A szolgálati partnerkapcsolat

A szolgálati partnerkapcsolat

(2013.04.08.)

„A mai napon egy olyan tanítást fogsz hallani, amit utoljára három évvel ezelőtt hallhattál tőlem. Egyszer hangzott ez el és most újra…

Az egyik alapigénk a mai napon az Ézsaiás 10:27-ből szól, olvasom: „És lesz ama napon, eltávozik az ő terhe a válladról, és igája nyakadról és megsemmisül az iga a kenet miatt.” Felolvasom még egyszer, hátha akkor jobb hatást fogok rád gyakorolni! Ez Isten beszéde, ez Isten szava hozzád, kérlek értsd meg, hogy mit mond ez neked…! Nem azért kell halleluját kiáltani, mert én ezt megkövetelem úgymond, vagy mert én itt úgy prédikálok, hogy ezt kihúzzam belőled. Azért kell hallelujázni, mert ezt érted. A kenet az, ami megtöri az igát az életed felett. A kenet az, Istennek kenete, ami megtöri a betegség erejét a tested felett, ami levágja rólad az adósságnak a láncait, amely elmozdítja a válladról a terheket, amelyek súlyként rád telepednek és lenyomnak téged. A kenet az, amely békességgel tölt téged el, ami felemel téged a következő szintre és még magasabb és még magasabb szintre. A kenet az, amelyre szükséged van! Erről a kenetről szeretnék ma beszélni! Nem abban a formában, ahogy valószínűleg itt most elképzeled magadban, hanem össze fogom ezt kapcsolni valamivel, amit sokan gyakoroltok úgy, hogy nem is tudjátok, hogy mit gyakoroltok ezzel és nem is tudjátok bizonyára, hogy azáltal, hogy ti amit gyakoroltok, milyen áldásnak a részeseivé váltatok. Most  meg fogod látni azt, hogy mi minden áll a rendelkezésedre az miatt, mert te adakozó életet élsz itt ebben a gyülekezetben. Meg fogod érteni a mai napon, hogy mit jelent partnerkapcsolatban lenni egy szolgálattal, hogy mit jelent az, hogy Isten összekapcsol valakivel, valakikkel és ezáltal ugyanazt a kenetet kapod, mint amit az a szolgálat hordoz és visel magán.

Sokan jó szívvel, bőséggel, a szívük teljességével adakoznak, de nincs teljes elvárásuk és a gondolataikban nem teljesedtek ki azzal kapcsolatban, hogy az az ő számukra milyen nagy áldást jelent. És a mai napon segítségedre lesz a tanítás abban, hogy megértsd azt, hogy nem csupán arról van szó, hogy elvetsz egy magot és adakozol és várhatod az aratást, hanem többről van szó. Felkeltettem a kíváncsiságodat? Igen?!

Lapozzunk a  Bibliában a Filippi 1:1-es versére: ahol Pál elkezdi a levelét a köszöntéssel a filippibelieknek: „Pál és Thimoteus, Jézus Krisztus szolgái minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben.” Itt kétszer szerepel az a szó, hogy Krisztus. A Krisztus szóról tudnod kell, hogy nem Jézusnak a kereszt neve, nem Jézusnak a második neve. A Krisztus szó görög szó, a héber eredetije a Messiás. A Messiás a héberben kenetet, vagy felkentet jelent. Tehát a Messiás az kenetet jelent. Amikor a zsidóknak a próféciák és maga az Úr megígérte, hogy eljön majd a Messiás, akkor szó szerint azt ígérte, hogy eljön majd a kenet, eljön majd a felkent, akire ti várakozhattok, aki megszabadít benneteket az elnyomástól, az igától és mindenféle rossztól – ez volt az ígéret a zsidóknak… A görögben ez kenetet jelent, az angolban is és a héberben is és ez mind Isten kenetére vonatkozik. És az előbb olvastam fel Ézsaiás 10:27-ből, hogy a kenet Istennek az igamegsemmisítő, teherelmozdító ereje. A kenet az, amely elmozdítja a terhet a te válladról, amely elmozdítja a betegséget a testedből, amely téged túlvisz az érzelmi nehézségeiden, amely betölti a szükségeidet. Mindenestől fogva neked kenetre van szükséged Istentől ahhoz, hogy bármiféle változás legyen az életedben. Amikor kiállsz a gyógyító sorba és a szolgáló rád teszi a kezét, akkor Isten kenete áramlik át feléd, nem a szolgálónak az ereje. Lehet, hogy a szolgálónak hideg a keze, vagy meleg a keze, vagy jó illatú a ruhája, vagy valami mást érzel rajta…. de az a szolgálóé. Ami erő átáramlik, az Istentől jön.

Amikor a Krisztus szóval találkozol a Bibliában, fontos, hogy elgondolkozz, hogy ez vajon kimondottan csak Jézusra utal, hogy ő a Jézus, vagy a felkentre utal, hogy ő a felkent, a messiás, mint aki felkent, vagy mind a kettőre együtt. Itt a Filippi 1:1-ben Jézusra vonatkozik, hiszen a szövegkörnyezetből kiderül, hogy Pál és Thimoteus Jézus Krisztus szolgái, mert utal valakire: minden szenteknek a  Krisztus Jézusban, akik filippiben vagytok, püspökökkel és diakónusokkal egyetemben kegyelem néktek és békesség Istentől, a  mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól, a felkent Jézustól.

Mi vagyunk a felkentnek a teste. Mi vagyunk azok, akik a Messiásnak, Jézusnak a testét alkotjuk itt a földön. Te vagy a felkentnek a testrésze, mi vagyunk ennek a kenetnek a hordozói. Jézus megmondta, hogy Ő el fog menni az Atyához és mi pedig itt vagyunk, itt maradtunk a földön, eljön az idő mikor megyünk Őhozzá, de mos itt vagyunk a földön. Minden, amit Jézus tesz a mai napon, azt nem úgy teszi, hogy kinyúl a mennyből és valamit arrébb tesz, vagy valamit kivesz a testedből, mint nem oda valót. Nem úgy működik, hogy lenyúl a mennyből és belenyúl a bankszámla kivonatodba és ott átírja a számokat… Hanem valakin keresztül munkálkodik. Vagy te le szoktál-e úgy venni valamit a polcról, hogy azt valaki más teszi meg helyetted? Nem, azt a te kezed teszi meg. Ha Jézusról beszélünk, hogy ha Ő valamit tesz, akkor azt az Ő testén keresztül teszi. Ki az Ő teste? Te vagy a teste. Ki az tehát, aki a kenetet hordozza? Te vagy az! Gondolkoztál-e ezen már valaha? Hogy az a kenet, amely Jézuson volt annak te a hordozójává váltál, vagy válhatsz. Erről hallanod kell és erről van szó a mai napon. Hogy hogyan tudunk ebben kiteljesedni.

Olvasom a Filippi 1:2-5-ig a Bibliát:  „Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én Istenemnek minden rólatok való emlékezésemben. Mindenkor minden én könyörgésemben, mindannyiotokért nagy örömmel könyörögvén, mivel hogy részt vettetek az evangélium ügyében az első naptól fogva mindez ideig.” Az ötös versben azt olvastam, hogy Pál apostol hálát ad a filippibeli gyülekezet tagjaiért, azért, mert ők részt vettek az evangélium ügyében az első naptól fogva egészen addig a napig, amíg Pál írja ezt a levelet. Az angolban ez a részt vettetek az evangélium ügyében azt jelenti, hogy ti partnerkapcsolatban álltatok velem az evangélium ügyét illetően a kezdetektől fogva, a mai napig is.

Tudod-e mi az, hogy partnerkapcsolat? Ha vállalkozási tevékenységet folytatsz, akkor összefoghatsz valakivel, akivel együtt el tudtok végezni olyan munkákat, amiket egyedül nem. Biztosan láttál már olyan cégfeliratot, hogy Kovács és Társa, vagy Sípos és Társai Kft. Ők külön-külön nem elég erősek ahhoz, hogy elvégezzenek valamit, de összefognak. Valamelyiküknek tehetsége van, a másiknak képesítése, tudása van, valamelyiknek pénze van, a másiknak meg telephelye van… a lényeg, hogy külön nem tudnák elvégezni azt, amit együtt el tudnak végezni és így összekapcsolódnak. Ebből áll a partnerkapcsolat. Ha valakivel partnerkapcsolatba lépsz, az egy összekapcsolódást jelent. Ez azt jelenti szó szerint akár, hogy ketten meg tudjátok tenni azt, amit egyikőtök külön-külön nem tudna megtenni semmiképpen. Az üzleti életben a partnerkapcsolatnak ez az egyik alapvető oka.

Most mi a Bibliáról beszélünk egyébként és a Bibliában is szó van arról, hogy együtt sokkal erősebbek vagyunk, mint külön-külön. Egyetértetek?!

Olvasom a 4-7-es verseket ugyanitt: „Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, mivelhogy részt vettetek az evangélium ügyében az első naptól fogva mindez ideig. Mert meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, be is végzi a Krisztus Jézusnak napjáig. Amint hogy méltó, hogy én így gondolkozzam mindannyiotok felől azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangélium oltalmazásában és megerősítésében mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben.” Ez egy nagy körmondat és méltó arra, hogy gondolkodjunk rajta. A 7-es versben azt olvassuk, hogy mind az én fogságomban, mind az evangélium oltalmazásában és megerősítésében mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben. A részestársaim vagytok jelenti, hogy partnerek lettetek a nékem adott kegyelemben. Mit mond itt Pál? Amikor partnerré lettél velem az evangéliumban, rajtam, mint apostolon lévő kenet, az a kenet, amellyel Jézus engem felruházott, az nektek is a rendelkezésetekre áll. Ezt még nem mindenki érti így elsőre. Elmondom még egyszer.

Pál apostol itt gyakorlatilag azt mondja, hogy te elkezdted a kezdetektől fogva, ti egyesével és a gyülekezet együtt elkezdtétek segíteni az én szolgálatomat. Így részestársai lettetek ennek a szolgálatnak, amiben vagyok én. Elkezdtetek támogatni engem a szolgálatban és amikor így partnerré lettél velem az evangéliumban a rajtam, mint apostolon lévő kenet, az a kenet, amellyel Jézus engem felruházott, nektek is a rendelkezésetekre áll.

Melyik a fontosabb? Az az ember, aki az üzenetet prédikálja egy utcai evangelizáción, hogy az emberek újjászülessenek, meggyógyuljanak és Istennel kapcsolatot teremtsenek, vagy az az ember a fontosabb, aki lehetővé tette akár anyagi értelemben annak az evangelistának, hogy oda kiálljon. Az, aki megszervezte az alkalmat, aki kiszórólapozta, aki adományt adott az evangelistának, hogy az el tudjon utazni, meg tudja tankolni az autóját. Melyik a fontosabb? Mindegyik ugyanannyira fontos. Mert külön az evangelistának nincsenek meg az anyagi lehetőségei, hogy elmenjen hirdetni az evangéliumot. De ez fennáll egy pásztornak, vagy akármilyen szolgálatnak is…

Viszont a támogatók miatt ez lehetséges és így a szolgáló áldássá tud lenni a világ számára és a gyülekezet számára is.

Miért beszélek erről?! Azért, hogy feltegyem a kérdést még egyszer: Ki a fontosabb? Aki kifizeti a terembérletet, a gázszámlát a gyülekezetben, vagy hitben áll és imádkozik itt az emberekért? Ki a fontosabb a pásztor, vagy a gyülekezeti tagok? Egyformán fontos mindenki! Ezt lásd meg magadban és magadon, hogy nem vagy egy jelentéktelen valaki. Nem egy olyan valaki vagy, aki csak ül a sorok között és nincsen rád szükség. Nagyon nagy szüksége van rád Istennek, mert te vagy az Ő kenetének hordozója és van Istentől egy elhívásod, ami csak a tiéd, amit csak te tudsz betölteni, ami senki másé, amihez én nem nyúlhatok és nem tudom azt helyetted megtenni, amire Isten téged hívott el. Mindenkinek van elhívása. Nincs olyan ember a földön, akinek ne lenne elhívása Istentől. Minden embernek a számára Istentől van egy terv. A te számodra is! Mindegy, hogy hány éves vagy, hogy 6 éves vagy, vagy 66. Teljesen mindegy, Istennek terve van veled! És nem létezik olyan, hogy az a terv jelentéktelen. Mert ha Isten valamit megtervez, akkor az fontos. Isten soha nem tervezett jelentéktelen dolgokat. Ámen!? Soha nem  tervezett olyat, ami ne lenne fontos.

Vannak, akik arra kaptak elhívást, hogy iskolában tanítsanak, vagy az egészségügyben orvosként, vagy ápolónőként dolgozzanak, vagy az üzleti életben tevékenykedjenek, kereskedjenek, vagy valamit elvégezzenek… Minden embernek van valamiféle dologra elhívása, és neked is. Van elhívásod Istentől, amit neked meg kell találnod, amibe bele kell kerülnöd. Most az emlékezetembe jön egy felmérés, amely arról szólt, hogy megkérdezték az alkalmazásban lévő embereket, hogy szeretik-e azt, amit csinálnak. És lesújtó többségben voltak azok, akik azt mondták, hogy utálják a munkájukat. Miért van ez? Azért, mert nem az az Istentől kapott elhívásuk. Isten nem azt tervezte a számukra, hogy azt a munkát végezzék. Mert amit Isten elrendelt neked, eltervezett neked, abban neked örömöd lesz, te azt örömmel fogod végezni. Halleluja!

Az emberek mindenféle dologra elhívást kaptak és Isten úgy tervezte, hogy az Ő népe legyen az első mindenben. Isten népe, a keresztények legyenek a legjobb politikusok, sportolók, atléták, a hívő újjászületett emberek fedezzenek fel új gyógyszereket, legyenek a legjobb orvosok és tanárok – Isten ezt így tervezte és hiszem, hogy ez egyre inkább így van. A Filippi gyülekezetnek is volt sokféle elhívású tagja, de amikor összekapcsolódtak Pállal, részesedtek az ő kenetéből, azaz Jézusnak a kenetéből. És mindjárt ki fog derülni, hogy miről is beszélek.

(Írja a Biblia, hogy egy megfutamít ezret, kettő megfutamít tízezret.)

 Lapozzatok a Máté 10:40-41-es versben Jézus olyasmit mond, ami nagyon jól idevág. Azt mondja Jézus, hogy: „Aki titeket befogad, engem fogad be és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.” És Jézus továbbmegy. „Aki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi. És aki befogadja az igazat igaznak nevében, az igaznak jutalmát veszi.” Halleluja!  Leegyszerűsítve 2013-as szavakkal elmondva: Ha te egy prófétát támogatsz, akár anyagilag, akár imádsággal, akár valamilyen módon, de összekapcsolódsz vele és partnerévé válsz, vagy egy pásztorral, evangelistával, apostollal, szolgálóval partnerségbe kerülsz, akkor azt a jutalmat fogod kapni, mint az a szolgáló – ezt mondja itt Jézus. És az emberek nem gondolnak ebbe bele. Azt gondolják, hogy az én részem annyi, hogy adakozok a gyülekezetnek, aztán majd valami lesz, de nem csupán erről szól a dolog. Arról szól, hogy ugyanazt a jutalmat kapod akár ebben a gyülekezetben, mint a pásztor. De ha más szolgálathoz így partnerként hozzákapcsolódsz, ugyanazt a jutalmat kapod, mint amit az az evangelista, vagy szolgáló kap az ő szolgálata után. Aki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi és aki befogadja az igazat igaznak nevében, az igaznak jutalmát veszi. És aki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek el nem vesztheti jutalmát.

A Zsidó 6:10-es versben  Pál apostol ezt mondja a zsidóknak, ami ránk is vonatkozik, lásd meg, mit kell neked ebből elvenned: „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az Ő neve iránt, mint akik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.” Halleluja! Itt a lényeg az, hogy szeretetet és valamiféle cselekedetet adtatok a szenteknek, azaz a hívőknek, a testvéreknek Krisztusban. És azt mondja itt erre Pál apostol, hogy nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék erről. Ő nem felejtkezik meg erről sohasem, amelyet te tanúsítottál.

Tehát, aki befogad egy prófétát, azért, mert ő próféta, részesül a prófétának jutalmából, azaz az ő kenetéből. Szükséged van-e erre? Pál ugyanezt mondta a filippibeli gyülekezetnek. Lopozzunk vissza a Filippi 1:7-re: „Ti, akik az én fogságomban, mint az evangélium oltalmazásában és megerősítésében mindannyian részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben.” Mondhatom ezt úgy is, hogy mindannyian részestársaim vagytok a nékem adott kenetben.

Gondolkozz vissza a legelső mondatra, ami elhangzott itt ma! Mire van neked szükséged Istentől? Kenetre! Mert a kenet az, amely elmozdítja az igát, ami megtöri az ellenség erejét feletted.

Ugyanez történt Jézus tanítványaival is. A Lukács 10-ben és a Márk 7-ben is le van írva, hogy Jézus kiküldi a tanítványait, ad nekik hatalmat és azt mondja nekik, hogy menjetek és hirdessétek az evangéliumot, hogy elközelgetett Isten országa. Gyógyítsátok a betegeket és tegyétek azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekedtem és ne vigyetek magatokkal egy pálcán kívül semmit. Ne vigyél se élelmet, se plusz ruhát, pénzt – ezt Jézus mondta. Miért mondhatta ezt? Többek között azért, hogy bebizonyítsa a tanítványoknak és ezáltal neked is, hogy Jézusra van szükséged. És ha az Ő kenetével rendelkezel, akkor minden megadatik neked.

Kimentek a tanítványok, betegeket gyógyítottak, ördögöket űztek és mindenféle jó dolgot tettek Jézus nevében és visszaérkeztek és nem tudom, hogy hány hetet, napot voltak távol kint a szolgálatban és Jézus megkérdezte tőlük: szenvedtetek-e valamiben hiányt? És azt mondta az összes, hogy semmiben Uram! És nem vittek magukkal pénzt, élelmet, váltás ruhát… semmit!

Ezzel  gyakorlatilag bebizonyította nekik, hogy a kenet volt az, ami meghozta nekik azokat a szükséges dolgokat, amire szükségük volt. Jézus volt az ellátásuk forrása akkor is, amikor nem volt ott Jézus fizikailag. Tudsz követni?

A kenet jelen volt. Jézus nem volt jelen fizikailag, de a kenet igen. Az a kenet, amiben Jézus szolgált, az hozta magával az ő számukra is az ellátást. Mit jelent az, hogy te ennek a gyülekezetnek a tagja vagy, hogy te hűségesen ide jársz és támogatod az evangélium ügyét?  Azt jelenti, hogy az az ellátás ott lesz folyamatosan és ott van fölötted és nem kell aggódnod a holnap miatt, nem kell kétségbe esned, ha nagy számlát kapsz, ha fájdalomtünet üti fel a fejét a testedben – mert tudod, hogy az a kenet, amely itt jelen van, az a te számodra rendelkezésedre áll, mert te partnerkapcsolatban állsz ezzel a szolgálattal. Nem csupán azzal, hogy itt vagy fizikailag és nézel és hallgatsz engem, hanem azzal, hogy támogatod ezt a munkát. Érted ezt? És én hozzátok beszélek, akik mind támogatjátok ezt a munkát. Nem arról beszélek, hogy a jövőben kezdjél el támogatni, hanem arról, hogy ti már támogatók vagytok mind! És lásd meg és tudd meg, hogy olyan kenet áll rendelkezésedre, amiről lehet, hogy nem is tudtál. És lehet, hogy fel kell emelni a hitedet ebben, hogy nem vagy egyedül! Halleluja! Nem vagy egyedül, a családhoz tartozol! És mi van azokkal, akik kiszakadnak, akik elmennek, akik más utakon járnak? Kiesnek ebből! Na de nem róluk van szó, hanem rólatok!

A tanítványoknak Jézus volt a forrása akkor is, amikor nem volt jelen, de a kenet jelen volt és semmiben nem szenvedtek hiányt. A Filippi 4:19-es versében ez áll: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.” Ámen! Halleluja!

Most itt felmerül a kérdés ugye – minden egyes Igét meg kell vizsgálnod a Bibliában, hogy ki mondta, kinek mondta, milyen körülmények között, mikor mondta. Mert nem lehet azt csinálnod – bár szeretik a keresztények ezt tenni -, hogy van egy-két számomra kedvező ige, amit magamra húzok és azt mondom, hogy ez rám vonatkozik. És de jó, hogy ez az enyém, mert ez ott van a Bibliában és valóban Isten ezt neked mondta, mert hasonló vagy azokhoz az emberekhez, akik a filippibeli gyülekezetbe jártak. De figyeld meg, hogy ez a kijelentés így nincs meg semelyik más levélben sem, azaz Isten nem mondta ezt semelyik más gyülekezetnek sem. És ha egy pár igével feljebb nézel pl. a 14-es verset, akkor megláthatod, hogy miért mondta Pál a filippibelieknek, hogy ti bizton számíthattok arra, hogy minden szükségetek be lesz töltve. „Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek. Tudjátok pedig ti is filippibeliek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, mikor eljöttem Macedóniából, egyetlen gyülekezet sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül.”

És ennek a gyülekezetnek mondja Pál, hogy az én Istenem be fogja tölteni a szükségeiteket gazdagon. „Mert már Thesszalonikában is egyszer is, másszor is küldtetek nékem szükségemre. Nem mintha kívánnám az ajándékot, hanem kívánom azt a gyümölcsöt, amely sokasodik a ti hasznotokra.” Ezt meg kell értened! „Meg van pedig mindenem és bővölködöm, beteltem átvévén Epafródistól, amit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.”

Ez az Ige miért van itt? Miért nem a korinthusi levélben, vagy a galata levélben van ez? Vagy miért nem szerepelnek ott is, ezek az igeversek, mert ugye vannak Igék, amelyek több helyen is szerepelnek majdnem ugyanúgy!? Azért mert a filippibeli gyülekezet egy partnerkapcsolatban álló gyülekezet volt, támogatták Pált. Itt van erre az igei bizonyíték, nem én találtam ezt ki. És ezért azt mondta nekik Pál, hogy az én Istenem betölti a ti szükségeiteket. Ezzel azt mondja, hogy az én Istenem a ti szükségeteket az én szintemen fogja betölteni. Tehát a ti szükségeteket Isten az apostol szintjén fogja betölteni. Miért nem azt mondta Pál, hogy a ti Istenetek majd betölti a ti szükségeiteket, vagy Izrael hatalmas Istene majd betölti a ti szükségeiteket, vagy a pogányok Istene majd betölti a ti szükségeiteket?! Azért, mert valami másra akart utalni azzal, hogy azt mondta, hogy az „én Istenem”. Arra utalt, hogy az a kenet, amelyben én állok, mint apostol, az én szintemen lesznek betöltve a ti szükségeitek. Az a kenet, amellyel én rendelkezem, amit én hordozok, az nektek is a rendelkezésetekre áll. A ti szükségeteket  Isten az apostol szintjén fogja betölteni.

Lapozz vissza a Filippi 1:7-re, olvasom, és gondolkozzunk el azon, hogy hogyan is kezdődött ez a filippi gyülekezet. Az egésznek a kibontása le van írva az Apostolok cselekedeteinek 16 fejezetében. Lehet, hogy az elmédben még soha nem állt össze a kép, de bizony ott le van írva minden. Most lapozzunk is oda, Apostolok cselekedetei 16:22-es versre, melyben olvashatjuk, hogy Pál és Silás börtönbe kerül, mégpedig  Filippi városának a börtönébe. Ha pár Igével visszább nézzük az előző oldalon, akkor láthatjuk, hogy Pál apostol milyen utakat járt be, hol és merre járt. Odaért Filippibe. Az Apcsel. 16:12-es vers azt mondja, hogy „Onnét pedig Filippibe ment, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa és ebben a városban töltött néhány napot.” És írja a következő Igékben, hogy hogyan került ő a börtönbe.

A történetbe ott kapcsolódunk be, hogy ott vannak ők a börtönnek a legmélyén, kalodába voltak zárva a lábaik – Silással együtt. És tudjuk, hogy ez az ókori börtön nem igazán leányálom, nincsenek full extrákkal sem felszerelve.

És mondhatná valaki azt, hogy de hát én az evangéliumot hirdettem, én Istennek engedelmeskedtem, én sok jó dolgot tettem, mégis rossz dolog történik velem, börtönbe kerülök emiatt. Tudod Pál apostol szomorkodhatott, sírhatott volna emiatt, de mit tettek ehelyett Silással együtt? Nézzük meg a 25-ös versből: „Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván énekkel dicsőítik az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.”  El tudjuk ezt képzelni?  El tudod-e magadat képzelni, hogy jól megvernek, be van dagadva a szemed, sajog a  bordád és bent vagy hideg, nyirkos patkányokkal és pókokkal teli börtönben és énekelsz?! Nem napközben volt ez, hanem éjjel! „És hirtelen nagy felindulás lett úgyannyira, hogy megrendülnek a tömlöc fundamentumai és azonnal megnyílának az ajtók mind és mindnyájuknak a bilincseik feloldódnak.”

Ők nem csak magukban dúdolásztak, vagy magukban beszélgettek egymás között, hanem olyan hangosan énekeltek, hogy az egész börtön lakossága hallotta őket. Földindulás lett, a bilincsek lehullottak és a 27-es versben azt olvassuk, hogy „Felserkenvén pedig a tömlöctartó és látván, nyitva vannak a tömlöcnek ajtai, kivonva fegyverét meg akarja magát ölni azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok. Pál azonban nagy fennszóval kiálta, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban, mert mindnyájan itt vagyunk.”  El tudsz képzelni egy olyan börtönt, ami tele van foglyokkal és az összes ajtó hirtelen kinyílik és a foglyok bent ücsörögnek és bentmaradnak? Egy hatalmas csoda volt az, hogy a láncok lehullottak Pál és Silás kezéről és legalább ilyen hatalmas csoda volt az, hogy az összes fogoly ott maradt.

Néha jó, ha úgy olvassuk az Igét, hogy értjük is, hogy mi történik ott és belegondolunk abba, minta ott lennénk. Isten kenete leszállt a börtönre és az összes ajtót kinyitotta. Ezek a foglyok, akik ott összegyülekeztek, ezek alkották a filippi gyülekezet kezdeti tagjait. Tehát folytassuk tovább az olvasást: „…az pedig világot kérve beugrott és remegve borult Pál és Silás elé. És kihozván őket monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek. Azok pedig mondának: higgy az Úr Jézus Krisztusban, üdvözülsz mind te, mind a te házad népe. És hirdeték néki az Úrnak Igéjét és mindazoknak, akik az ő házánál voltak.”

A börtönör lett a pásztor és a börtönlakók pedig a gyülekezet, a börtönőr családjával együtt. Ezeket az Igéket azért néztük meg, hogy tudd, hogy hogyan, milyen körülmények között indult és kezdődött a filippibeli gyülekezet. Ezek az emberek, akik ott látták Istennek erejét megnyilvánulni, ezek alkották a gyülekezetet. Ezek az emberek tudták, hogy milyen erő van Pálon, amikor ő a börtönben volt. És Pál azt mondta ezeknek az embereknek a Filippi 4:19-ben, hogy mivel ti a partnereim vagytok, mivel hogy ti támogattok engem, ugyanaz az erő, ami a börtönben megnyilvánult, ami megnyitotta a börtönajtókat, ami elindította ezt a gyülekezetet, ugyanez az erő a rendelkezésetekre áll. Halleluja!

Lapozzunk vissza a Filippi 1:7-re, olvasom: „Mind az én fogságomban, mind az evangélium oltalmazásában, mind aminek a megerősítésében mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben.” Mit jelent az, hogy az evangélium oltalmazása? Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy te oltalmazod az evangéliumot, hanem pont fordítva. Az evangélium az, ami megoltalmaz téged. Ami megoltalmaz téged attól, hogy amikor jössz a gyülekezetbe, akkor nem lesz baleseted. Amikor sétálsz a gyülekezetbe a szép tavaszi napsütésbe, akkor nem fog felmenni az útra a részeg autó és nem fog téged elütni, mert partner lettél és az evangélium maga megoltalmaz téged, és lehetne sorolni. Megoltalmaz téged gyakorlatilag az a cselekedet, amit te kijelentésből teszel, hogy partnerévé váltál annak a szolgálatnak, ahova Isten téged elhívott. Ez jó hír, nem?

És van itt még valami! Az evangélium oltalmazásában és megerősítésében részestársaim vagytok. Egyébként ez az evangélium oltalmazása azonos a 91-es Zsoltárnak a védelmével. „Aki a felségesnek rejtekében lakozik, a mindenható árnyékában nyugszik az. Azt mondom az Úrnak, nem félek a gonosztól, te velem vagy.” És felolvashatod a Zsoltárt és elmondhatod hittel teljesen.

Lapozzunk a Márk 16:15-18-as Igére, olvasom: „És monda nékik: Elmenvén széles e világra hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hiszen és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azokat pedig akik hisznek, ilyen jelek követik: Az én nevemben ördögöket űznek, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel és ha valami halálosat isznak, nem árt meg nékik. Betegekre vetik kezeiket és azok meggyógyulnak.” Mi ez, ha nem Jézusnak a kenete? Te meg tudod ezeket tenni saját magadtól? Ki az, aki ezt tudja „utánozni” saját magától, saját képességeiből? Senki! Senki nem képes arra, hogy rátegye a kezét valakire, hogy meggyógyuljon, hacsak nincs ott Isten kenete. Nézzük a 19-20-as verset: „Az Úr azért, miután szólott vala nékik, felviteték a mennybe és ül az Istennek jobbjára. Azok pedig kimenvén, prédikálnak mindenütt, az Úr együtt munkálván az Igével és megerősítvén az Igét a jelek által, amelyek követik vala.”

Hogy van megerősítve az evangélium? Jelek, erők, csodák által, erőmegnyilvánulások által. Voltak csodák Pál szolgálatában? Igen! Akkor ez rendelkezésére állt az ő partnereinek is. Erről beszélek ma! Érted ugye?

Amikor te egy szolgálatot támogatsz, akkor rendelkezésedre áll ugyanaz a kenet, mint ami a szolgálóé. Én nem gyűjtök pénzt tudjátok jól, mert nem ti vagytok az én forrásom. Jézus az én forrásom és én rá hagyatkozom. Ezért nekem nem kell nyomást gyakorolnom rátok, hogy pénzt adjál nekem. Tudod mire hagyatkozom? Az én adakozásaimra. Mert az én gyarapodásomnak a mértéke az én adakozásomtól függ. Mert amilyen mértékkel vetek magot, azzal a mértékkel fogok aratni. Ez nem úgy működik, hogy amilyen mértékkel prédikálok nektek, azzal a mértékkel fogok gyarapodni, vagy amilyen mértékkel tudok belőled pénzt kihúzni olyan mértékkel fogok gyarapodni… Azzal a mértékkel gyarapodok, amilyen mértékkel magot vetek. Érted ezt? Neked hogy működik ez? Ugyanígy!

Az én adakozásom az én növekedésemnek a záloga. Tehát ha én növekedni szeretnék, akkor nem arra kell tekintenem, hogy kitől mit kaphatnék, vagy nem kell szavakat elejtenem ide, vagy oda, hogy az a másik kapcsoljon már, hogy nekem mire van szükségem. Hogy ugyan adjon már nekem valamit! Tudod miről beszélek? Igen!? Nem kell felhívnom senkit panaszkodni, hogy jaj milyen költségeim vannak. Az én adásom az én növekedésemnek a záloga, a te adakozásod, a te növekedésednek a záloga. Isten használni fogja azt, amit te adsz és azt is használni fogja, amit én adok. Én az Igére helyezek nyomást és neked is az Igére kell nyomást helyezned, nem pedig apura, anyura, a jól kereső gyerekedre, vagy az államra, hogy adjon neked többet. Nem kell a főnöködre nyomást gyakorolni… Nem mondom azonban, hogy legyél bolond és dolgozzál mint egy rabszolga ész nélkül… Nem erről van szó! Arról, hogy ha növekedést szeretnél, akkor nem az a megoldás, hogy sírsz a főnök előtt, hogy jaj milyen kevés a keresmény. Lehetséges, hogy ez így van.

Ha te növekedést szeretnél, tudod van valaki, aki sokkal többet tud neked adni, mint a főnököd. Akit meg kell tanulnod saját magad forrásává tenni és nem úgy tekinteni a munkádra, hogy a munkád a te forrásod. A te forrásod Jézus. És az, hogy mellette pénzt keresel és a főnököd ad neked valamit, az csak bónusz. Egyébként is azért dolgozunk, hogy tudjunk adni. Nem azért, hogy ki tudjuk fizetni a számláinkat! Hú de csönd lett!

A Biblia írja azt az efezusi levélben, hogy mindenki a saját kezével munkálkodjék, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Hallottam olyat nagyon fiatal keresztény koromban és már akkor tudtam, hogy az bolondság. Jött egy másik gyülekezetbeli áldott keresztény, aki azt mondta, hogy azt a kijelentést vette Istentől, hogy neki nem kell dolgoznia soha többet az életében, őt a keresztény testvérei fogják eltartani. És ezt ő komolyan is gondolta. És miből állt ez? Hogy repdesett hívőről hívőre, gyülekezeti tagról, gyülekezeti tagra és mindenhonnan kunyerált és kéregetett. Ez borzasztó! Az is az, hogy voltak olyan bolond emberek, akik adtak neki! Jött volna csak hozzám, vagy jönne hozzám most…! Azt mondanám neki, hogy aki nem akar dolgozni, az ne is egyék!

Azért dolgozunk tehát, hogy tudjunk miből magot vetni. Mert a magvetésnek a megsokszorozása az, amiből élnünk kell, amiből ki kell fizetni a számláinkat, amiből veszünk a gyereknek ceruzát az iskolába, meg csizmát télen a hóba… Érted a különbséget? Hogy csak azért dolgozol, hogy valahogy jussál előbbre…? Nem jó ez a hozzáállás! Isten nem ezt kéri tőled, mert ez a babiloni rendszer, a világi rendszer, amit te működtetni próbálsz. És gondolkozol azon, hogy miért nem működik nekem, miért nem jutok egyről kettőre, miért vagyok mindig adósságban, miért nem jövök már ki a bajból? Neked azon kell gondolkoznod éjjel és nappal, hogy az Úr mire vezet téged. Arra kell figyelned, hogy az Úr mit mutat neked. Hogy hova vessél, mikor és milyen mértékű magot. Mert a te gyarapodásod abban a magban van. Nem a főnöködnek a jóindulatában! Abban a magban, amit az Úr mutat neked, hogy az a mag, amit oda el kell vetned abban az időben, ez hozza meg neked a gyarapodást. És akkor ne lepődj meg, amikor eltelik egy nap, vagy kettő, az Úr mutat megint egy magot, hogy azt vesd el… Aztán egy hét múlva megint és újra és újra és ezzel magasabb és magasabb szintre jutsz eljutni. És lehet, hogy az aratásodnak az egyik része az lesz, hogy a főnököd megemeli a fizetésedet, vagy a Szellemet követve saját vállalkozást kezdesz, vagy születésnapodra kapsz egy autót. Istennek az útjai milliófélék lehetnek, de bízd ezt rá az Úrra, ez az Ő dolga! A te részed, hogy az Ő vezetése alapján elvesd  magot, és utána is kövesd és figyelj a Szellemre.

Azt kell mondanod: Uram, eletettem a magomat azért, hogy valamit arassak. Már nálad van ez, nem az én problémám, nem foglalkozom vele többet, nem aggódok miatta. Lefekszem és alszom nyugodtan, békességes lesz az álmom.

Ez a te részed. És meg tudod magad vizsgálni, hogy hitben vagy-e.

Pár héttel ezelőtt beszéltünk az igaz és a hamis hitről. Az első részét a tanításnak mindenkinek újra kellene hallgatnia. Ott is hallhattad, hogy igazából két mérőfoka van annak, hogy hitben vagy-e. Az egyik az öröm, a másik pedig a békesség. Ha örömben vagy és békességed van, akkor hitben állsz, de ha gyomorgörcsösen kínlódsz és nem alszol éjszaka, mert állandóan rossz gondolataid vannak és békétlenségben hempergőzöl, akkor nem vagy hitben. Mert ha hitben vagy, akkor fellélegzel és azt mondod, hogy: Uram, te gondot viselsz rólam, ez a te gondod és nem az enyém! Halleluja!

Meg kell értened: a te adakozásod nem az én szükségeimet tölti be, hanem a tiédet. Az én adakozásom pedig az én szükségeimet tölti be. Lehet, hogy neked is az áldás és az adomány, amit te adsz nekem úgymond, abból el tudok menni Pestre szolgálni és tudok venni majd új mikrofont… de az én forrásom Isten. És azzal, amit te adsz, azzal a te gyarapodásod zálogát vetetted el, mert ez a te számodra megsokszorozódik. És szoktam mondani, amikor erről beszélek, hogy ha pl. ezer forintot adsz valakinek, akkor ez nagyobb áldás és többet jelent ez neked, mint annak, akinek adtak. Mert akinek adtad, az egy aratás, gyümölcs, és a számára ez ezer forint. De mit jelent ez a te számodra? Ez a számodra az ezer többszörösét jelenti. Akkor kinek a nagyobb áldás?

Soha nem szabadna úgy tekinteni egy-egy elvetett magra, hogy ez veszteség.  Mert ha így tekintesz rá, akkor nem is hitből teszed. Akkor inkább ne is adjál. Aki örömmel teszi, hálaadással és tudja azt is, hogy a Szellem vezetésére teszi ezt és meggyőződésből teszi, az hitben tud állni ezzel kapcsolatban. Ha pedig nem vagy hitben ezzel kapcsolatban, akkor ne adjál. Csak úgy, mintha a fogadat húznák, vagy mint ahogy a maffiának fizetik a védelmi pénzt – vannak, akik így adakoznak. … Ha nem adom oda, akkor Isten majd lesújt rám és akkor valami rossz dolog fog velem történni. Nem vagyunk semmiféle ilyen jellegű törvény alatt, nem kell neked ettől félned.

Nézzük a Filippi 1:19-es verset, olvasom: „Mert tudom, hogy ez nékem üdvösségemre lesz, a ti könyörgéstek által és a Jézus Krisztus Szellemének segítsége által.” Miről szól ez az egész levél? Ez az egész arról a partnerkapcsolatról szól, amely volt Pál apostol és a gyülekezet között. És ide beillesztve ezt azt mondja Pál, hogy: mert tudom, hogy ez nékem üdvösségre lesz a ti könyörgéstek által. Nem azt jelenti ez, hogy ezáltal fog Pál apostol üdvözülni, hanem az ellátását jelenti. Az én ellátásom – mondja Pál – onnan jön, hogy ti imádkoztok értem. A ti ellátásotok pedig onnan, hogy én imádkozom értetek. Isten árassza ki a Szellemét, illetve ez árasztja ki Istennek a Szellemét, ez árasztja ki Jézusnak a kenetét. Ez a forrása a te és az én ellátásomnak is. Az, hogy kivel vagy te partnerkapcsolatban, az a te dolgod, nekem ehhez semmi közöm. Ez a te személyes magánjellegű dolgod, imádkozz felőle, hogy mi az a szolgálat, ki az az illető, akit neked támogatnod kell, ha az Úr azt mondja neked. Első a gyülekezet ezt tudjuk jól, az a gyülekezet, ahova tartozol, amit támogatnod kell és ezt ti teszitek is. Mert itt kapod a szellemi táplálást, itt kapod az üzenetet Istentől, itt vagy felépítve, ezen a csatornán keresztül kapod Istentől azt, amit Ő mondani akar neked többek között, az a helyi gyülekezet, ahova Isten elhívott, ahova te többnyire a tizededet és adományodat fizeted.

De Isten elhívott téged arra, hogy partner legyél valakivel, valamiféle partnerkapcsolatban legyél. És ezért mondtam az elején azt, hogy ti a tizedeteken felül rendszeresen adtok adományt ennek a gyülekezetnek és így ha nem is tudtok róla, de partnerei vagytok ennek a szolgálatnak anélkül, hogy tudnál róla. Anélkül, hogy tudtad volna az elmúlt években, hogy mit cselekedtél, anélkül is már te partnere voltál ennek a gyülekezetnek. Ez életbevágóan fontos az életedben. Ha nem vagy elkötelezett így valaki felé, vagy valamilyen szolgálat felé, az nagyon fontos a gyarapodásodat illetően, hogy erre ráébredjél, hogy ez a te számodra milyen jelentőséggel bír. Ki az aki rákényszerít téged erre? Senki!

Azért prédikálok erről, hogy ismereted legyen erről, és így hinni tudj benne. Ha valamiről nem hallasz, akkor nem is tudsz benne hinni. Én prédikálok erről és minden egyes alkalom után a te választásod, hogy azzal mit kezdesz.

Az Úr szólt a szívemhez már régebben, hogy támogassam Jim Sanders szolgálatát. Én ezt teszem már 18. éve és én sem tudtam ezeket, amiket ma elprédikáltam neked, míg pár éve nem hallottam egy ezzel kapcsolatos tanítást, amely megnyitotta a szememet. Hogy az a kenet, amelyben Jim jár és szolgál és amiért én támogatom az ő szolgálatát így partnerként összekapcsolva, azért az a kenet nekem is rendelkezésemre áll. Halleluja! És anélkül megnyilvánult ez az én életemben, szolgálatomban, hogy tudtam volna ezt. És nem tudtam, hogy honnan van ez, vagy miért van ez felettem. Volt annyi józan eszem, hogy tudtam, hogy ez nem miattam van. És köszönöm Istennek, hogy elvezérelt arra, hogy volt bennem annyi alázat, hogy nem kezdtem a mellemet verni, hogy hát igen, ez én vagyok. Mert tudtam, hogy ez nem az én kenetem és tudom azt is, hogy az első pár év, amikor elkezdtem Tevelen szolgálni 18 évvel ezelőtt, az mindvégig Jim Sanders, mint apostolnak a kenetében zajlott. Nem azt mondom, hogy ugyanazzal az erővel, ugyanolyan megnyilvánulásokkal, hanem, hogy az a kenet, ami felette volt, az tudott engem megtartani a szolgálatban. És szinte minden egyes szolgálattal így van az, aki elindul a szolgálatban. Az első lépéseket, hónapokat, éveket annak a szolgálatnak a kenetében tölti el, amely szolgálatban felnövekedett, míg eljut arra a szintre, hogy úgymond a saját kenetében meg tud már állni. Értitek ezt?

A tanítványok is Jézusnak a kenetével szolgáltak, amikor Jézus kiküldte őket. És az első időszakban az a kenet, amely Jézuson volt, az volt az, ami őket hordozta a szolgálatban. Aztán mentek előrébb és mindannyian megálltak saját magukban is később. Pál apostol kakukktojás, mert ő nem járt ugye Jézussal együtt, ő kijelentésből nyerte azokat a dolgokat, amiket a tanítványok a saját fülükkel hallottak, vagy megtapasztaltak.

Tehát azt akartam mondani, hogy pár évvel ezelőtt szólt az Úr a szívemhez, hogy nemcsak Jim Sanders az, akivel nekem partnerkapcsolatban kell lennem, hanem más szolgálatokkal is. És az Úr felfedte nekem, hogy ahhoz, hogy én be tudjam tölteni az elhívásomat, ahhoz szükségem van nekem olyanokra, akik engem támogatnak. De az Úr közvetlenül kijelentette, hogy nem az a kérdés most, hogy te keresd, hogy kik támogatnak téged, hanem a magvetés útját kezdd el járni, azaz kezd el jó partnere lenni másoknak és akkor majd neked is lesznek partnereid. Ezért elkezdtem bankszámla számokat gyűjteni és havi rendszerességgel adományt utalni, persze ne gondolj valami nagy összegekre – evangelistákról van egyébként szó. De annak a szolgálatnak adsz egyébként, akit az Úr neked megnevez, vagy akit akarsz, ha akarsz….

Én ezt tehát elkezdtem és az első alkalommal, amikor erre sort kerítettem és meghoztam a döntést a szívemben, még aznap egy országos imakörön odajött hozzám valaki egy borítékkal a kezében és azt mondta, hogy ezt odaadja nekem és szeretne ezt rendszeresen adni majd nekem a jövőben. Attól kezdve utána vannak még mások… És van, aki rendszeresen az alapítvány számlájára utal minden hónapban összeget. Halleluja! Mert megértették a partnerkapcsolati összefüggést, pedig én nem prédikáltam nekik erről.

Ez így működik! Ha magot vetsz, akkor lehet aratásod. Ha valamit szeretnél, akkor először azt vizsgáld meg, hogy ahhoz neked milyen magot kell vetned, hogy azt arasd amit szeretnél. Ha szeretnél barátokat, mi az amit tenned kell? Barátokat kell keresned? Nem! Te legyél embereknek a jó barátja, jó társa, akire lehet számítani és akkor neked is lesznek barátaid. És ez mindenre igaz. Ki mint vet, úgy arat! Ámen!

Van még egy igesor, amit ezzel kapcsolatban elmondok, az I. Sámuel 30-ban olvasunk Dávid ütközetéről, amikoris egyszer Dávid nem volt ott a táborhelyen a katonáival, ahol éppen állomásoztak. Valamerre voltak és amire visszaértek, addigra az ellenség meglepte őket és kifosztották a tábort a vagyonukból, elvitték a feleségeiket, a gyerekeiket. Gyász lett úrrá felettük és Dávid megkérdezte jó szokásához híven, hogy Uram mit tegyek. És az Úr azt mondta, hogy menj utánuk… Dávid felkent volt és egy erőltetett menetben a felkent vezetővel az egész sereg elindult és pihenés nélkül ment.

A történetben volt kétszáz ember, aki annyira elfáradt, hogy nem bírták tovább. A többiek, akik bírták szuflával, azok átkeltek a folyón, megküzdöttek az ellenséggel, leküzdötték azt, visszaszerezték a családjukat, gyermekeiket, a javaikat és még az ellenség minden javát is elvették és jött az osztozkodás ideje. Olvasom tehát I. Sámuel 30:21-22-es verset: „Midőn pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezék, akik fáradtabbak voltak, minthogy Dávidod követhették volna és otthagyta őket a Bésor patakjánál, kimenének Dávid elé és a nép elé, amely vele volt. Dávid pedig a néphez közeledék és köszönté őket békességgel. Akkor mondának mindazok közül, akik Dáviddal elmenének így szólván: Minthogy mint a gonosz emberek és Béliel emberei nem jöttek el velünk, semmit sem adjunk nékik a zsákmányból, amelyet visszaszereztünk, hanem csak kinek-kinek a maga feleségét és gyermekeit, azokat vigyék el és menjenek el.” Ezzel gyakorlatilag azt mondták, hogy ne osztozkodjunk a zsákmányból velük, kapják meg a saját gyereküket és feleségüket és ennyit. A 23-24-es verset olvasom: „Dávid azonban így szóla: Ne cselekedjetek így atyámfiai azzal, amit az Úr nékünk adott. Ő oltalmazott minket, adá kezünkbe a sereget, amely ellenünk jött. Vajon kicsoda engedhetne néktek ebben a dologban. Sőt inkább amekkora annak a része, aki elment a harcba, akkora legyen annak is a része, aki a holminál marada. Egyenlőképpen osztozzanak”

Ez Istennek az osztozkodási rendszere. És ezután az történt és úgy történt attól a naptól fogva azután is, hogy törvénnyé és szokássá tette ezt Izraelben mind e mai napig – ez Istennek az útja. Mit jelent ez a mi számunkra? Az, hogy Istennek van egy jutalmazási rendszere. És ez erőteljes és nem csupán majd a mennyben lesz így, hanem már itt a földön is ez így van. Már most is az örökkévalóságban élsz. Ez a jutalmazási áldás kiosztás már most a részeddé válhat, most elvehetsz ebből, ha hiszel ebben. Halleluja!

Mit is jelent ez tehát? Fordítsuk le egy picit ezt szekszárdiasabbra! Kiállunk a nyáron a Corso előtti térre evangelizálni. Lehet, hogy eljössz, lehet, hogy nem, de anyagilag ezt támogatod. Ugye fizetni kell közterület foglalási engedélyt, hirdetéseket, adományokat adunk az evangelistának, aki messziről jön – és ez mind pénzbe kerül. Emberek újjászületnek, a mennyben örvendeznek az angyalok, Isten és jutalmat ad azért, mert az Ő számára gyűjtünk családot. Nem magunknak gyűjtünk gyülekezeti tagokat! Ez egy rossz hozzáállás. Nem azért megyünk ki az utcára, hogy a mi gyülekezetünk növekedjen! Azért megyünk ki, hogy Isten családja növekedjen. És ezzel a hozzáállással gyakorlatilag Isten számára teszel valamit és akkor jogosan elvárhatod azt, hogy Uram, neked szerzek gyermekeket, igazán megáldhatnál akkor ezért! És hiszem, hogy te jó időt adsz nekünk, nem fog elverni a jégeső és adsz nekünk kedvességet a közterület felügyelők előtt és nem lesznek kővel megdobáló emberek és beszólogató emberek és megoltalmazol minden alkalmatlantól bennünket, mert a te munkádat végezzük. És ezért jutalom jár itt ezen a földön. És ki kapja a jutalmat? Aki fogja a mikrofont és prédikálja nagy tűzzel az evangélium és az üdvösség imáját elmondja, vagy az, aki lehetővé tette esetleg az adományaival és az imádságaival azt, hogy az alkalom létrejöhessen?! Mindenki! És neked ezt látnod kell, tudnod kell, ezzel kapcsolatban elvárásod lehet! Természetesen nem követelőzve, hogy ahogyan egy ötéves gyermek követelőzik, amikor cukorkát akar, hanem tisztelettel teljesen.

De az ember a jogaiért kiállhat és Isten azt mondja, hogy az én Igémre te emlékeztethetsz, gyere emlékeztess, perelj velem együtt! Halleluja!

Kaptatok-e valamit? Hiszem, hogy igen, mert nagy kijelentés van ebben. Az, hogy te kivel leszel partnerkapcsolatban, velem, más szolgálattal, Jimmel, vagy akárkivel, ez a te személyes dolgot. Engem ezzel kapcsolatban ne kérdezd meg, mert ezt Isten veled közli. A helyi gyülekezet az egy dolog, hogy ezt támogatod, ugyanakkor vizsgáld meg a szívedet, hogy mit mond neked az Úr! Ámen! Sokatoknak nem kell igazán sok mindent csinálni, csak folytatni amit idáig az elmúlt években! Ámen!”