én megkeresem a mindennapit. Örülj neki, hogy egészséges vagy és tudsz dolgozni és menj el dolgozni ne ülj otthon. De mégis arra a forrásra tekints ahonnan mindezek származnak.
Bizony a növekedésnek az útján van egy hatalmas probléma, hogy az emberek ezt eltévesztik. Mert arra tekintenek, hogy nekem csak az X ezer forintom van a munkahelyemből. Csak az az X ezer forintom van az államtól, amit gyes címén kapok, vagy nekem csak az a nyugdíjam van, amit a nyugdíjfolyósító ad, vagy csak ösztöndíjam van, nekem szegények a szüleim, nekem nincsenek lehetőségeim. Az életed egyik hatalmas megértésévé kell válnia, hogy Isten maga a te életednek az egyedüli forrása. Ő az, aki betölti a szükségeidet. Isten nagyon sok esetben a munkahelyedet használja erre, de nem szabad ennek túl nagy hangsúlyt adnod. Teljes bizodalmad és teljes hited ne a te munkahelyedbe fektesd, ez csak egy csatorna az Isten kezében, amit használhat a sok ezer közül. Ha csak arra tekintesz Istent korlátozod le és a hitedet is. Isten maga kell legyen életed és növekedésed egyedüli forrása. Egyre nagyobb és nagyobb megértést kell kapnod. És egyre mélyebb és mélyebb megértést kell kapnod, hogy Istentől van ez, hogy te növekedhetsz.
Ha felfedezed, hogy Isten nem zsugori és Istennek a lehetőségei sokkal nagyobbak, mint a világban lévő főnöködnek, szüleidnek, vagy saját fizikai lehetőségeid, akkor lehetnek olyan dolgaid, amik előtte soha nem voltak. Rendelkezhetsz és birtokolhatsz olyan dolgokat, amit előtte még álmodni sem mertél. Ha felfedezed, hogy Isten az igazi forrás, akkor el tudod érni azt, ami előtte lehetetlen volt a számodra.
Isten vagyonát nem befolyásolja itt semmi a földön, sem gazdasági válság, sem földrengés, sem háború. Ami befolyásol, az a te elméd, a te hited, a rád nehezedő nyomás miatt.
…..Ha abban a van a bizodalmad, hogy neked jó egészséged van és emiatt tudsz dolgozni és pénzt keresni, ha ebben van csupán a hited, akkor eltéveszted. Isten a te forrásod, minden körülmények között. Ha számodra mindez világos és valóságos és nem csak üres beszéd, hogy valóban Isten a te forrásod és hiszel is benne, hiszed azt, hogy Isten képes arra, hogy rád árassza minden gazdagságát, akkor minden körülmény ellenére be van töltve minden szükséged. Nem ezt hirdetik a vallásos körökben.
Mi alapján van betöltve a te szükséged? Az ő gazdagsága alapján, nem pedig másoknak a gazdagsága alapján, nem a főnököd jóindulata alapján, vagy az alapján, hogy van-e munkalehetőség a te környékeden.
Hogy te valóban az Istentől jövő teljes növekedésbe belekerüljél és abban megmaradj és abban növekedjél, annak nagyon sok az összetevője. A magvetéstől kezdve, a hit gyakorlásán át az állhatatosságig sok minden. Nem tudok egy alkalommal mindenről beszélni. Ezek a tanítások egymásra épülnek, mindet hallgatnod kell újra és újra.
A szegénységmentalitású gondolkozás nem változik meg egy alkalommal. Most kapsz egy impulzust, kapsz egy bátorítást, egy löketet Isten Igéjéből, de ebben neked az életformádban bele kell rázódnod, hogy te akkor is, ha megijesztenek, akkor is így gondolkozzál, hogy az ő gazdagsága szerint be lett töltve minden szükségem. Neki korlátlan gazdagsága van és bizony ő képes ezt megtenni Jézus és a mi hitünk miatt. És tudod van egy kenet, ami befolyással tud lenni a csatornákra, hogy azok a csatornák a mi szükségeink érdekében úgy mozduljanak jobbra vagy balra, hogy valóban be legyenek töltve a szükségeink. Ez ez kenet, az Istentől jövő kenet, vezetés Istentől más emberek felé, hogy megáldjanak téged és segítsenek neked. Minél inkább hiszel ebben, annál kevésbé engedsz ebből. Minél inkább hiszel ebben, annál inkább ragaszkodsz ahhoz, hogy igen, ez hozzám tartozik, ez az enyém. Mint ahogy ragaszkodhatsz ahhoz, hogy: enyém a gyógyulás, enyém az üdvösség, örök életem van. Ragaszkodhatsz ahhoz, hogy: enyém a gazdagság. Ez az enyém, Isten megszerezte ezt nekem. És ilyenkor azt mondhatod, hogy: ki mondta azt, hogy nem lesz betöltve az én szükségem? Ki merészeli ezt állítani, hogy én ezt, vagy azt nem tudom megtenni? Ki merészeli azt mondani, hogy ezt, vagy azt nem tudom megvenni?
Én a hitemet ebben gyakoroltatom és működtetem és ha kedvem tartja, akkor meghívok valakit ebédre, ahogy tegnap is megtettem és örömömet lelem benne. És, ha Isten arra vezet, hogy szigeteljem körbe a házat, akkor megteszem. Valaki felé arra vezet Isten, hogy adjak egy borítékban nagy adományt, megteszem. Ha a szellemet követed, akkor növekedésed lesz. Ha a szellemet követed, akkor növekedésed lesz. Ez egy életforma, a hitet nem azért éljük, mert jól mennek a dolgaink, a hitet nem azért tesszük és éljük, mert rosszul mennek a dolgaink, hanem ez egy életforma.
Azért járunk hitben, mert ez tetszik Istennek. Ámen!
Ésaiás 17:7,8 verset olvasom:
„Ama napon teremtőjére tekint az ember és szemei Izrael szentjére néznek és nem tekint az oltárokra, kezeinek alkotmányára és amiket ujjai csináltak nem nézi azokat a berkeket és a naposzlopokat.”
Meg tudod mondani saját magadról (és ha van erről megértésed, akkor másról is), hogy ki a te forrásod, amikor a szükség felüti a fejét nálad? Nem kell vallásoskodni, őszintének kell lenni saját magaddal, egyikünk sem érkezett még meg a teljes kijelentésre ezzel kapcsolatban.
Meg lehet tudni egy emberről, hogy ki az ő forrása, amikor felüti fejét nála a szükség és több pénzre van szüksége. Akkor elgondolkozik, hogy most túlórát kell vállalni, vagy kölcsön kell kérnem. Ha ezek az első gondolatok, akkor látszik, hogy nem Isten az egyedüli forrás, hanem keresi az elméjével a lehetőségeket, hogy hogyan tudna több pénzt keresni. Úgy kellene inkább gondolkozni, hogy Isten már tud erről a szükségről, erről a hiányról, és tudod, hogy Isten gondoskodni fog rólad és az is felmerül benned, hogy milyen magot ültessél el, hogy azt te learasd. Így kell erről gondolkozni, nem túlórában, plusz munkában és hitel felvételében.
Lehet, hogy az Úr arra vezet, hogy vállalj plusz munkát, kövesd a Szellemet. Lehet, hogy az Úr arra vezet, hogy adj el valamit és abból neked pénzed lesz. Lehet, hogy az Úr arra vezet valakit, hogy egy borítékban, vagy egy dobozban adjon neked valamit, amire szükséged van. De kire nézel? Kire várakozol, amikor szükségben vagy? Mire tekintesz ez a kérdés?
….. Jaj, csak az apám meghallaná Istent és adna nekem egy kis pénzt. Jaj csak az üknagymama már hazaköltözne az Úrhoz és örökölnék már valamit. Félve mondom ezt, de sajnos van ilyen, aki így gondolkozik és ettől várja, hogy be legyen töltve a szüksége. Jaj csak a nagymama befizetne Izraelbe, de jó lenne! Jaj csak a bank ne kötekedne már annyira és átutalná már a kölcsönömet. Ugye?
Ki a te forrásod, mire tekintesz? Kire várakozol? És az életed minden területére igaz ez, hogy kire várakozol, kire, mire tekintesz.
Jaj, csak a férjem megváltozna és kiigazítaná már magát és normálisan viselkedne velem! Miért a férjedre vársz??? Istenre kell várnod!!!
(Olvastátok a házassággal kapcsolatos egy-két oldalnyi cikket az Örömhíradóban? Fábián Attila törvénye: akinek nincs Örömhíradója: megveszi, akinek nincs rá pénze adok neki ajándékba és első betűtől az utolsóig olvassátok el!)
Sokan a házasságtól várják azt, amit Istentől kellene várjanak. Sokan attól várják az anyagi fellendülésüket, hogy majd lesz egy gazdag férjük és majd őáltala lesz nekik jó.
Beülök az autójába, beülök az ő házába és akkor majd nekem jó lesz, és így is válogatnak! Csak az jöhet szóba, akinek sok pénze van! Van ilyen!
Ésaiás 40:28 verstől olvasom Isten Igéjét:
„Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremti a föld határait? Nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; de akik az Úrra várnak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” Ámen!
Akik az Úrra várnak! Sokan a férjükre várnak, vagy a főnökük jóindulatára, vagy arra, hogy kormányváltás legyen. Rossz dologra vársz! Várod, hogy a férjed megváltozzon már, lehet, hogy neked kellene megváltoznod, hogy el tudd őt viselni. Írja Isten Igéje az Efézusi levélben, hogy: … szenvedjétek el egymást szeretetben. Bizony! És amikor te szeretetben jársz vele, ez fogja őt megváltoztatni, nem pedig az, hogy tördeled az ujjaidat, hogy mikor változik már meg! Változz meg te és kerülj végre hitbe, hogy olyan állapotban találtassál, hogy végre megáldható legyél Isten előtt!
Lapozzatok a Jeremiás 17:5-6 versre:
„Ezt mondja az Úr, átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve. Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik és sivatagban a sovány és lakhatatlan földön.”
Átkozott, száraz, üres, puszta helyen lakik az olyan ember, aki emberre tekint, aki emberben bízik. Ezt nem én mondom. Írja az Ige valahol az újszövetség igéi között, hogy jobb Istenben bízni, mint emberekben reménykedni. Ez az Ige egy kicsit durvábban fogalmaz, mert azt mondja, hogy átkozott az az ember, aki emberekbe helyezi bizalmát. Átkozott, mert emberekre hagyatkozik, mert emberekre tekint, hogy ők tegyék azt meg nekem. Emberektől várja a segítséget.
A 7-es verset olvasom:
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik és akinek bizodalma az Úr.”
Áldott az, aki Istentől várja a segítséget, és akinek bizodalma az Úr. A bizodalom az pedig egy elvárás, és az az ember, aki az Úrban bízik, az tudja, hogy Isten az ő forrása, és tudja, hogy ő megteszi, ő betölti a szükségeket, megáld és felmerült benned a kérdés: de hát hogyan? Hogyan ha nincsen munkalehetőség a faluban, hogyan, ha már a munkanélkülibe járok hónapok óta, hogyan, ha semmi lehetőségem nincs, hogyan ha nincs senki gazdag ember körülöttem? Hogyan áld meg Isten???
Nem kell tudnod! Az emberek itt tévesztik el, amikor saját maguk akarják kiokoskodni, hogy: de hát hogyan…
Azt kell tudnod, hogy az ő gazdagsága szerint Isten megáld a Krisztus Jézusban! A csatorna az az ő dolga. Hogy milyen úton-módon kit használ, vagy milyen lehetőségeket használ Isten, ez az ő dolga, nem a tiéd. Ez nem jelenti azt természetesen, hogy otthon üljél és egész nap a tévét nézzed és szotyizzál közben és várjad, hogy valaki kopogjon és megáldjon engem.
Menj, keresd Isten arcát, az ő vezetését és keresd az ő akaratát, hogy mit tegyél, hogyan tegyed. Kérd őt, hogy adjon neked bölcsességet, látást, terveket, amik hatalmasabbak és szebbek és jobbak mint a világnak a fiai rendelkeznek. És az ő dolga az, hogy a csatornáról gondoskodjon és az ő dolga az, hogy ki legyen fizetve a nagy sárga csekked. Az, hogy milyen csatornán keresztül jön hozzád a pénz, ez az ő dolga.
Ha Isten arra vezet, hogy minden nap bemenj a „munkanélkülibe”, akkor tett meg, de ha csak a munkanélküli hivataltól várod a segítséget, akkor rossz helyen kopogtatsz, mert az egy eszköz.
A 8-as verset olvasom ugyanitt:
„Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit és nem fél, ha hőség következik és a levele zöld marad és a száraz esztendőben nem retteg és a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.”
Ez nem egy száraz, görcsös, sziklás, kiüresedett élet, amiről ez a vers ír. Olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa. Ki lesz ilyen? Akik az Úrban bíznak, akiknek bizodalma az Úr. Nem a kormány, nem a narancssárga és nem a piros színű párt és nem a kék színű meg akármilyen színű. És nem a férjében bízik, és nem a gyermekben bízik és nem a saját erejében, nem a polgármesterben, hanem az Úrban. Aki az Úrban bízik, hogy olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa……Ez az ember nem is látja, hogy mikor jön el a hőség, a válság, félelem, depresszió. Az összes fa, az összes ember, az összes vállalkozás csődbe megy körülöttem és mindenki kiszárad, de amelyik a víz mellett van, az ezt meg sem érzi.
Ez összecseng a 91-es Zsoltár 8:9 versével: „elesnek mellőlem ezren és jobb kezem felől pedig tízezren és hozzám nem is közelít a veszedelem.”
Ha arra vársz, hogy valaki majd megsajnál, valaki észreveszi a szükségeidet, valaki majd segít neked, akkor emberre tekintesz. De Isten egyik napról a másikra is gazdaggá tud téged tenni. Ámen!
Isten hatalmasan meg tud téged áldani és gazdaggá tud tenni. Nagyon ritka az az alkalom, amikor Isten megmutatja neked azt, hogy a szükséged milyen csatornán lesz betöltve. Nem kell látnod azt előre.
Jó dolog az, hogy ha a szükség napjaiban tudod azt, hogy a te magod el van vetve. Jó dolog az a megpróbáltatás idején (most anyagi dolgokról beszélünk), hogy az ember tudja, hogy: én adakoztam. Vetettem magot, a mag el van vetve. Mert így van alapja annak, hogy Isten megáld engem. Nagy éhínség volt abban az időben amikor a II.Királyok 7:1.2 verse játszódik:
„És monda Elizeus, halljátok meg az Úr beszédét ezt mondja az Úr: holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában. És felelvén egy főember, akinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen, akkor meglehet? És monda Elizeus: Ímé a te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.”
Mit mond itt a két igevers? Azt mondja, hogy nagy éhínségben és szükségben volt Izrael ebben az időben, amikor Elizeus kijelenti Isten szavait és nagyon nagy mennyiségű élelmet nagyon kis pénzen tudnak majd venni. Azt mondja, hogy holnap ez meglesz, miközben nagy éhínség van, nagy szükség van, és nincsen semmi, amit enni lehetne se közel, se távol, Isten ezt mondja. Van egy főember, akire támaszkodott a király és az Isten emberének Elizeusnak azt mondja: ha csak az Úr ablakokat nem csinál az égen akkor meglehet ez? Hogyan lehet ez? Kételkedett ez az ember Elizeusban, abban amit Elizeus mondott. Milyen régóta éhínség van, szárazság és szükség, normális vagy, hogy ilyet mondasz? Nem hiszem én ezt!
Ebben a történetben egy olyan úton-módon történt a megoldás, amire senki nem gondolt volna. Volt egy pár leprás a táboron kívül és azt mondták, hogy ha már meg kell halni, akkor elmegyünk az ellenség táborába, haljunk meg ott, ne éhen, vagy a leprában. És ahogy mentek, az ellenség azt hallja, hogy ez a pár ember (négy-öt ember) olyan nagy „csinnadrattával”, olyan nagy hangzavarral jön, hogy azt hitték, hogy Izrael a környező országoknak a katonáit, seregeit mind egybegyűjtötte és rájuk támad. Ezt hallotta az ellenség. Pedig csak négy leprás közeledett hajnalban. És megijedtek és el kezdtek félni és rettegni és elmenekültek hátrahagyva minden élelmet, minden aranyat, ezüstöt, jószágot. Eldobálták a fegyvereket és elmenekültek. Mert az Úr ilyen csodát tett. És valóban Izrael fiai ide bementek és akkora bőségben voltak az ellenség hátrahagyott élelméből, hogy valóban aprópénzért hozzájutottak ingyen mindehhez a következő nap. Az az ember pedig, aki nem hitt Elizeusnak, meghalt. (II.Királyok könyve 7. fejezet)
Nem kell kiokoskodnod neked azt, hogy hogyan jut el hozzád a gazdagság, a pénz. Ki kell jelentened, hogy: ő az én ellátásomnak a forrása. Mondd utánam, hogy: Ő az én ellátásom forrása! Jó, ha ezt észben tartod és ezen gondolkozol éjjel és nappal!
Meg lehet mondani, hogy ki a te forrásod abból, hogy amikor szükségben vagy, akkor kire nézel és mire nézel. És szükség idején legtöbben azt mondják, hogy többet kellene dolgoznom, túlóráznom kellene, el kellene adnom valamit, hitelt kell felvennem, mert szükségben vagyok. Tehát próbálják kiokoskodni, hogy ők saját maguk hogyan tudnák ezt megadni maguknak. Isten használhatja a munkahelyedet, de ez csak egyetlen egy csatorna, egyetlen természetes forrás Isten kezében, amit használni tud a te érdekedben.
Van a Bibliában olyan történet, amikor Isten az ő emberéhez madarakon keresztül juttatja el a húst és a kenyeret. Én hiszem, hogy Isten Igéje igaz. Gondolnád-e azt Isten részéről, hogy egy madarat használ arra, hogy betöltse az ő emberének a szükségeit? Ez nem egy mese, ez megtörtént! Hozták a madarak a húst és a kenyeret! Van arra példa a Bibliában, hogy Jézus azt mondta a tanítványnak, a halásznak, hogy: menj vissza még egyszer. Péter ezt úgy dolgozhatta fel magában, hogy: …túlóráznom kell!!!
Egész éjjel halásztak. Reggel mossák a hálóikat, ez még egyszer olyan fáradtságos munka, mint kint lenni a tengeren és halászni. És jön Jézus és azt mondja, hogy menjek vissza még egyszer. Hát egész éjjel nem fogtam semmit, minek menjek vissza??? – mondhatta volna Péter. De nem ezt tette! Engedelmes volt és visszament. Ő saját magától kiokoskodta volna reggelre, hogy éjszaka halászok, mire reggel lesz, akkor visszamegyek majd még egyszer és akkor majd lesz nekem sok halam. Nem az ő fejéből jött ez, Jézus mondta neki! És mi történt? Isten csodát tett. Egy olyan csatornán keresztül, ami eszébe nem jutott volna Péternek.
Ebből a történetből is látszik egyébként Isten természete. Tudja Isten, hogy mennyi hal fér egy hálóba? Jobban tudja, mind bármelyikünk. És mennyi halat adott Isten Péternek? Annyit, hogy el kezdtek szakadni a hálók. Többet, mint ami belefért, mert ez Isten természete. Nem tudta volna Isten azt a 120 kg halat levenni a tetejéről, hogy elég az a 3 mázsa, minek van annyi hal benne? Ez Isten természete: többet ad, mint amire szükséged van. Ámen! Dicsőség Istennek!
Elvárjuk a növekedést és növekszünk! Isten megteszi időnként, hogy olyan dolgokat követel tőled, amire az elmédből nem gondoltál volna. Isten megteszi azt, (saját tapasztalat) hogy arra kér, hogy minden maradék pénzedet vesd el, mint magot, az utolsó forintig. Nem mondom, hogy Isten mindenkivel és hogy veled is ezt fogja tenni, de velem megtette. És az embernek ilyenkor a géppuskagolyónál gyorsabban szállnak a gondolatok a fejében. Most megtegyem, vagy ne tegyem? Ennyi maradt, és ezt adjam oda annak…, de miért? És amikor az ember hittel cselekszik, akkor Isten arra a hitre tekint és nekem is meg kellett tennem. És nem telt el egy hét, és annak a többszöröse jött vissza hozzám. És megbeszéltem ezt a feleségemmel, azt kérdezte, hogy: a csekkek ki vannak fizetve? Mondom: igen, a múlt haviak, a következő haviak még meg sem jöttek, azok még nincsenek kifizetve. És Isten látja ezeket a dolgokat, Isten meg tudja sokszorozni azt, amid van. És ezt nem azért mondtam, hogy minden pénzedet vesd el, mint magot, azért mondom, hogy bizonyság legyen előtted, hogy én növekedő életet élek az anyagi életemben, azóta hatványozottan, mióta megszorítások vannak ebben az országban. Bizony.
Lásd meg e mögött Istent és ne emberre tekints! Meg kell tanulni az embernek állhatatosnak lennie és fogni azt az összeget, amit Isten mutat és odaadni annak, akinek Isten mutatja. És ha akarsz a növekedés útján élni, akkor ezt tudnod kell megtenni. Ha be akarsz lépni a teljességbe, akkor ezt meg kell tudnod tenni. Nem össze-vissza eladományozni minden pénzedet ész nélkül, nem erről van szó és nem is arról, hogy te pénz nélkül éljél és minden pénzedet eladd, akkor tedd meg, ha Isten neked, kifejezetten neked mondja.
Mert volt már olyan ember, aki Istentől hallotta, hogy ajándékozza el az autóját. És elajándékozta és kapott egy-két hét múlva egy újat. És boldog volt! A mi egyházunkban is volt egy ilyen pásztor, ismerem. Beszéltem vele, ő ezt nekem bizonyságként elmondta, egy hölgy az illető.
Tudok olyan példát is, hogy amikor egy ugyanilyen esetet meghallott valaki, és elajándékozta az autóját, utána évekig gyalog járt. Mert azt hitte, ha elajándékozza az autóját, akkor neki is lesz egy új autója. De nem erről van szó! Tudnod kell Istentől hallani.
És van ennél súlyosabb példa is. Van olyan, akit Isten arra vezetett, hogy a házát ajándékozza el, és megtette, mert Istentől hallotta és egy nagyobbat, szebbet és jobbat kapott.
És volt olyan bolond ember, aki ugyanezt megtette miközben nem hallotta ezt személyesen Istentől és hajléktalan lett az egész családjával együtt. Van ilyen!
Ezért nem kényszerítek senki arra, hogy adakozzon, a Szellem hangját kell meghallanod, ez a legfontosabb! A Szellem viszont időről időre fog arra vezetni, hogy amikor kinyitod a pénztárcádat és van benne ezres, ötezres és tízezres néha arra vezet, hogy a legnagyobbat add oda. Nem mondom, hogy mindig ezt mondja, van amikor azt mondja, hogy a legkisebbet add, és amikor azt mondja, hogy a legkisebbet add és te a legnagyobbat adod, akkor engedetlen voltál érted ezt? Ha azt mondja, hogy a középsőt add és te a legkisebbet adod, akkor is engedetlen voltál.
A Szellem hangját kell hallani, mert azt tudja Isten megáldani. A te saját elképzeléseidet Isten nem tudja megáldani, csak az övét tudja megáldani. Úgy hiszem az ritkán fordul elő, hogy valakinek Isten azt mondja, hogy mindenedet, amid van add oda valakinek. De mégis megteszi időről időre. És ha az ember a hitét ebben kiárasztja és bízik Istenben és nem a körülményekre tekint, akkor borítékolható a győzelem. Dicsőség Istennek! Ámen!”