Nagyszalontai vendégszolgálat (Románia) - Ne aludd át az aratásod
(2012-10-21.)
„Magasztaltassék fel az Úr Jézus neve a mai napon! Kérlek benneteket kiáltsatok egy nagy halleluját! Azért kértem, hogy így kiáltsatok, mert mások is hallgatnak benneteket, talán tudjátok, talán nem. Nem ez a lényeg a mai napon és most szeretnék erről utoljára beszélni, de élőben hallgatnak bennünket otthon Szekszárdon, és a világ minden pontján, aki rácsatlakozott az Internetre. Igazából azonban ez a mai alkalom értetek van! És mindazokért, akiknek a szíve tiszta és nyitott arra, hogy meghallják és befogadják Istennek az Igéjét. Ahogy itt ültem és álltam a dicsőítés közben, Istennek a Szelleme megérintett engem és egy kijelentést kaptam, hogy az Úr nagyon szeret benneteket!
Az Úr megerősít engem, hiszem, mert szólt a szívemhez, hogy nagyon nagy tisztelettel beszéljek felétek és nagy tisztelettel szolgáljak felétek ma, mert ti olyan emberek vagytok, akik ugyanúgy szeretitek az Urat, mint ahogy Ő szeret benneteket, legalábbis dolgoztok, azon, hogy ugyanúgy szeressétek Őt! Az Ő szeretete hatalmas és végtelen! És nagyon szorgalmas emberek vagytok, nagyon keményen dolgoztok és nagyon igazszívűek és tiszták vagytok az Úr előtt és nagyon-nagyon szeret benneteket! Halleluja!
Van egy üzenet a szívemen, amit én nagyon szeretek, otthon is prédikáltam, tanítottam erről majdnem két hónapon keresztül. Ez pedig a vetés és aratás szellemi törvényének a mélysége és szeretnék erről úgy beszélni, prédikálni, ahogy talán az elmúlt időszakban, években nem hallottál még így. Mert a vetés részét azt nagyon jó kihangsúlyozza Krisztus gyülekezeti teste. És bizonyára nagyon sokan vagytok, akik keményen, az Igén megállva magot vettek, magvető életet éltek. Tizedfizetők vagytok és magvetők vagytok. Viszont az Igében a vetés és aratás szellemi törvényében ott van az, hogy a teljes gyarapodásunkhoz, a teljességnek az eljutásához nem csupán az kell, hogy jó magvető legyél. Sokan itt tévesztik el! Ott van az Igének a másik fele, ami ugyanolyan nagy igazság, hogy neked aratónak is kell lenned és az aratás az nem automatikus. Sokan azt hiszik, gondolják, hogy elvetem a magot a földbe és utána nekem nincs semmi dolgom, teszek egy-két megvallást, vagy hármat-négyet és imádkozom és köszönöm Istennek az aratást és ülök a székben és várom, hogy az akkor majd ott elkészüljön számomra és a gyümölcs az ölembe hullik. De ugye ti tudjátok azt, hogy ez nem így van?!
Ha erről még nem kaptál kijelentést, akkor a mai napon hiszem, hogy megkapod, mert nem véletlenül hozta Jézus a természetes példát a vetés és aratásra. Azért hozta a magvető példázatát, amiről Ő azt mondta, hogy ez az alapja mindennek és ha ezt nem érted, akkor semmit nem fogsz érteni. Jézus mondta ezt és nem én! És ha kinézel a természetes világba és nem kell másokra tekintened, ti mind a természetes világban is magvetők vagytok. Palántáztok, magot ültettek, földet műveltek sokan… Fogod a paradicsom magot, elülteted. Aztán kipalántázod, aztán gondozod, aztán leszüreteled és aratod, ugye? Hányatoknál fordult elő az, hogy a barackosban, vagy a földeken elültetted a magot, gondoztad, nevelted, aztán mikor eljött az aratás ideje, akkor fogta magát a barack és leugrott a fáról, begurult a konyhádba, kifőzte magát és elrakta magát télire a dunsztba. Hányatoknál volt ilyen? Ha lett volna ilyen, akkor kértem volna abból a magból én is, hogy vigyek haza. De ez a természetes síkon sem így működik. Ezért neked tudnod kell és megértést kell kapnod arról, hogy a szellemi értelemben elvetett magodat is le kell aratnod és az nem automatikus. És mivel hogy át lehet aludni az aratás idejét a fizikai értelemben is, ugyanúgy szellemi értelemben is az ember eltévesztheti az aratását és lemaradhat a saját aratásáról annak ellenére, hogy magot vetett, hogy hitben járt és megvallásokat tett és mégsem aratja le, mert nem tudta, hogy hogyan kell aratni.
A mai napon erről az aratásról szeretnék beszélni. Arról tehát, hogy hogyan arassunk helyesen, hogyan arassunk az Ige szerint és hogy mit kell nekünk tennünk ehhez. Én nem törvényeket és pontokat fogok felsorolni, hogy ha ezt az öt lépést betartod, akkor ez neked így fog működni. Első és legfontosabb és mindenek felett álló kijelentés ebben, hogy hogyan arassunk az, hogy kövesd a Szent Szellemet.
Nézzük meg az I. Mózes 8:22-es versét: „Ennek utána, míg a föld lészen vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek.” Ámen!
Ha egyetértesz velem, nyugodtan kiálts egy halleluját, az nekem segít, mert abból érzékelem, hogy még ébren vagytok és még folytathatom. Megkérdeztem a pásztort alkalom előtt, hogy mennyi prédikálhatok és azt mondta, hogy két alkalomnak idejénél többet ne. Délután nem lesz alkalom, lehet, hogy a délutánit is hozzácsapjuk a maihoz és ebéd helyett Igével fogtok táplálkozni. Persze ezt viccnek szántam… Én otthon ezt kb. 8-9 órányi időterjedelemben prédikáltam el. A lényeget azonban szeretném átadni nektek. Sokan vannak a keresztény világban és valószínűleg köztetek is olyanok, akik még nem jutottatok el arra a teljességre, mely teljességre eljuthatnátok, vagy eljuttok majd a Krisztusban. Mit értek ez alatt? Leginkább anyagi értelemben vett teljességről beszélek a mai napon, de a békesség, a gyógyulás teljességéről, a gyülekezet állapotának teljességéről és van hova fejlődnünk.
Annak ellenére, hogy a természetes világban nagyon sok ember keményen végig dolgozta az egész életét és becsülettel fizikai munkát vagy akármilyen munkát végzett, mégis idős korára szegényen halt meg. Ismertek ilyen embert? Én igen! Tehát nem csupán önmagában a kemény munka az, ami az embert megáldja, hanem az Úr áldása. A Példabeszédek 10:22-es verse mondja, hogy „Az Úr áldása, az gazdagít meg.” E nélkül nem tudunk messzire menni. Jézus mondta, hogy nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ugyanakkor Isten adott szellemi alapelveket, amelyeket be kell tartanunk ahhoz, hogy a teljességre eljussunk.
A Galata 6:7-8-9-10-es vers ezt mondja: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg. Mert amit vet az ember azt is fogja aratni. Mert aki vet az ő testének a testből arat veszedelmet, aki pedig vet a Szellemnek, Szellemből arat örök életet.” Halleluja! „A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk.”
Amikor ezzel a témával foglalkoztam, hogy hogyan arassunk, akkor rádöbbentem arra, hogy ez a szó, hogy aratás, ez mennyire nagyon sok helyen szerepel a Bibliában és vannak fejezetek, amelyek csak erről beszélnek és ezt bontják ki, hogy hogyan kell nekünk aratunk. Kevés megértés van Krisztus testében, ilyen véletlenszerűen aratnak sokszor a keresztények, hogy úgy megtörténik velük, mert akár tudatlanul, vagy tudatosan is belekerülnek a szellem áradatába, tudják, hogyan kell hitben járni és így Isten áldása rajtuk van és gyarapodnak. De ha te tudod, hogy az Ige mit mond erről és pontosan tudatosan, tehát az elmédben is követve ezt megteszed, akkor eljuthatsz arra a teljességre, amely felette áll az elképzeléseidnek.
Szeretném megkérdezni, hogy van-e valaki köztük, aki ma van először. Nincs! Hát nem baj ez, mert az én szolgálatom elsősorban a keresztények felé szól. Szeretek az elveszettek felé prédikálni, de a gyülekezeti hívők felé méginkább, hogy ők felépüljenek, felnövekedjenek. Te, aki itt vagy mindegy, hogy nyugdíjas, tini, vagy akárhány éves vagy és szólok leginkább az idősebb korosztálynak, mert ők szokták azt gondolni (és ne ítélj meg engem ezért), hogy én amilyen helyzetben vagyok, nekem már ez tart amíg itt a földön élek. De ne gondold azt, hogy neked abban a helyzetben kell végig élned az életedet, amelyben éppen most vagy. Sok ember lekorlátozza saját magát és saját maga gyarapodását a saját két kezére, tehát a fizikai munkájára, lekorlátozza hitét a nyugdíjfolyósítóra, hogy mennyi nyugdíja van és mindarra korlátozza magát, amit lát és érzékel. De ha ezt te így teszed, akkor becsukod az ajtót Isten előtt és nem engeded, hogy az Ő nagy teljessége áradjon rád, ami felette áll annak az elképzelésnek amit te gondolsz magadról.
Mert Isten nem úgy lát téged, ahogy te saját magadat. Úgy lát téged, akárhány éves is vagy, hogy a legszebb éveid még előtted állnak! Hallelua! Itt a Galate levélben olvastuk ezt a vetés-aratás dolgot és nem kell erről negatív módon gondolkozni és nem kell ettől megijedni, mert féljenek és rettegjenek azok, akik rossz magokat vetettek el. Akik jó magot vetettek, azoknak pedig kell lenni egy elvárásnak a szívükben, hogy jó dolgokat fognak aratni. Egyetértesz ezzel, ugye?
A 9-es vers azt mondja, hogy „A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk.” Mikor van ez a maga ideje? Szinte mindig később, mint ahogyan azt a hústest szeretné. A test mindig azt szeretné, hogy most! Most akarok feleséget, most akarok férjet, nagy fizetést, most akarok Izraelbe eljutni, most akarok hatalmas növekedést, új autót, házat, most akarom lecserélni a hűtőt, most akarom kifestetni a lakást, most, most, most….! Így van ez? A szellemben azonban nem mindig van ez így, mert a hitembereknek meg kell tanulniuk várakozni. Mert amikor a természetes világban elveted a földbe a magot, egy búza, vagy egy kukoricamagot, akkor nem kezdesz egy hét vagy két hét után aggodalmaskodni és siránkozni és nyafogni, hogy hol van már az aratásom. El kell telnie egy bizonyos időnek, amire learathatod. Az aratásnak van tehát egy ideje. Nem lehet előbb aratni a búzát és nem lehet később sem, annak van egy rendelt ideje. Van egy rendelt ideje a kukoricának és minden egyes növénynek és nem csak növénynek, minden egyes állat is mag által van. És ne botránkozzál meg ezen, de te is egy mag által vagy és minden, amit ettél ma reggel és tegnap vacsorára, ami asztalodon volt növény, vagy hús, az minden magból lett…
Egy pici magban benne van a nagy teljesség. Neked látnod kell azt, hogy addig amig az a mag nincs elvetve és az a mag nem növekszik, nem erősödik és nem aratod le, addig a magnak a nagysága, teljessége benne marad. Neked azt a magot el kell vetned és tudnod kell azt learatnod. Neked jó magvetővé kell válnod és egy jó aratóvá kell válnod. Nem csupán jó magvetővé kell válnod, hanem egy jó aratóvá is és ezt szeretném hangsúlyozni a mai napon.
Nagyon sok jegyzet van itt előttem, de én a Szellemet szeretném követni. És szeretném felolvasni az előbbi I.Mózes 8-ban lévő Igét az új élő fordítás szerint, ami így hangzik: Addig, amíg a föld megmarad, lesz ültetés és aratás, hideg meleg, nyár és tél, nappal és éjszaka. Van egy angol úgynevezett könnyű fordítás, mely így hangzik: Mindig lesz egy idő a vetésnek és mindig lesz egy idő az aratásnak. Ez egy mindent magába foglaló alapelv. Tehát meg van az ideje annak, amikor neked magot kell vetned. Ha nem veted el időben a magodat, nem lesz aratásod. Ha lusta vagy és fáradt vagy tavasszal kimenni és a földedet megkapálni és elültetni a magodat, akkor ne várjál aratást. A szellemi értelemben ugyanígy van ez. Van egy idő, amikor a Szellem mondja neked, hogy most vessél magot, most adj valakinek egy adományt, a melletted, vagy előtted ülőnek, a szomszédodnak és a Szellem vezet téged erre, hogy most azt tedd meg. És ennek az aratásnak lesz majd egy ideje és neked mind a kettőnél hitben kell járnod. És nem nézhetsz a körülményekre akkor sem, amikor magot kell vetned és akkor sem, amikor le kell aratnod.
Mert ugye írja a Prédikátor 11:4, hogy aki a szelet nézi nem vet és aki a sűrű fellegre tekint, nem arat. Aki a körülményeire néz, hogy ez most nekem nem megfelelő, nekem most csekkjeim vannak, nekem a gyerek iskoláztatására kell, ki kell fizetnem a gázszámlát, ezt és azt kell tennem… és nekem most nem alkalmas, az nem fog aratni. Aki pedig a sűrű fellegre tekint ugyanúgy, aki tehát arra néz, hogy ez nekem nem alkalmas, ugyanúgy nem fog aratni. Tehát mindkettőt el lehet téveszteni. Lehetséges-e ez alapján, hogy valaki hitben, a megfelelő időben elvetette a magját és mégsem aratott? Igen, lehetséges. Mert aki a szelet nézi nem vet és aki a sűrű fellegre tekint, az nem arat. Ez az Ige előbb itt volt, mint én! És ezt nem én találtam ki.
Ugyanakkor írja a Példabeszédek 10:4-5 többféle fordításban, hogy „szegénnyé lesz, aki cselekszik rest kézzel, a gyors munkások keze pedig meggazdagít. Gyűjt nyárban az eszes fiú, álomba merül az aratás idején a megszégyenítő fiú.” Szegénnyé lesz, aki cselekszik rest kézzel. Az egyik fordítás ezt úgy adja vissza, hogy aki lusta, az el fog szegényedni. És az Ige azt mondja itt, hogy a gyors munkások keze pedig meggazdagít. Szeretnél-e gazdagságot az életedben? A gazdagság egy jó dolog, a gazdagsággal, a sok pénzzel és a vagyonnal semmi probléma nincsen. Azzal van a probléma, ha ezt Isten elé helyezed, mint a gazdag ifjú, aki Isten elé helyezte a gazdagságát és jobban bízott benne mint Jézusban – emlékeztek a történetre. A gazdagsággal tehát nincs semmi baj, mert Isten itt ad neked egy alapelvet. Azt mondja neked, hogy ha te szorgalmas leszel, kitartó és hűséges, engedelmes, gyors lesz a kezed munkája, akkor meggazdagszol. Azt akarja Isten, hogy te meggazdagodj, te ezt elérd.
Nézzük a 5-ös verset: „Gyűjt nyárban az eszes fiú, álomba merül az aratás idején a megszégyenítő fiú.” Itt az aratásról van szó. A nyárban, vagyis a megfelelő időben az eszes fiú, a bölcs begyűjti azt, tehát arat, és álomba merül az aratás idején a megszégyenítő fiú. Az Ige azt mondja, hogy át lehet aludni az aratást úgy, hogy te mással foglalkozol, ahelyett, hogy begyűjtenéd az aratást.
A természetes világban is volt már olyan nem egyszer és nem kétszer, hogy a mezőn kint maradt a kukorica és a hó belepte. Vagy láttál-e már szőlőtőkén szőlőszemeket, hogy összeaszottak, megfagytak, megrohadt és kárba ment az egész, mert nem aratták le? Szellemi értelemben ugyanígy van. Elvetheted a magodat, de ha a megfelelő időben te alszol, te nem nyújtod ki a kezedet, akkor lecsúszhatsz és átaludhatod az aratásodat, akár szó szerint is. A Bibliában van egy példa erre, ahol Péter gyakorlatilag átaludhatta volna az aratását. Ez a halak megsokasításának a példája és majd beszélünk ma róla.
A teljes zsidó fordítás a Példabeszédek 4:5-ről azt mondja, hogy a rest kezek szegénységet hoznak, a szorgalmas kezek pedig jólétet. Az 5-ös versben azt mondja az Ige, hogy aki időben begyűjti az aratást az bölcs, aki átalussza az aratást, az pedig megszégyenítő. Ha valaki átalszik valamit, akkor észre sem veszi azt, hogy miről maradt le. És nem azért mondom ezt, hogy te most azon gondolkozzál, hogy miről maradtál le az elmúlt időszakban, de mindannyiunkkal megtörtént valószínűleg, hogy Istennek az áldásairól, teljességéről lemaradtál, mert aludtál. Ha nem is fizikai értelemben aludtál a fejedet a párnára hajtva, de egyszerűen vak voltál arra, és süket voltál arra, amit a Szellem mond hogy mit tegyél. Egyszerűen vak voltál arra, hogy nem láttad meg azt, hogy mi az, amit neked tenned kell és süket voltál arra, hogy mi az amit az Úr mond neked. Ez egy nagy probléma az emberek életében.
Az aratás az nem automatikus a természetes világban sem és mivel, így át lehet ezt aludni, le lehet róla késni. Ha valaki nem megy ki és nem szedi le a a kukoricát, nem vágja le a búzát, nem szüreteli le a barackot, akkor abból nem lesz soha baracklekvár. Az ott fog elrohadni és a hernyók és a kártevők fogják megenni.
Kiváncsi vagy-e ennek a tanításnak a végére, hogy mit akarok ebből kihozni? A mezőgazdaságban ha földet művelsz, vagy akár csak a kertedet ápolod, vagy gondozod tudom jól, hogy az aratás legalább annyira kemény fizikai munka mint a magvetés és a gondozás. Az arató, amikor kimegy a földekre és a búzát, vagy kukoricát aratja, hajnaltól késő estik, éjszakai mennek a gépek. Világítanak nagy reflektorokkal és egy nagyon kemény munka folyik. És azt gondolják emberek hogy az aratás az úgy jön el hozzám, félreértelmezik sokan a Példabeszédek 10:22-es versét, hogy az Úr nem ad hozzá fáradtságot, az Úr áldása, az gazdagít meg – és ez igaz is, és én ebben hiszek. És sokszor megkapja így az ember az áldást valakitől, hogy kapok egy üveg barackot vagy mézet és nem kell vele dolgoznom. Viszont a te elvetett magjaidnak az aratásához nagyon sokszor keményen kell dolgoznod, hogy azt learathasd. Mert a természetes világban is az aratás egy kemény fizikai munka.
És maga Isten hoz párhuzamot, és azt mondja, hogy nézzétek meg hogyan működik a világban, mert ugyanígy működik Isten királysága is. Úgyhogy ha valamit nem értesz, és nem látod, hogy mi működik, vagy nem működik az életedben a vetés-aratást illetően, akkor nézd meg akár saját magadat, vagy másokat, hogy hogyan csinálják azt ők a kertjükben és gondold át a folyamatot. Utána pedig nézd meg magadat, hogy szellemi értelemben én mindent úgy tettem és megtettem?
Tehát a megfelelő időben magot kell vetned, aztán annak a magnak szüksége van esőre, aztán azt meg kell védelmezni, hogy a kártevők és rovarok és az ellenség ne tudja tönkretenni, meg kell védelmezni mindentől, hogy megerősödjön és felnövekedjen. Aztán pedig le kell aratni. Hitben kell neked magot vetned, várakoznod és hitben kell neked aratnod. Ez lehet, hogy megfoghatatlan a számodra, de ezt akkor is meg kell jegyezned. Neked hitben, elváró hitben kell magot vetned, hitben kell várakoznod és hitben kell aratnod. Ami nagyon fontos itt, hogy mi a te részed, és mi az, ami Isten része. És sokan eltévesztették, azt gondolták, hogy az aratás az Isten része, Ő majd nekem azt behozza. Ő azt nekem majd az ölembe hozza és beteszi a spájzomba, vagy feltölti az én bankszámlámra. De nem!
Isten mit tesz a vetés-aratásban? Ő adja a növekedést. Amikor elveted a magodat a földbe, ahogy Jézus mondja, nem tudod, hogy hogyan, de a földből kikel a mag és felnövekszik. És amikor látod, hogy kész az aratásra, akkor „sarlót ereszt reá és learatja”.
Bizonyára tudod azt, mert gyakorlod azt, hogy hogyan kell neked jószívűen, Istenre néző jó lelkiismerettel magot vetned és ezt gyakoroljátok, biztos vagyok benne. Biztos vagyok benne, hogy tizedfizetők és magvetők vagytok. Egyébként a tized az nem magvetés, az az Úré és akkor nem a tiéd! Ha pedig nem a tiéd, akkor nem tudod elvetni! A tizeddel – írja a Malakiás 3:10 – megöntözöd az elvetett magodat. A tizeded az, ami az esőt bocsátja, az esőt adja az elültetett magodnak. De ez külön alkalom lenne, hogy erről beszéljek, úgyhogy ez most kimarad.
Az ellenség azon dolgozik, hogy te arra várjál, hogy neked legyen egy jobb körülményed, hogy te magot vessél. Hogy amikor neked majd több pénzed lesz, amikor neked majd ki lesz festve a lakás és majd lesz maradékod, amikor majd afölött lesz neked, ahogy elképzelted, akkor majd magot vetsz. Most nekem Uram nem jó, hogy adjak egy kg cukrot a szomszédnak, mert most nekem is hiányom van, most nekem is kell.
És az ellenség azon dolgozik, hogy ezt a magvetést, ennek az idejét te kitold. És te halogatod és halogatod, és az Úr szól, hogy áldd meg ezt a helyi gyülekezetet, ahova jársz, áldd meg egy bizonyos maggal, egy bizonyos összeggel, de nem, mégsem, majd a következő hónapban…. És akkor jön az iskoláztatás, meg kell cipőt venni a gyereknek… áhh akkor majd a következő hónapban. És aztán majd megint és majd megint…. De így nem is tudják sokan, hogy gyakorlatilag a saját aratásukat tolják ki. Én a saját életemben megtapasztaltam azt, hogy amikor megfelelő időben magot vetettem, akkor a megfelelő időben arattam. És amikor Isten neked szól, hogy magot vessél, az nem azért van, hogy tőled azt elvegye, hanem azért, mert látja azt, hogy neked a jövőben egy-két hét múlva, egy hónap, egy év múlva mivel fogsz szembesülni és mire lesz szükséged. És ha nem vetsz magot és odaérsz fél év múlva ahhoz a helyzethez, akkor nem lesz miből azt finanszíroznod, mert nem vetettél magot és ezért nem lesz aratásod.
Ha megfelelő időben magot vetsz, akkor a megfelelő időben fogsz aratni is! Ha elhalasztod a megfelelő időt a vetésre, akkor nem fogsz a megfelelő időben aratni, mert nem tudsz! Ha van magod a földben, akkor nem kell félned a holnaptól. Teljesen mindegy, hogy mit mond a politikus, a gazdaság, a világválságról mit beszélnek össze-vissza, mindegy, hogy mennyi megrendelése van a cégednek, hogy a főnököd mennyire jó, vagy nem jó hozzád. Ha van magod a földben, ez felette áll mindannak, ami a természetes világban van. És egy bizonyíték vagyok erre én, nem azért mert mutogatni akarom magamat, de én az építőiparban dolgozom másodállásban, mert a főállás az az Igehirdetés, és a világválság ellenére én gyarapodó vagyok annak ellenére hogy a természetes világban az építőipari beruházások visszaestek. Ennek ellenére én gyarapodom, ennek ellenére nagyobb megtakarításom és bőségem van, jobban mint előtte. Nem függünk a természetes világtól! Meg kell tanulnunk azt, hogy Istenre nézzünk, az Ő hangját kövessük, neki legyünk engedelmesek, megfelelő időben, megfelelő helyen magot vessünk, hitben járjunk, aztán megfelelő időben és helyen arassunk. És ehhez a Szellemet kell követned.
A Szellemet kell követni a magvetésben és a Szellemet kell követni az aratásban is. Sokan azt mondják, hogy ők hisznek a növekedésben, a gyarapodásban, abban, hogy Istennek van valami szép és nagy teljessége a számukra, de hát ilyen gazdasági viszonyok között én nem hiszem azt, hogy ez nekem most lehetséges lenne. Meg hitelem is van, meg problémáim, meg adósságaim is vannak…. Meg hát megfájdult a derekam, most dolgozni se tudok úgy, hát biztosan nem most fog Ő engem megáldani… De tudod mi ez? Ez pontosan annak a példája, amikor te a felhőre nézel. Arra nézel, hogy mi az a körülmény, ami eltakarja Istent. Mi az, ami benned van, amit te reálisnak látsz. Az a helyzet, hogy Isten olyan hatalmas, hogy képes egy hónapon belül, vagy pár napon belül is akár téged az összes adósságodtól megszabadítani… Soha nem az a kérdés, hogy Isten képes-e rá, hanem hogy te el tudod-e venni ezt tőle! Mi az, amit Isten megtehet? Ő mindent megtehet és mégsem élünk ebben a mindenben mindannyian. Akkor hol van a probléma? Istennel van a probléma? Nem, nem Istennel van a hiba, a hiba az Ön készülékében van!
Lapozzatok a Márk 4:26-os versére, olvasom: „És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.” Ki veti be a magot a földbe, Isten? Nem! Az angyalok? Nem! A Szent Szellem veti a magot? Nem, az ember veti a magot, az te és én vagyunk. Nézzük a 27-es verset: „És alszik és fölkel éjjel és nappal, a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen.” Tehát az ember nem tudja, hogy hogyan kel ki a mag a földből. Alszol, felkelsz idő telik. És mikor kell aludnod? Miután elvetetted a magot, akkor lehajthatod a fejedet és aludhatsz. De amikor aratni kell, akkor nem alszol a hintaágyban ugye? Amikor magot kell vetni, akkor ki kell menni a földre és nem a tévé előtt ücsörögve lábat lógatva alszol és pihengetsz. Mikor kell aludni? Miután elvetetted a magot! Hitben vagy és akkor lehet pihenni. Nézzük a 28-29-es verset: „Mert magától terem a föld először füvet, aztán kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.” Ki az, aki a sarlót odaereszti neki? Isten? Lejön Jézus és Ő learatja neked? Vagy a Szent Szellem? Nem, ez a te dolgod! A te dolgod, hogy arassál!
Szeretnél látni erre egy tökéletes példát? Előtte még lapozzatok a Jakab 5:7-re: „Legyetek azért atyámfiai béketűrők az Úrnak eljöveteléig, ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét. Béketűréssel várja, míg korai és késői esőt kap.” Itt neked a vetés után várakoznod kell. És nem tudod, hogy mikor jön el az aratásnak az ideje, nem mindig látod azt, hogy mikor van ott az idő! Mikor van ott az idő? Akkor amikor a Szellem azt mondja, hogy na most menj!
Hogyan lehet aratni? Hozok egy-két példát. Az emberek eltévesztik az aratásukat, mert azt gondolják, hogy van egy új munkalehetőség és annál a munkánál ugyanannyit fizetnek, mint ennél, keményebben is kell dolgozni, minek változtassak munkát, nekem az nem éri meg… A természetes elmeszinted így működik, hogy összehasonlítod, hogy mi az ami hasznot hoz, mi az ami nem. De neked nem a fejed után kell menned, hanem a Szellemet kell követned. És ha pl. van egy ilyen munkalehetőséged, akkor a Szellemet kérdezd és Ő mondja meg, hogy mi az amit tenned kell. Mert lehetséges, hogy elmész arra a munkahelyre és egy hét után előléptetnek három fokozattal és megötszöröződik a fizetésed, de mivel te a felhőre tekintettél és nem vállaltad a másik munkát, mert agyaltál a fejedben, ezért lemaradtál az ötszörös aratásodról. Érted ezt?
Ugyanakkor a másik helyzet, hogy nehogy azt gondoljátok, hogy ez mindig így van. Van egy olyan eset, hogy pl. felajánlanak neked egy dupla fizetéssel járó munkahelyet. Az nem biztos, hogy az a te aratásod, neked a Szellemet kell követned, hogy azt elfogadd-e. Érted? Mindig a Szellemet kell követned, nem pedig a láthatók alapján kell döntést hoznod. Nem az alapján, hogy te hogyan érzed, hogy hogyan néz az ki, hogy te mennyire vagy fáradt, hogy neked mihez van kedved. Azt kell követni, amire a Szellem vezet és akkor eljuthatsz az aratásodhoz. Halleluja!
Ha ezt valaki eltéveszti, akkor az aratásáról lecsúszik! Óhh, hát Isten nem akar nekem olyan munkahelyet, ahol ugyanennyi a fizetésem, vagy még lehet kevesebb is. Biztos ez nem Isten akarata, Isten előrefelé léptet engem, nem hátrafelé…. Valóban, ez így van! Halleluja! Én hiszek ebben, hogy Isten a növekedést adó Isten, de neked a Szellemet kell követned, nem pedig mondatokat, amiket kiírtál abból, amit a pásztorod prédikált neked. Mert a pásztorod jól prédikálta, csak eltévesztheted, ha nem a Szellemet követed. Tehát nem a láthatót, a körülményt nézzük, mert így eltéveszthetjük a vetést is és az aratást is.
Lapozzunk a Lukács 5:1-es verse egy olyan példa, amely Jézus csodálatos halfogásáról beszél. Annyira nagyon sok minden van ebben a pár Igében, hogy érdemes vele sok időt eltöltenünk: „És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, Ő a Genezáret tavánál áll vala.” Szóval itt volt Jézus, Péter és az a szó, hogy hozzá tódultak az emberek az angolban a pressing szó ez nyomást jelent. Ez azt jelenti, hogy Jézus állt a tóparton és szinte összenyomták az emberek annyian voltak. Én úgy hiszem, hogy ez több ezer embert jelentett. És ha így összenyomnak az emberek akkor valamit ha kipréselsz a tüdődből egy pár mondatot, talán a melletted állók hallják, de két méterrel arrébb már nem, főleg nem a nagy sokaság. Túl sok ember ment hozzá és nyomták Őt, túl sokan voltak ahhoz, hogy beférjenek egy templomba, vagy zsinagógába, túl sokan ahhoz, hogy Jézus könnyen tudott volna nekik prédikálni. Szeretnéd ezt megtapasztalni, hogy annyi ember jöjjön a gyülekezetbe, hogy még az udvaron sem férnek el…? Ámen! Halleluja! Akkor nem azon fogsz gondolkozni, hogy hogyan tudnánk két méterrel meghosszabbítani az épületet, hanem hogy hogyan tudnánk ötször ekkor telket venni az új épületnek…Halleluja!
Sokszor egyébként az elménk zár be minket a saját magunk kis börtönébe, mert Isten sokkal nagyobban gondolkozik, mint ahogy mi. És mi olyan megelégedettek tudunk lenni azzal, amink van. Óhh, van egy jó fizetésem, van egy jó nyugdíjam. Ha nincs is jó nyugdíjam, de tudok még ezt meg azt csinálni és akkor el vagyok vele. De Istennél van még több!
A 2-es vers ezt mondja, hogy: „Jézus láta két hajót állani a vízen. A halászok pedig miután azokból kiszállottak, mossák vala az Ő hálóikat.” Szeretném, ha ezt a történetet elképzelnéd úgy, mintha ott állnál és te is látnád ezt a történetet. Aki járt ott a Genezáret tavánál, el tudja képzelni, hogy valahol ott a tóparton ott van két kis halászcsónak és ott kijöttek hajnalban a halászok a tóból, és mossák a hálóikat… El tudod ezt képzelni? Ez egy fizikailag megtörtént esemény, ez nem egy példabeszéd. Látnod kell az egész helyzetet. Nekik most arra van az idejük, hogy hazamenjenek, egyenek egy jót és lefeküdjenek aludni, mert egész éjszaka dolgoztak. Hányan dolgoztatok már éjszakai műszakban? Otthon is megkérdeztem ezt, és akkor is majdnem mindenki feltette a kezét. Én is dolgoztam éjszaka és tudom milyen az és akkor te is tudod azt, hogy egy hosszú, kemény éjszaka után amikor ráadásul fizikai munkát végeztek, utána az ember fáradt. És a szemei vörösek és égnek és ott kint nincsen ám McDonald’s a vízen, hogy most egy gyors kaját, vagy egy hamburgert bekapjak… Fáradtak és alig várják, hogy hazamenjenek, lepihenjenek, egy jót egyenek, adjanak egy puszit a gyereknek és pihenhetnek, hogy holnap kipihenve magamat újra ki tudjak menni. Ezt látnod kell, hogy ez így volt. Ott vannak az emberek, mossák fáradtan a hálót.
Dolgozott-e már valaki halászhálóval? Nem sokan? Én igen, nem túl sokat, de azt tudom, hogy hogyan össze tud az gubancolódni. És azt ki kell bogozgatni és ha nem csinálod meg akkor, akkor nagy vesződés a munkakezdésnél azzal foglalkozni. Tehát azt ki kell mosni, ki kell teríteni, hogy száradjon meg, nem összecsavarni és bedobni a vödörbe, aztán menjünk… ez is kemény munka. Ilyen fáradtan tehát azon gondolkozhattak, hogy az asszony milyen reggelit csinált, hogy egy jót alszanak… És bizony el is voltak keseredve, mert akkor éjjel nem fogtak semmit.
Olvasom a 3-as verset: „És Ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné volt, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.” Látod-e itt, hogy mi történt? Ott van Jézus a parton és szorítják össze Őt az emberek és odamegy Péterhez és egy szívességet kér tőle, mert ugye Jézusnak nem volt hajója… Pétertől – akit akkor még Simonnak hívnak – egy szívességet kér: Te Péter, add oda a hajódat, evezz egy kicsit beljebb velem, hogy én onnan a vízről a part felé prédikálva itt mindenkit meg tudjak áldani a szavaimmal. Ugye látod azt a történetben, hogy Péter fáradt, álmos és éhes? És odamegy egy idegen ember hozzá (Péter még nem ismerte Jézust), egy ácsnak a fia, és szívességet kér tőle… Mondhatta volna Péter, hogy figyelj, kérj már meg valaki mást, engem hagyjál békén, fáradt vagyok, én megyek aludni. Látod azt, hogy megtehette volna ezt Péter? Mit tett volna ezzel? A megfelelő időben nem veti el a magot. Ha a láthatókra néz, ha a körülményekre néz, ha arra néz, hogy hogyan érzi magát, hogy mennyire aktuális ez neki, hogy ő akkor azt megtegye, akkor nem vet magot. Mert mit tett ő azzal, hogy odaadta a hajóját Jézusnak? Gyakorlatilag magot vetett és befektetett Jézus evangéliumába, az evangélium hirdetésébe, mert Jézus abból a hajóból prédikált és az emberek üdvösséget nyertek, hallották az evangéliumot, az örömhírt.
Egy ilyen éjszaka után a teste biztosan nem akart visszamenni a csónakba újra beevezni. Látod-e itt azt (teszem fel újra a kérdést), hogy ha a szélre tekintesz, akkor nem vetsz magot? – ezt a Példabeszédek 11:4-es Ige mondja. Ez az Ige egyébként a mai napunknak.
Az, hogy Péter rendelkezésre bocsátja a hajót, az egy magvetés. A hajót, az energiáját, a fizikai erejét odaszánja Jézusnak. És ott tartunk, hogy ott van rengeteg ember a parton, ott a csónak, a víz, a domb és úgy működött ez, mint egy amfiteátrumban, egy görög színházban, ami körkörös, meredeken emelkedik felfelé. Az ókori időkben, Krisztus idejében sem volt mikrofon, nem voltak hangfalak, elektromos zongora. Ott ha valaki beszélt, annak ki kellett nyitnia a hangját rendesen. És az Ige írja Jézusról, hogy Ő sokszor hangosan beszélt. Azt gondolják sokan tévesen, hogy Jézus visszahúzódó, szende kis alázatos szívet mutatva csendesen suttogó volt, de Jézus hangosan kiáltott sokszor!
Tehát Jézus beszélt és lehet, hogy azt sem tudod, hogy Jézus hosszan szokott beszélni, mint ahogyan Pál apostol is. Emlékeztek ugye, hogy amikor Pál beszélt egyszer olyan hosszan, hogy elaludt valaki az ablakban és kiesett… Jézus is hosszan beszélt. Jézus nem egy tíz-tizenöt perces és én úgy hiszem, nincs ugyan rá igei bizonyítékom, de Jézus több órát beszélt itt… Lehet, hogy másfél órát, két órát, de valószínűleg órákon keresztül beszélt. És még mindig vissza tudsz gondolni Péterre, ugye? Péter az, aki képvisel téged ebben a történetben a mai tanítás lényegét tekintve.
Ott van Péter, álmos és fáradt, jön egy idegen, hogy újra menjen vissza és Péter igent mond és odaadja a hajóját és beevez. Olvasom a 4-es verset: „Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat fogásra.” Azt mondja itt Jézus, hogy evezz ki a mélyre és vesd ki a hálód nagy növekedésre – egy fordítás ezt így hozza. Ott van Péter és a szemei égnek, pirosak, dörzsöli és lehet a vízzel locsolja magát, mert hogy egész éjjel nem aludt semmit, előző héten is végigdolgozta az egész éjszakát, nappal nem tudok aludni, mert meleg van… és ez az ember órákon keresztül beszél. És gondolom, hogy átfuthatott az ő agyán, hogy ha újra kimegy a vízre és újra kiveti a hálót, ez megint mekkora munka és idő lesz…. és mire visszajön és kimossa a hálóját, következik a következő műszak, elmegy vele az egész nap. Minek menjek én oda ki? Átfutott ez Péteren? Biztosan! Lenyomtam már nem tudom hány éjszakás műszakot, egész nappal fönt vagyok, én segítettem neked, elég lett volna egy köszönöm aztán had menjek már aludni… De Jézus azt mondja neki, hogy evezz ki a mélyre, vesd ki a hálódat a nagy fogásra. Ez egy csomó munka! És ugye látod itt, ha a szélre tekintesz, nem vetsz és ha felhőre tekintesz, akkor nem aratsz.
Ha úgy dönt Péter, hogy nem engedelmeskedik Jézusnak, pár perc múlva a házában lehetett volna és aludhatott volna. Ha azt mondja Péter, hogy Jézus ne haragudj, én tisztellek, becsüllek, nagyon jól prédikáltál és még az emberek is meggyógyultak, nagyon jó volt, köszi szépen, hogy veled lehettem, de én nagyon fáradt vagyok, én megyek aludni… és elmehetett volna Péter aludni, ugye? És gyakorlatilag átaludhatta volna az aratását a szó szoros értelmében. Ugye látod ezt? Elmegy Péter, hazamegy, bekap egy pár falatot és azon gondolkozik, hogy: nekem dolgozni kell, nekem van munkám, nekem következő éjszaka újra ki kell jönni. Nekem ahhoz, hogy fitt legyek és üde, elég volt már az a fél nap amit elvettél tőlem Jézus, hagyja engem már megpihenni! Így hazamehetett volna és a szó szoros értelmében átaludhatta volna az aratását. Mindezt azért, hogy másnap újra ki tudjon menni és kipihenten tudjon dolgozni.
Sokan azért nem járnak a gyülekezetbe, mert dolgoznak keményen, mert nekik az asztalra le kell tenni az ételt és még vasárnap is dolgoznak. Nekem nincsen arra időm, hogy elmenjek gyülekezetbe. Nincs arra időm, hogy meghallgassam a tanításokat, vagy eljöjjek imakörre, vagy megnézzem a tanítást. Nekem nincs arra időm, hogy arra a pásztorra figyeljek, hogy miket beszél, nekem dolgozni kell! És dolgozhat így az ember keményen úgy, hogy elkerül Isten áldása. És lehet, hogy másnap újra kimegy és pár halat kifogott volna lehet, de amit itt az Úr akart neki adni, az egy akkora fogás volt, hogy akkora bőséges fogása legyen, hogy utána kivehessen két hét szabadságot, hogy ne kelljen utána dolgozni menni. Ekkora aratást akart adni neki Isten! Hogy ki tudja fizetni a hitelét egy aratásból, az egészet! Hogy ki tudja fizetni a lakásfelújítást, vagy el tudjon menni Izraelbe az egész családjával együtt egy aratásból. Ekkora aratást akar adni Isten!
De he te arra figyelsz, hogy milyen fáradt vagy, most ezért nem megyek gyülekezetbe, most azért nem hallgatom az Igét, most ezért nem figyelek arra, amit Jézus mond nekem, akkor lemaradhatsz az aratásról. Ha neked nincs arra időd, hogy meghallgasd őt, hogy meghallgasd azt, amit Jézus mond, akkor soha nem fogod megtapasztalni azt a teljességet, azt a nagy aratást, a bőséget, amit Ő adni akar neked. Ha neked nincs arra időd, akkor soha nem lesz természetfeletti aratásod, akkor csak természetes szintű aratásaid lesznek, ami éppen elegendő, ami éppen betölti a szükségeidet. És ne legyél önző, mert amikor azt mondod, hogy nekem ennyi is elég, nekem elég ha kifizetem a számláimat, a gyereket iskoláztatom, nincsenek problémáim, nekem ez elég, akkor ugye tudod, hogy önző vagy? Mert nem gondolsz arra a sok emberre, akik hiányban és szükségben szenvednek. Mert ha neked bőséged, túláradásod, túlcsordulásod, akkor be tudnál fizetni mást Izraelbe, aki nem tudja ezt megtenni. Akkor tudsz venni a gyülekezetnek egy új házat, egy új zongorát, meg hangfalakat, meg be tudod fejezni a felújítást. Ha nincs bőséged, túláradásod, akkor ezt nem tudod megtenni.
Kívánkozzál, vágyakozzál a bőségre! De ne amiatt, hogy neked, a saját magad kis egzisztenciája miatt, hanem azért kívánkozz a bőségre, hogy tudjál adni másnak. És amikor ez az indíték van benned, akkor meg fogod látni a bőséget. És tudnod kell magadról azt, hogy: én egy jó magvető vagyok és egy jó arató.
Mondd utánam: Én egy jó magvető vagyok, a megfelelő időben magot vetek a Szellem vezetésére nagy bőséggel. Én hitben állok, hitben várok és a Szellemet követve le fogom aratni az aratásomat, mert én egy jó arató vagyok. Én kiváló vagyok az aratásban! Halleluja!
Tehát látod itt (visszatérve a történetre), hogy Péter milyen könnyen kihagyhatta volna ezt az egészet a saját életéből, milyen könnyen azt mondhatta volna Jézusnak, hogy Jézus én nem adom oda ezt a hajót, és így akkor nem vethetett volna magot. Könnyen azt mondhatta volna félidőben, hogy én már olyan fáradt vagyok, fejezd be Jézus, had menjek már aludni…, de nem tette, várakozott. És mikor Jézus azt mondta, hogy menjél ki, evezz a mélyre és vesd ki a hálódat nagy fogásra, akkor pedig mondhatta volna, hogy hagyj már engem, te oktatsz engem, te, aki ácsnak a fia vagy? Én generációk óta halászember vagyok! Én tudom azt, hogy hogyan működik ez, én tudom, hogy hogyan kell csinálni, nekem te ne mondd meg!
Tudod, amikor így állsz hozzá saját magadhoz, hogy te annyira nagyon jól tudod, hogy mit kell csinálnod és tudod a mellkasodat verni, hogy te már tíz-húsz-harminc éve így csinálod, neked más ne mondja meg, hogy hogyan kell csinálni, akkor nagy akadályba ütközöl, mert akkor a saját kis büszkeséged le fog téged korlátozni. Nem borzalmas, hogy az Úr természetfeletti hatalmas aratást akar adni, de az emberek túl elfoglaltak, az embereknek ezt, vagy azt kell csinálni helyette. Nekem dolgom van, nekem pihenni kell, nekem a gyerek is ott van, nekem ilyen meg olyan költségeim vannak, én most erre nem érek rá, nekem ebédet kell főzni… És az emberek példának okáért nem mennek ezért gyülekezetbe. Vagy néznek arra, hogy mit mond a szomszéd, vagy néznek a tradíciókra, a hagyományokra, hogy milyen vallásba születtek bele. De azt hiszed, hogy az Úr azt nem tudja? Nem tudja, hogy te fáradt vagy, hogy neked milyen csekkjeid vannak? Az Úr szerinted nem tudja azt, hogy neked pihenned kell?
Az a helyzet, hogy Istennek van egy másik útja a te számodra. Te csinálhatod a saját módodon és megöregedhetsz és meghalhatsz anélkül, hogy megtapasztalod Istennek a legnagyobb tejességét. Csinálhatod, ahogy akarod, mert nem fogja rád erőltetni senki úgy ahogy Péterre sem erőszakolta Jézus, egyszerűen megkérte őt és mondott neki valamit. Nem gyakorolt rá nyomást, nem mondta azt, hogy Péter, ha nem adod oda ezt a hajót nekem és ha nem prédikálhatok a hajódról, akkor elátkozlak téged és kiszáradsz, mint a fügefa! Nem azt mondta volna, hogy jól van Péter, menjél… Jézus sohasem tett ilyet, Ő mindig kedvesen szólt. És a mai napon is a Szellem így vezet téged. Kedvesen szól hozzád, mondja azt, hogy te mit tegyél. És hiszem, hogy megértitek ennek a mai üzenetnek a lényegét.
Te csinálhatod a saját magad módján, és bizony én láttam embereket megöregedni, meghalni úgy, hogy tudom (láttam rajtuk, hogy sokat és keményen dolgoztak), hogy mégsem jutottak igazán előre. Keresztény ember is járhat így, de van egy másik út! És hangsúlyozom ezt, és mondd velem: Van egy másik út, a vetés és aratás útja! A Szellem által vezetett út. Ez az, amikor az Ő útmutatásait követed folyamatosan. És így szemtanúja lehetsz egy csodálatos sokszorozódásnak és egy teljes ellátásnak. Annak, hogy feljebb, hogy nem mint kérnéd, be van töltve a szükséged. Ámen!
A 4-es verset olvasom még egyszer: „Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat fogásra.” Jézus tehát Péternek egy idegen ember volt. Szívességet tett neki, hallgatja Őt órákon át, utána meg menjen ki halászni? Isten fog neked mondani olyan dolgokat, ami úgy tűnhet, hogy nincsen értelme. Mert Péternek a fejében is értelmetlen volt az, hogy kimenjen halászni, mert ő a halászatnak a szakmáját űzte generációk óta. Mondhatni, hogy évtizedek óta értette a szakmának a rejtelmeit, fortélyait. Tudta, hogy a halakat éjszaka lehet jól megfogni, nappal nem. És gondolhatta, hogy ennek az embernek elment az esze. Egy ács nem is ért hozzá, én meg értek hozzá, most miért akar ez engem oda kiküldeni a nagy kánikulába a forróságba a vízre, ahol még árnyék sincs. Nappal a halak látják a hálót, hogy bedobom elriadnak, miért mennék én oda ki? Mi értelme újra kimenni halászni? De mit mondott Péter, amikor Jézus azt mondta neki, hogy vesd ki a hálót fogásra? Azt mondta, hogy óhh igen, dicsőség Istennek, mert te ezt mondtad én ezt megteszem, igen, nagy fogásom lesz!? Nem, nem ezt mondta!
Nézzük meg, hogy mit mondott az 5-ös versben: „És felelvén Simon, monda Néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit!” Ezzel gyakorlatilag azt mondta, hogy Jézus, bár nagyon pirosak a szemeim, égnek az álmatlanságból és haza kéne mennem lassan, mert lecsuklik a nyakam is a fáradtságtól… Egész éjjel kint voltam halászni és dolgoztam keményem és nem fogtam semmit. Péternek az első reakciója Jézusnak az aratásra felszólító szava után mi volt? Amit ő érzett és amit gondolt. De ami miatt ez a történet benne van a Bibliában én úgy hiszem az az, amit ezután mondott. Azt mondta, hogy mindazáltal a te szavadra kivetem a hálót. Hogy mindazáltal a te szavadra megteszem azt, amit mondasz nekem. Azért, amiért Te mondtad! És ez a kulcs a te és az én életemben is!
Ha aratást szeretnél, bőséges ellátást szeretnél, túlcsordulást szeretnél életednek sok területén akár a gyógyulást, akár a gyermekneveléssel kapcsolatban, vagy bármivel kapcsolatban szeretnél az érzelmeiden és a fizikai lehetőségeiden túlkerekedni, akkor azt kell tenned, amit Jézus mond. Mindazonáltal a Te szavadra kivetem a hálót! És lehet, hogy Péternek a kollégái (mert nem egyedül volt a hajóban) hőzöngtek, hogy óhh nekem is ott van a családom Péter nem csak neked… nekem is van gyomrom, aki korog órák óta, nekem is fáradtak a szemeim… Péter, elment az eszed? Előző éjjel már megtettünk mindent, átfésültük az egész tavat a hálóinkkal és nem fogtunk semmit. A szakmai tudásunknak a legjavát adtuk és nem fogtunk semmit! És Jézus erre azt mondja, hogy menjetek vissza ugyanoda!
Látod, hogy a fizikai értelembe vett logikát nézve ez értelmetlen. Ott voltak bizonyára hetek óta azon a helyen halászni, ugyanazon a helyet, ami terméketlen, gyümölcstelen volt, nem fogtak semmit. És Jézus azt mondja, hogy menjetek ugyanoda vissza. Értelmetlen ez, nem? Nincs ott hal, mit lehet ott fogni? Eddig sem fogtunk semmit! És tudod az emberek ugyanígy kimagyarázzák magukat az áldásból. Az emberek pontosan ugyanígy lekésetik saját magukat az aratásról. Mert eddig sem volt ott semmi, eddig sem volt az gyümölcsöző, eddig sem volt az sikeres, most miért lenne az? Tudod miért? Mert Jézus azt mondta, azért! Nem azért, mert én azt mondom és azért, mert a tömegből egy valaki azt mondta, hogy menjünk vissza. Hanem Jézus mondta, ezért megtörtént. És neked Jézus hangját kell követned. Nem azt, hogy a tömegből ki mit mond, hogy kinek mi a véleménye. Neked azt kell tenned, amit Jézus mond. Függetlenül attól, hogy a kollegáid egyetértenek-e vele, vagy nem. Mert Péter kollegái sem értettek valószínűleg egyet Péterrel. Azt mondta Jézus, hogy menjetek vissza ugyanoda. Ha Ő nyitja meg a kezét ott, ahol nem volt semmi előbb, akkor utána ott több mint elegendő lesz. Ha Ő nyújtja ki a kezét erre, akkor több mint elegendő lesz.
Ahogy az alkalom vége felé közeledünk, felteszem a kérdést újra. Jézus volt az, aki kivetette a hálót és halakat fogott? Nem! Azt mondta, hogy fiúk menjetek haza, pihenjetek, aludjatok, majd én evezek és ha felébredtek, addigra itt lesz a sok hal nektek! Nem ezt mondta! Azt mondta Péternek, hogy evezz ki és vesd ki a hálódat! Te tedd meg, neked kell aratnod! Az aratás nem Jézus dolga, mégis az emberek úgy gondolják, hogy nekem annyi a dolgom, hogy elvetettem a magot, hátradőlök, aztán a többi Istennek a dolga, Uram tedd meg értem. Uram, ha a te akaratod, akkor megteszed, ha nem történt meg, hát akkor nem Isten akarata volt! És hátradőlök és látod rajtam, hogy olyan flegma vagyok – mert keresztények viselkednek így. És sokan jó szándékból teszik, mert tudatlanok. Pedig nem kellene tudatlannak lennünk, tudnunk kell, hogy az aratás a mi dolgunk.
Nézzük meg a 6-7-es verseket, olvasom az 5-öst is újra: : „És felelvén Simon, monda Néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit! Mindazáltal a Te parancsolatodra kivetem a hálót. És ezt megtévén halaknak nagy sokaságát keríté be szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intének azért a társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén megtölték mind a két hajót annyira, hogy csaknem elsüllyedének.” Halleluja! Látod-e itt a nagy aratást, a nagy természetfeletti, túláradó aratást?
A társak lehet, hogy gúnyolódtak a nappali műszak miatt, hogy Péter neked elment az eszed, minket is rákényszerítesz arra, hogy kimenjünk veled, de mikor látták, hogy nem bírják húzni a hálót, és szakadozik az, akkor észbekaptak, hogy valami történt itt. Ugyanott, ahol előtte gyümölcstelen volt, ugyanott nagy aratás volt. Ez akkora aratás volt, hogy majdnem elsüllyedtek. És nekik, ez a sok hal sok bevételt jelentett. Ebből ki lehetett volna fizetni a fél lakáshitelt, az új autót, a gyereknek a hat féléves egyetemi tandíját, a lakásfelújítást, egy hónapos nyaralást, meg két izraeli utat… Na erre felébredtetek ugye? Végre valami, ami igazán érdekel benneteket! Látom jó helyen dobog a szívetek…
Tehát szakadozó hálók, elsüllyedő hajók és túl sok hal! Nem annyi, hogy kényelmesen kiemelik és akkor kimennek a partra. Többet kaptak, mint elegendő, szakadtak a hálók és majdnem elsüllyedt a hajó.
Látod-e azt, hogy Isten ezt szeretné neked is?! Ezt a teljességet, ezt a túláradást akarja neked. És ahhoz, hogy ez a valóságba jöjjön, az elmédben egy nagy gondolatbeli változásra van szükség. Neked látnod kell magadat ebben a teljességben! Látnod kell magadat és ilyen jövőképednek kell lenni és nem azt kell látnod, hogy te elszegényedsz, éppen hogy az egyik hónapról a másikra élsz, látnod kell magadat bőséggel, az új autóban, a szép házban, a gyerekekkel körbevéve – ki mit szeretne, ki mire vágyik, ki mi felől imádkozik. Látnod kell magadat gyógyultan, látnod kell magadat 80 évesen, ahogy focizol az unokákkal az udvaron. Nem úgy kell látnod magadat, hogy téged nyugdíjas korodban majd ápolni kell és majd nem tudsz belelépni a fürdőkádba. Legszebb éveid még előtted állnak!
Ugyanakkor látod-e itt azt, hogy ebben a helyzetben, amikoris a hálók szakadoztak, a hajó majdnem elsüllyedt, itt is korlátozva volt Isten. Mert mi lett volna akkor, ha Péternek van még két hajója, vagy nagyobbak a hajói, vagy nagyobbak a hálói? Gondolkoztál-e ezen valaha? Én hiszem, hogy azok is csordultig tele lettek volna. Ámen!
Az özvegy asszony, akinek a korsójából nem fogyott ki az olaj (emlékszel erre az ószövetségben valahol), Isten megszaporította az olaját és ameddig volt fogadókészség összeszedték az összes edényt a házból, és amíg volt mibe tölteni a kis korsócskából az olajat, addig folyott az olaj, amikor elfogyott az edény, elfogyott az olaj is. Amíg van tehát fogadókészség, amíg van edényed, amíg be tudod fogadni, amíg az elméd fel tudja fogni, amíg el tudod ezt hinni, addig Istentől áradni fog az áldás. Az olaj az Ő ereje, az Ő áldása, kenete. Amíg van benned hit, hogy ez mind a tiéd lehet és ez a tiéd Krisztusban, addig ez áradni fog feléd.
Mi lett volna, ha az özvegy asszony azt mondja, hogy szaladj át a szomszédba és hozzál még három vájdlingot! Akkor is folyott volna még az olaj! Ha Péternek nagyobb lett volna a hálója, és hajója, egy nagy úszónaszád, akkor azokat is megtöltötte volna Jézus!
És van még itt valami, mielőtt befejezem, mégpedig, hogy pontosan annyit kaptak, amennyit be tudtak fogadni. Ugyanarról a halászhelyről halásztak, ahol előtte szenvedtek, ugyanarról a helyről halásztak, ahol előtte nem fogtak semmit, ahol azelőtt gyümölcstelenek voltak. Miért jött ez az aratás nekik? Mert vetettek magot, odaadták Jézusnak az eszközeiket, a szolgálatot, Isten királyságát támogatták. Én úgy hiszem, hogy a leghatalmasabb, legjobb befektetés ami létezik a földön, az Isten királyságába történő befektetés. Jézus azt mondta, hogy harminc-hatvan-százannyit teremhetsz, sőt még afelett is. Hiszek a százszorosban, meg az afelettiben is. Nem Istenen múlik, hogy nem tapasztaltuk meg mindannyian ennek a teljességét.
Ha te a szolgálatot, Isten királyságát teszed az első helyre, akkor Isten meg fog téged jutalmazni és aratásod lesz. Ők segítették az Ige hirdetését…. De mit lett volna, ha Jézus nem tudja Pétert rábeszélni a halászatra, ha Péter azt mondta volna, hogy én fáradt vagyok, egész éjjel dolgoztak. Akkor a szélre tekintett volna, a saját megértésére, saját elmebeli okoskodására, teste állapotára. Gyakorlatilag Péter egy kis szívességet, egy pár órás szívességet tett Jézusnak. És odaadta a hajóját és én nem tudom, hogy mennyi értéket képviselt fizikai értelemben az a rengeteg hal, de legalább egy havi fizetést és ők ezt learatták egy óra alatt, sőt lehet, hogy még annál sokkal többet is. Tehát befektetett Jézusnak Péter egy-két órát és akkorát aratott, hogy egy egészé havi fizetést kapott érte, egy-két óra elvetett mag után – ez Isten!
Velem is megtörtént már, hogy dolgoztam egy-két órát és egész havi költségemre elég volt az. És veled is volt ez már bizonyára és nagyobb teljességben lesz a jövőben. Egy magasabb úton akar tanítani minket Isten, egy olyan teljességben, amely az Ő akaratával teljesen egyezik.
Hiszem, hogy megkaptátok, amit a Szellem akart közölni ezzel. A megfelelő időben a Szellem vezetésére magot vetünk, hitben állunk, nem nézünk a körülményekre, nem nézzük, hogy hol van már az a gyümölcs, hol az a fa, az a termés és a Szellem vezetésére aratunk. Tudod, előfordulhat veled az (ez csak példa), hogy a Szellemet követve felmész mondjuk egy budapesti alkalomra és nem érted, hogy miért teszed ezt. Egész héten dolgoztál, meg hát itt van egy vasárnapi alkalom is helyben és te itt hűséges vagy, és azt mondja mégis az Úr, hogy utazz fel Budapestre. És akkor gondolkozol azon, hogy ezt most Isten akarja tényleg? Ha te hallod Isten hangját és megérted és tudod, hogy hogyan vezető Ő téged, akkor felmész Budapestre és ott a kezedbe nyom valaki egy vastag borítékot, és van benne valamilyen összeg és azt mondja, hogy Isten áldjon meg, ezt neked adom! És nagy örömmel hazajössz és elgondolkozhatsz azon, hogy ez miért is történt? Hát azért van ez a boríték a kezedben, mert bizonyára magot vetettél a megfelelő időben.
És bizony ezt az aratást lekéshetted volna, ha te okoskodsz a fejedben és azt mondod, hogy áhh én nem költök arra, hogy elmenjek Budapestre az alkalomra, nekem az pénzbe kerül, én fáradt vagyok, egész héten dolgoztam és így lemaradhattál volna az aratásról…. Most csak egy példát hoztam és messzemenő következtetéseket ebből ne vonjatok le! Lehet, hogy csak a szomszéd házig kell elmenni, csak mondtam valamit és nem törvény ez. Csak velem ez történt meg és ezért hozom ezt a példát.
Tehát a Szellemet követve tudsz aratni is. És mivel a Szellemet követted és elutaztál, ezért ott van a kezedben az aratásod. Mi volt ez a te részedről? Az, hogy kinyitottad a kezed és kaptál egy borítékot az nem volt különösebb munka a részedről, nem ebben volt a munka. Abban volt, hogy hajnalban felkeltél, beültél a buszba vagy az autóba és elutaztál és ott voltál, a megfelelő helyen voltál. Ahhoz, hogy arassál a megfelelő helyen kell lenned, a megfelelő időben! Eléggé összetett dolog ez és sokrétű és nagyon sok mindennek passzolni kell, hogy a teljes aratás eljusson hozzád, viszont nem ezen kell gondolkozni, hogy mi az amit eltévesztek, mi az amit nem. Egy dologra kell figyelned: Legyél a Szellemtől vezetve, azt tedd, amit Isten mond – és ennyi. Erre figyelj oda, mert így tud Isten kegyelme áradni rád. Ha állandóan azt figyeled, hogy mit szabad, mit nem szabad, mit kell tennem, mit nem kell tennem, mik azok a pontok, amiket be kell tartanom, miket nem, akkor a törvény alá helyezed magad.
Ugye hallgatjátok mostanában Jim tanításait a törvényről és a kegyelemről. Nagyon szeretem őket. A kegyelem alatt az azt jelenti, hogy neked a Szellem vezetése alatt kell élned. Mert írja a Galata 5:7, hogy „akiket a Szellem vezérel, azok nincsenek a törvény alatt.” Ebből az következik, hogy akiket nem a Szellem vezet, a törvény alá tudják magukat behelyezni. És akik a Szellem vezetése alatt élnek, azok ellen nincsen törvény, nincs ami elítélne. Testvérem, semmi nem akadályoz meg téged abban, hogy eljuss a nagy teljességre és a túláradásra! Ámen! Köszönöm Istennek, hogy szólhattam!
Mikó János: Nagyon szépen köszönjük az áldott tanítást. Hiszem, hogy jól megjegyeztük a lényeget a vetéstől az aratásig és hogy nem lankadni, csak akkor, amikor van az alvásnak az ideje. Áldott legyen az Úr neve, ez az alkalom egy különleges alkalom, amely kicsit elhúzódott és akinek nagyon sietni kell, az biztosan sietne, de hiszem, hogy nincsen senkinek botránkozása, akinek pedig kötelezettsége van, az egész bátran menjen el, hiszen nincsen bezárva az ajtó. De még nem tartunk ott, ahogyan a múlt héten volt az Igében a Márk evangéliumában, hogy akkor is ott voltak a Galilea tó mellett a négyezrekkel és már három napja nem ettek. Tehát nem órákat prédikált, mint Péternél, hanem három nap óta már nem ettek… Tehát testvérem, ha háborog a gyomrod, akkor jobb étvággyal fogsz enni és egészséges leszel és áldott. Még vannak dolgaink, látom testvérünk megérkezett, egy kis babát be fogunk mutatni az Úrnak és megkérem Attilát legyen ebben segítségemre.
Még a múlt héten időztünk azon az Igén, amikor az Úr Jézus megdicsőült a táborhegyen, hogy ez az én szerelmes fiam, ezt hallgassátok. Ma is ki volt domborítva, hogy a „te szavadra”. Régen tanultam egy éneket, még kissrác koromban, hogy szavadra óh Uram, íme jövök eléd! Az Úr ma hívott téged és eljöttél és ennél jobb helyen nem lehetsz, mert meghallottad valami úton-módon és a szívedben engedelmes voltál az Úr szavának és ennél áldottabb helyre nem jöhettél akárhol lettél volna, mert minden elmúlik és minden hiábavalóság, csak az amit az Úrral töltöttünk, az örök érvényű! Áldott legyen az Úr neve!
Megköszönjük az Úr Jézus Krisztus szent nevében a szolgálatotokat és még egyszer és nagyon sokszor kérjük az Úr áldását az életetekre és szolgálatotokra. Legyetek áldottak!”