Házasságról nem csak házasoknak 8.
Az első szeretet
(2012.01.15.)
„Szeretettel köszöntelek benneteket. Jó újra itt lenni köztetek és imádni, dicsérni az Urat. Köszöntöm az újakat, hiszem, hogy mindannyian be tudtok kapcsolódni az imádatba, a dicsőítésbe és a prédikációba és az Úr megérinti szíveteket és el fogjátok venni mindazt, amit Isten készített a számotokra és mindannyiunk számára. Ámen!
Különleges ma az Úrnak a jelenléte és az egész év is különleges. Nem tudom, hogy nektek hogyan indult ez az év, de nekem a tavalyi évem is mindenféle szempontból gyönyörűséges volt. Ez az évem is a tavalyi évet folytatja ebből a szempontból mindenféle tekintetben. Hisszük azt, hogy a próféciák elhangzottak erre az évre és sok jó dolog jön elő nagy hirtelen. Ha a Szellemet követed, akkor bizonyára bele fogsz kerülni te is ebbe. Mert attól, hogy elhangzik egy prófécia egy évről, vagy egy személyes prófécia a te életed felett, az nem jelenti azt, hogy az biztosan be is fog teljesedni az életedben. Nagyban függ ez attól, hogy te mennyire szánod oda magadat Isten Igéjének és mennyire ápolsz szoros kapcsolatot Isten Igéjével, beszédével és az Ő Szellemével és az Ő Személyével. Sokan azt gondolják, hogy elég annyi, hogy hallgatom az Igét hetente egyszer két órát és akkor azzal le van tudva a részem, húzhatok egy strigulát és megtettem azt, amit tennem kell és elvárom Istennek legteljesebb áldásait. Várhatod az áldásokat, de Isten legteljesebb áldásai akkor fognak a te életedbe valóságba jönni, amikor te felnövekszel az Igében. Ha a tested állapotát tekinted és ha pl. hetente egyszer táplálkozol vasárnap délben, akkor mennyire leszel erős, kérdezem én? Mennyire leszel felkészült, ellenálló? A békességben, szeretetben és az Igében meg kell alapozódnod és gyökeret kell verned és fel kell növekedned ahhoz, hogy ha bármi megpróbáltatás jön az életben, neked szilárdan meg kell állnod. Akár a házasságodban, szolgálatodban, a családodban, esetleg egy tragédiában, egy örömteljes helyzetben, egy dicséretben.
Azt gondolják az emberek, hogy az a legrosszabb dolog az ember életében, ha valami igazán csúnya, gonosz, rossz dolgot mondanak róla, terjesztenek róla. Ha ezt nem tudod helyesen kezelni, akkor bizony ez egy nagyon rossz dolog lehet. De halld meg azt amit most szólok feléd, hiszem, hogy a Szellem által: ugyanilyen gonosz dolog lehet feléd az is, amikor valaki téged dicsér. Mert ha nem tudod a dicséretet a maga helyén kezelni, akkor te felfuvalkodsz, kevély leszel és ez egy gonosz dolgot fog az életedben előhozni. Leállítja Isten kenetének, erejének az áradását, áramlását a te életedben, amikor többet gondolsz magadról, mint ami vagy valójában.
Nem mondta az Ige sehol, és Pál apostol nem mondta azt, hogy ne gondolj magadról sokat, hanem azt mondta, hogy ne gondolj magadról többet, mint ami vagy valójában. Az embereknek helyesen kell megítélniük saját magukat, hogy ők hol vannak, mi az ő szolgálatuk, az ő elhívásuk és mi nem az. És neked a más dolgába nem kell belelépned, nem kell a másikét kívánnod, örülj annak a teljességnek és gazdagságnak és örökségnek, amit Isten személyesen neked adott, ami csak a tiéd, ami nem lehet a másé. Ne tekints a máséra, a másiknak a házára, feleségére, autójára, gyermekére, családjára. Mert Istentől a te számodra is meg van a tökéletes, a gyönyörűséges. Erre koncentrálj!
Amikor az emberek leveszik Istenről a figyelmüket és elkezdenek ezekre a látásban lévő dolgokra tekinteni, hogy mi van a másikban, mi van a másiknak, akkor nem oda tekintenek, ahova kellene, hanem átkerülnek az érzéki oldalra, a testiségbe és az mindig önsajnálatot, irigységet hoz és olyan jellemvonások alakulnak és tobzódnak, fejlődnek így benned, amik nem visznek téged előre. Mert attól, hogy a másikéra irigykedsz, vagy a másikét sajnálod, attól nem lesz neked jobb, sőt neked attól rosszabb lesz, a másikra nincs hatással az, hogy te hogyan érzed magadat.
Ugyanígy van ez a házasságban is. Mondják emberek, hogy de jó annak, mert milyen férje, vagy felesége van! Igen ám, de az a férj, vagy feleség az azé a másik emberé, nem pedig a tiéd! Ami a másiké, az nem lehet a tiéd! Örvendezz annak, amiben vagy! És ugye benne vagyunk most egy tanítás-sorozatban, aminek a címe a Házasságról nem csak házasoknak és a mai napon a 8. tanítást hallhatod. Ennek már a második hónapja, hogy prédikálok és tanítok erről és ma is érinteni fogjuk ezt a témát, amivel most indítottam és bizony rá kell jönnünk arra, hogy amiben vagyunk, abban örömben kell lennünk. És ha elmúlt már az az öröm ami volt a kezdetek kezdetén, amikor még udvaroltatok egymásnak, amikor még a mézesheteket éltétek, akkor bizony valamit változtatnod kell, hogy azok az idők visszajöjjenek. Mert azok az idők visszahozhatók!
Ha nem is pontosan ugyanúgy, ugyanaz, de azok az örömteljes percek, pillanatok, momentumok, amik voltak az udvarlás időszakában, a kezdeti hónapokban, években, azok visszajöhetnek. Másképpen, sőt jobban, mint ahogy voltál akkor abban a helyzetben, állapotban, örömben, kiteljesedésben, szenvedélyben, tűzben, amiben ifjú házasként voltál.
Az új állapotod most így pár évvel házasságkötésed után 5-10-20 évvel nagyobb lehet és teljesebb lehet az életed most, mint abban a kezdeti időszakban, ha figyelembe veszed Isten Igéjét. Ha figyelmen kívül hagyod Isten Igéjét, akkor ne várjál bibliai jó eredményeket!
És itt nagyon sokan elrontják, hogy figyelmen kívül hagyják azt, amit Isten mond. Figyelmen kívül hagyják azt, hogy Isten milyen szolgálatra hívott el, hogy mi a terve velem, mit kell tennem. Engedetlenek, de mégis elvárják azt, hogy minden imájuk megválaszolásra kerüljön. Mintha ez automatikus lenne az engedetlenségük közepette.
Ha szeretnéd helyreállítani a házasságodat, akkor bizony valamit változtatnod kell, ha most az nem működik jól. És kéthete prédikáltam arról, ha emlékszel, hogy bizony az az első szeretet, az az első tűz, szerelem, ami volt a kezdetek kezdetén, az bizony visszahozható. És ott van az Ige és ezt elolvassuk újra a Jelenések könyvéből, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy ez az első szeretet visszajöjjön. És bizony meglátjuk azt, hogy keresztényként az Istennel való szerelmünk, kapcsolatunk, tűzünk, szeretetünk, az első szeretet, ahogy beléptünk a gyülekezetbe és ahogy itt Ő megérintett bennünket és az első félév hogyan telt el, az a lángolás Jézusért – az bizony ha elmúlt és ha ma nem abban a tűzben ülsz itt, akkor te hagytad el azt a szeretetet és nem Isten hagyta azt el! Ha ma nem úgy lángolsz Istenért, mint ahogy akkor lángoltál, akkor valamit eltévesztettél. És újra végigmegyünk ezeken az Igéken, hogy lássuk meg azt, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy ez az első szeretet visszajöjjön az Istennel való kapcsolatunkban is, és mivel hogy házasságban élünk és ebben a tanításban is vagyunk benne, ezért a házasságra is vetítjük ugyancsak ezt a pár Igét.
Ma hallottam egy kedves hölgyet Budapesten, aki a múlt héten hallgatta az élő rádióközvetítésünket. Emlékeztek talán, hogy azon az alkalmon egy gyógyító kenet jelentkezett az orrnyeregben. A hölgy odajött az alkalmon ma hozzám és elmondta, hogy hallgatták ezt a tanítást és az édesanyjának ilyen problémája volt. És akkor ott, az Interneten keresztül, ahogy én erről beszéltem, élőben elfogadta a gyógyulását és meggyógyult. Úgyhogy túlmutat ez a szolgálat a helyi körökön és Istenért ezért a dicsőség! Most is összeírtam magamnak a dicsőítés alatt legalább 4-5 területet, ahol Istennek gyógyító ajándékai működnek. És ha bármilyen betegséggel, fájdalommal jöttél ma ide, akkor úgy fogsz ma hazamenni, hogy ezek a fájdalmak megszűntek a testedben. Ez most csak kibuggyant így belőlem, el kellett mondanom.
Visszakanyarodva a tanításra az a helyzet, hogy sokan úgy gondolják tévesen, hogy a házasságban minden automatikusan működik. Probléma sok házasságban, hogy azt gondolják, hogy a szeretet és a szerelem az automatikus.
Ahogy megszületik ez az első lépésben testi vonzalom a másik felé, senki sem tagadja, hogy először a másikban a látvány az, ami megfog téged. Aztán ahogyan beszélgettek, úgy megérint téged abban a másikban az ő személyisége, lelke, szavai, beszéde. Lehet, hogy először nem érintett meg a látvány annyira, de ahogyan el kezdtél vele, az ő belseje kitárult előtted és az érintett meg. Tehát kialakul az elején valamilyen kölcsönös szimpátia – minden kapcsolat így indul, jobb esetben, ahol nem előre eldöntik a szülők, hogy márpedig ennek a lánynak ez lesz a férje és pont.
Vannak a világon olyan házasságok a mai napon is, amelyek így köttetnek. Ugye mennyire szellemi dolog ez? Egyáltalán nem! De a te helyzetedben is, amikor házasságot kötöttél, kialakult egy szeretet, egy vonzalom, szerelem a másik irányába és ez megvolt neked a házasságkötésedkor, vagy az utáni napokban, hetekben, években. De ha te ezt nem ápolod, ha te erre nem viselsz gondot, ha nem építed te ezt a kapcsolatot, ha nem táplálod, öntözöd, eteted, akkor az el fog fonnyadni, el fog száradni. Sok házasságnak ez a problémája. Az hogy azt gondolják, hogy minden olyan automatikus. Mert ahogy elkezdtük valahogy az udvarlásnak a területén és ahogy összeházasodtunk, úgy minden abbamaradt mindkét részről. Mert nem teszik már meg ugyanazt a házas felek a másikért, amit megtettek akkor, amikor még ki akarták váltani a másikból a kölcsönös szimpátiát, szeretetet és vonzódást. Azt gondolják, hogy ha mi összeházasodtunk, akkor ez már automatikusan így lesz, nem kell odafigyelni arra hogyan öltözködöm, hogy viselem a hajamat, hogy hogyan beszélek. Most már szabadjára engedhetem magamat, úgy viselkedek ahogyan akarok, amilyen vagyok igazából. Valóban?
Ha ez így van, akkor te egy képmutató voltál akkor, amikor udvaroltál még annak a lánynak, vagy fiúnak. Mert nem azt mutattad magadból, ami vagy te valójában! És persze ne tagadja le senki azt, hogy nem akar idegen emberek előtt jobb színben feltűnni, mint amilyen valójában. Az ember a hibáit azt nem hangoztatja, a hiányosságait nem sorolja fel a másik előtt az első nap, és az első héten sem! De tudd meg, hogy amikor a lila-köd felszáll, akkor ott marad a valóság. És bizony ha te ebben a valóságban nem tanulsz meg isteni fajta önzetlen szeretetben járni és élni, akkor neked háborúságod lesz a testben. Mert rá fogsz jönni arra, hogy annak a másiknak vannak hibái és a másik is rájön arra, hogy neked vannak hibáid. Lehet, hogy előtte is látta már ezeket a hibákat, de akkor az a szenvedély, a tűz az elfeledtette vele, elhomályosította ez a szenvedély azt, hogy te egy tolvaj, hazug vagy és link vagy és nem vagy megfelelően öltözködve és még testszagod is van. Ezt nem látta, mert valami tetszett neki benned, mondjuk tetszett neki a szemed.
Tudod, amikor a szerelem elmúlik és nincs ott helyébe az isteni fajta szeretet, akkor bizony jönnek a sérelmek, az, hogy te tartozol nekem valamivel, te köteles vagy ezt értem megtenni és te már a feleségem, férjem vagy, te ezzel, azzal, amazzal tartozol nekem… és adj nekem és adj nekem… és töltsd be az én szükségeimet és adjál nekem…. És beszéltünk már arról is ugye, hogy el kezd az ember pióca módjára viselkedni, a másikból ki akarja szívni a szeretetet, hogy a másik betöltse az én érzelmi szükségleteimet, a másik megadja nekem azt, amit én annyira szeretek, vagy szeretnék, de te nem akarsz adni semmit. És ez pontosan úgy működik, mint ahogyan a világban működtetik ezt a világi házas emberek.
Neked keresztényként tudnod kell, hogy az egész életed az egy magvetés. A házasságodban is minden egyes napon, héten, évben egy magvetés, egy befektetés a másikba, a másik életébe. És ha hiszed Isten Igéjét, akkor hinned kell és tudnod kell azt, hogy amíg ez a föld így ebben a formájában fennáll, addig a vetés és aratás az el nem múlik soha. A Biblia elején le van ez írva, nem véletlenül!
Nem arról szól a házasság, hogy adok-kapok és 50-50 %, fele-fele, „fifti-fifti”, adok is meg kapok is – így a világ működteti. Neked olyan hozzáállásodnak kell lennie, hogy adok és adok és adok és nem várok cserébe semmit! Miért? Mert Istenre nézek és működtetem a szellemi törvényt, hogy szeretem a feleségemet, a férjemet és kedvességet, türelmet, hosszútűrést, békességet, szívességet és mindenféle jó dolgot adok neki és Istentől várom azt, hogy eljöjjön az aratásom.
És amikor ezt megérted egyszer, hogy nem követelned kell a másiktól a szeretetet, hanem adnod, akkor meg fogod látni azt, hogy ezt le fogod egyszer aratni, mert egy szellemi törvény ez (Galata 6:9): Amit az ember elvet, azt aratándja is. Isten nem csúfoltatik meg – így mondja Pál apostolok a zsidóknak. És ha követelőzést vetsz el a másikba, ha állandóan sulykolod a másikba, hogy neked hogyan kell viselkednek, hogyan kell velem viselkedned, mit kell tenned értem, neked milyen kötelességeid vannak felém – ha ezt veted el, akkor mit fogsz aratni?
Az emberek aratni akarnak, de hogyan, ha nem vetnek el semmit sem. Szeretnék azt, hogy a házasságuk helyreálljon, hogy boldogság, harmónia, egység legyen, olyan mint az amerikai filmekben, úgy hogy ők nem teszik meg ezt az „adás” részt. Érdekes, hogy amikor udvaroltál annak a hölgynek, vagy amikor udvarolt neked az a fiú, akkor bizony nem követelőztél tőle, hanem próbáltad magadat olyan színben feltüntetni, hogy az ő szemében, az ő kívánságait betöltve adjál neki valamit. Ha fiú azt mondta, hogy nekem tetszik a piros szín, akkor te pirosba öltöztél, ha mindig copfban hordtad a hajadat, de a fiú azt mondta, hogy neked olyan jól áll a kibontott haj, akkor te onnantól kezdve kibontott hajjal jártál. Ha egy lány azt mondta a fiúnak, hogy annyira tetszik nekem, hogy olyan izmos bicepszed van, akkor a fiú elment és kétszer annyit edzett, hogy még erősebb legyen, még jobban nézzen ki. És amikor összeházasodtatok, akkor utána ezt már nem kell folytatni? Abba kell ezt hagyni? Utána már nem kell tetszeni a másiknak? Ezt gondolják az emberek, hogy minden olyan automatikus, az az udvarlás időszaka volt, most már megszereztem magamnak. Most már a feleségem van papírom róla, meg gyűrűm, most már nem kell érte küzdenem.
Van egy világi mondás, hogy könnyű megszerezni, de nehéz megtartani. Bizony amikor az emberek így élik a házas életüket, utána lassan azon kell küzdeniük, hogy együtt maradjanak. Mert átcsapódnak a másik oldalra és elkezdenek egymástól követelni, követelőzni. És az a gyönyörű, harmonikus házas élet, amibe beleléptek a kezdetekkor és mindenki azt mondta, hogy összeillő pár, és az egész rokonság áradozott róluk, ha belépnél a házukba most, akkor ajtócsapkodást és veszekedést és kiáltozást hallanál. Miért? Mert elhagyták azt az első szeretetet.
Elhagyták, és nem az hagyta el őket! Nem táplálják, nem édesgetik, nem öntözgetik azt a kapcsolatot, hanem kiéheztetik és így a kapcsoltuk éhen hal. Te éhenhalnál, ha nem kapnál napi rendszerességgel táplálékot, ha háromnaponta kapnál akkor pedig lesoványodnál, alultáplált lennél és könnyen megtámadna minden nyavalya, nem tudnál ellenállni neki, elgyengülnél. És bizony ha hetente kapnál ételt, akkor nem lenne hosszú életed, hamar meghalnál. A házasságok ugyanígy meghalnak. Mert a kezdeti kapcsolatokban még „menjünk el együtt túrázni”, „menjünk moziba, kirándulni, csináljunk közös programokat”, aztán amikor összeházasodnak akkor az első egy-két hónapban még élvezik egymás társaságát, utána pedig már nem! Miért? Ugyanarról a két emberről van szó! Azért mert valamit elhagynak! Ez pedig az első szeretet!
Az Istennel való kapcsolatunkban pontosan ugyanígy van ez! Olyan csodálatos, amikor az ember bekerül a gyülekezetbe, Isten rátalál és ujjongva és örvendezve megy haza és örvendezik, éreztétek ezt már ugye? Aztán eltelik egy-két hónap, év, aztán kínlódás, szárazság van, nyögve nyelés van. Miért? Isten elhagyott volna? Nem! Azt gondoltad, hogy mostantól kezdve automatikus minden. Ha valamit nem táplálsz, az éhezni fog. Ha valami éhezik, az előbb-utóbb meghal.
Nagyon sokan így szakadtak ki a gyülekezetből, ha nem is pont ebből a helyiből, hanem világszerte mindenfelé, hogy ki lettek fárasztva. A test, az érzékek fontosabbak voltak. Amikor elkezdted, akkor még hoztál áldozatot Istennek. Lemondtál a tévéről, a barátokról, azért, hogy eljuss az alkalomra, elvégezd a szolgálatodat. Aztán eltelt akármennyi idő és most már nem hozol ilyen áldozatot? Miért nincs benned az a tűz? Mert te elhagytad! És ne kárhoztasd magadat, mert nagyon sok kereszténnyel megesik ez, talán többel, mint akivel nem. És bizony magunkat fel kell ébresztenünk, magunkat fel kell gerjesztenünk, újra vissza kell hozni ezt a tüzet önmagunk gerjesztésével, hogy szólunk saját magunkhoz. Mint ahogyan Dávid is szólt saját magához, hogy: áldjad és lelkem az Urat! Ezt akkor mondta, mikor a lelke, a gondolatai, érzelmei, kívánságai, akaratai az Úr ellen voltak, vagyis ezek az érzések az Úr ellen voltak. Mert bujdosásban élt, barlangokban lakott, nedves, patkányokkal teli üregekben lakott, a király üldözte, meg akarta őt ölni, az egész hadsereg ellene fordult, mindenki őt kereste és mindenki az életére tört. De mit mondott Dávid mégis? Azt, hogy áldjad én lelkem az Urat és el ne felejtkezzél az Ő jótéteményéről!
Hányszor olvasod ezt a mondatot a Zsoltárokban, aminek a nagy részét Dávid írta? Több százszor, vagy afölött? Fel kell magadban gerjesztened ezt a tüzet és emlékezned kell!
Lapozzatok a Jelenések könyvének 2 fejezetére a 4-es verstől olvasom Isten Igéjét:
„De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki és térj meg és az előbbi cselekedeteket cselekedd. Ha pedig nem, hamar eljövök ellened és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.”
Tudjuk nagyon jól, hogy ez az igevers itt nem kimondottan házasságra vonatkozik, hanem a gyülekezeteknek mondja ezt Jézus. A gyülekezeteknek és a gyülekezetekben lévő hívőknek mondja Jézus. És arról a szeretetről, szerelemről beszél, amely szerelemmel mi vagyunk Isten felé. De ez teljesen ugyanaz, ahogy a házastársunk felé vagyunk mi. Ezért van az, hogy az emberek házasságról házasságra váltanak, sokszor egyik kapcsolatból a másikba és még a formaságokon sem mennek keresztül, össze sem házasodnak, mert egyik embertől a másikig mennek és amíg tart ez a fellángolás, ez az első szeretet, vonzalom addig kitartanak mellette.
Tudjuk nagyon jól, hogy a mai társadalmunkban az emberek már nem nagyon akarnak áldozatokat hozni. Az emberek nem akarnak manapság már odaszánni, odakötődni valakihez. Nem akarják magukat elkötelezni. Mennyire divatos ez az élettársi kapcsolat!? Mennyire divatos ez az együtt élünk, együtt járunk dolog. És nem törvényeket hozok és nem azt mondom, hogy te bűnben élsz, és házasságtörésben vagy, nem erről van szó! Hanem Isten Igéjéről van szó! Ha kegyelem alatt vagy, ne kárhoztasd magad! Azt mondom, ha szeretnél jó eredményeket elérni, akkor figyelembe kell venned azt, amit Isten Igéje mond. Isten szeret téged úgy, ahogy vagy, abban a kapcsolatban, amiben vagy. És azért, mert házasságra lépsz, azért nem fog téged jobban szeretni! Mert már most nagyon szeret téged! De te vagy saját magad az akadálya annak, hogy az áldásokat birtokba vedd, mert nem cselekszed meg az Igét. Ha viszont nem cselekszed meg az Igét, akkor valami mást cselekszel meg.
A probléma az emberekkel az, hogy egyik sem tud vadonatúj maradni a másik számára örökre. Nem számít, hogy a legcsodálatosabb, a „legszuper” szellemibb, leggyönyörűbb, legokosabb, legjobban fésült, legjobban kigyúrt izmú emberről van szó. Egy-két-öt év után már ő sem új! Tíz meg húsz év után meg pláne!
De mit mond Isten Igéje erről a dologról? Akkor le kell cserélni? Akkor együtt kell élni vele megszokásból, akkor unalmasnak kell lenni és úgy kell élni a hétköznapokat egymás mellett, mint a szobatársak, hogy élnek a kollégiumban egymás mellett? Nem! Mit kell akkor tenni? Meg kell újulni! Erre van szükség, hogy megújulj, ha házasságban élsz! Hogyan lehet megújulni? Pontosan ugyanígy, ahogy az Igében elmondja nekünk Jézus, hogy újra fel kell gerjeszteni az első szeretetet. Na de hogyan? Elmondja az 5-ös vers: „Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, térjél meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd.” Három dolog van itt: emlékezzél, emlékezz arra, hogy mi volt a kezdetek kezdetén, mi volt az udvarláskor, akkor amikor megismerkedtetek egymással. Utána térjél meg, azaz változtass meg valamit. Változtasd meg a mentalitásod, azt a képet, ami kialakult benned a férjedről, vagy feleségedről. Változtasd meg a hozzáállásodat őhozzá, fektess bele hited, gerjeszd fel magadban a szeretetet az irányába, utána cselekedj, tedd meg ezeket tedd meg érte. Így jön vissza ez a szerelem, ez a szeretet. És csak így jön vissza, nem máshogy. Szeretnéd ezt újra? Istennel és pároddal átélni? Akkor tedd ezt meg! Ezért szólok most ezekről, hogy a te életedben változás legyen! Nem azért, hogy behúzzam a strigulát, hogy na erről is beszéltem, ez is kipipálva. Azért beszélek erről, hogy változás legyen az életedben, hogy jobb legyen neked, hogy felépülj, hogy győzedelemben éljél. Hogy a világ, meg a szomszéd, meg a munkatárs ha rád néz akkor azt mondja, hogy de jó, hogy ilyen gyönyörű házasságban élsz, hogyan csinálod? És máris bizonyságot tudsz adni neki arról, hogy úgy csinálom, hogy hiszek annak, aki ezt mondta, hogy így csináljam. Hiszek Jézusnak.
A legjobb bizonyságtétel, a legjobb evangelizáció az, ahogyan élsz, amit látnak az emberek. Ez rám is igaz! Ne kárhoztasd magad, ha nem vagy jó példa a szomszédnak, mert mindannyian tanulunk és fejlődünk és köszönjük Istennek, hogy mindaz, amit eltévesztettünk, amit elrontottunk azt Jézus a keresztfán megfizette, azaz nem neked kell megfizetni a büntetést érte! Halleluja! Ez egy örömhír! Ez az evangélium, az Ő kegyelme! Nem kell érte tenned semmit, a bűnöknek az eltörlése a tiéd! Ezért nem kell kárhoztatnod magadat soha semmi miatt.
Ha kárhozatban vagy bármi felől, hogy mit tettél, vagy mit nem tettél, vagy mit mulasztottál, tudhatod, hogy az az ördögtől van. Mert a Szent Szellem soha nem kárhoztat téged, mert Jézus eltörölte az Ő vérével a te bűneidet, amit a múltban tettél, amit most és ezután fogsz tenni. Az ellene szóló kézírást, ami a törvény volt, azt odaszögezte a keresztfára. És ha nincs törvény, akkor nincs bűn. És a bűnnek az ereje a törvényből van – valószínűleg ez lesz a következő tanítássorozat témája.
Legyél teljesen szabad a kárhozat alól, szabad az alól, hogy vered a mellkasod, hogy az én vétkem, az én vétkem…. Nem a te vétked! Jézus elhordozta, elvitte, ezért én szabad vagyok, én szabadon szolgálhatom Őt, nincs már kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik szellem szerint járnak és nem test szerint. Ez nem jelenti azt, hogy testben bármit tehetsz és testi lehetsz! Azt jelenti, hogy szabad vagy arra, hogy szolgáld Őt szellemben és megcselekedd azt, amit Ő az Igéből mutat neked.
Tudod, hogy soha nem szoktam személyeskedni és nem azért beszélek így, ahogy beszélek, hogy ártsak neked, hanem azért, hogy a segítségedre legyek. Ismertek engem, tudjátok, hogy ha az Úr azt mondja, hogy mondjak meg nektek valamit, akkor azt megmondom. És nem azért mondom, hogy valami károd legyen belőle, hanem hogy te azt meghalld és épülj belőle. Akinek van füle hallja, akinek nincs az nem hallja!
Visszatérve a házasság témájához: ahogy beszéltünk róla többször, a szeretet soha nem próbál rákényszeríteni a másikra semmit. A szeretet, az isteni fajta szeretet soha nem kényszerít valami olyasmit a másikra, amit a másik nem akar megtenni. Ha elgondolkozol azon, hogy Isten hogyan szeret téged, akkor tudod megélni ezt a szeretetet a házastársaddal és minden kapcsolatodban az életben.
Mondják azt a viccben is, hogy: Telefonon beszélgetnek a fiatalok egymással és a fiú mondja telefonon keresztül a lánynak, hogy így, meg úgy szeretlek, én mindent megtennék érted, lehoznám a csillagokat az égből, a holdat, a napot odatenném az asztalodra, én elmennék vadászni érted, bármit megtennék, amit csak akarsz…. Erre mondja a lány, hogy: hát akkor gyere át hozzám! Válasz: ….. Áhh, ilyen esőben?
Bizonyára már hallottatok ti is ilyesmit, hogy bármit megtennék a páromért, de sokszor ez csak egy hazugság. Én szeretem teljes szívemből, teljes lényemből, bármit megtennék érte! Valóban? Akkor fogyj le két kilót! Ezen most nem nevettek annyira! Akkor fogyj le két kilót abból a pocakból kedves férfitársam, amit az a heti egy sör okozott. Valóban annyira szereted a párodat? Akkor tegyél meg valamit érte, amit őt szeretne. Óh, hát miért mondod ezt? Hát bármit megtennék érte! De miért is kéne megtenni, hát házasok vagyunk!?
Odáig is elmennek az emberek, hogy arra sem fordítanak energiát és figyelmet, hogy a higiéniás állapotuk megfelelő legyen. Hát a feleségem, így is úgy is meg kell csókolnom! Igen? De ha büdös a szád, akkor nem akar megcsókolni senki! Ezen sem nevettek annyira, csak kicsit! Bezzeg amikor udvaroltál, akkor négyszer mostál fogat minden étkezés után és akkor volt fürdés, meg dezodor, meg parfüm. És most, hogy összeházasodtatok, most nem? Most harminc év után már nem kell ezt megtenni? Dehogyisnem! Ha nem teszed meg, akkor el fog sorvadni a kapcsolatod!
Emlékezz vissza a régi időkre, a kezdetekre, amikor találkoztatok. Mit tett az, hogy te olyan kedves voltál vele, hogy az ő érdekeit, kívánságait nézted? Ez összehozott benneteket, közelebb kerültetek egymáshoz, nagyobb lett a vonzás, az érdeklődés egymás iránt. Látod itt ebben a lényeget? Szeretnél nagy vonzalmat a másik felé? Akkor tedd meg azt, amit megtettél annak idején, az elején.
Miért van az (kérdezem sokadszorra), hogy az emberek összeházasodnak és leállnak ezekkel a dolgokkal. És mindketten, nem csak az egyikőjük. Aztán kialszik a tűz és marad egy hatalmas rejtvény, hogy miért nem érezzük egymás iránt már azt amit régen. Tudod én hallottam embertől, aki azt mondta, hogy én nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen haragban, ilyen ellenségeskedésben leszek a feleségemmel, hogy ilyeneket fogunk egymás fejéhez csapkodni. Nem gondoltam volna az elején, hogy valaha ez az idő eljöhet. De most ez van, és panaszkodott. Hogyan jött el ez az idő? Persze…, az ő hibája, a másiké! Hát én nem tehetek róla, én keményen dolgozok, napi 12 órát dolgozok, hogy legyen mit az asztalra tenni, hogy tudjunk előre lépni, legyen ház, legyen autó és el tudjunk menni nyaralni. És mindent megteszek a családért, én őértük teszem! Valóban? Azt a közösséget, azt a minőségi időt, amit együtt tölthetnétek, az semmi nem pótolhatja.
És én szülőtől hallottam, amikor a gyermeke 16 évesen nem olyan dolgokat tett, amit kellett volna, hogy: … de hát én egész életemben arra dolgoztam és robotoltam, és távol voltam otthonról és plusz munkákat vállaltam, mert rá gondoltam, mert neki akartam mindent megszerezni. Na látod ez a baj! Ezért vált a gyermeked ilyenné!
…. De hát én érte tettem ezt! Nem! Nem érte tetted ezt! Ez önámítás és hazugság! Azt a minőségi időt, amit a házastársaknak együtt kellene tölteni, azt semmi nem pótolja. Ugye sok időt töltenek a szerelmesek együtt, amikor udvarolnak egymásnak? És ahogy összeházasodnak, ez az egymással töltött sok idő ez egyre kevesebb lesz, aztán pár év után csak annyit szólnak egymáshoz, hogy: na… mi volt a munkahelyen? Minden oké volt! És nálad? Nálam is!... – ezután leülnek a tévé elé, egyik a konyhában, másik a nappaliban. A hálószobában talán összebújnak egy pár percre és a következő nap folytatódik minden ugyanúgy. És csodálkoznak, hogy évek után úgy élnek egymás mellett (nem tudok jobb példát hozni), mint a kollégisták a kollégiumban, aki csak szobatársak és nem házastársak és nagy szakadék van közöttük. Mert nem figyelnek a másikra, nem figyelnek a másikra, nem azt csinálják már, amit régen, abbahagyták azt. Elkezdenek veszekedni egymással és elkezdenek hibákat találni a másikban. Vissza kell emlékezni a régiekre és meg kell térnetek és meg kell változnotok és újból meg kell tenni azokat a dolgokat, amiket régen megtettetek.
Vajon elgondolkoztál-e azon, hogy a házastársad, ha most meglátna téged abban az állapotban, amiben vagy, és most találkoznátok először és most úgy viselkednél vele, ahogy most viselkedsz, akkor vajon most is hozzád akarna menni? Most is kívánkozna arra, hogy megkérje a kezedet? Őszinték legyetek! Az a helyzet, hogy ha most találkoznátok, elmennétek egymás mellett sokan – nem mindenki! És azt mondanátok, hogy: …áhh, nekem ez a társ nem kell, én nem ilyet álmodtam meg magamnak! És bizony ezen páran mosolyogtok, de ez mégsem olyan vicces.
Nem veséztük még olyan nagyon mélyen pl. azt a témát, hogy a te tested, ha te összeházasodtál, az nem csupán a sajátod már, hanem a másiké is. És a másiknak hatalma van a tested felett – így írja az Ige. Nem úgy van hatalma, hogy úgy használhatja azt, mint ahogy használnak egy ruhát, vagy egy mosógépet, vagy bármit. De most már ha összeházasodtál, akkor nem nézhetsz ki akárhogy, nem viselkedhetsz akárhogy, hát ott van a házastársad! Nem sok olyan kapcsolatban, amikor 10-20-30-50 év után azt lehet látni a házasokon, hogy örülnek egymás jelenlétének. És bizony
40-50-60 vagy akár 70 éves házassági évfordulón is, ha megkérdezik az idős aranylakodalmasokat, hogy mi a hosszú házasságnak a titka, sokan azt válaszolják, hogy az, hogy tudom, hogy mikor kell a számat befogni és mikor kell szólni és nem szólni.
Tudod a szeretet az a megfelelő időben visszavonul és nem erőlteti a saját maga igazát rá a másikra. Még akkor sem, ha neki van igaza! Nem erőlteti, nem nyomja, nem akarja szándékosan beleerőltetni a másikba azt, ami én vagyok. A szeretet ilyen. Gondold el, hogy ha Isten mindenféleképpen le akarná nyomni a torkodon egy tölcsérrel az Igét, akkor mit éreznél? Ezt nem nagyon szeretnéd! Senki nem kötelez téged arra, hogy ide gyere vasárnap, sem én, sem Isten. Senki nem kötelez téged arra, és nem is kötelezhet, hogy foglalkozz az Igével. Senki nem kötelez arra, hogy imádkozzál naponta. Ha jártál olyan gyülekezetbe, ahol ezt kötelezővé teszik, az legyen az utolsó, hogy odamenjél. Mert ez nem Isten természete. Istennél minden kegyelemből és szabad választásból van. Mindannyian szabad akaratból vagytok itt és ennek így kell lennie! A házasságban ugyanígy kell működnie, szabad választásból, szabad akaratból.
Lapozzatok az I.Korinthus 7:33-as versére, olvasom:
„Aki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mi módon kedveskedhessék a feleségének.” Otthon lesz időd és olvasd el az egész fejezetet és emlékezz arra, amit itt mondtam.
Férjek! Kellene gondolkoznotok azon, hogy mi módon tetszhettek a feleségeteknek, mert ezt mondja az Ige. Nem azt mondja, hogy mi módon tetszhet minden nőnek, hanem az ő feleségének! Mondják ugye a férjek, hogy: én jó férj vagyok, de nem az a kérdés, hogy te mit gondolsz erről, hanem mit mond a feleséged erről. Mondják az emberek, hogy: én jó apa vagyok! Nem az a nagyság, hogy te mit gondolsz magadról, hanem hogy mit gondol rólad a te gyermeked? Valóban így van ez? És persze fordítva is és nem hagyom ki az asszonyokat sem! Mondják az asszonyok, hogy én nagyszerű feleség vagyok! Nem számít, hogy te mit mondasz, az számít, hogy a férjed mit mond erről a dologról.
Nézzük a 34-es verset:
„Különbözik egymással az asszony és a hajadon. Aki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind a testében, mind a szellemében. Aki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mi módon kedveskedhessék a férjének.” Hölgyeknek, férfiaknak gondot kell viselni arra, hogy mi módon kedveskedhessél a te férjednek, feleségednek. Kell-e erőfeszítést tennünk azért, hogy elnyerjük a házastársunk tetszését? Igen!
Hajlandóaknak kell lennünk ahhoz, változtatásokat hozzunk ezen a területen. (Egyszer majd egy nagy tükröt iderakok a helyemre és akkor majd láthatod, hogy hogyan nézel ki, amikor én kérdezek valamit! Lehet így hamar megváltoznátok!) Hajlandóaknak kell lennünk, hogy úgy viselkedjünk úgy öltözködjünk, azt tegyük, ami a párunknak is tetszik, ugyanúgy, mint amikor még az udvarlás időszakában voltatok. Ha úgy döntesz, hogy nem teszel semmit, akkor nem lesz ott az a régi tűz. Ha nem hozol változtatásokat, hogy nem vagy hajlandó az első szerelmet újra lángra lobbantani, akkor nem lesznek változásaid! De akkor ne is várjad azt, hogy bibliai jó eredményeid legyenek.
Sokszor az a helyzet, hogy nem imádkozni kell testvéreim! (Jó az ima, hiszen ez az év a szellemi imának az éve, hogy nyelveken imádkozunk sokat.) Van, amikor cselekedni kell, nem pedig imádkozni! …Jaj Uram, változtasd meg a férjemet! Jaj vegye már észre, hogy én milyen értékes vagyok, hogy neki nem így kellene viselkedni, hogy milyen gorombán beszél velem, csak hatna rá már valaki! Jaj bár csak ne felejtené el a házassági évfordulónkat, a múltkor sem vett virágot nekem! Ez nem a helyes imádság, ez az önzőségről szól! És vajon te megadod-e neki azt az első szeretetet? Vajon te kedves vagy-e vele, vajon te megváltoztál-e? Vajon te vettél-e neki virágot házassági évfordulóra? …Óhh hát a nők nem szoktak virágot adni a férfiaknak! És vehetsz neki egy bonbont, egy nyakkendőt, vagy egy tollat, vagy bármit.! ….Hát a férfiaknak kell erre emlékezni, ők a férfiak, nekik kell kedvesnek lenni a nőkkel! Igen? Hol van ez megírva?
Nagy jó dolog az, ha a férj nem feledékeny és névnapon, születésnapon, házassági évfordulón megemlékezik és teszi amit kell. De elvárni a másiktól azt, amit én sem teszek meg a másikért, az egy hazugság és képmutatás, önzőség! Mondotok-e erre egy halleluját?
Sok házasságban nincs jelen ez az egyetértés. Az emberek abbahagyják a próbálkozást, vagy meg sem próbálják, nem akarnak igyekezni, hogy a másiknak tetszenek és lehet érezni bizonyos kapcsolatokban a csöndet, a feszültséget. Nem hajlandóak beszélni sem róla, de mégis szeretnék valahol, hogy olyan tüzes és szenvedélyes legyen, mint a kezdetekkor, de nem hajlandóak tenni érte, mert nem őszinték egymással sem és saját magukkal kapcsolatban sem és bizony így elbuknak.
Lépjünk az I. Thesszalonika 5:16-17-18-as versére, olvasom az Igét:
„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.”
Nagyon sokszor megesik az, hogy az emberek összeházasodnak és mindent olyan természetesnek vesznek, így egymást is. Magától értetődő dolognak vesznek mindent és ahelyett, hogy hálásak lennének dolgokért, el kezdenek elváróan lenni a másik felé és el kezdenek hálátlanok lenni a másik felé. Olyan természetesnek veszik, hogy ha összeházasodtam, akkor a világ legtermészetesebb dolga, hogy az asszony az főz, mos, takarít és porszívózik és mire hazaérek a munkából, addigra kaja van az asztalon. És lehet, hogy az első félévben még örültél ennek és hálás voltál érte, hogy ezt mind megtette a feleség, de bizony ez neki nem kötelessége. És a férjek elfelejtkeznek arról, hogy hálásak legyenek Istennek, hálásak legyenek a feleségüknek azért, hogy ő mindezt megteszi.
A másik oldalt is lehetne sorolni, hogy a feleségek is hálátlanok sok dologért, amit a férjek megtesznek a házban, a ház körüli munkában, vagy a munkahelyükön. Olyan természetesnek veszik ezeket a dolgokat, mert ő a férj és hát ezt neki meg kell tennie. Ez az ő dolga. De az Igében nincs ez leírva sehol, hogy a feleségnek kell otthon mosogatni mindenképpen – most magam ellen prédikálok. És bizony ha te szeretnéd azt, hogy a feleséged segítsen neked az élet mindennapos dolgaiban, akkor neked is segítened kell a feleségedet a mindennapos dolgokban. Ha szeretnéd azt, hogy kedves legyen veled, akkor bizony hozzál áldozatot érte. És ha látod, hogy sok a mosogatnivaló, akkor mosogass el és lepd őt meg ezzel. Vagy néha pucolj krumplit helyette és ne felrakott lábbal a buta tévét bámuld, és azt kérdezd, hogy mikor lesz már étel? És most nem az első egy-két hónapról, évről beszélek, hanem 10-20, vagy akárhány év távlatából. Valahol kialakultak azok a jó dolgok, hogy egymás életébe magot vetnek és kedvesek egymással, de van olyan ahol elvárással, természetes dologban vannak a másik felé, hogy neki ezt meg kell tennie értem. És ha ezt nem teszi meg, akkor bizony felmerül a kérdés, hogy csak ennyi telik tőled? Még erre sem vagy képes, hazajövök fáradtan a munkából és még egy mosolyt sem tudsz nekem adni, még erre sem vagy képes? És lehet, hogy még a mosoly sincs az asszony arcán, mikor hazajössz, mert te nem láttad az ő napját, hogy min ment keresztül ő a munkahelyen, meg a gyermekkel az iskolába érkezésig. De mégis elvárásod van, hogy márpedig te ezt tedd meg értem.
Tartozol nekem, és tartozol nekem…! És lehet, hogy nem ezt a szót használod, de ez a lényege! Márpedig te tartozol nekem! Nem tartozik neked semmivel! Te tartozol neki, hogy szeresd őt. Írja az Ige, hogy semmivel egymásnak te tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek. Kiváltképp így van ez a házasságban. Ez a tartozol nekem dolog meggyilkolja a házasságot, meggyilkolja a szenvedélyt és halálra éhezteti a kapcsolatot és az úgy elpusztul, elszárad és meghal. Te tartozol nekem, neked ezt meg kell tenned értem, mert én keresem a pénzt, az én munkámból finanszírozzuk a te kenceficéidet, amit az arcodra kensz. Vagy lehetne még sorolni az ilyen bugyuta dolgokat. Ez mind-mind önzőség!
És ha felmerül benned a kérdés, hogy ez mennyire igazság, akkor kérdezz meg valakit, akinek a házastársa mostanában költözött haza Istenhez. Kérdezd meg őt a házassággal kapcsolatban, és ő elmondja neked, hogy bárcsak jobban odafigyeltek volna a társukra akkor, amikor még meg volt, amikor még ott volt, amikor még lehetőség volt! Most már nincs és most már sajnálják, most már visszatekernék az idő kerekét. De nem! Az életet nem visszafelé éled, hanem előre felé! Lehet, hogy egy-két dolgot hátrafelé nézve értesz meg, de előre éled az életedet! Az elmúlt, az meghalt, nem tudsz rajta segíteni, változtatni. De a jövődet azt most formálod, most alakítod a holnapodat, ma!
Úgyhogy a mai nap az a nap, amikor oda kell figyelned a párodra, mert csak egy szempillantás az, amíg itt vagyunk. És nehogy azt gondold, hogy a legnagyobb probléma az életben az, hogy hogyan töltsd be a szükségeidet és hogyan keress pénzt. A legjobban arra kellene odafigyelned, hogy hogyan töltsd be a szolgálatodat, az elhívásodat. Ennek központi dolognak kellene lennie az életedben. És ha ezt megteszed, akkor a pénz követni fog. És nem kínlódni kell, meg nyolcadik túlórát vállalni. A szolgálatodat töltsd be! Mert aki gondot visel Isten dolgairól, Isten is gondot fog viselni róla! Ez mindig így volt és mindig így lesz! Mert Isten nem hagyja el az övéit.
Az életünk egy pára, elillan. És hány ember van, aki idős korában azt mondta, hogy bár csak fiatalabb koromban jobban odaszántam volna magamat Istennek. Bárcsak megtettem volna, bárcsak betöltöttem volna az elhívásomat. Bárcsak ne arra figyeltem volna, hogy mennyi pénzem van, meg mennyi pénzem nincsen. Bárcsak ne arra figyeltem volna, hogy mit mondanak a szomszédok, bárcsak engedelmeskedtem volna Istennek. És utólag értik meg, hogy így maradtak le sok mindenről.
Nem vagyunk itt egymásnak korlátlan ideig a földön. És bizony az elhívásodat itt a földön addig tudod betölteni, amíg itt élsz. Amikor innen a földről elköltözöl… és nem akarok senkit riogatni, a halál az nem egy rossz dolog nekünk, mert mi egy jobb helyre kerülünk és én nagyon várom már azt a napot…, de a szolgálatom, az elhívásom betöltése miatt még sok évet akarok itt élni. Annak ellenére, hogy tudom, hogy sokkal jobb lesz majd, amikor elmegyek. De nem vagyok még kész arra, hogy elmenjek és nem is akarok elmenni még százhúsz évig. De eljön a pillanat amikor odaát leszünk és bizony akkor már késő azon búslakodni, hogy bocsáss meg Jézus, hogy nem tettem meg amit mondtál, mert fontosabbak voltak azok a dolgok, amit látsz, amit kézzel fogsz. Fontosabb volt a hajad állása, a hajad színe, meg a mellizmod, meg a bicepszed. És nincs semmi baj ezzel, ha csinos, meg erős meg izmos vagy, meg hogy adsz magadra – de nem ennek kellene az első helyen állnia, hanem a szolgálat. És nem csak én vagyok elhívva szolgálatra, hogy itt prédikálok, hanem ti mindannyian. Többetekről tudom, de van akiről nem tudom, ez Istennek a dolga. Ha Isten bemutatja nekem, én örülök neki, de mindenkinek ez egy személyes dolog. Aki ma van itt először azzal is van terve Istennek.
Az életünk tehát egy pára és minden egyes étkezés, perc, közösen eltöltött pillanat az értékes. És jó dolog az, ha az ember ezt úgy tölti el, hogy megbecsüli azt. Lehet, hogy nem vagy érte hálás és nem is gondolsz erre, de milyen becses dolog az, hogy együtt lehetsz Istennel. Milyen hálátlanok a keresztények, mert nem becsülik meg azt, hogy végezhetnek valamit Istennek. De ha úgy veszed, hogy becses, akkor hálás leszel minden egyes szóért, minden együtt töltött percért. Hány embertől hallottam (és ebben én is ludas vagyok), hogy mikor a gyerekek kirepültek a családi fészekből a szülők azt mondták, hogy bánják, hogy nem töltöttek több időt a gyerekkel. Bólogattok páran! Mert minden más fontosabb volt! Fontosabb volt a pénz, a munka, a kocsmázás, a bármi, meg a focimeccs. Ezek jó dolgok, a kocsmázást kivéve, hacsak nem vezettél ott evangalizációt, de mégis hány és hány szülő bánja már utólag ezt. És próbálják ezt az időt visszalopni, visszacsalni akkor, amikor már az a fiú felnőtt és már külön családot alapított. De akkor ezt már nem lehet! Nagyon csöndben vagytok!
Hálás kell lenned minden egyes percért, minden egyes szóért és meg kell becsülni. És ha hálás vagy, akkor nem leszel zúgolódó, hogy mit nem csináltak meg érted, hanem hálás leszel mindazokért, amit megtesznek érted. Senkinek nincs joga, hogy követeljen a másik embertől és felejtsük el azt, hogy a másik tartozik nekem. Mert házasságra léptem, neki kötelességei vannak felém. Tudod mi ez? Ez egy vallásos maszlag! Amit a középkori filmekbe adaptáltak valakik. Hogy márpedig kislányom neked házastársi kötelességeidet a férjed felé meg kell tenned. Tudod mivel tartozik az asszony a férje felé? Azzal, hogy szeresse őt. Mivel tartozik a férj a felesége felé? Hogy szeresse őt! Ezzel tartoznak egymásnak!
Mindegy, hogy mit gondolsz, nem tartozik neked a másik semmivel! Ez egy szellemi törvény. Ha valamit lebecsülsz és nem értékeled, akkor azt el fogod veszíteni. Ha nem becsülöd és nem értékeled a házastársadat, akkor azt el fogod veszíteni. Nagyon sokakkal megtörtént ez. Mi is történt? Évekig megvetették egymást, nem foglalkoztak egymással. Ez a megvetés azt jelenti, hogy nem becsülik a másikat, nem értékelték őt és bizony így elveszítették. Az a helyzet, hogy az Istennel való kapcsolatunk is hasonló. Sokan nem értékelik azt, amit kaptak Istentől. Azt amit Ő tett értük, nem becsülik meg és amikor kiesnek abban a pozícióból, amiben voltak egykor – mert a szolgálatod, az a hely amiben állsz elveszíthető– és nem fogták fel ajándékként azt, hogy szolgálhatják Istent bármilyen területen is, akkor azt elveszítik. Ha nem becsülöd, nem értékeled, akkor az éhen hal. Isten majd támaszt valaki mást, akit beültet a helyedre. Mint ahogy Saul is elvesztette a helyét. Izrael első királya nem becsülte meg a helyét és Isten támasztotta Dávidot, aki elfoglalta Saul helyét. Dávid évtizedekig volt Izrael királya és ő megbecsülte ezt a helyet.
Lapozzatok az Ámos 3:3-as versre, olvasom:
„Vajon járhatnak-e ketten együtt, ha meg nem egyeztek egymással?”
Egy másik fordításban úgy hangzik ez, hogy tudnak-e ketten kéz a kézében járni, ha nem ugyanarra a helyre mennek? Fizikai értelemben lehet-e kézenf ogva menni egymással úgy, hogy ellentétes irányba megyünk egymással? Nem lehet! Szellemi értelemben lehet? Úgy sem lehet! Tehát ketten tudnak-e együtt járni anélkül, hogy megegyeztek volna az irányban kéz a kézben?
Nagyon sok feleség mondta már, akár még pásztor feleségek is, hogy Isten elhívta a férjemet arra, hogy pásztoroljak egy gyülekezetet, de engem nem. Senki nem lehet ilyen ostoba, hogy azt gondolja, hogy ez így van. Isten nem fog olyan dolgokat kérni a szolgálatban, ami szétválasztana a házastársadtól. Isten nem tesz tönkre házasságokat, ő összeköti a házasságokat. És mondják az emberek, hogy …ohh én Istent követtem! Nem! Rendben van az a dolog, hogy ha nem egyeztek meg abban, hogy te a piros, a férjed meg a zöld színt szereti. De az életnek komolyabb dolgaiban egy dolgot kell vallanotok, így mehettek csak egy irányba, úgy ha megegyeztek abban. Együtt kell csinálni mindent, egy irányban, nem megy másképpen!
Mondják azt is az emberek, hogy olyan régimódi dolog ez, manapság már nem így van! Én is akarok magamnak karriert, egzisztenciát külön, nem akarok függeni a férjemtől és sorolják a bugyuta dolgaikat! De az a helyzet, hogy együtt vagytok, ketten vagytok ti egy, kettő az egyben, mint a tejeskávé. A férjnek ott kell állnia a feleség mellett és fordítva!
És azt gondolja valaki, hogy a nagy ellentétek vonzzák egymást, akkor azt mondom, hogy ha így van a te házasságodban, akkor az milyen házasság? Van úgy, hogy az ember távol van a házastársától (én is elmegyek egy hétre most Izraelbe), köszönet az Internetnek, hogy láthatom őket minden nap és beszélhetünk egymással. A múltkor a kislányom elénekelte a dalt, amit az óvódában aznap tanult. Köszönet ezért Istennek. Az embernek kell tartani a kapcsolatot azokkal, akikkel együtt él. Nem jó ha hetekig külön utakon járnak az emberek. Csak azért tartózkodnak egy légtérben, hogy együtt aludjanak. Egyik jobbra fordul, a másik balra fordul – ugye tudod miről beszélek? Ámen!”