Bibliai gazda(g)ságtan 5. Kell-e tizedet fizetni?

: Szülőkategória: Kategóriák

Bibliai gazda(g)ságtan 5.

Kell-e tizedet fizetni

(2012.12.20.)

„Szeretném a mai napon folytatni azt, amit az elmúlt hetekben elkezdtem. Bár karácsonyi alkalom van és gondolkoztam azon, hogy karácsonyi üzenettel kellene elétek jönnöm… de úgy éreztem, hogy ezt a sorozatot, amiben benne vagyunk, folytatnom kell. A múlt héten is így voltam ezzel és szinte már láttam maga előtt, hogy ezt az üzenetet most el fogom prédikálni. Most tehát nem kifejezetten Jézus születésével kapcsolatos Igéket fogtok hallani, hanem a tanítás-sorozatunk témájába vágó Igéket és az ezzel kapcsolatos tanítást fogod meghallani. Mindenek előtt azonban lenne egy-két mondat, ha már karácsony van és ha mély karácsonyi hangulatban vagytok sokan itt.

Szeretném elmondani neked, hogy egy ember született erre a földre azzal a céllal, hogy meghaljon és Ő Jézus volt. Ez azt jelenti, hogy te nem azért születtél erre a földre, hogy meghaljál! Te azért születtél erre a földre, hogy örök életet nyerjél és belépj Istennek a királyságába. Ez viszont nem lehetett volna lehetséges anélkül, hogy ne jött volna el az ember Krisztus, Isten, aki emberként testben megjelent és ne halt volna meg azért, hogy a élhessél az Ő halála által. Írja a Biblia, hogy nincsen bűnök eltörlése és bűnbocsánat, csak a kiontott vér által. Ennek volt egy előképe. Az ószövetségben a Zsidó törvénykezéseket Isten azért adta, hogy bemutassa az előképét annak, amit Krisztus egyszer és mindenkorra el fog majd végezni a saját vérével. Adta a törvényt a zsidóknak és nekik állatokat kellett leölni, és az állatok vére volt az, amely elfedte a zsidó emberek bűnét. De Jézus vére nem a bakok és tulkok véréhez hasonlatos állalti vér volt, hanem olyan vér, amely nem volt beszennyezve semmilyen bűnnel és ezért képes volt arra, hogy egyszer és mindenkorra a bűnproblémát Isten és ember között orvosolja és rendbe tegye. Mert – írja a zsidókhoz írt levél – az a véráldozat, amit az ószövetségben bemutattak a papokért a zsidókért, hogy állatokat áldoztak, ez az áldozat is a bűnre emlékeztette az oltárhoz odajárulókat. Ezt így írja szó szerint a zsidókhoz írt levél. Tehát maga az áldozat is a bűnök elfedezéséért is a bűnre emlékeztette az embereket. De Jézus Krisztus vére (amely egy másik alkalomnak a témája lesz majd) egyszer és mindenkorral megtisztította a mi lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, mert Jézus vérében való hit elegendő arra, hogy te elfogadd azt, hogy Isten megbékélt veled. Mert amikor Isten azt mondja neked, hogy nem tekintek a te bűneidre – és te ezt hiszed és elfogadod, akkor ez megtisztítja a lelkiismereted a holt cselekedetektől.

Mik a holt cselekedetek? A bűntudat, a kárhozat, a kárhoztatás – ez a lelkiismeretednek a halott cselekedete és ettől Jézus vére megtisztít téged, nincsen semmi más, ami képes lenne erre, csakis Jézus vére!

És a mai napon az élet született meg, egészen pontosan nem a mai napon, csak ezen a napon emlékszik erre a keresztény világ. Egészen más időpontban volt ez kétezer éve…, de a lényegen ez nem változtat, most emlékezünk rá és az ünnep szépségét, elkülönített szentségét ez nem befolyásolja.

Azt hiszem, hogy azok az igeversek, amelyeket Aggeus próféta könyvéből most felolvasok, sokatok számára ismerősek. Ha nem is szó szerint, mert nem éltél több ezer évvel ezelőtt és nem lehettél jelen akkor, amikor ez történt… de az az élethelyzet, amire ezt a mai napon vonatkoztatni fogom, ezen többen keresztül mentünk már. Ez egy olyan alaptanítás a Bibliában és mondhatom, hogy amikor a gyarapodásról beszélünk, egy olyan alaptan, amelyet ha egyszer megértesz és elkezdesz ez alapján cselekedni, akkor nagyon sok minden a helyére kerül és nagyon sok minden alapjába véve elkezd a jó irányba menni az életedben.

Aggeus 1:2,3,4

„Darius király második esztenedejének hatodik hónapjában,a hónapnak első napján szóla az Úr aggeus próféta által Zorobábelnek, a Seáltiér fiának, Júda fejedelmének és Józsuának a Jehosodák fiának a főpapnak, mondván:

Így szól a seregeknek Ura mondván: Ezt mondja e nép. Nem jött még el az idő az Úr háza építésének idejére.

Az Úr pedig így szól Aggeus próféta által, mondván: Ideje-é néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház romokban áll.

Ez a történet abból az időből való, amikor az a zsidó templom, amely ki volt jelölve a zsidók számára, hogy áldozatot mutassanak be, leromboltatott. Mondja az Úr, hogy azt mondja a nép, hogy még nincs itt az idő arra, hogy azt a bizonyos lerombolt templomot felépítsék. Nem mondjátok azt, hogy nem akarjátok felépíteni, hogy nincs rá pénzetek, hogy nem szerettek engem és nem szerettek engem, csak halogattok! Azt mondjátok, hogy majd holnap, vagy holnap után…

Azt mondja itt az Úr, hogy az én házamra nem szántok időt, hogy az, ami nekem fontos, hogy a ószövetségben az Úr Szellemének a lakhelye egy fizikai értelemben vett kőtemplom volt. A Szentek Szentjében lakott a Szent Szellem. A mai napon a templom nem Isten háza, mert a templom te vagy magad, mert a Szent Szellem benned él. A te tested Isten szent Szellemének a temploma. Tehát ma nem tekintünk úgy egy templomra, vagy gyülekezeti épületre, hogy ez Isten háza, mert az az ószövetségben volt, az újszövetségben másképpen tekintünk erre.

De abban az időben azt mondta az Úr hogy ideje néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, azaz minden csilli villi legyen körülöttetek és minden jó legyen és el legyen készítve a számotokra minden, de az én házam romokban áll. Tehát nem szántok rám időt, energiát, pénzt, fáradtságot, de a ti házaitok azok szépre vannak festve.

5-6-os vers:

„Most azért ezt mondja a seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útjaitokat! Sokat vetettetek, de keveset takartok, esztek, de meg nem elégesztek, isztok, de meg nem részegedtek, ruházkodtok, de meg nem melegedtek. A bérlő is lyukas zacskóra bérel.”

Mi ez itt, ha nem az anyagi dolgokról beszél az Úr!? Az Úr a hiányról beszél! Hogy hiány van az életedben! Vagy kifizetnek a munkád után, utána pedig azon tűnődsz két hét után, hogy hova lett a pénzed? Voltál már ilyen helyzetben? Ugye magadra ismersz? Pedig ez egy ószövetségi történet! Elfogy és még két hét, mire fizetést kapsz, pedig vetettél magot, adakoztál és úgy érzed jó voltál, megtetted a részedet, mégis ha havonta kapod a fizetésedet azt látod, hogy kifolyott a kezed közül két hét után a fizetés, és hol van, hova lett. És nem elég, és hiányban vagy!

Ha a dolgok nem úgy alakulnak az életedben, ahogy szeretnéd és tudod, hogy az Úr akarja, akkor itt az idő, hogy megvizsgáld az útjaidat, mert ahhoz, hogy valami változás legyen az életedben, ahhoz valamit meg kell változtatnod! És ha valami nem változott meg 15-20 év alatt, akkor neked el kell gondolkoznod és ahogy az Úr mondja, meg kell vizsgálnod az útjaidat.

7-8-as vers:

„Most azért ezt mondja a seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útjaitokat! Menjetek fel a hegyre és hordjatok fát és építsetek házat, hogy gyönyörködjem benne és dicsőítsem, azt mondja az Úr.”

Az Úr azt mondja, hogy tegyél valamit Nekem, értem! Menj a hegyre, hordjad fel a fát, építsél házat, hogy gyönyörködjem benne!

9-10-es vers:

„Sokat vártatok, de ímé kevés lett. Haza is hordtátok, de Én ráfuvallok arra. Mi okért? Azt mondja a seregeknek Ura: Az én házamért, amely ím romokban áll, ti pedig siettek, mindenki a maga házához. Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését.”

Kezded-e összerakni, hogy miről van itt szó?! Ha nincs eső a földre, akkor nincsen gyümölcs, nincsen termés. Látod-e itt, hogy miért van ez itt? Nem azért, mert ezek az emberek nem szerették az Urat, vagy mert nem akartak nagy dolgokat tenni az Úrért, vagy olyasfajta bűnben éltek, amelyek törvény szerinti ellenkezés lenne Isten ellen. Azért, mert azt mondták, hogy „egy nap, majd valamikor ezt megteszem.” Bene voltak abban a fajta halogatásban, amelyben ma is nagyon sok keresztény benne él, hogy Uram szeretlek, imádlak és könnyekre fakad a gyülekezetben a dicsőítés közben és ezt teszem és azt teszem, és mindent megteszek érted… De amikor ott van az idő, hogy a Szellem mond valamit, arra az a válasz, hogy… majd holnap. Aztán jön a holnap és megint tűzben égsz az Úrért, szereted Őt és imádkozol és magot vetsz és adakozol… aztán megint az Úr mond valamit, és azt válaszolod, hogy majd megteszem holnap, vagy máskor… Mert most iskola van, most vendégeim jönnek, most látogatóba megyek, most főznöm kell, most itt a barátnőm, most nincs olyan buszjárat, most festeni kell otthon a lakást, most dolgoznom kell, ki kell takarítani az autót…. De majd ha összeszedtem magam és minden rendben lesz, akkor megteszem! Hallottál-e már ilyen kifogásokat? Igen, ezerszámra vannak ilyenek! És lehet, hogy te is hoztál már ilyen kifogásokat?

Nem azért prédikálok ma, hogy bűntudatot gerjesszek benned, hiszen azzal kezdtem az alkalmat, hogy Jézus vére elegendő arra, hogy te ettől megszabaduljál. Azért prédikálok erről, hogy ha kell, akkor tudd magadat kiigazítani. Ha kell tudd megvizsgálni az útjaidat és tudd, hogy mihez szabd magad, mert ez itt Isten Igéje és nem az én tanításom! Azt mondod, hogy majd ha összeszedtem magam, ha rendbe jöttem anyagilag, majd ha minden úgy alakul, akkor majd megteszem. Az az igazság, hogy ha te így teszel, akkor nem lesz az megtéve. Mert ellenszegülsz, mert megszeged az első számú szabályát a gyarapodásnak. És vágyakozol arra, hogy több legyen és bőségben legyél és hogy több legyen, mint elegendő, de az első számú szabályát megszeged. És Jézus örök érvényű kijelentésével kezdtem ezt a tanítás-sorozatot, mely így szól: Keressétek először Isten országát és minden megadatik nektek!Ez egy rövid prédikáció végén hangzott el Jézus szájából, amikor fizikai dolgokat mutatott, hogy nézd a mező virágait…és nem aggódik stresszesen a veréb a fán, hogy vajon jön-e kukac a földből, vagy nem, lesz-e mit enni holnap. Megye és teszi a dolgát és van ellátása. A virág, amely egyik nap gyönyörűséges, egy hét múlva elszárad, a dicsősége elmúlik…. És azt mondta Jézus, hogy ezekre gondom van, hogy jól éljenek és jól legyenek, hát rád ne lenne gondom?! De keressétek először Isten országát és mindaz, amit szeretnél, mind megadatik neked. De te valóban ezt teszed, vagy fontosabb neked a hiteled, az autód, a gyerekek…. Igen a gyerekek a legfontosabbak, ők az elsők, a családom az első! És most mondok valamit, és ne vess meg érte, de azt mondom neked, hogy az első helyen csak egy valaki áll. És ha ő nem az Úr Jézus, akkor valaki más áll ott! Ha a családod az első, akkor nem az Úr van az első helyen.

És most nem azt mondtam, hogy fordulj el a családodról és ne viselj gondot rájuk és ne szeresd őket. Hát dehogynem! Annál inkább fogod tudni és annál inkább képes leszel rá, hogy szeresd őket. Mert aki a családjáról gondot nem hiszel, a hitet megtagadta és rosszabb a pogánynál – tanítja az újszövetség Igéje. Tehát nem mondhatod azt, hogy azért nem főztél a családnak vacsorát, mert imádkoztál. És ez már három hónapja így megy és a gyerekek éhesen nyitogatják a hűtőajtót. Óh hát én az Urat szolgálom és nem foglalkozom senkivel és semmivel! Nem erről van szó! De ugye csak egy első hely létezik! És az emberek nagyon sok mindent az Úr háza elé helyeznek. De emiatt akadályoztatva vannak abban, hogy arassanak. És ezt nem én találtam ki!

Mi a leglényegesebb alapelv a gyarapodással kapcsolatban? Keressétek először Isten országát és mindezek megadatnak nektek! Ha a második fejezet 6-os versére átnézel és velem együtt olvasod a 9-es versig, így hangzik:

„Mert ezt mondja a Seregeknek Ura. Egy kevés idő van még és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt és megindítok minden népet és eljön, akit minden népek óhajtanak és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a seregeknek Ura. Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a seregeknek Ura. Nagyobb lészen e második háznak a dicsősége az elsőnél, azt mondja a

seregeknek Ura és e helyen adok békességet és bőséget, azt mondja a seregeknek az Ura.”

Gyakorlatilag mondhatjuk azt, hogy ez itt egy prófécia, amikoris Isten saját maga prófétál a saját maga házáról, amikor azt mondja, hogy az a ház, amely le lett rombolva, a második az nagyobb lesz, szebb lesz, dicsőségesebb lesz. Felépül az új templom és kijelenti, hogy ez meg fog történni, hogy ez nagy lesz, szebb lesz és behozok mindent, hogy ezt meg tudjátok ti tenni és fel tudjátok építeni. De azt mondta itt az Úr, hogy sokat vetettetek, keveset arattatok, lyukas zacskóra gyűjtöttetek, kevés maradt. Ötvenet kellett volna aratni, de csak tizet arattál! Milyen dolog ez? Egész évben dolgozol a szőlődön és kellett volna kétszáz liter bort abból készítened ősszel, de csak harmincötöt tudtál. Egész évben kapáltad a kertet és kellett volna 6 zsák krumplit felszedned, de csak három reklámszatyor lett belőle. És permetezted és metszetted a gyümölcsfákat és be kellett volna főznöd 38 üveg lekvárt, de csak hármat tudtál, mert annyi lett. Ezt mondja itt az Ige, hogy nem lett meg az a teljesség, ami meg lehetett volna, mert jött valami, ami megrabolta a te aratásodat. Csak egy szeletecskét arattál a teljes helyett. És te ezt ugye nem szeretnéd?

Olyan ez, mint amikor dolgozol egész hónapban és ki van alkudva neked a havi fizetés kétszázezer forintra, de csak hatvanat kapsz. Hogyan érzed magadat hó végén? Nem ezt beszéltük meg főnök! Te dolgozol a kertedben a földeden és magot vetettél és szellemi értelemben, fizikai értelemben adományt adtál lés szeretnél gyarapodást, növekedést, de kevesebbet aratsz. Ki a felelős ezért? Mutathatsz-e az Úrra, hogy Uram, te nem tartottad be a szavadat!

Én azt hiszem, hogy sokan ezt megteszik helytelenül. És nem vizsgálják meg a saját útjaikat, hogy vajon mi az akadálya az aratásnak. De mi nem hiszünk a mínusz hatvanszorosában, a mínusz százszorosában, hanem abban hiszünk, amit Jézus mondott a magvetés példázatában, hogy a jó mag a jó földben terem harminc-hatvan-százannyit. Vagy vetettél, de nem annyit arattál, vetettél és kevesebbet arattál, mint amennyi elvárható lett volna. Vetettek ezek az emberek és a felét sem aratták és lehet, hogy te is így vagy ezzel. Ezek az emberek itt, akikről ez az igevers szól, a saját dolgaikat helyezték az első helyre. És az Úr ezzel kezdte, hogy az én házam romokban áll, de ti mennyezetes házakban laktok, szépen kifestve. És hangsúlyozom, nem mondta az Úr nekik azt, hogy ti nem szerettek engem, hogy ti ellenem fordultatok és hogy nem jártok gyülekezetbe és nem adtál adományt nekem… Azt mondta, hogy nem engem helyeztél az első helyre! Gondold meg az útjaidat!

17-es vers:

„Megvertelek titeket üszöggel, ragyával és kezetek minden munkáját kénesővel és mégsem hajoltatok hozzám, azt mondja az Úr.”

A zsidók ezek után még mindig ugyanazt a buta dolgot tették tovább, hogy majd Uram, majd… Nézzük meg ezt az egyszerű fizikai síkon! Elveted a magot tavasszal, és nagy a szárazság és jön a kártevő és megemésztetik és nem halad előre a dolog…

Tehát mindent úgy csinálsz, ahogy kell és csodálkozol azon, hogy miért nem fordult ez igazán termőre?!

18-as vers:

„Azt gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmúltat is. A kilencedik hónap 24 napjától, attól a naptól fogva, amelyen letettétek az Úr hajlékának alapját, jól meggondoljátok!”

Elsőre nem is tűnik ki, hogy miről beszél az Úr. Azt mondja, hogy jól gondoljátok meg a mai és az elmúlt dolgokat is és mond egy dátumot is. Ezt a dátumot karikázd be, mert innentől kezdve jön el az aratásod, innentől kezdve leszel áldott. Mikortól? Amikor letetted ennek a templomnak az alapkövét, amikor elkezdted az első talicskát tolni a földdel, amikor az első kapavágást megtetted. Nem lett még felépítve, csak elkezdve az Ő háza. Tehát nem halogattak tovább, nem késlelkedtek tovább, abbahagyták, hogy a saját dolgaikat tegyék az első helyre, az Úr dolgai elé és épp hogy kezdtek egy kis földmunkát, egy kis alapozást… az Úr azt mondta, hogy írd fel ezt a napot, ettől a naptól fogva megáldalak! Attól a naptól fogva, hogy az Urat teszed az első helyre, azt mondja neked, hogy én attól fogva megáldalak téged. Mert így már nem lesz akadálya az aratásodnak. Nem lesz olyan, hogy sokat vetsz és keveset aratsz, hogy csak egyharmadot aratsz… Mert e naptól fogva megáldalak.

Hiszem, hogy ki kell hordanunk az ó-t mielőtt behozzuk az újat. Melyik naptól fogva? Attól, amikor elkezdjük az Úr dolgait az első helyre tenni. Jól gondoljátok meg a ti útjaitokat!

Malakiás 8

„Avagy az ember csinálhatja-é az Istent?”

„Ti mégis csaltok engem! És azt mondjátok: Mivel csalunk téged?”

Vajon be lehet-e csapni Istent? Az Úr azt mondja, hogy igen, a tizeddel és az áldozni valóval. Egy másik fordításban úgy van ez, hogy vajon az ember kirabolhatja-e Istent? Nagyon érdekes fordítás ez, hogy te mint ember kirabolhatod-e Istent? Óh hát hol vagyok én ahhoz, hogy kiraboljam őt? Lehetséges ez? A zsidók is visszakérdeztek. És az Úr azt mondta, hogy tizeddel és az áldoznivalóval.

9-es vers:

„Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem, a nép egészben.”

Mondja itt az Úr,hogy nem vagytok áldottak, győztesek, sikeresek. Én mondtam nektek valamit, hogy mit csináljatok, és nincs áldás az életeden és küszködés és szenvedés van és mégsem igazítod ki az utadat. Amikor magot vetsz és a vihar elpusztítja, és a jég elveri, akkor az nem áldás.

10-es vers:

„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban. És ezzel próbáljatok meg engem – ezt mondja a seregeknek Ura.”

Egy másik fordításban: legyen teljes ellátás az Ő dolgaira.

Nem nagyon szerepel más helyen a Bibliában, hogy az Úr azt mondaná, hogy tegyél próbára engem. Tegyél próbára, tesztelj le engem! Szinte ez istenkísértés, de ezt maga Isten mondja! Tesztelj le! Te behozod a tizedet és nézd meg, hogy én mint fogok tenni!

„Ezzel próbáljatok meg engem – azt mondja a seregeknek Ura. Ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok áldást bőségesen.”

Bármit mondhatsz és mondhatnak a vallásos emberek és a kritikusok, én hiszem és cselekszem ezt az Igét és ezért én áldott vagyok. Hiszem, hogy Isten ennyire jó és hatalmas. Mert hiszem azt, hogy a tized és tizedfizetés nem elvesz tőlem valamit, hanem ad valamit. Olyan pluszt ad, amit a világ nem tud megadni. És el fogom neked mondani azt, hogy mi is ez egész pontosan.

Hány ember mondja azt, akik szeretik Istent, hogy ezt én nem engedhetem meg magamnak. Hogy majd ha rendbe jön az anyagi életem, akkor majd ezt megteszem. Én tudom nagyon jól, hogy milyen az, mikor elmarad az ember csekkekkel. És ne mondd, hogy nekem erről fogalmam sincs. Tudom milyen, mikor az ember adósságban van, vagy amikor nincsenek kifizetve a sárga csekkek és apránként, pótolgatva fizeted. És tudom, hogy milyen az, amikor nincs plusz pénzed. És úgy tűnhet, hogy a tized egy olyan terület, amit egy kicsit hanyagolhatunk. Uram, én szeretlek téged, de majd holnap, amikor majd egyenesbe jövök. Mert most más van előbb! Nekem vannak most fontosabb dolgaim és amúgy is!

Nincs lista vezetve a gyülekezetbe arról, hogy ki a tizedfizető és ki nem. A pásztor eddig sem nyaggatott emiatt, biztos ezután sem fog, ki látja, ki nem látja… Nekem vannak fontosabb kötelezettségeim, mint az Úrnak való tizedfizetés. Biztosra vezeted, hogy nem tudom pontosan, csak nagyjából sejtem, hogy ki a tizedfizető és ki nem. Biztosra veheted azt, hogy soha nem foglak emiatt fenyegetni, vagy zsarolni, én ilyet soha nem tettem és nem is teszek. De azért tudok erről ilyen keményen prédikálni, mert én értem a lényeget. Hogy azt mondják az emberek, hogy nem engedhetem magamnak, hogy tizedet fizessek! Én meg azt mondom, hogy nem engedheted meg magadnak, hogy ne fizess tizedet! Nem engedheted meg magadnak, hogy ilyen felelőtlen legyél!

Egy nagy kérdés az, hogy a tized valaminek a tized része, vagy a tíz százaléka?! És azt gondolod, hogy ez csak a pénzről szól. Ez nem a pénzről szól, ez sokkal több annál.

Tudod vannak keresztények, akik nagy háborúkat folytatnak ezzel kapcsolatban, itt Magyarországon is, hogy a tized kihez tartozik, hogy azt hova és kinek kell adni, vagy kell-e adni egyáltalán. Két héttel ezelőtt feltettem az egymillió forintos kérdést, hogy

„kell”-e tizedet fizetné és akkor sokan mondták, hogy kell. De határozottan állítottam, hogy „kellből”, muszájból, törvényből, kívülről való nyomásból nem kell! Azért „kell”, mert a szívedben kijelentésed van róla.

Tudom, hogy a keresztények többsége nem fizet tizedet. Hiszem, hogy ebben a gyülekezetben sok tizedfizető van. És hiszem azt, hogy aki nem tizedfizető, azok közül bárki az lehetne és képes lenne rá. És azt szeretném látni, hogy mindenki, aki itt van, meg van védelmezve, őrizve, áldott és gazdagon arat.

11-es vers:

„És megdorgálom érettetek a kártevőt és nem veszti el földetek gyümölcsét és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn – ezt mondja a seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek, mert kívánatos földjei lesztek ti – azt mondja a seregeknek Ura.”

Ezek mind a tizedfizetőnek az áldásai! Teljes aratást ígér az Úr az alapján, amit vetettél. Életed legjobb helyére juthatsz, mint ahol valaha is voltál. És én tudom, hogy ez nem fog megtörténni veled, ha nem fizetsz tizedet!

Ez a kifejezés, hogy tizedet adni, nem igazán jó, mert nem adja vissza ez a szófordulat a lényeget. Mert a villanyszámlát fizetjük, adóbevalláskor az adódat befizeted, de a tizedet nem így kell fizetni, mert kell! Mert különben nem kapsz kenyeret, védelmet, ellátást… Fizetsz, hogy ne kerülj bajba! A tizedet nem úgy fizetjük, mintha a maffiának fizetnénk, hogy ne kerüljünk bajba. Nem úgy adjuk azt, mintha azzal meg lehetne vásárolni az áldásokat. A tizedet nem úgy fizetjük, hogy azzal ki lehetne magunknak követelni valamit.

Az a helyzet, hogy a tizedfizetés és az aratás sokkal több mindennel áll kapcsolatban, mint csupán azzal, hogy magot vetünk, vagy hogy megvallásokat és imádságokat mondunk el. A természetes világba át kell vészelni az egész növekedési időszakot onnantól, hogy elvetetted a magot addig, amíg learatod a gyümölcsödet. Nem sok minden olyan aratnivaló termés van a világban, amivel semmit nem kell foglalkozni, miután elültettük. Még a krumplit is meg kell kapálni és a kártevőt irtani kell… Sok mindent tenni azért, hogy amit elvetettél, abból minél több aratásod legyen. És akkor vannak olya dolgok, amelyekről úgymond nem tehetsz. Hogy pl. kap-e a mag korai esőt azért, hogy növekedésnek induljon a mag, vagy kései esőt, hogy a gyümölcs beérjen, mielőtt aratni tudnád. És akkor a kártevőkről még nem is beszélve.

Ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok áldást bőségesen! Az egek csatornái az áldások, és esőt hordoznak azok magukban. Az eső szinonimája az áldásnak, mert az áldás hozza a növekedést. Ismerjük a Példabeszédek 10.22-es Igét, hogy az Úr áldása az gazdagít meg és mellette nem gyarapít téged a fáradalom. Tehát a fáradalmas munka nem fog téged gyarapítani, hanem az Úr áldása fog gazdaggá tenni.

Azért mondom ezt, mert én ismerek embereket, akik tisztességesen és keményen dolgozták végig az egész életüket és mégis szegényen haltak meg.

Semmi baj azzal, ha keményen dolgozol! Arról van szó, hogy az Úr áldása tesz téged gazdaggá, nem a fáradtságos munka! A kenet az hozza magával a növekedést és a pénzt, az Úr jelenlétében való időtöltés ezt hozza magával. Az áldás hozza a növekedést, nem pedig a fáradtságos munka. Vannak-e előnyei a tizedfizetésnek?

Az egyik tehát az eső, amelytől a te vetésed áldott lesz. Ha tizedfizető vagy, akkor én kötelezem magam arra, hogy adjak neked esőt a te magvetésedre és az áldott lesz. Tehát ebből is adódik az, hogy a tizedfizetés az nem magvetés, bár összefüggésben állnak egymással. Ha szeretnéd, hogy a magvetésed áldott legyen és meg legyen védelmezve, akkor tizedet kell fizetned. Máskülönben lehetőséged van arra, hogy csak vetsz és vetsz és imádkozol… de elveszíted az aratásodat. Ez nem Fábián Attila tanítása! Az Igét olvastam fel szóról szóra. Ha más értelmet nyersz ebből az egészből, gyere hozzám és beszéljük meg, hogy te hogyan látod ezt.

Volt már olyan a fizikai világban, hogy a termés elveszett az eső hiánya, vagy a kártevők miatt? Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban. És ezzel próbáljatok meg engem – ezt mondja a seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit és ha nem árasztok rátok áldást bőségesen!

Egy olyan pontig juthat el a növekedésed, amit nem is gondoltál volna. Szerenél-e kártevőmentes lenni? És megdorgálom érettetek a kártevőt és nem veszti el földetek gyümölcsét és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn! Egy másik fordításban ez: Meg fogom akadályozni, hogy a kártevők tönkretegyék a terméseiteket!

Most azzal húztunk párhuzamot, hogy fizikai értelemben mi terem a kertedben. De most tágítsuk ki a gondolatainkat. Mikor te magot vetsz, az nem csupán az, amit a földedben elültetsz, hanem minden egyes kimondott szavad egy mag. És mikor kimondod, hogy test, öltsd magadra a Krisztusban való gyógyulást, az egy mag. Ennek is szeretnéd a gyümölcseit learatni? Amikor adományt adsz valakinek, valamire, akkor az is egy elvetett mag és szeretnéd azt learatni!?

Sokszor nem gondoljuk végig, hogy „magjaink”, amit elvetünk, azt Isten megsokszorozza a számunkra. Minden, amit mondasz, amit teszel, az egy mag. Amit gondolsz, az is az! Ezért figyelj a gondolataidra, mert minden egyes gondolat ott növekszik akár jó, akár nem az. És a szavakat is amelyeket kimondtál, elültetésre kerültek. Ha rosszak azok, gyomláld ki őket, hogy ne teremjenek rossz termést. A cselekedetekkel ugyanígy működik ez, és a pénzügyi magvetéseddel is ugyanígy. Míg ez a föld ebben a formában fenn lesz, addig a vetés-aratás törvénye működni fog. Isten nem csúfoltatik meg és amit az ember elvet, azt le fogja aratni.

Nagyon sok esetben arra vágyom én,hogy lássam azt, hogy te milyen szép áldásokban részesülsz és jó dolgokat aratsz. Ugyanakkor vannak dolgok, amiket látok, hogy az emberek rossz magokat vetnek és én nem akarok ott lenni, mikor azt learatják. Mert

gonosz a szájuk, a cselekedetük, irigyek és felfuvalkodottak és rosszakat tesznek, de ezeket le fogják aratni, mert Isten nem csúfoltatik meg! Sokszor az emberek kérdezik, hogy miért történt ez velem!? Nem lehet – nem biztos -, hogy te most valami learattál? Persze nem mindig van ez így, ne értsd ezt félre. De sokszor az emberek aratnak valamit!

12-es vers:

„És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek, mert kívánatos földjei lesztek ti – azt mondja a seregeknek Ura.”

Dicsérd Istent és mondd, hogy köszönöm Uram, hogy a tizedfizetők áldása az enyém!

Tudod kik örülnek ezeknek az Igéknek legjobban? Azok, akik tizedfizetők! Akik nem azok, azok nem szeretik ezt hallani! Pedig ezek az igeversek örömöt gerjeszthetnek benned, ha valóban érted ennek a lényegét.

Ebben az Igében láthattad a pénzügyi részt, de sok gyülekezet, sok pásztor nem szeret erről beszélni, mert ez kényes téma, tabutéma. Ez függ a gyülekezet összetételétől, hogy mit fogadnak el a pásztortól, mit nem és attól, hogy hogyan van tálalva, elmondva. Nekem ez nem tabutéma, sőt teljesen nyugodtan prédikálok erről, nem vádoltak meg engem azzal, hogy azért prédikálok erről, hogy magamnak valami hasznot szerezzek belőle. Természetesen az interneten megtalálnak intrikusok…. A kérdés az, hogy te megértetted-e ennek a szellemi lényegét?

Ne az alapján hozz döntést, amikor tizedfizetésről, vagy adakozásról van szó,hogy mid van, vagy mid nincs! Isten elég nagy, hogy megáldjon téged, hogy megtegye azokat a dolgokat, amiket az Igében ígér?!

III.Mózes 27.30

„A földnek minden tizede a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré, szentség az az Úrnak.”

Tehát kié a tized? A gyülekezeté? Nem! A pásztoré, a zenészeké, a gyermekeké, vagy ezt egyenlően szét kell osztani a gyülekezet tagjai között? Nem! Ez az Úré! És ha az Úré, akkor nem lehet más dologra költeni, csak az Úrnak a dolgaira!

A zsidóknak a törvény szerint kellett tizedet fizetni – beszéltünk erről a múlt alkalmakkor, és érintettük azt is, hogy a szentség és a szent szó, mint kifejezés azt jelenti, hogy valami valaki számára elkülönítve van. A szentség, a tized, mint szentség azt jelenti, hogy a fizetésednek, a jövedelmednek, a bevételednek, a gyarapodásodnak a tized része az egy elkülönített dolog az Úr számára, mert az az Övé. Igazából, ha az Övé, akkor nem odaadod neki, hanem visszaadod neki. És ezért nem is lehet a tized magvetés, mert az nem a tiéd! Vagy más pénzén adakozol?! Kimész az utcára, látsz egy szegény sorsú embert, bejössz ide, benyúlsz az én pénztárcámba és megáldod őt?!

Nem teheted ezt meg, mert az a pénz az enyém és afölött te nem rendelkezel! Ugyanígy van a tized is, amely az Úré és Ő rendelkezik felette, nem pedig te! Ezt azért mondom, mert sokan a tizedet, mint magot megeszik, vagyis azt a saját dolgaikra költik. Elköltik azt a saját villanyszámlájukra, a vízdíjra…ételre és italra.

Sokan vagytok, akik hosszú évek óta tizedfizetők vagytok! Én a magam részéről már tizedfizető voltam akkor is, amikor erről még nem is hallottam tanítást. Én utólag jöttem rá arra, hogy a tizedről az embernek kijelentést kell kapni.

Máté 23.

„Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert megfizetitek a tizedet a mentából, kaporból és köményből, és elhagyjátok, amik nehezebbek a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget. Pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.”

Jézus nem mondta tehát, hogy ne fizessenek tizedet a zsidók.

Lukács 20.25

„Ő pedig monda nékik: adjátok meg azért, ami a császáré a császárnak és ami az Istené, az Istennek.”

Ha a tized Istenhez tartozik, akkor oda kellene adnunk! Ha az Övé, akkor nem neki adjuk, hanem visszaadjuk. Azaz nem az én pénzem és nem a te pénzed az!

Mondhatod, hogy én azért megdolgoztam és az a pénz mind az enyém! És gondolkoznak így emberek, pedig minden lélegzetvételed, minden reggeli felkelésed, az hogy ki tudsz kelni az ágyból az Úr kegyelme feletted. És hogy tudsz pénzt keresni és el tudsz menni a munkahelyedre dolgozni, az is Isten kegyelme feletted. És nem vagy ágyhoz kötve és lehetőséged van arra, hogy dolgozzál, ez is Isten kegyelme! El kellene ismerned, hogy nem lennél semmi és nem vagy semmi és nem tudsz elérni semmit Nélküle!

Malakiás 3.10-es Ige egy új fordításban így hangzik: Hozzátok be mind a tizedet az Én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én templomomban, hogy ha megteszitek – azt mondja az egek seregeinek Ura – hogy én meg fogom nyitni a mennyeknek az ablakait és rátok fogok árasztani egy olyan áldást, amihez nem lesz elegendő helyetek, hogy mindezt betakarítsátok. Próbálj meg, tesztelj le engem!

Nem tudok még egy ilyen igeverset a Bibliában. Azt mondja, hogy a terméseitek túlcsordulóak lesznek, mert megőrzöm a kártevőtől és a betegségtől. Látod-e, hogy szükségünk van erre? Nehogy azt gondold azonban, hogy csupán azzal, hogy elkezdesz mechanikusan cselekedni valamit és mostantól kezdve kiszámolod a tizededet és azt fizetni fogod – csak ettől minden tökéletesen fog működni az életedben, és semmi változtatást nem kell hoznod az életedben. Ez nem így van!

Nagyon sok minden van, ami az aratást befolyásolja. Az egyik az, hogy hogyan gondolkozol erről és mi a látásod. Van-e látásod arról, hogy ezek itt igazságok, hogy az Úr téged gyarapít. Látod-e magad a következő évben karácsonykor áldottabbnak és nagyobb pénzösszeggel rendelkezőnek, mint amilyenben most vagy?! Ha nem látod ezt, akkor hiába vagy tizedfizető! És hiába cselekszel valamit, amit az Úr mond, hiába vagy adakozó. Mert a látásod, ameddig ellát addig megy el a hited is! Mert ha a látásod beszorult egy papírdobozba, hogy neked „az” van, és nagyon szűkre veszed a kerítéseidet, akkor a hited nem fog azon túllépni semennyivel sem, hiába cselekszel mindent betűről betűre, ahogy az Ige mondja. A gondolkozásmódodban nagyon sok mindent meg kell változtatnod, hogy az összhangban legyen az Igével.

A terméseitek túlcsordulóak lesznek, mert megőrzöm a kártevőktől és a betegségektől! Ahhoz, hogy eljussunk a vetéstől az aratásig, szükségünk van az áldásra. És az első itt a védelem, és a tizedfizetés hozza ezt meg a számodra. Ámen!”