A növekedés Istene 6. A tized áldása

A növekedés Istene 6.

A tized áldása

(2010. 04. 11.)

 

 

 

Prófécia :

 

„A Szellem közlése szívből szívbe: az Úr szája szól, hogy: változások jönnek, változás lesz a gyülekezetben, változás lesz a nemzetben, az egész világon. Változások jönnek! Az ördög készíti az ő viharait a világra, hogy elsöprő erővel elsöpörje Isten népét és az embereket! De szól az Úr a szívedhez, hogy ha alapot vettél az Igében, a változás szele nem fog téged kimozdítani arról a helyről, amiben állsz. És az Úr is készíti az ő Szellemének legfrissebb mozdulását, az utolsó mozdulások most kezdődnek. A Szellemnek a tüze, a Szellemnek folyója és hatalmas áradata jön el közénk, erre az egész világra. A Szent Szellem tüzében fogsz felállni és a Szent Szellem tüzében fogsz kilépni és hirdetni fogod az én Igémet! És be fogom teljesíteni minden áldásomat a te életedben, mert te meghallottad és megcselekedted az én Igémet, ezért én örökségül adtam néked a pogányokat és birokodul a földnek a határait és senki és semmi nem állhat ellened, mert az Úr szája szólt. És a Szellem erejében fogod ezt megtenni. Változások lesznek és olyan mértékű növekedést fogsz meglátni a szemeiddel, ami minden képzeletet felülhalad. Változás lesz, növekedés lesz anyagiakban, elsősorban szellemben! Hatalmas növekedés és sok-sok kijelentés. A kijelentéseknek a gazdagságára, kijelentések növekedésének a teljességére fogunk eljutni és bőségben fogunk áradni minden anyagi javakban, mind az érzelmeinkben, mind a lelkünkben és egy beteg sem lesz közöttünk! Mert az Úr szája szólt és meglett, amit ő készített és az Úr beteljesíti az Ő Igéjét és nem tér az hozzá vissza üresen! Változások jönnek! Halleluja!

Ne félj az új dolgoktól, mert új dolgokat fogok mondani neked, olyanokat, amiket még nem hallottál. Ne félj azokat megcselekedni, ne félj attól, hogy nem látod, hogy mi fog abból következni. Azért kérem azt tőled, hogy egy magasabb szintre tudjalak téged elvinni, hogy a következő helyre, következő szintre tudjalak téged felemelni. Ne félj az újdonságtól. Hitben tedd meg a lépést előre és az én kegyelmem veled lesz és az én kegyelmemben szilárdan meg tudsz majd állni. És ne félj attól, hogy eltéveszted, ne félj a kudarctól. Aki a kudarc miatt fél, az soha sem fog eljutni arra a teljességre, ahová én szeretném, hogy eljusson. Ne félj a visszautasítástól, a kudarcoktól, hanem lépj előre a hited teljességében és csak rám tekints. Csak az én Igém legyen a te szemeid előtt és mindaz, amit az én Szellememtől hallottál. Új dolgokat közlök veled, olyanokat, amiket még nem hallottál, mert változások lesznek és a változás szele már fúj és a változás elér minden embert. Minthogy az én világosságom megvilágosított minden embert, ugyanúgy az utolsó időkben ez a változás minden emberre elhat. Ne feledd: te egy edényem vagy, akit én használok!”

 

.-.-.-.-.

 

Isten tudja azt, hogy mi áll előttünk, jobban ismeri a jövőnket, mint mi a múltunkat. Tudja azt, hogy mivel kell majd ezentúl szembenéznünk, és szemben állnunk. És tudja azt, hogy bennünk mennyire él az ő Igéje. Kaptam egy utasítást, hogy mondjam el nektek (és ezt senkinek nem célzom, mert nem ütötte ez fel a fejét), hogy ebben a gyülekezetben a viszálykodás semmilyen szinten nincs megengedve senkinek. Nem azért mondom, mert bárkivel problémám lenne, mert akkor hidd el foglalkoztam volna már veled. Azért mondom ezt el, mert az Úr érzem késztet arra, hogy elmondjam. Bárki ebben a gyülekezetben bármilyen régóta jár, vagy bármennyire friss, bármikor jön, vagy akar jönni: ha megosztottságot, viszályt akar szítani közöttünk, el kell innen mennie és nem jöhet ide közénk. Az életemet tettem arra föl, hogy Isten Igéjét szólom és hozzátartozik a szolgálatomhoz, hogy ezt megteszem, ha ilyen dolgok ütik fel a fejüket. Nincs senkivel semmi bajom még egyszer mondom, nehogy félreértse valaki. De mégis tudd és legyél arra figyelemmel, ha valaki megosztottságot próbál előidézni akár pletykálkodással, egymás ítélgetésével, kibeszélésével, vagy bármiféle rossz dologgal, akkor nyugodtan irányítsátok hozzám. De jobb neki, ha erről én nem tudok, és rendezzétek le ti egymás között és mondjátok az ilyennek, hogy zárat tegyen a szájára, mert ezzel a pásztor nagyon keményen fog foglalkozni.

 

.-.-.-.-.-.

 

A gyülekezetünk életében is változások jönnek, mert elköltözünk erről a helyről egy másik helyre, mert kinőttük ezt a termet. Hogy az Úr milyen áldással készül, ez az ő szívében van. Olyan teremre van szükségünk, ami mindenféle tekintetben megfelelő és nem akarok sem anyagi sem semmilyen kompromisszumot kötni a gyülekezet rovására. Mert elmehettünk volna már egy nagyon szép exkluzív terembe, de mostanra már elfogyott volna a gyülekezet pénze a terembérletre. Hiszem, hogy szintről szintre előrébb jutunk és meglesz a mi saját épületünk is a valóságban, mert hitben ez már a miénk. Ennek a változásnak a szele is itt van! Ámen!

 

.-.-.-.-.-.-.

 

(Mit szokott tenni a paraszt ember, mielőtt nekilát dolgozni? Beleköp a tenyerébe és elkezdi. Én most nem teszem meg ezt előttetek, mert megbotránkoznátok, de elkezdem a prédikációmatJ)

 

Olyan témához értünk, amiről sokatoknak van valamiféle megértése. Inkább úgy mondanám, hogy van valamilyen mértékű megértése, de tudom a szívemben (és nem azért mert lenéznék bárkit is), hogy egyikünknek a szívében, életében sincs még olyan mértékű megértése, mint amilyen lehetne és ez pedig a tized és a tizedfizetés. Tehát a tizedről szeretnék a mai napon tanítani nektek Igékkel. Hiszem, hogy a hited, a szíved felbuzdul és cselekedetre indít téged. Sok kérdésre a mai napon választ fogsz kapni, mert én minden vasárnap azért prédikálok itt nektek, hogy Isten Igéje világosságot gyújtson bennetek és megértést hozzon nektek és választ kapjunk a kérdésekre.

 

 

 

Lapozzatok az I. Péter levél 2:5 verséhez:

„Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.”   Ámen!

 

Felolvasom ezt egy másik fordításból is: Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá odaszánt, szent és elválasztott papsággá, hogy olyan áldozatokkal áldozzatok, amelyek elfogadottak és kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Ámen!

 

Tudnunk kell, hogy mi egy papság vagyunk. Ha azt mondom, hogy pap, vagy papság akkor akár az emberek legnagyobb százaléka a katolikus papokra gondol, ugye? Egy papra, aki reverendában, csuhában áll és prédikál a templomban.

Mit tettek a papok az ószövetségben? Az ószövetségben nem nevezett minden embert papnak a Biblia, míg az újszövetségben, aki Jézus Krisztust elfogadja élete urának, az Istennek egy papjává válik. Nem olyan pappá, mint amilyen papok vannak a templomban, hanem így nevez téged maga Isten Igéje, hogy pap vagy. Mit tettek a papok az ő szolgálatukban nagy részben? Az ószövetségben ezt megláthatod: nagyon sok áldozatot mutattak be. Ez volt a szolgálatuknak egy fő dolga, hogy sokféle áldozatot mutassanak be. Aztán volt nekik mindenféle égő áldozat, meg vétek áldozat, meg bűnökért való áldozat…. De tudni kell, hogy mindezek az áldozatok az újszövetséginek az előképe. Tehát, ha te pap vagy az újszövetségben, akkor meglátod, hogy az ószövetségben a papok milyen előképet tettek, amit neked is meg kell tenned ma. Tehát az ószövetségben a papok áldozatot mutattak be, akkor az újszövetségben is áldozatokat kell bemutatni. Értelemszerűen (ha csak az újszövetségben nem változott meg valami), akkor az ószövetségben tett és elhatározott dolgok azok ma is igazak és ma is úgy működnek. Van ami megváltozott azóta, van ami nem. Ne lopj, ez érvényben van, vagy ne kívánd, ne vedd el, ne csábítsd el a barátodnak a házastársát. Szeresd az Urat, Istenedet és csak őt imádd. Tisztelt szüleidet… stb. Sorolhatnánk a tízparancsolatot is!

 

Érvényben van az, hogy bakokat, bikákat, kecskéket áldozzunk fel véres-áldozatként? Nincs érvényben, mert helyette Jézus Krisztus önmagát áldozta fel váltságul érettünk, ő volt az áldozati bárány. Ő volt az, aki meghalt értünk. A Biblia itt ebben az Igében a következő áldozatokra szólít fel minket, mint papokat: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy: szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által”. Tehát nekünk, mint újszövetségi papságnak szellemi áldozatokkal kell áldoznunk Istennek, amelyek kedvesek őnéki. Ha vannak olyanok, amelyek kedvesek őnéki, akkor vannak olyanok is, amik nem kedvesek őnéki? Igen! Az ószövetségben volt-e olyan áldozat, ami nem volt kedves Istennek? Volt ilyen! Ma is lehet úgy odaszánni magunkat Istennek, hogy az nem kedves őelőtte. Úgy is tudunk adni ma valamit Istennek, ami nem kedves néki.

 

Azt mondja a Biblia itt, hogy „szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.” A bővített változat kihangsúlyozza, hogy olyanokat, amelyek szentek, elfogadottak és kedvesek Istennek. Ma az újszövetségben nekünk szellemi áldozatokat kell feláldoznunk Istennek. És a mi életünk is, a te életed hétfő hajnaltól vasárnap éjszakáig is egy áldozat kell legyen Istennek. A Biblia tanítja a Római levél 12 fejezetében, hogy: a testünket is be kell mutatnunk Istennek élő áldozatként és a mi dicséretünket is be kell mutatni Istennek élőáldozatként, a mi imádásunkat és az anyagi javainkat is be kell mutatnunk Istennek áldozatként. Érted ezt?

 

Azt, hogy egy prédikátor minden héten pulpitus mögül prédikál úgy gondolod, hogy ez a legfontosabb, mert ő van általában a középpontban valamilyen szinten. De vajon az, aki összeszereli a hangtechnikát, vagy aki elkészíti a cd-ket, vagy aki a könyveket fordítja, vagy aki helyrepakolja a székeket, vagy összesöpör az épület előtt, az ő áldozata is fontos Isten előtt? Igen! Vannak szellemi oldalon áldozatok és vannak a természetes oldalon is bizonyos dolgok, amiket tudnunk kell megtenni. Ki a fontosabb? Az, aki prédikál, vagy az, aki az anyagi javakat biztosítja ahhoz, hogy mi összejöttünk itt? Ki a fontosabb, az aki prédikál, vagy az, aki kifizette ennek a teremnek a bérleti díját és aki kifizette a hangtechnikát, hogy mindenki hallja, hogy mi dicsőítjük Istent? Mindkettő ugyanannyira fontos. Nincs egyik a másik nélkül. Ne érezd magad értéktelennek és ne érezd magad úgy, hogy te nem vagy fontos.

 

Mivel a növekedés Istene sorozatban vagyunk és az anyagi dolgokkal foglalkozunk hetek óta, ezért az anyagi részről fogok most beszélni. És az a kérdés, hogy kell-e nekünk anyagi áldozatokat bemutatnunk? Én tudom, hogy kell, mert én ezt teszem hosszú évek óta. És azt is tudom, hogy közületek is sokan ezt teszik. Anyagi áldozatokat hoztok a gyülekezet számára, a szegények felé és amerre a Szellem vezet, oda anyagi javakat adtok.

 

Lapozzatok a Malakiás könyvére a 3:6-10-ig olvasom:

 

„Mert én az Úr meg nem változom, ti pedig Jákobnak fiai nem emésztettek meg. Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg? Avagy az ember csalhatja-é az Istent. Ti mégis csaltok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit és ha nem árasztok rátok áldást bőségesen.” Ámen!

 

Ez a kifejezés nagyon kevés helyen van a Bibliában, hogy Isten azt mondaná, hogy: próbálj meg engem! Tegyél engem próbára! Hol találsz még ilyet a Bibliában? Ha meg van, akkor hívj fel! Csak próbálj ki engem! Miben? A tizedfizetésben és az áldoznivalóban próbáljatok ki, azt mondja az Úr. Nem Malakiásnak a véleményéről van itt szó, maga Isten mondja, hogy: próbálj ki engem, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit és olyan sok áldást árasztok rád, hogy nem lesz elég hely, hogy befogadd azt és elfogadd azt, ezt mondja az angol fordítást. Olyan sok lesz neked, ha megpróbálsz engem, ha ezt megcselekszed, hogy nem tudod majd befogadni azt. És örömkiáltásban kellene lennie mindenkinek, hogy: igen halleluja! Ez nekem van mint tizedfizetőnek! Ha én tizedet fizetek, ezzel „Istent kényszerítem” arra, hogy bőségesen megáldjon engem.

 

Imádkoztam az alkalom előtt még otthon, hogy senki ne érezze nyomásnak ezeket a tanításokat. Ugye hetek óta erről van szó és többször mondtam, hogy nem a pénz miatt prédikálok erről, hanem azért, mert szeretném látni a gyümölcsöt az életetekben, hogy egyre inkább növekedtek és növekedtek és a gyülekezet is növekszik. Nem akarom kihúzni a zsebedből a forintjaidat, nem akarom elvenni a gyermekeid elől az élelemre valót. Azért tanítok erről, mert Isten Igéje tanít erről, és ha növekedni szeretnél, akkor ehhez Isten Igéjét meg kell cselekedned és ez egy alap dolog. Nem tudsz felmenni az első emeletre a házadba, ha nincs a házadnak alapja, mert akkor nincs házad sem. A probléma az, hogy ha valaki nem hisz a tizedben, akkor nem kapod meg az áldást. Ha nem hisztek benne, akkor hogyan hihettek az áldásban?

 

Olvasom tovább Malakiás 3:11-12-est:

 

„És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek, mert kívánatos néppé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura.” Ámen!

 

Hányan szeretnétek a kártevőtől megszabadulni?

A kártevő, tolvaj nem egyébért jön, minthogy lopjon öljön és pusztítson. Hogy ne rágja meg semmi a veteményedet, hogy ne tegye semmi tönkre a házadat stb. Bizony sokan szeretnék, hogy megszabaduljanak a kártevőtől.

Van-e áldás a tizedfizetőn?

(Sokan ezt az Igét többet hallottátok, mint kellett volna! És ne hallgasd ezt úgy, mint egy olyan Igét, hogy: …úhh, ezt nem szeretem hallani! Úgy hallgasd, mintha most hallanád először. Egyébként sok Igével így van ez, hogy az elménk betelik vele és akadályt képez a szívünkhöz, hogy oda lejusson. És halljuk és halljuk és azt gondoljuk, hogy mindent tudunk már róla. De ha azt gondolod valamiről, hogy mindent tudsz róla, akkor semmit nem tudsz róla. Akkor tudod magadat leellenőrizni, hogy egy Ige valóban él-e a szívedben, hogy amikor hallod, akkor örömre gerjedsz és azt mondod, hogy halleluja! Ha úgy hallgatsz egy Igét, hogy: …úhh már megint ez! – akkor az az Ige nem él a te szívedben. Az Ige akkor él a szívedben, ha örömre gerjedsz!)

Isten maga mondja: „

Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit és ha nem árasztok rátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek, mert kívánatos néppé lesztek ti azt mondja a Seregeknek Ura.” Halleluja!

 

Láthatod a védelemnek az áldásait és azt, hogy a te dolgaid nem emésztetnek meg. A kártevő nem pusztítja el a te dolgaidat. Tudod a Biblia az ördögöt pusztítónak nevezi.

Ha mész az úton az autóval és baleset ér, azt tudhatod, hogy az nem Istentől jövő áldás. De a tizedfizető felett ezen Igékből ott van Isten védelme. Ezek az Igék arról szólnak, ha megcselekszed a növekményednek a tizedének a fizetését (ezt nem szeretem, mert olyan mintha adót fizetnénk, vagy villanyszámlát), de ha a tizedet elválasztod a saját pénzedtől és az Úrnak visszaadod, akkor ez egy védelmet hoz a te számodra. Én hiszem, ha a tized az szent és ha te azt nem fizeted és megtartod magadnak a szent részt, akkor a maradék pénzedet is átokká teszi. Én hiszem azt, hogy abból a 90 %-ból bőségesen meg lehet élni.

A múlt héten volt erről szó, hogy a tized szentség az Úrnak. És mi az, hogy szent? Az, hogy valami szent, az azt jelenti, hogy elkülönített. Az, hogy a tized szent, az azt jelenti, hogy Isten munkáira elkülönített, nem használhatod a saját dolgaidra, mert nem a tiéd. A tized az Úrhoz tartozik, ezért a tized nem egy magvetés, a tized (vagyis a 10 %-a a növekményednek, anyagi javaidnak) az Úré, nem a tiéd. Ennek a képnek ki kell alakulnia benned, hogy Istent megtiszteled azzal, ami az övé. Isten soha nem erőltette és nem is fogja ráerőltetni senkire azt, hogy egy ilyen áldozatot hozzon az ő számára. Azt hiszem, hogy a legnagyobb probléma a tizedfizetéssel kapcsolatban az önzőség. Mert az önző ember megtartja azt magának, mert úgy gondolkozik, hogy: ezért én megdolgoztam, ez az enyém és az én gyermekeimé. De a Biblia nem ezt tanítja. Ez az Úré!

Lehet, hogy ez fájdalmasan érint, lehet, hogy nem szereted ezt hallani, de ezt írja Isten Igéje! Ámen!

Nem vagytok örömkiáltásokban!

 

Az emberek nem tudják sikeresen megtartani maguknak a tizedrészt. Azt hiszem, hogy az ember elveszíti azt a 10 százalékot és még többet is, ha azt megtartja magának. Mert így nincs védelem a pusztító ellen és nincs védelem a problémák ellen és nincs védelem a veszteségek ellen! Halottad? A tizedfizetőt jogosan megilleti az isteni védelem. Védelem a nehézségek, problémák ellen és védelem a balesetek ellen, a betegségek ellen stb. Az a 90 %, ami megmarad, azzal sokkal többre vagy te képes a te életedben, mint azzal a 100 %. Hiszem ezt és látom és gyakorlom ezt, hogy az a 90 % az sokkal többre képes a te életedben. A mentális gondolkozásmódodban azt a gondolatmintát el kell törölnöd, hogy: minden  a tiéd, amid van, mert te dolgoztál meg érte. És ha egy picit a dolgok mögé nézel: ki adta neked a tehetséget, hogy te abban a munkában tudsz dolgozni. Ki adta neked az egészséget, hogy el tudsz menni a munkahelyedre, vagy ki adta neked azt az összeget, amit megszereztél? Az Úrtól van, vagy te saját magad Isten nélkül szerezted? Az Úrtól van az! Mondom neked minden lélegzetvételed az Úrtól van.

 

Az Ige azt is mondja, hogy az a 90 % áldottabb, mint a 100 %, ami átok alatt van. A zsidók odavitték Istennek (élő áldozatokat áldoztak) a vakot, a nyomorultat, a legrusnyábbat, a legszerencsétlenebbet, a beteget és azt mondja az Úr, hogy: avagy az ember csalhatja-e Istent, ti mégis csaltok engem. És a zsidók megkérdezik, hogy: mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldoznivalóval - mondja az Úr. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem, a nép egészben.

Az amit meghagysz magadnak és abból nem tiszteled meg Istent, nem tud áldást hozni az életedre. A világ mondja, hogy: gyűjtsed, kuporgassad, magadnak tedd félre, gondolj a jövőre, a holnapra, és ne engedj ki magadtól semmit! Örülj, hogy te nem vagy olyan mint azok, akik rászorulnak! A világnak ez a mentalitása. Amikor pedig a világ ad, akkor úgy adja, hogy hú mindenki lássa és feladnak a tévében hirdetést, hogy ezt én adtam. Karácsonykor pl. ezt nagyon gyakran látni a tévében reklám formájában, hogy ilyen adomány, olyan adomány ettől, meg attól a szervezettől nagybetűkkel. Jézus úgy tanított az adomány adásáról, hogy ne lássa a te jobb kezed, hogy mit ad a bal. Amit te titkon elvetsz, azt Isten látja. Én sem szoktam soha nézni, hogy ki mennyit rak az adományos dobozba, mert ez nem rám tartozik. Ez személyesen közötted és Isten között folyik. Nem rám tartozik, nem az én dolgom, ezért én nem mondhatom, hogy márpedig neked tizedet kell fizetni, adományokat kell adni, többet kellene adni, mert ez nem Istentől van. Abban a gyülekezetben, ahol ezt prédikálják, első alkalommal fordulj meg és gyere ki, mert vannak ilyenek, ahol kötelező jelleggel kell tizedet fizetni, de ez nálam úgy van, hogy a szívem törvényébe van beírva és nekem soha nem parancsolta ezt meg senki.

Jim Sanders, sem Erzsike, se senki más pásztor az egyházban nem parancsolta meg, hogy: neked pásztor tizedet kell fizetned és azt be kell hoznod a központi gyülekezetbe. Soha nem gyakoroltak semmilyen nyomást, hogy adományt adjak. Sőt, amikor néha gyűjtés van Pesten (hosszú évekig  nem is volt ilyen kosaras gyűjtés), nem fordult elő az, hogy azt mondta volna bárki, hogy bele kell adni. Sőt sokszor hallottam Jim szájából, hogy: ha valaki adott a kinti dobozba, akkor ide ne adjon. Mindenki a hite teljességéből adjon.

A tizedfizetést a szíved teljességéből kell megtenned. Ha nyomásra teszed ezt meg, az nem helyes. Ha az Igéből jön a nyomás a szívedre és Isten a Szellem által

(jó értelemben) kényszerít erre, akkor engedelmeskedj Isten Igéjének! Ámen!

 

Azt írja az angol fordítás, hogy: átokkal vagytok elátkozva. Miért, mert megcsaltok engem, kiraboltatok engem.

 

Az I. Péter 5:1-2-3 verset olvasom:

 

„A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs és a Krisztus szenvedéseinek tanúja és a megjelenendő dicsőségnek részese, hogy legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját. Gondot viselvén arra, hogy nem kényszerből, hanem önként, sem nem rút nyerészkedésből, hanem odaadással. Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezetben, hanem mint példaképei a nyájnak.”

 

Az angolban a presbiter vénnek van fordítva. Úgy is mondhatni, hogy gyülekezeti vezető. Mi a munkája egy gyülekezeti vezetőnek? Legeltetnie kell a nyájat. Ez az első legfontosabb dolog, amit egy vezetőnek, egy vénnek egy presbiternek tennie kell a nyáj felé. Nem lehet pásztori hivatalban senki sem pénzért. Senki nem állhat úgy itt, vagy akármilyen helyen, hogy azt a pénzért csinálja. Egyetlen egy lelkész, pap, prédikátor sem prédikálhat úgy, hogy azért prédikál, mert neki ez a munkája úgy, mint ahogy az asztalosnak az, hogy asztalokat készít stb. Egy prédikátor nem prédikálhat a pénzért soha. „Nem rút nyerészkedésből, hanem önként és odaadással…” úgyhogy könnyen ki lehet szúrni a hamis prédikátorokat, hamis szolgálókat, ha az ember ismeri ezt az igét. Nem szabadna, hogy a pénz legyen a motiváció ebben sem úgy, hogy „uralkodjatok a gyülekezetben”. Ez azt jelenti, hogy a prédikátor pl. megmondja a gyülekezeti tagoknak hogy: te mit vegyél fel, milyenre vágasd a hajadat, hogyan neveld a gyermekedet, te ide költözz, te oda költözz stb.  Vagyis az a pásztor uralkodik a nyájon. Ezt nem lehet. Sem pénzért, sem azért, hogy kiskirályt játsszon a gyülekezet tagjai felett nem lehet pásztor valaki.

 

Mit mond az Ige?: „…legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját.” Kinek a nyája? Istennek a nyája vagytok. Az én dolgom az, hogy titeket legeltesselek Isten Igéjével. Ebben benne van a tizedről szóló tanítás is.

 

Ábrahám és Jákob is tizedfizetők voltak még a törvény előtt. Tehát mielőtt a zsidóknak tizedet kell fizetni a papoknak, előtte már (tehát a törvény előtt) Ábrahám és Jákob is tizedfizetők voltak és látjuk az Igéből, hogy a törvény alatt is volt tizedfizetés és Jézus is beszélt a tizedfizetésről és az újszövetség végéig is beszélnek a tizedfizetésről.

 

Mi a fő dolog amit tenned kell újszövetségi keresztényként:

1. Járj szeretetben!
2. Járj hitben!
3. Legyél a szellemtől vezetve mindig!

 

Ez a három fő dolog, amit mindig tenned kell tenned újszövetségi keresztényként, amelynek irányítania kell az életedet.

 

A Malakiás 3:10 azt mondja, hogy:

 

 „Hozzátok be a tizedet az én tárházamba. Hogy legyen ennivaló az én házamban.”

 

Emlékeztek arra, hogy Jézus azt mondja, hogy: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené”.

Senki sem kérdőjelezi meg azt, hogy az adóhivatalnak adót kell fizetnünk bevételeinkkel kapcsolatban. És hányan szerettek adót fizetni? Az adófizetés nem rossz dolog! Az adófizetés jó dolog. Optimális esetben, amikor a politikusok és a vezetők nem zsebre rakják az adóforintokat, akkor az adó oda kerül, ahova kell. Pl. a kismama amikor otthon van gyesen, vagy a gyermekeink tanárait az adóból fizeti az állam, az utat, amin járunk adóforintokból építette a kormány. Szociális rászorultságot is az adóból fizetik. És sorolhatnám még sokáig, hogy az adóforintok sok jó helyre tudnak eljutni és növekedése van ebből az országnak – ez az optimális eset hangsúlyozom.

Gondolj bele abba, ha nem kellene senkinek sem adót fizetni az országba mi történne? Hamar meggondolnád magadat, hogy akarsz-e adót fizetni, vagy nem. Mikor akkora kátyúk lesznek az úton, hogy bele tudsz feküdni és nem látszol ki belőle, meggondolod, hogy emberek miért nem fizetnek adót. Tehát jogosan jár-e a társadalom tagjaitól az adó az államnak? Igen!

 

 

 

 

 

A III.Mózes 27:30 azt mondja hogy:

 

„A földnek minden tizede a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré. Szentség az az Úrnak!”

 

Megkérdezheted a tizeddel kapcsolatban Istent, vagy engem, vagy bárkit, hogy akkor kié a tized? A gyülekezeté? Vagy a pásztoré, vagy a vezetőpásztoré, vagy az egyházé? Kit illet a tized? Az Ige itt van: a tized az Úré, nem a gyülekezeté. A tized az Úr számára van elválasztva, semmilyen más célra nem felhasználható csak az Úr dolgaira. A tized az egy szent rész.

Én szeretek a tizedre úgy tekinteni, mint a „tiltott gyümölcsre”, hogy: nem érinthetem. Isten azt mondta, hogy ez nem az enyém, ezért én arra nem tehetem a kezemet. Ezért én évtizedes jó hagyománnyal, amikor megkapom a fizetésemet, vagy akármilyen bevételem lesz, akkor azonnal a szent részt leválasztom róla. Azért teszem ezt, mert ha arra várok, hogy majd miután kifizettem a számláimat, mikor kifizettem a fagyasztóba való húsokat stb. akkor akarom a tizedet levenni, sokkal nehezebb lesz.

 

Még egyszer: Kihez tartozik a tized? A tized az Úré! Mi a tized? A tized 10 %, a tized része valaminek, a fizetésed tizede, vagy a kapott ajándékod tizede, bárminek a 10 százaléka az Úré. Ez egy hatalmas dologként meg kell jelenjen a szívedben és ezt le kell szögezned magadban és ez mindennek a lényege: ez az Úré! Ha pedig az övé, akkor nem a tiéd, nem te döntöd el mi lesz vele. Hallottad?

Nem költheted másra, nem vehetsz belőle kölcsön. Az adományoknak és az áldozatoknak az Úr felé egy szentséges dolognak kell lennie és az az igazság, hogy ezen már túl kellene lennünk. Nem szabadna semmilyen töröttet, hitványat, kicsiny dolgot vinni az Úr elé. Valami olyan kell elé vinni, aminek van értéke a számodra, ami fontos a számodra. Olyan dolgot kell az Úr elé vinni, ami érték a te számodra.

Mond ki hangosan: a tized az Úré! És nem az enyém! Ámen!

 

Kell-e a prédikátoroknak is tizedet fizetni? Van erre Ige?

 

Lapozzatok a IV.Mózes 18:24-28-as verset olvasom:

 

„Mivelhogy Izrael fiainak tizedét, amit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül, azért végeztem őfelőlük, hogy Izrael fiai között ne bírjanak örökséget. És szóla az Úr Mózesnek mondván: A lévitáknak pedig szólj és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izrael fiaitól a tizedet, amelyet örökségetekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedből tizedet. És ez a ti felemelt áldozatotok olyanul tulajdoníttatik néktek, mint a szérűről való gabona és mint a sajtóból kiömlő bor. Így vigyetek fel ti is felemelt áldozatot az Úrnak minden tíz tizedetekből, amelyet beszedtek Izrael fiaitól és adjatok abból az Úrnak felemelt áldozatot Áronnak, a papnak.”

 

Más szóval itt a tized, ami a zsidóktól jött elment a lévitákhoz, akik közül ugye kikerültek a papok és ők is tizedet fizettek a tizedből és azt Áronnak fizették és az ő fiainak. Ez itt mindenki számára világossá kell tegye, hogy a prédikátoroknak is kell fizetni tizedet. Ráadásul Isten itt specifikus utasításokat adott arra, hogy hogyan fizessenek tizedet. Ámen!

 

Lapozzatok az V.Mózes 14:22-23-ra:

 

„Esztendőről esztendőre tizedet végy a te magodnak minden terméséből, amely a te meződön terem. És egyed az Úrnak a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kívánsz és ott lakozzék az Ő neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak első fajzását, hogy tanuljad félni az Urat a te Istenedet minden időben.”

 

Nagyon sok helyen szerepel a Bibliában az a kifejezés, hogy ott, azon a helyen, amit az Úr választ. És ha emlékszel ennek a tanítássorozatnak a legelső alkalmára, arról szólt, hogy találd meg ott a helyedet, az elrendelt helyedet, azt a helyet, amelyet Isten neked szánt. Nagyon sokan közületek a tizedeteket ebbe a gyülekezetbe helyezitek és itt is „esztek”. Érted? Az Ige tanítja, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden Igéjével. Nemcsak fizikai táplálékot veszünk magunkhoz, hanem szellemi táplálékot is. És mit mond itt az Ige, hogy hova vidd a tizededet? Ahol „eszel”, oda vidd. Oda kell a tizededet fizetned elsősorban, ahonnan a szellemi táplálékot kapod, ahonnan eszel, ahonnan a kijelentések érkeznek. Nem én mondom, Isten Igéje mondja.

 

Az újszövetségben a dolgok szellemi vonatkozásában a hangsúly nem a fizikai, hanem a szellemi ételen van, mert nem csak kenyéren él az ember, hanem minden Igével és az Úr minket itt táplál. Engem is itt táplál ebben a gyülekezetben, itt növekedtem fel. Én is a tizedemet ebbe a gyülekezetbe adom, ezért teljesen helytelen, hogy valaki fogja a kis adományait és egy másik gyülekezetnek adja. Onnan nem kap szellemi táplálékot. Én nagyon megválogatom, meggondolom azt, hogy hova adok adományt. Mert az igazság az, hogy a világban nagyon sok rászoruló van és sok a szegény a világban és nagyon sok helyre el tudod vetni a magodat, de neked arra a helyre kell a tizededet elvetned, ahonnét a szellemi táplálékot kapod és a magodat arra a helyre kell elvetned, amit az Úr mutat neked. Ha te elveted a magodat mindenféle egyébként jó célú alapítványnak, vagy gyermek-felnőtt támogató szolgálatnak szíved joga, megteheted. De ha az Úr szól hozzád, hogy te most hova vesd el a magodat és neked már nincs magod, amit elvessél! Lemaradsz valamiről! Oda kell a magodat elvetned, ahova Isten mondja! Ámen!

 

Ezért én nagyon megvizsgálom azt, hogy hova adok adományt és szeretek olyan helyre adományt adni, ahol látom a gyümölcsöket és a gazdagságot. És nem hiszek abban, hogy ott, ahol van pénz és bőség van, oda nem kell magot vetni. Én ezt az Igével ellentétesnek látom, sőt én nagyon szeretek olyan helyre magot vetni, ahol látom, hogy növekedés van. Miért? Mert tudom, hogy az egy jó föld. És olyan helyre, ahol szárazság, kietlenség van, nincs növekedés, pusztaság van, visszafejlődés van (hacsak az Úr nem mondja) én oda nem vetek magot, egy kanyi vasat sem. Bármennyire is úgy tűnik, hogy mennyire rászorulók lennének, de én az ablakon az én pénzemet nem dobálom ki. Én a magomat jó földbe akarom elvetni, nem pedig száraz, köves, tövises helyre. Érted?

 

Meg kell válogatnod, hogy hova veted a magjaidat. Természetesen amikor a szegények felé adakozunk (nagyon bibliai kötelessége ez a keresztény embernek), akkor az embernek a szeme egyértelműen látja azt, hogy ott szükség van és szárazság és kietlenség van. Ha egy szolgálatot nézek, egy felkent szolgálatot látok, de nem látom rajta a kenetet, akkor nem vetek oda magot. Érted?

Erre nem lehet megtanítani senkit, hogy: ha valakivel találkozol, pl. egy prédikátorral akkor mindenképpen adjál neki pénzt. Nem erről van szó. Az embernek a szívének mindig olyan állapotban kell lennie, hogy képes legyen meghallani Isten hangját. Sokszor az Úr olyan dolgokra kér, amikor nem gondoltad volna magadról, hogy azt neki kéne adnod.

Évekkel ezelőtt történt velem, hogy fent Pesten álltam egy fiatalember előtt, akiről tudtam, hogy vállalkozó és gyönyörű öltönyben van mindig, új autót vezet és jó módban él, látszott ez rajta. És ott álltam mellette és pillanat alatt kijelentés érkezett a szívembe, szellemembe, hogy adjak neki 200.000.- Ft-ot. Az elmém azonnal zakatolt: nincs neki szüksége az én pénzemre, hát ez jó módban él, miért adjak én neki ennyi pénzt? Összeszedtem magamat, megvizsgáltam magamat és otthon végül is kivettem egy borítékból és legközelebb mikor találkoztam vele, akkor odaadtam neki. Nagyon köszönte, azt mondta: Isten áldjon! Elment haza! Én is haza mentem. Este felhívott telefonon szinte könnyek között, hogy mikor meglátta mennyi pénz van benne, akkor sírva fakadt és leült, hogy köszöni Istennek, mert nagyon súlyos válságban van a vállalkozása, rendkívüli módon anyagi értelemben meg van próbálva és adósságai vannak. Keresztény volt az illető és rendkívüli módon a legtökéletesebb időben jött neki ez az adomány, mert az Úr munkálta ki ezt az ő számára és nagyon hálás ezért!

 

Látod, az embernek a feje nem gondolná sokszor, hogy Isten mit végez azzal, amit neked adott, hogy te azt add oda valakinek. Azóta az illetővel baráti kapcsolatban vagyunk és növekedés útján vannak ők is, ők sem mai keresztények már. Ha a Szellem hangját hallod, nem mindig érzékeled itt a fejedben, hogy igen, egyértelmű, hogy ezt kell tennem. Az ember a szívében tudja ezt. Ne ítélj soha külsőre és látásra. Ámen!

 

Minket az Úr itt táplál ezen a helyen. Én a tizedemet a központi gyülekezetbe vetem el, már több mint tíz éve. Ide fizetem a tizedemet és az adományaim nagy részét is ebbe a gyülekezetbe vetem el. És élvezem ennek áldásait. Az igazság az, hogy ha bárkin keresztül jön hozzád Isten Igéje, bárkin keresztül jön hozzád és táplálja ez a te szívedet és kitisztítja a te elmédet és felemel és betölt és életet sugároz feléd, az Istennek a szava hozzád. Az ördög soha nem fog téged felemelni. Az ördög nem fog téged soha bátorítani. Nem fog téged soha vigasztalni. És ez a kenet miatt van. Az Ige azt mondja, hogy örülj annak, hogy van hely, ahol összegyülekezhetsz az én nevemben. És bizony ez az egyik fő oka annak, hogy itt vagyunk mi mindannyian, hogy Isten minket ide helyezett. Neked itt van az a hely, ahol lenned kell, ahol a szolgálatodat be kell töltened. Ha nem tudod mi a feladatod, a szolgálatod, akkor keresd, kutasd, mert mindenkinek van feladata.

 

Nem tudom kinek a szívét érintette meg pár hónappal ezelőtt, mikor arról beszéltem, hogy valakinek majd a gyermekszolgálatot kell elvégeznie közöttünk. Nagyon hamar erre sor fog kerülni. Valakinek majd az istentiszteleteink ideje alatt a gyermekeinkkel kell foglalkoznia. Nem azt jelenti, hogy ott kell velük ülni és vigyázni kell rájuk, hanem foglalkozni kell velük. Játszani kell velük, rajzolni, olvasni, stb. Ha valakinek a szívét ez megérintette, akkor jelezzétek felém, mert nemsokára erre sor kerül.

Nem egy külsős óvónőt kérünk meg erre a feladatra fizetésért, hanem téged, valakit miközülünk. Ha senki nem vállalja és nekem kell odamenni a gyerekek közé, akkor te majd nézhetsz „helyettem” videót.

 

Sok hely van, ami jó hely, ahol táplálják a nyájat Isten Igéjével, de minden embernek egy helye van egy adott időben. Van amikor időről időre ez a hely áthelyeződik ide, vagy oda. Nekem is a szolgálatom Tevelen kezdődött, ott volt az elrendelt helyem. Aztán elkezdtem a börtönben szolgálni, annak is megvolt az elrendelt ideje és helye. Most itt szolgálok 8 éve és ennek is megvan a helye és ideje itt. Ott állok most abban a szolgálatban, amiben állnom kell! Az, hogy ebben lesz-e változás, nem tudom, nincs erről információm, de egy jó darabig megmaradok én nektek úgy hiszem.

Ha valaki másnak kell majd ide állnia helyettem (bármi előfordulhat Istennél), annak is örülnöd kell majd. Mert az lesz a te számodra a legjobb. Hidd el, amit Isten szerkeszt egybe, az a legjobb. Jó?  (L)

 

Visszatérve a tizedfizetésre. Az én szememben a tizedfizetés (nagy szónak hangzik),de Istennek a tiszteletét jelenti. Istent tisztelem azzal, hogy a tizedemet az ő szolgálatára odaszánom és elismerem azt, hogy honnan jön az én áldásom, honnan jött ez a növekedés az én életemre és bizony örvendezek abban, hogy tudok tizedet fizetni és neked is örvendezned kellene abban, hogy tizedet fizethetsz, mert van miből fizetned. Ha nincs semmi magod, amit elvethetnél, akkor kérd Istent, hogy adjon neked magot, amit el tudsz ültetni. Mert írja a Korinthusi levél, hogy az Úr magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül.

 

Nem hiszem, hogy Isten szelleme valakit arra vezetne, hogy eljárjon gyülekezetbe, ahol megkapja a szellemi táplálékot éveken keresztül és szellemi értelemben gondot viselnek róla és táplálják és felépítik, és soha semmit nem tesz bele abba a gyülekezetbe. Én nem hiszem, hogy ez Istentől volna. Érted? Nem hiszem, hogy jó dolog lenne, ha valaki ebbe a gyülekezetbe, ha valaki ide jár a tizedét és az adományait valami más helyre adja. Soha senkire nem kérdeztem rá és ezután sem fogok rákérdezni, hogy hova teszed a pénzed. Nincs nekem ahhoz közöm, de … neked sincs az enyémhez közöd. Furcsa dolog lenne pl. az én részemről, ha valami más gyülekezetet támogatnék és nem a Krisztus Szeretete Egyházat a növekményemből. Igenis támogatnod kell a helyi gyülekezetet, és hogy milyen mértékben, az a te szíved döntése. A tized az az alap. A tizedet oda kell helyezned, ahova az Úr mutatja és nem hiszem, hogy az embernek a tizedét autóvásárlásra, vagy ruhavásárlásra, vagy a gyermek ruháztatására kell költeni. Hallottad? A tizeden nem vehetsz ruhát a gyermekednek! A tizeden ne vehetsz autót és nem tankolhatod az autódat, mert az nem a tiéd.

 

Az I.Korinthus 16:1-2 verset olvasom:

 

„Ami a szentek számára való gyűjtést illeti, amiképpen a Galácia gyülekezetének rendeltem, ti is azonképpen cselekedjetek. A első napján mindenitek tegyen félre magánál, amit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek.”

 

Mit mond az Ige? Hogy mindenki rakjon félre akkor, amikor meg van neki a bevétele. Lehet a tizedfizetést nagyon legalizált módon is tenni törvényszerűen úgy, hogy előveszed a számológépet és az utolsó fillérig kiszámolod a tizedrészt. Lehet így is fizetni, de nem nyersz így áldást Istentől. Ne forintozd ennyire ki! Én például a helyi gyülekezetnek az adományaiból is tizedet fizetek, tehát a ti adományaitoknak, a tizedeteknek a tíz százalékát. A saját pénzemből is fizetek amikor növekményem van. Első körben egyébként 20 %-ot veszek le belőle és az összjövedelmemnek kb. 30-35 %-át eladományozom. Nem számoltam soha össze forintra, hogy ide mennyit adok, oda mennyit adok. Ezt egyszer számolom ki, vagyis hogy mennyi a tizedrész, azt fölfelé kerekítem és megduplázom. Ez az alap, amit én kiveszek az én pénzemből és az el van vetve alapjáraton Isten szolgálatára. És ezt követően minden ezen kívül jövő szellemi vezetésre igyekszem engedelmeskedni, amit meghallok és megértek. Ezért az én jövedelmemnek, bevételemnek 30-35 %-a Isten szolgálatára megy el. Hiszem, hogy eljön az idő, amikor ez 50 % fölé fog majd menni. A szekszárdi gyülekezet adományaiból jelenleg 15-20 % közötti összeget szoktam félre tenni és ez az Úr szolgálatára van félrerakva, elkülönítve. Ehhez nem nyúlok, ezt én régebben hetente tettem meg, most egy-két éve havonta összesítek és azt választom el és a fennmaradó részből fizetjük a rezsit, az üzemanyag költséget, a fejlesztéseket.

 

A fennmaradó részből a Szellem vezetése szerint magot vetek. Talán emlékeztek rá, talán egy évvel ezelőtt ebből a fennmaradó részből kivettem 100.000.- Ft-ot és elvetettem egy vidéki gyülekezet számára, akik épületre gyűjtenek egy alföldi nagyvárosnak a gyülekezete. Az Úr arra vezetett, hogy áldjuk őket meg ezzel az összeggel. Fogtam, beraktam a borítékba és elvittem nekik, de ez nem a tized. A tized az el van választva. A te adományod, a te tizeded 15-20 %-a az a központi gyülekezet felé megy. Nem azért, mert törvényszerűen kötelezően valaki előírta ezt nekem, én a Szellemet követem ebben. Ámen!

 

Ne érezze senki, hogy én ki akarom szedni a pénzt a zsebéből. Hangsúlyozom, hogy (vannak köztünk, akik egyszer-kétszer vannak csak itt velünk) nem a gyülekezet adományaiból élek. Ha ez így lenne (eljön az az idő is), nem fogom szégyellni és vállalni fogom azt. Nem baj az, ha teljes időben szolgálok, az a baj, hogy vállalkozásban dolgozok! Nem nyomás és nem hatalomgyakorlás miatt van ez a tanítás, hanem hogy megértés, világosság érkezzen mindenkihez!  Ámen!”