Hogyan lehet nagyobb aratásod?

Hogyan lehet nagyobb aratásod?

(2013.11.24.)

„Olyan dologról szeretnék a mai napon beszélni – mint ahogy a múlt héten, vagy az elmúlt években is beszéltem – arról, hogy hogyan lehet az aratásunk nagyobb mértékű, a bevételünk nagyobb mértékű. És nem feltétlenül a pénzről beszélek, mert sokan tudom erre gondolnak, amikor aratásról van szó. Ahogy az Igéken ma végig fogunk menni, látni fogod, hogy Isten szeretné, hogy a magvetés példázata nem csupán természetes síkon, hanem szellemi síkon is érvényre jusson a te életedben. Azaz meglásd azt, hogy minden a te életedben ez alapján a szellemi alaptörvény alapján működik. Nem csak meghallgatnod kell itt az üzeneteket és tanításokat, hogy mit is kellene tenned, és utána hazamész és nem változik meg semmi, hanem amikor hazamész, és akár már hazafelé menet is és egész héten meg is kell cselekedned mindazt, amit itt hallottál, különben az életed nem fog megváltozni.

Sokan szeretnétek, hogy megváltozzon az életetek valamilyen irányban. Bizonyos területeken lehet, hogy elégedett vagy és ez jól van így, viszont jó az, ha van benned egy olyan mentalitás – legyél elégedett azzal természetesen, amiben vagy – de akarjál változást és akarjál többet. És nem csupán azért, hogy neked, magadnak több legyen, hanem hogy többet tudjál adni. Amikor belesüppedsz abba, hogy nincs már változás az életedben, nincs növekedés az életedben, nincsenek célok és már nem látod, nem érzed az értékét annak, hogy miért is kelsz fel reggel, miért is van a mai napnak célja, mi az életem célja és értelme. Ilyenkor nagyon úton vagy ahhoz, hogy teljesen elsüppedjél és akkor már nem élsz, hanem szinte csak egy élő halott vagy. Páran bólogattok, tudjátok miről beszélek?!

Mindig kell legyen benned valami, ami tevékenységre ösztönöz, arra ösztönöz, hogy aktív legyél, hogy legyen benned egy cél, látás, egy álom, amit szeretnél megvalósítani. És bizony nagyon sok nyugdíjas embernek az egészségi állapota akkor romlott le – láthatod, lehet, hogy te is ilyen vagy – amikor az aktív munkából úgymond nyugdíjba vonult, és az aktív életét, cselekvő, tevékeny életét befejezte és nem voltak előtte célok és tervek, hogy mit is tegyen, hogyan tovább. Így az ember az életét elveszítheti, a látását, az álmait el tudja magától engedni, mert jönnek kudarcok, nehézségek, fájdalmak és az, ami egykoron annyira izgatottá tett téged, ami egykoron annyira felüdített és perspektívát és célt adott az életednek, az most már annyira nem érdekel, nem olyan fontos. Már nem vágysz arra az új dologra, arra, hogy azzal az illetővel helyrehozd a kapcsolatodat, hogy lásd a gyermekeidet, unokáidat, dédunokáidat felnőni és így az álmok, tervek, célok elhalványodnak előtted, mert jött egy-két nehézség, probléma, ami ebben megakadályozott téged, hogy te ebben kibontakozzál.

Tudod a keresztény élet többek között arról szól, hogy hitben magot vetünk, utána hitben állunk és várakozunk, utána pedig hitben aratunk. És a magvetés példázata erről szól és amikor Jézus hozta a példát a magvető példáját, aki kiment a mezőre és elvetette a magját, akkor ezzel elmondta, elárulta a titkot, hogy hogyan működik Isten királysága. És a természetes magvetést ha megnézed, akár a saját kertedben, vagy a nagy agrár embereknek a munkáját a szántóföldön, akkor láthatod, hogy hogyan működik Istennek az országa. Ha megvizsgálod a természetes oldalt, látni fogod, hogy a szellemi oldal pontosan ezen szellemi törvények alapján működik.

Amikor időnként megbízol Istenben és kéred azt, hogy valamit megtegyen érted, ne gondold azt, hogy az csak úgy majd valahogy az öledbe fog pottyanni. Odajön eléd és akkor késztermékként a rendelkezésedre áll. Mert nagyon sokan így gondolják a magvetést is, a szellemi értelemben keresztényként. Az én dolgom, hogy imádkozzak, minden egyéb más dolog Istennek a dolga, és minden Istentől függ, hogy az mikor, hogyan, milyen mértékben jön el hozzám. Az én részem az, hogy imádkozok, megvallásokat teszek, elvetem a magomat …. és ennyi az én részem. De a Biblia nem ezt tanítja a magvetés példázatában sem és máshol sem. Mert ha megnézed a természetes oldalt, egy kemény munka a magvetés. Mikor a búzát el kell ültetni, akkor ott a megfelelő időben kell kimenni és elvetni. Amíg az felnövekszik és aratásra nem érik, addig is van munka vele és cselekedni kell. És eltelik bizonyos mértékű idő és várakozni kell. És az aratás az úgy működik, hogy a gazda felteszi a lábát a tévé előtt és a búza saját magát learatja és besétál, begurul a tárházba, a csűrbe?! Ezt senki nem gondolja komolyan! Nem! Az aratás egy nagyon kemény munka a természetes síkon is! Kapok erre egy áment?!

Miből gondolják a keresztények azt, hogy ez szellemi értelemben nem így van? Azt gondolják, hogy az én dolgom, hogy elvetem  a magot, várakozok, imádkozok, öntözgetem a magomat és várom, hogy az ölembe pottyanjon a termés, a gyógyulás, a nagy anyagi áldás és az, hogy helyreállnak a kapcsolataim és mindenki szeretni fog. De ez nem így működik! És itt rontják el nagyon sokan annak ellenére, hogy nagyon jó magvetők akár természetes szinten, akár pénzügyi szinten, akár érzelmi szinten, mert nagyon jól tudnak magot vetni, de rossz aratók. És ezért nincs meg nekik amit kértek, amiért imádkoztak, ami felől várakoznak és hitben állnak, hogy majd meg lesz. Mert nem tudják, nem látják azt, amit a Biblia is sok helyen tanít, hogy az aratás az bizony egy kemény munka. És ahhoz, hogy learasd az érzelmi aratást, az anyagi aratást, ahhoz bizony neked követned kell ugyanúgy a Szent Szellemet, mint mikor akkor követted, amikor elvetetted a magodat. A megfelelő időben kell a megfelelő helyen lenni és megfelelő magot kell elvetni arra a helyre, abba a földbe, ahova az Úr mutatta. Mind a szavaiddal, cselekedeteiddel, a pénztárcáddal, a bankjeggyel a megfelelő időben, a megfelelő helyen kell lenned. Az aratásnál is így van ez és közben a Szellemet kell követned. Mert nyugodtan átaludhatod az aratásodat, mert te álmos vagy és fáradt vagy és nincs kedved hozzá… így az ember elvétheti a magvetését is késleltetve az aratását is ugyanez miatt.

Van úgy, hogy amikor arról beszélünk, hogy Istennel együtt járunk, akkor bizony várnod kell arra, hogy Ő adjon neked bölcsességet azzal a dologgal kapcsolatban, amit szeretnél, hogy megmutassa és megmondja neked, hogy mit kell tenned és akkor neked hitben ki kell lépned a helyesnek vélt irányba, hogy azt megtedd, amit Isten mondott neked és így jön el az aratásod. Mert ha a Szellem azt mondja, hogy ezt tedd meg ekkor és itt, azáltal jön az aratásod. Lehet, hogy évek, évtizedek óta tetted mindig ugyanazt és nem volt semmi eredménye, de amikor a Szellem mondja azt, hogy ezt most tedd meg, ezt így tedd meg, akkor neked nem vacillálnod kell az elmédben és nem azon gondolkozni, hogy de hát eddig is így tettem ezt és nem volt semmi eredménye, hanem bizony akkor azt meg kell tenned.

Prédikátor 11:4:

„Aki a szelet nézi, az nem vet. És aki a fellegekre tekint, az nem arat.”

Nézzük a természetes oldalt. A földeken, a búza, a kukorica, bármi, ami a kertben termőre fordult… aki a körülményeket nézi, hogy a föld most nagyon vizes, most nagyon száraz, most hideg van, most meleg van, most nincs kedvem hozzá, most fáradt vagyok, most a kedvenc sorozatom megy – nem fogod elvetni a magot. Halogatod, hogy nem most, majd holnap, majd a jövő héten. És tudod az ördögnek nem is kell az, hogy te ne vessél magot, elég ha annyit teszel, hogy azt mondod, hogy nem ma, majd holnap. És holnap mi lesz? Ugyanúgy ott lesznek a körülmények és akkor is azt mondhatod, hogy nem ma, majd holnap. És mindez azért, mert a szelet nézed, a körülményeket nézed és arra vársz, hogy minden tökéletesen összeálljon. Majd akkor lépek, mikor én készen érzem rá magam, amikor meg van a rá való, amikor minden körülmény passzol, amikor minden számlámat kifizettem, mikor már eleget kaptam, akkor majd megteszem. De akkor te mit követsz? Istent követed, a Szellemet követed, vagy pedig az érzéseidet és a gondolataidat.

Ugyanígy az aratásnál: Ott van készen a búzakalász, vagy az érett paradicsom, vagy az érett szilva a fán. Aki a fellegekre tekint, a felhőkre tekint az nem arat. Ugyanígy nézheted a körülményeket az aratásnál is. Most túl hideg van, most nincs hozzá kedvem, nincs erre időm, most a gyermekemmel kell lennem, most ezt kell csinálnom, meg azt kell csinálnom. És várod azt a körülményt, hogy majd amikor már minden tökéletesen összeáll arra, hogy vedd a fáradtságot és elővedd a létrát és odatámaszd a szilvafa alá, és felmenjél, és elmosd a befőttes üveget, hogy abba eltedd… Hogy kitakarítsd a fagyasztót…

Ha arra vágysz, hogy a körülmény tökéletes legyen, akkor mi lesz a te szilváddal? Lepogyog, elrohad és kárbavész. Mert arra vágysz, hogy majd a tökéletes körülmény az segíteni fog téged, hogy megtedd, amit meg kell tenni. De az aratás ideje nem akkor van, amikor te úgy érzed, hogy neked kedved van hozzá, hanem akkor, mikor beérett a gyümölcs. Miért van az, hogy az aratás a mezőgazdaságban nagyobb és keményebb munka mint akár a magvetés, vagy bármely más egész évben. Amikor a szüret ideje van, akkor ott menni kell. És én láttam és bizonyára te is aratómunkásokat, kombájnokat éjjel is menni a földeken, mert most van az idő rá, mert érett, és szárazság van, és nem kell hogy az eső áztassa, most van itt az idő és a gépek huszonnégy órában mennek és aratnak, mert a betakarítás ideje akkor van, amikor ott van rá az idő.

Szellemi értelemben, érzelmi értelemben, anyagi értelemben ugyanígy van ez. Akkor kell neked learatnod, amikor az Úr mondja, akkor kell kilépned, amikor az Úr mondja, akkor kell megtenned dolgokat, amikor Ő mondja és nem akkor, mikor te úgy érzed magad, hogy te képes vagy, kész vagy erre. És tudod, az aratás idő az soha nem akkor van, amikor a test készen áll rá. Az aratási idő akkor van, amikor az Úr mondja és soha sem későn és soha sem korán. Így arathatsz többet, ha ezt megérted és meglátod. Mikor menni kell, akkor menni kell és amikor nincs aratás, akkor nem megyek aratni, akkor hitben várakozok, akkor állok. És ülök a fenekemen, pedig úgy mennék már!

Olyan ez mint a bolond ember, aki életlen fejszével megy ki az erdőbe fát vágni. És üti és üti és nagy erőfeszítéseket tesz és gyöngyözik a homloka és a háta és nem megy, de erőlködik azért, mert kint van az erdőben és fát vág. Ahelyett, hogy előtte vette volna fáradtságot és időt, és megélezte volna a fejszét. És akkor pár csapással kidöntötte volna a fát, hazamehetett volna és rengeteg időt másra fordíthatott volna. De nem! Ha mindenki megy, akkor nekem is menni kell, ha más azt csinálja, akkor nekem is azt kell csinálni. Ha mindenki abba az irányba fordul, akkor nekem is abba kell fordulni. De nem, neked a Szellemet kell követned. És most nem a gyülekezetben lévő dicsőítésről beszélek. Itt, ha mindenki felemeli a kezét és Istent imádja és dicsőíti, akkor neked is ezt kell tenned… nem hangoskodva kiabálni és futkározni körbe-körbe, mert az nincs benne az egységben.

Arról beszélek, hogy amikor a Szellem vezet téged valamire, akkor neked azt meg kell tenned. Ha jó aratóvá válsz, akkor többet tudsz elvetni. És ha többet tudsz elvetni, akkor még többet tudsz aratni és a több aratásból még többet tudsz elvetni és így tovább… Ez így működik. A természetes világban is így van ez.

Meg kell szabadulnod a tudatlanságtól és az összezavartságból is. Mert lehet, hogy kiáltozol és körbe-körbe futkározol és azt mondod, hogy én megteszek mindent, amit csak lehet, én imádkozom, én magot vetek, megvallásokat teszek, gyülekezetbe járok minden héten és ez nem elég? – kérdezheted. És én azt mondom, hogy lehet, hogy ez nem elég. Nem azért, mert a te erőfeszítéseid kevesek, hanem azért mert lehet, hogy nem tudsz eleget. Hallod, amit mondok?!

A tudatlanság soha a történelem folyamán soha nem volt áldott. Tudatlanságból az emberek meghalhatnak, a pokolba kerülhetnek, elszegényedhetnek, tönkre mehetnek, depresszióssá is válhatnak. Ha nem tudod, hogyan kontrolláld gondolataidat, hogyan tartsd az elmédet rajta Isten Igéjén, ha nem tudsz helyesen kezelni bizonyos dolgokat, akkor akár még el is válhatsz és tönkre mehet a házasságod. Mert nem tudsz kezelni bizonyos dolgokat.

A tudatlanság soha nem volt áldott dolog. Mondja a Zsoltárok 119:130, hogy az Igének megnyilatkozása világosságot ad. És mi az, amire szükségünk van nekünk?  Erre a világosságra. Mert ha nem tudod, hogy mit kell tenned, az egy borzasztó állapot, akkor azon a területen te sötétségben vagy. Ha nem tudod, hogy merre menjél, akkor az egy sötétség a te számodra. Nem az a gond, hogy problémába esel, hogy a testedet tünetek kínozzák, hogy jött egy nagy csekk és nincs rá meg a fedezeted, hanem az, ha nem tudod abból a kiutat, a megoldást, a választ. Be tudsz-e fogadni még több világosságot, mint amennyi most benned van, még több fényt, megértést, tudást, bölcsességet? Kell-e neked még több bölcsesség, vagy elegendő amennyi neked van és így jól el vagy magadban. Ugye, hogy kell még nekünk több!

És ugye  van egy gyönyörű szó, ami nem magyar eredetű, hogy univerzális. Ez azt jelenti, hogy mindenre használható és mindennel kapcsolatban tudod azt munkába állítani magadnak. A szótár szerint így hangzik: Minden embert érintő, mindenre kiterjedő, általános érvényű, egyetemes. Egy másik fordításban: Mindenhol jelenlévő, vagy mindenhol történő, ez az univerzális.

És ha már a magvetés példázatával kezdtem, akkor a magvetés példázata univerzális, mindenre tudod használni. Bármi gondod, problémád van, bármi nehézséged van, anyagilag, érzelmileg, testileg, lelkileg, a magvetés példázatát használni tudod, mert mindenre működik a te számodra. Mindenhol, minden körülmények között, mert minden ezen alapelv alapján működik.

Nagy problémád neked az, ha azt gondolod, hogy a betakarítás teljes mértékben Istentől függ. Hogy mikor, mennyit, hogyan aratsz… Én imádkoztam, elvetettem a magomat, és csak Istenen múlik az, hogy mi hogyan fog megtörténni, hogyan lesz. Addig időzünk ezen, most ma, amíg mindenki ezt magáévá nem teszi.

Tehát a betakarítás a mi munkánk és sem fizikai és szellemi területen nem az Isten munkája a betakarítás. Nem olvasható a Bibliában, hogy Isten neked arat le valamit, azt mondja a Biblia, hogy te vagy a magvető és te vagy az arató. Isten adja a növekedést annak a magnak, amit elvetettél.

Mondja Jézus, hogy imádkozzatok, hogy az Úr adjon  aratómunkásokat az Ő aratásába. Mire vonatkozik ez?

A sok-sok ember, aki a világban él, és hitetlenségben, Istenellenességben, vagy egyszerűen Isten nélkül éli az életét, Isten szeretné, hogy ezek az emberek hozzá jöjjenek. Akkor miért nem teszi Isten, hogy Ő learatja magának az összes embert. Hatalma, ereje, képessége meg lenne rá!? Miért nem teszi ezt meg, miért kell nekünk ebben közreműködnünk? Azért, mert mi vagyunk az aratók! És amikor kiállunk az utcára evangelizálni, akkor tudd meg, hogy nem magunknak gyűjtünk embereket, hogy a gyülekezetben minél többen legyünk, hanem Istennek gyűjtünk embereket. Az Ő munkáját végezzük… Nem az Ő dolga ez, mi az Ő számára, az Ő királyságára gyűjtünk embereket. És miért nem teszi ezt meg Ő? Azért, mert ez a mi dolgunk! Az Ő dolga az, hogy megműveli a magot és az Ő dolga az, hogy megsokszorozza azt, ami el van vetve. És nem csupán adakozásról van itt szó, arról, hogy te több pénzre tartasz igényt, ezért magot vetsz, hanem nagyon sok minden másról is szó van itt. És sokan ezt nem értik. De te az az ember legyél, aki ezt megérted. Az az ember legyél, aki világosan látod ezt, mert hit által kell elvetnünk a magot, hit által várakozunk és hit által aratunk termést.

Sok jó magvető van, aki gyenge arató. Mert Istenre várnak, hogy megtegyen Ő mindent. Istenre várakoznak, hogy Ő tegyen meg mindent… Van úgy, hogy Isten a körülményekben a mi előnyünkre változtatja meg a dolgokat és ez rendkívül kényelmessé teszi időnként a dolgunkat, de van úgy, hogy a körülmények nem ideálisak a mi számunkra és neked akkor is meg kell tenned azt, amit Isten mondott – mikor nem kényelmes.

Beszéljünk egy kicsit a szeretetben járásról!? Amikor neked nem kényelmes, mikor nincs hozzá kedved, mikor inkább visszaszólnál, amikor nem érdemli meg az illető, akkor kell neked szeretetben járnod. Amikor nem értesz egyet vele, amikor a te akaratod nem egyezik meg az övével, akkor kell magadat alávetned és nem akkor, amikor minden rózsaszín, és minden virágzik és gyümölcsöző, hanem akkor, ha valami nem kerek, akkor kell szeretetben járnod. Miért van az, hogy az emberek várják azt, hogy a másik szeressen, tiszteljen engem. Miért van az, hogy azt várják, hogy mindenki elismerjen engem, miközben ők kimondva, kimondatlanul nem adnak tiszteletet és szeretetet, de elvárják, hogy azt arassák. Nem vetnek jó magot, de elvárják a jó termést! Nem vetned szeretetmagokat, türelmet és kedvességet, de elvárják, hogy a másik megváltozzon. És ha nem úgy történik, ahogyan azt ők szeretnék, akkor dúlnak-fúlnak és kicsattannak. Mert a másik hogy viselkedik, mert a másik hogy teheti ezt… De soha nem erre kellene tekinteni, hanem arra, hogy te hogyan viselkedsz, neked milyen befektetésed volt abba az emberbe, akitől elvárod, hogy olyan nagyon jó legyen hozzád, mi volt a magvetésed felé? A hitben való magvetésed, várakozásod és mi volt a hitben való aratásod azzal az emberrel, vagy dologgal kapcsolatban?

Mondd utánam:

Én egy jó aratóvá válok! Én fejlődni fogok és egy kiváló aratóvá válok!

És teljesen mindegy, hogy ezideig mit tapasztaltál meg. Kell legyen egy generáció, kell legyen a gyülekezetben egy olyan embertömeg, aki kiválóságra jut ebben, aki megtanulja a Szellemet követni a magvetéskor is, a várakozáskor is és az aratáskor is, hogy valóban, ténylegesen látsszon az rajtunk, hogy keresztények vagyunk, hogy ne csak abból látsszon, hogy keresztények vagyunk, hogy a közösségi oldalon a vallási nézeteknél odaírjuk, hogy keresztény. Látszódjon a kisugárzásodból, a beszédedből, a körülményeidből az, hogy te keresztény vagy! És ne csak a halacskás matricáról látszódjon, hogy keresztény vagy, hanem arról hogy Isten dicsősége visszatükröződjön, ragyogjon rajtad.

Aki a szelet nézi, az nem vet. És aki a fellegekre tekint, az nem arat.

Milyen sokan voltak, akik elnapolták a vetésüket, hogy majd máskor… És így gyakorlatilag elnapolták az aratásukat is mondván, hogy most nem, majd a jövő héten. És ezt a legalapabb dologra is ráhúzhatjuk, mint pl. a gyülekezetbe járást. Majd a jövő héten, nem most állok be a szolgálatba, hanem majd a jövő héten, majd ha minden körülmény számomra tökéletes lesz. Így aztán a jövő hónapból jövő év, a jövő évből jövő évtized lett, mert mindig valami közbejött. És ha ez, hogy valami közbe jön, ez téged „be tud folyásolni”,  akkor biztos lehetsz benne, hogy mindig valami közbejön majd.

Ha tehát valami körülmény közbe jön azzal kapcsolatban, hogy te megtedd azt, amit az Úr mondott neked, akkor mindig lesz körülmény. Ha rád olyan hatással tud lenni a körülmény, az a dolog, akkor elmondom neked, hogy mindig is lesz olyan dolog, ami miatt lesz lehetőséged elodázni azt, amit tenned kellene.

Mindegy legyen az, hogy hogy néz ki a dolog, mindegy, hogy mid van, vagy mid nincs, te engedelmeskedsz… Te az az ember vagy, aki megteszed azt amit az Úr mond! Ámen?! Mert egyszer megállunk Jézus ítélőszéke előtt és a homlokodhoz kapsz és az nagyot csattan, hogy: óhh, ott volt a lehetőség és nem tettem meg… És ez nem számonkérés lesz, hogy büntetést fogsz kapni, hanem a jutalmaidból sok minden le lesz húzva és akkor majd sajnálni fogod és mondod, hogy: ohh, fontosabb volt a munkám, a barátok, a pénzt és ezernyi más dolog, mint az, hogy megtegyem, amit Isten mondott, hogy tegyem meg… Most, így visszatekintve már persze azok mind-mind lényegtelen, csekély dolgok voltak, de én mégis azokat választottam, ahelyett, hogy azt tettem volna, amiket az Úr mondott, hogy megtegyem.

Ha rossz dolgokra tekintesz, nem fogsz vetni. Ha arra tekintesz, hogy az a másik nem érdemli meg azt, hogy te szeretetet vessél belé, akkor nem fogsz szeretetet vetni belé. És ugyanennyire igaz ez az aratásra is. Azután, hogy vetettél, az Úr megáldotta, az termést hozott neked, már látod is a termést, te ebben a tekintetben tekinthetsz a rossz dolgokra és nem aratod azt le. Lehet, hogy már látod az új autódat, lehet, hogy már egyszer bele is ültél és beszéltél az új munkahelyi főnököddel is és mégsem lett tiéd az az autó, mégsem lett tiéd az a munkahely, az a férfi, vagy az a nő… mert valaki lebeszélt róla. Mert valaki azt mondta, hogy neked nincs szükséged arra a házra, neked arra az autóra nincs szükséged, mert az fél literrel többet fogyaszt, mint az előző, neked nincs szükséged arra a jobb és szebb házra, mert akkor sok irigyed lesz… És valami körülmény így lebeszélt róla. Vagy azt mondtad az életed párjára, hogy úhh, azt hittem, hogy ő az igazi, de a füle mögött van egy pattanás és az mindig kijön neki évente egyszer, emiatt nem ő az igazi… Valami abszurdumot mondtam most, de lássátok meg, hogy az emberek így viselkednek, hogy az aratásukat veszni hagyják emiatt. Mert a körülményekre tekintenek és azt elszalasztják, mert nem követik a Szellemet és azt mondják, hogy: De hol van már az aratásom, az ami számomra olyan kedves, ami felől olyan régóta hitben állok?

Ugyanígy tudnod kell elengedni dolgokat, mert ha nem engedsz el dolgokat, vagy személyeket, akkor azok a dolgok ragaszkodni fognak hozzád. Tudnod kell elengedni a régi autót, a régi lakást, a háziállatodat, a szüleidet, ha gyász ér esetleg, tudnod kell elengedni a munkahelyedet. Mert ha ezeket nem engeded el, akkor azok bizony ragaszkodni fognak hozzád, és amíg te a régihez ragaszkodsz, addig az új számára nincsen hely. És amíg az elméd, a szíved, az érzelmeid a régivel vannak telítődve, addig Isten biztos nem fogja beléd gyömöszölni az újat. Olyan kényelmesen megvagyok ezen a munkahelyen, olyan jó ez így…! De Isten a következő szintre akar emelni. És bizony lehet, hogy az átállás abból a kényelmi pozícióból, amiben vagy, az zötyögéseken keresztül visz téged és az emberek így lecsúsznak a teljességről, a többről, a nagyobbról. Ezt milliók teszi, keresztények is a gazdaságra hivatkozva. Azt mondják, hogy arathatok én sokat bizony, de nem most. Lehetne nekem több pénzem, de amíg a vállalat, ahol dolgozom ilyen gazdasági körülmények között van, addig én nem tudok többet aratni és így gondolkoznak. Hogy de jó lenne, ha kormányváltás lenne, mert akkor gyarapodásom lenne, de jó lenne, ha ez maradna, mert akkor gyarapodnék… ha ez meg az megváltozna és akkor abból kifolyólag gyarapodásom lenne!

És mondják az emberek, hogy nem lehet nekem addig innen kitörni ebből a helyzetből, amíg ez a munkahelyem van, amíg ez a polgármester van, vagy amíg beteg vagyok, vagy amíg nincs meg a férjem, vagy nem lehet gyarapodásom amíg nincs meg a saját gyülekezetem… és sok mindenre rá lehet fogni, hogy most miért nem arathatok nagyot. Miről beszélek? Arról, hogy az emberek nem merik elhinni, hogy abban a körülményben, amiben vannak, azon körülmények között is Isten tud nekik aratást adni bőségesen attól függetlenül, hogy milyen a munkahelyed, vagy ki áll melletted. Tud neked Isten anyagi gyarapodást adni, függetlenül attól, hogy a főnöknek szimpatikus vagy-e vagy sem, mert Isten nem változott meg.

A vágy ott van az emberben, hogy legyen növekedés, de nem hiszik, hogy a jelen körülmények között ez lehetséges most. Azt gondolják, hogy majd később, ha a dolgok jobbra fordulnak, akkor lehet jobb, de most, itt, ebben a helyzetben nem. És mi ez? Az emberek így a felhőkre tekintenek. Én most nem arathatok, mert most olyan országban élünk 2013-ban, év végén, mikor se a gazdaság, se a politika, se a munkahely… minden az ellen van, hogy nekem virágzó életem legyen. És tudok neked mutatni valakit, aki gyarapszik mindezek ellenére, mert nem ezekre tekint.

Neked is meg kell tanulnod, hogy ne ezekre tekintsél. És emberek arra néznek, hogy nekem kis nyugdíjam van…. stb. kifogásokat hozol, miközben Isten azt mondja, hogy Én nem változtam meg és én bizony meg tudom tenni most a te érdekedben azt, amit te szeretnél. Mindegy, hogy ki van hatalmon, hogy melyik cég megy csődbe, hány cég zárt be, Isten nem ment csődbe! Istennél nem kopogtatnak az APEH-osok, vagy a NAV-osok, hogy végrehajtás van és nem kell kisöpörni a mennyei kincstárat, hogy az adósságokat valahogy kifizesse. És nem lehet arra sem ráfogni a gyülekezet növekedését, hogy milyen társadalmi közöny van az evangélium iránt. Isten akkor is meg tudja sokszorozni a gyülekezetet és a létszámot is, ha látszólag erre nincsen fogadókészség az emberek részéről. Isten erőforrásai soha nem halványulnak el! Sokan a saját erőforrásaikra tekintenek és ezért nem képesek aratni, pedig magot vetettek.

Lukács 5:1-4:

„És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódul, hogy hallgassa az Isten beszédét, Ő a Genezáret tavánál áll vala.

És láta két hajót állani a vizen, a halászok pedig miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat.”

Tehát a tóparton áll Jézus és körülötte rengeteg ember és nyomják Őt és nem tud nekik prédikálni nekik, nincs az a templom, az a zsinagóga, ahol Jézus tudná nekik Isten Igéjét hirdetni. És akkor látja meg Jézus, hogy a tóról kifelé jön két csónak. Kiszállnak belőle a halászok és a munka végeztével mossák a hálókat. A halászok éjszaka halásztak, most a hálóikat mossák és látnod kell ezt az egész helyzetet. Látnod kell egy picit abból a szemszögből, hogy ezek a halászok éjjel dolgoztak. Képzeld bele magadat az ő helyzetükbe. Egész éjjel dolgoztak és most van itt az idő arra, hogy hazamenjenek, egyenek és lepihenjenek…- a halászok szemszögéből.

A kör az ő szemszögükből ott folytatódik, hogy hazamennek, alszanak, a következő este újra kimennek és egész éjjel halásznak, másnap ugyanígy. Hogyan van ez a te életedben? Általában te reggel mész dolgozni – bár lehet, hogy voltál már éjszaka, vagy hajnalban is. Felkelsz, hajnalban elmész dolgozni, dolgozol egész nap, hazamész, este lefekszel, pihensz, előtte vacsorázol, hogy másnap képes legyél munkába menni.

Tehát látjuk itt a halászokat, hogy ők éjszakai műszak után vannak, fáradtak, álmosak és éhesek és minden vágyuk, hogy bemenjenek a házukba és aludjanak. Ki fog derülni a következő Igékből, hogy bizony ők nem sok mindent fogtak és nem volt igazán gyümölcsöző az éjszakájuk, ezért bizonyára mérgesek voltak.

Ha te egész éjjel dolgoznál halászemberként és nem fognál semmit, vagy csak egy-két nyamvadt ki snecit ami arra jó, hogy megetesd a macskát, de még az sem lakik jól vele – nem lennél mérges? Nincs bevételed, nincs mit a gyereknek adni, nincs jövedelem, a halókat ki kell fizetni, meg a hajó fenntartását is. Jönnek a csekkek, de nincsen bevétel!

Éhesek voltak, fáradtak voltak és indultak haza a hálómosás után, hogy aludjanak.

„És Ő bemenvén az egyik hajóba, amely Simoné volt és kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.”

Mi történik itt? Olyan könnyen túlszaladunk ezen az igeversen. Erről én prédikáltam két éve körülbelül és akkor ezt már jól átrágtuk. Akkor is beszéltem arról, hogy Jézus itt szívességet kért Pétertől, mert Jézusnak nem volt hajója. Jézus ott volt a tóparton, sok-sok ember volt körülötte és nem tudott nekik prédikálni, mert nyomták Őt. De ugye tudjuk a vízről, hogy jól vezeti a hangot, ezért odament Péterhez és kérte tőle, hogy evezzen beljebb, hogy a vízről a part felé prédikálva az egész sokaságot szellemi eledellel tudja táplálni. És tudjuk, hogy Péter fáradt, éhes és álmos. Ki az, aki egy éjszakai műszak után nem lenne éhes és fáradt és álmos.

Én álmos vagyok, mert voltam katona, voltam éjszakai szolgálatban, alig vártam, hogy vége legyen és a szemeimet le tudjam csukni. Annak idején, mikor erről prédikáltam, megkérdeztem, hogy hányan voltatok már éjszakai műszakban. Mindenki keze fent van most is szinte!  Tudjátok, hogy milyen az, amikor az ember fáradt! Péter is így volt, és a teste biztosan nem akart visszamenni a csónakba.

Látod-e azt, hogy azzal, hogy Péter Jézusnak a rendelkezésére bocsátotta a csónakot, ezzel magot vetett?! Annak ellenére, hogy a teste, az érzelmei és a láthatók az ellenkezőjéről tettek bizonyságot neki. Látod-e azt, hogy aki a szelet nézi, az nem vet magot. Péter mondhatta volna azt, hogy én fáradt vagyok, álmos vagyok, nem ismerlek téged, ki vagy te, hagyj engem békén, amúgy is mérges vagyok, mert nem fogtam semmit. De azzal, hogy Péter a rendelkezésre bocsátotta a hajót, az magvetés volt, és az idejét és energiáját odafordította – nem motorcsónakok szelték akkor a Galileát – és evezett újból.

Jézus beszélt, elkezdett prédikálni, tanítani, és beszélt, és beszélt… Ha hiszed, ha nem Jézus sokszor továbbhúzta, mint ahogyan én szoktam itt prédikálni nektek. Jézus volt, hogy órákat beszélt, mint ahogyan Pál apostol is órákon keresztül beszélt. Mit gondolsz Péter a csónak végében hogyan hallgatta Jézust egy éjszakai műszak után? El tudod ezt képzelni? Bizonyára érdekelte mindaz, amit Jézustól hallott, mert ilyen beszédeket előtte senki mástól nem hallhatott.

„Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat fogásra.”

Az angol fordítás úgy adja ezt vissza, hogy vessétek ki hálóitokat nagy növekedésre. Péternek lehetősége volt, hogy a magvetést elszalassza azzal, hogy azt mondja Jézusnak, hogy nem, bocs… kérd meg a többieket. Én most megyek, mert álmos vagyok és le akarok feküdni. Péterék bizonyára nagyon élvezték Jézus alkalmát, tanítását, de mostanra már biztosan nagyon fáradtak voltak. Nem csak Péter volt abban a csónakban, hanem az ő munkatársai, kollégái is és mind álmosak és fáradtak voltak. És gondolj bele, hogy ha most kimennek újra, kieveznek, kivetik a hálókat, megtesznek egy bizonyos távolságot oda-vissza, visszaérnek a partra az
mennyi-mennyi idő és akkor már kezdődik a következő műszak és mehetnének vissza újra. Péternek ez át kellett, hogy fusson az agyán, mert egy bizonyos értelemben földhöz ragadt halász ember volt. És sorolhatta volna a körülményeket, hogy de hát Mester, ki vagy te? Egy prédikátor? Én generációk óta halászember vagyok, én tudom azt, hogy nappal nem lehet halat fogni, ezért járunk éjszaka, ne mondd meg te nekem, hogy mit hogyan csináljak. Ki vagy, te, hogy jobban tudod, mint én, akinek ez a mesterszakmája? Mondhatta volna ezt Péter a körülményekre tekintve, a reális, logikus következtetéseket követve? Nyugodtan mondhatta volna! De nem ezt tette! Halleluja!

Ha az ember tehát a szelet nézi és a felhőkre tekint, akkor nem arat! Ha úgy dönt Péter, hogy nem engedelmeskedik Jézusnak, akkor pár perc múlva már lapátolhatta volna be a reggelit, ebédet, vacsorát szinte egyben és lefeküdhetett volna és pihenhetett volna és a teste megkönnyebbül. És így gyakorlatilag átaludhatta volna az aratását úgy, hogy nem arat semmit. Látod-e a mai üzenetnek a lényegét ebben? Látod-e azt, hogy miről prédikálok ma? Érzed-e ennek a súlyát? Hogy amikor Jézus mond valamit, akkor teljesen mindegy, hogy te mit érzel, hogyan gondolod, mi volt az addigi tapasztalatod, teljesen mindegy! Neked akkor azt, úgy meg kell cselekedned!

Elmehetett volna Péter haza, hogy aludjon azért, hogy másnap újra tudjon menni kipihenten dolgozni és lehet, hogy másnap újra egy-pár halad kifogott volna, de amit az Úr akart akkor, ott vele, az nem csupán pár halacska volt, hanem egy akkora halfogás, egy akkora aratás, bőség, hogy annyit fogjon, hogy másnap akár ki se kell menni aratni.

Tudod-e, érzed-e, elhiszed-e, hogy az Úr akar neked akkora aratást adni, hogy akár ki tudjál venni egy hónap fizetetlen szabadságot, hogy élvezd az életed. Az Úr akar neked olyan teljességet és gazdagságot adni, hogy otthon maradhassál és ne kelljen elmenni dolgozni, mert évekre meg van a betevőd, most. A kérdés nem az, hogy Isten meg tudja-e ezt tenni, hanem hogy te ezt el tudod-e fogadni, hinni, el mered-e hinni, el akarod-e hinni.

Nem! Én keményen dolgozni akarok minden egyes betevő falatért, én meg akarok dolgozni érte! Hát, dolgozz! Én hiszek a természetfeletti aratásban! Nem kell velem együtt higgyél, csináld, ahogy eddig csináltad, gyümölcsözz úgy, ahogy eddig gyümölcsöztél. De mondom neked, hogy van Istentől egy nagyobb teljesség, mint amiben most vagy! Van egy nagyobb gazdagság, mint amiben most vagy, van egy pénzügyileg függetlenebb élet, mint amiben most vagy és érzelmileg is van egy nagyobb teljesség és függetlenség, mint amiben most vagy! Nem kell megkötözött legyél!

De ha neked nincs időd meghallgatni Őt, mert neked azzal kell töltened az idődet, hogy dolgozol, ha nincs időd, hogy gyülekezetbe, vagy ifi alkalomra járjál, vagy közösségi helyekre járjál, hogy meghallgasd Jézus szavát, mert dolgoznod kell, mert neked a betevőért kell dolgoznod, akkor nem tudom, hogy ki az, aki elrontja… Ha nincs időd arra, hogy meghallgasd Őt, ezt, amit Péter megtapasztalt, soha nem fogod megtapasztalni. Soha nem lesz természetfeletti aratásod.

Ugye látod azt, hogy Péter nagyon könnyen feladhatta volna, azt mondhatta volna saját magára tekintve, hogy én fáradt vagyok, álmos vagyok, nyűgös vagyok, mérges vagyok, egész éjjel nem fogtam semmit. Hagyjál engem Jézus békén, nagyon jól prédikáltál, de nekem égnek a szemeim a fáradtságtól. És nekem le kell feküdnöm, hogy újra tudjak menni halászni az éjjel, hogy a következő műszakot el tudjam látni jó lelkiismerettel. És mi volt ugyanitt Péternek az elsődleges válasza? Órákig hallgatta Jézus beszédét, amit addig még soha nem hallgatott, a teste elfáradt, az elméje izgatott volt, hallgatta Jézus örökkévaló szavait, a Mester üzeneteit, amit előtte soha nem hallgatott és Jézus kérésére, hogy menjen be újra és halásszon, mégis az volt az elsődleges szava, hogy nem. És ez borzalmas, hogy keresztények is így vannak, így gondolkoznak és mondják, hogy én keresztény vagyok..

Olyan ez, mint mikor a telefonon a szerelmes fiú dicséri a kedves menyasszonyt, hogy így szeretlek, úgy szeretlek, lehoznám a csillagokat, mindent megtennék, gyere hozzám! Áhh! Ilyen esőbe !

Így szeretem az Urat, mindent megtennék érte, odaadom neki mindenemet! Gyere gyülekezetbe! Áhh, nekem most nem jó! Nekem dolgoznom kell, ezt és azt kell tennem! Nekem ez a dolgom, ilyen és olyan gondjaim vannak!

Mikor az Úr szól hozzád és mond neked valamit, hogy mit tegyél, akkor azt azért mondja, mert valami jót akar a te életedben előmozdítani. Isten hatalmas aratást akar adni, de az emberek túl elfoglaltak, túl fáradtak… még ezt meg kell csinálnom, még dolgoznom kell, még pihennem kell, még a gyermekem is ott van és azt hiszed Isten ezeket nem tudja, hogy neked számlád, hiteled, meg adósságot van…?

Annyira te akarsz lenni saját magad istene, hogy te akarsz mindent megoldani, megcsinálni, hogy majd én megdolgozok érte. Az ördög így tud neked annyi elfoglaltságot adni, hogy ne legyen semmire időd. És azt mondod, hogy Isten hogy megáldott engem munkával, mert dolgozhatok 26 órát egy nap, halleluja! Valóban?! Csodálatos az, ha bőven van munkád, de az borzasztó, hogy közben nincs időd, hogy meghalld Isten szavát. És lehet, hogy az elmédben összezavartság van, mert nem tudod, hogy honnan jönnek a dolgok? Istentől, vagy nem? Mit csináljak?

Te csinálhatod a saját módodon, de megöregszel úgy, hogy megtapasztalnád Isten teljességét, az Ő gazdagságát!

Amikor Isten útmutatását követed, akkor – mondom neked és az Ige garantálja neked – hogy szemtanúja lehetsz egy csodálatos ellátásnak, egy csodálatos sokszorozódásnak, egy kegyeltségnek. Mikor megfelelő időben a megfelelő embert felhívod telefonon és az olyan munkalehetőséget, olyan forrást jelent a te számodra – pedig előtte is hívtad, egy évvel ezelőtt is és akkor nem történt semmi. De mikor az Úr mondja, hogy most hívd őt fel és felhívod és beszélsz vele és a következő hónapban hatalmas aratásod van azért, mert vele tudtál beszélni és ebből lehetőségek jöttek neked, ez Istennek a munkája, az Ő keze van ebben.

Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat fogásra, azaz a nagy növekedésre. Jézus Péternek egy idegen ember volt, szívességet tett neki, hallgatja órákon át, utána meg még menjen ki halászni.

Figyelj magadra, amikor azon kapod magad, ha azt mondod, hogy de hát én ezt már tíz éve így csinálom, nekem ez így működik… Figyelj magadra nagyon, mikor azt mondod, hogy én ehhez értek… senki ne mondja meg nekem azt, hogy mit hogyan kell csinálnom. Van úgy, hogy azt kell mondani valakinek, aki beleokoskodik a dolgodba, de van úgy, hogy nem kell megengedni, hogy beleszóljanak a dolgokba, de mikor Isten mondja, hogy tegyél meg valamit, akkor bizony azt meg kell tenned. És Isten fog neked olyan dolgokat mondani, amik furcsának fognak tűnni. Hogy nincs semmi értelme, de mégis azt kéri, hogy tedd meg. Mi értelme kimenni újra halászni, főleg nappal? Mikor egész éjjel nem fogtak semmit!

Ha valaki horgászik, az tudja, hogy az éjszakai és hajnali órák a legjobbak, akkor van a legjobb kapás, akkor lehet a legszebb halakat fogni. Mi értelme kimenni akkor hát nappal, mikor senki nem fog semmit?!

Mit mondott Péter, mikor Jézus azt mondta neki, hogy menjél vesd ki a hálót. Dicsőség Istennek, készen állok az aratásra! Ahová mész Jézus, én követlek téged! Ezt mondta Péter? Nem!

„És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit.

Mindazáltal a te parancsolatodra kivetem a hálót. Bár nagyon pirosak a szemeim, korog a gyomrom és álmatlanságban szenvedek és haza kéne menni, az asszonyt sem láttam már napok óta, meg a gyerekeket, de a te szavadra… és itt a kulcs, a mai üzenet lényege, hogy azért, mert te mondtad én Istenem, ezért én ezt megteszem.

Mindig lesz valaki, vagy valami ami az ellenkezőjét fogja mondani. És akkor te választhatsz! És lehet, hogy Péternek a kollégái is felháborodtak és hőzöngtek, hogy már mindent megtettek az előző éjszaka is és átfésülték az egész tavad, de mégsem fogtak semmit, a szakmai tudásuk legjavával szolgáltak. Jézus mégis azt mondja, hogy menjetek vissza ugyanoda, oda, ahol egész éjszaka semmit nem fogtál. És ha Ő nyitja meg a kezét, ott ahol nem volt semmi, akkor ott több mint elegendő lesz…

Az a dolog, ami számodra évek-évtizedeken keresztül nem működött, az Ő szavára működni fog! Ámen!

A nagy kérdés itt, hogy Jézus fogta ki a halakat Péternek? Nem! Jézus volt, aki az aratómunkás volt, aki kifogta a halakat a vízből Péter számára? Nem, Péter volt az! Az mondta Jézus, hogy menjetek haza, én majd kievezek, de előbb kifogom a sok halat nektek. Menj haza, dicsérd Istent, tegyél megvallásokat, rakd be a dicsőítő cd-det, aludjál arra, énekeljél dicséretet az Úrnak és akkor majd én kihalászom neked a halakat. Az aratás nem Jézusnak a dolga!

„És ezt megtévén halaknak nagy sokaságát keríték be, szakadoz vala pedig az ő hálójuk, intének azért társaiknak, akik a másik hajókban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nékik és eljövén megtölték mind a két hajót annyira, hogy csaknem elsüllyedének.” Halleluja!

A társak lehet, hogy gúnyolódtak a nappali halászat miatt, de ez akkora aratás volt, hogy a két csónak majdnem elsüllyedt. És ez nekik mit jelentett? Nekik ez bevételt jelentett, nekik ez pénzt, gazdasági értelemben hatalmas fellendülést jelentett. Ebből ki lehet fizetni a lakbért, az adósságot, lehet venni a gyereknek téli cipőt, sőt a következő évre is – akkora bevételez ez. Ebből fel lehet újítani a lakást, ki lehet festeni az egészet, körbe lehet szigetelni a házat… Sőt, még egy egy hónapos nyaralásra el lehet menni valamelyik tengerpartra – ekkora aratásuk volt ott nekik.

Látod-e, hogy ott, amikor magot kellett vetni Péternek, elrontotta volna és amikor aratni kellett, ott is könnyen elronthatta volna. Pedig a logikus ész még mellette is állt volna… De mi nem azt követjük, hogy mit mond az emberi logika és az emberi bölcsesség, hanem azt, amit Isten mond.

Péteréknek túl sok volt a haluk, nem annyi, mint amit kényelmesen kihasználnak, hanem túl sok, szakadoztak a hálók, szinte Péter kárát vallotta ennek a nagy aratásnak, mert a hálók szakadoztak és majdnem elsüllyedtek a hajók! Miért volt ez? Azért, mert ez Istennek a természete, a több mint elegendő. Ő többet ad neked, mint amire szükséged van. Dávid miért úgy kezdte a 23-as Zsoltárt, hogy az Úr az én pásztorom nem szűkölködöm? Csordultig van a poharam…

Miért jó az, ha csordultig van a pohár, ha kifolyik az asztalterítőre és lehet utána kimosni. Miért jó, ha annyira sok van benne, és nem is tudod felemelni a szádhoz, mert elcsöpög, ez túl sok – és ez Istennek a természete. És a keresztények nem így gondolkoznak, hanem úgy hogy legyen éppen elegendő. Legyen annyi, hogy ki tudjam fizetni a számlámat, legyen étel elegendő, és ne kelljen lopni, hogy meg tudjak élni. Ez borzasztó, és önző dolog, mert ilyenkor saját magukra gondolnak a keresztények.

Ha Péteréknek lett volna nagyobb hajójuk, nagyobb hálójuk, akkor még többet tudtak volna befogni – érted ezt? Pontosan annyit kaptak, amennyit éppen be tudtak fogadni és ugyanarról a halászhelyről, ahol azelőtt szenvedtek, nem fogtak semmit és gyümölcstelenek voltak. Miért? Azért, mert Péter odaadta Jézusnak a hajóját egy-két órára. Ha valamit adsz Istennek, ami a tiéd, Isten nem fogja azt megsokszorozni a te számodra? Ha támogatsz egy szolgálatot, vagy egangélistát vagy adományt adsz valamilyen célra Isten munkájára, akkor gondolod, hogy Isten nem fogja azt neked megsokszorozni? Dehogynem!

Ne úgy tekints erre, hogy azt odaadtam és most ennyivel kevesebb van nekem. Nem! Annak a sokszorosával van neked több, ha ezt el mered fogadni, hinni, hogy ezt Isten neked adja. Mi lett volna, ha Jézus nem tudja Pétert rábeszélni a halászatra? Ha azt mondja Péter, hogy túl fáradt vagyok, egész éjjel dolgoztam…

Ha a szélre tekintesz, nem vetsz magot, ha saját megértésedre tekintesz nem vetsz magot, nem aratsz. Pár órára adta kölcsön Péter a hajóját és így több havi fizetést kapott vissza cserébe…Ámen!”